Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-09 / 23. szám

A rendelet intencióinak hatályos keresztülvitelét biztosítja az a körülmény, hogy a most benyújtott közigazgatási reformjavaslatok egyike kötelezi a törvényhatóságokat, hogy külön hivatalos lapot adjanak ki. Nem ismerjük a rendelet teljes szövegét, de nincs okunk benne kételkedni: arra vonatkozólag is tartalmaz intézkedést, hogy a közigazgatási hatóságok a hozzájuk forduló munkásoknak felvilágosítást és útbaigazítást adjanek, mert a rendelet szándékolt célja csak igy érhető el teljesen. Az uj intézmény előreláthatólag a fővárosban összegyűlt munkanélküliek számát is meg fogja apasztani, mert eddig a munkások nagy része lokális munkaközvetítés hiányában a fővárosba tódult, holott előbbi tartózkodási helyén vagy annak közelében is találhatott volna munkát, de kellő közvetítés hiányában nem is bírt arról tudomással. A hatósági munkásközvetités biztosítani fogja a munkásoknak az ország területén való egyenlőbb elosztását, másrészt pedig a munkaadók részére is meg fogja könnyíteni a megfelelő munkások szerződtetését. Hiszen még a mai rossz viszonyok mellett is gyakran megtörtént, hogy a vállalkozók, vagy földbirtokosok elszigetelt helyzetüknél fogva nem tudtak kellő mennyiségű munkáskezeket kapni, vagy pedig kellő képzettséggel bíró munkások nem létében kénytelenek voltak tanulatlan munkásokat felfogadni. Most már a törvényhatóságokon volna a sor, hogy a belügyminiszteri rendelet célzatainak a gyakorlati él^t viszonyaiban is érvényt szerezzenek. A hatósági munkásközvetités értéke csakis attól függ, mily módon történik annak kivitele. Hogy kellő eredmény és siker elérhető legyen a törvényhatóságoknak a községi elöljáróságokat kell kötelezniök, hogy a tudomásukra jutott munkaalkalmakat a központnak sürgősen bejelentsék, s a kimutatást magában foglaló hivatalos lajstromot a községházánál kifüggeszszék. Olyan községekben, hol a lakosságnak nagy része nem tud írniolvasni, kívánatos volna, ha a kimutatás tartalmát dobszó mellett tennék közhírré. Intézzenek ezenfelül a törvényhatóságok a vármegye területén lakó munkaadókhoz külön felhívást, melyben az intézmény humánus és célszerű voltára való utalással szólítsák fel az illetőket, hogy mindig hatósági közvetítést vegyenek igénybe mun k ásai k fe 1 fogadásánál. A közvetítés felett való ellenőr* zéssel meg lehetne bízni a kerület* iparfelügyelőket, kiknek a munkásvédelem úgyis hatáskörünkbe vágAzonkívül minden törvényhatóságban szervezendő volna egy munkásközvetitő bizottság, mely a hatósági közegeknek és tisztviselőknek támogatást nyújtana és társadalmi propagandát is folytatna. Hiszen működik úgyis minden törvényhatóságban számos oly bizottság, mely életjelt alig ad magáról, s csak arra való, hogy a hatósági ügykezelést még szövevényesebbé tegye, s most végre lenne egy bizottság, mely humánus és szociálpolitikai célokat is követ. Biztosítékokról kell azonban gondoskodni, hogy ez a bizottság ne sülyedjen le az előbb említett színvonalra, hanem állandóan életerős működést fejtsen ki Ezt ugy lehetne elérni, hogy e bizottságok a minisztérium alá helyeztetnének, mely velük közvetlenül is érintkezne és állandó kontaktust tartana fenn. Esetleg lehetséges volna egy központi közeget vagy a belügy-, vagy pedig a kereskedelmi minisztériumban felállítani, mely működése körébe vonná a budapesti önálló munkásközvetitő hivatalt is, s egyöntetűséget létesitene a közvetítés módjában országszerte. Ha igy hajtják végre a rendeletet, nagyjelentőségű szociális reformot valósítanak meg. Népünnepély Pápán, — 1901. junius 2. — Várakozáson felüli sikert aratott a Deák Péter színtársulata által a vasúti vendéglő kertihelyiségében rendezett népünnepély, melynek tiszta jövedelméből a helybeli Sportegyletnek is kijutott. Gyönyörű idő kedvezett az ünnepélynek és valóságos népáradat tódult ki a vasúti vendéglő kerthelyiségébe, ahol a szórakoztatás és mulatság minden lehetősége fel volt véve az ünnepély műsorába. Az ünnepély délután 3 órakor vette kezdetét, melyet számos taraeldövés jelzett, amikor is már nagyszámú közönség gyűlt egybe a kertihelyiségbe és kezdetét vette a délutáni műsor. A tűzoltói és színházi zenekar néhány előadott zeneszámai után a felállított nyílt színpadon kezdetét vette a Varieté előadás, melyben a színtársulat összes tagjai közreműködtek. A színtársulat férfi kara „Tréfás népdalokat", Pálfy Nina, Békefi, Békcfiné, Ladisday József és Szalóky Dezső ének számokat Molnár Gizella és Marossy pedig tréfás párjelenetet mutattak be a közönség zajos tetszése mellett. A Varieté előadás után a versenyek következtek-. A nagy orrok versenyében Irsay Leo lett a győztes. A szépségverseny diját egy arany gyűrűt Kis Mariska nyerte el. Ezt követték zsákfutás, kötélhúzás, dijbirkózás, tallér a lisztben és sulydobás, mely mindegyike. mulatságos jelenetekre adott okot. Ezenkívül értékes tárgyak kisorsolása, késZalában. Azután kijártam, hogy felkerülhessük ide Pestre., Csak azért, hogy közel lehessek hozzá. Éppen jókor jöttem fel. Nem sokkal áthelyezésem után megkaptam az eljegyzési kártyáját. Valami odavaló földbirtokos vette el, aki már akkor is settenkedétt körülötte, mikor mi ott voltunk. Azt hittem, hogy megőrülök mikor elolvastam. Első gondolatom az volt, hogy összeaprítom azt a gazembert, de azután mégis volt annyi eszem, hogy meggondoltam, hogy ez úgysem használna semmit az ón szerelmemnek. Másokon töltöttem hát ki a dühömet. Ekkor vesztem össze mindenkivel, veled is. Sajátságos érzés volt az. Olyan jól esett belevágni az eleven húsba s olyan jól esett érezni, mikor néha elöntötte a meleg vér az arczomat vagy a mellemet. Tudod, nagyon ritkán, mert átkozott szerencsém volt. Pedig ugy vágytam volna rá, hogy valaki egy becsületes vágással elekszpecliáljon a másvilágra. Azután ez az állapot is elmúlt s a leány emiekét ugy őriztem a szivemben mint valami szép álomképet. Még mindég szerettem, talán jobban mint azelőtt, de lassankint egész glóriával vonódott körül a szivemben ennek a bájos, üde, friss leánynak az alakja a kinek még csak a kezét sem csókolhattam meg, s a kit mégis ezerszer jobban szeretem, mint azokat a kik elárasztatták szerelmük minden kegyével, Többé nem is akartam látni'. Elvégre az asszony mégis csak asszony, hátha látása le volna valamit az eszmónyiségéből annak a lelkemben őrzött alaknak. Nem, nem akartam látni. Ugy akartam emlékét megőrizni, ugy a hogy utoljára láttam . . . Es barátom, egyszerre vége lett mindennek. Ennek az egy édes tiszta emléknek is oda kell kerüni a lomtárba a többi közé. Nézd, itt van ez a levél. Olvasd el. A napokban kaptam. Különben inkább én olva. som el, kegyetlen rossz írás: — Kedves Gida ! Most már szólíthatom igy ! Tegnap jöttünk fel a férjemmel. A klinikára hoztam fel szegényt, valami izületi csúza van. Keressen fel a vendéglőben a Hungáriában lakom. Sok beszélni valónk lesz. Keressen fel, ha ugyan még szeret egy kicsit. -— Ugy-e furcsa dolog pajtás ? Tudom mint gondolkozol most. Azon, hogy hogy lehet az, hogy leánykorábban reám sem nézett, most meg légyotott ad ? Nagyon szépen. 0 maga magyarázta el nekem épen ma délután. Leánykorában nem szeretett, mert ő szegény volt, tudta, hogy én is az vagyok s ha kilépek a katonaságból, hát bizony csak valami nyomosuságos hivatalt kaphatok. — Nekem meg nem volt kedvem nyomorogni! — mondta nekem kaczagva. Szóval pajtás — végzé be elbeszélését Gida — az ideál leszálott a földre, a karomra. Boldog lehetnék és mégis ugy érzem, hogy valami nagyon fáj a szivemben. Elvesztettem belőle valamit. Az emlékét az egyetlen tiszta szerelemnek . . . Olyanformán érezem magam, mint mikor gyermekkoromban elöször azt magyarázták nékem, hogy az égről futó fényes csillag nem egyéb egy darab durva komisz meteorvasnál . . . Először nem akartam hinni! Hogy is lehetne az

; hogy a fényes csillag ne legyen csillag. Most is nehezen hittem el. Csak mikor átölelt s a fülembe sugdosta, hogy szeret. Egy évi házasság után, mig fiatal férje a klinikán fekszik nagy betegen 1 . . . Nos és most kedves pajtásom először is nevess ki a miért, hogy azon busulok, hogy egy szép asszonynyal több a ki szeret — másodszor pedig meg is írhatod egy kis történetben a históriamat. Talán ezzel a czimmel: „Ostoba" vagy „Egy értetlen katona" vagy ha jobban tetszik: „A gymnázista gyerek katonaruhában." — Egyébbiránt éljenek a lefutott csillagok. * Gida barátom reputácziója érdekében kötelességem azonban a nyájas és nem nyájas olvasók tudomására hozni, hogy tegnap újból találkozván vele a mult éjjeli limonádés hangulatnak nyomát sem találtam már nála. Sőt mentegette is magát. — Te ugy-e be voltam csípve ? Sok .bolondot beszélhettem. Különösen a Matildról. Te pedig micsoda asszony 1 Csetentett a nyelvével köszönt s büszke léptekkel tovább vonult.