Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-09 / 23. szám

A rendelet intencióinak hatályos keresztülvitelét biztosítja az a körül­mény, hogy a most benyújtott köz­igazgatási reformjavaslatok egyike kö­telezi a törvényhatóságokat, hogy kü­lön hivatalos lapot adjanak ki. Nem ismerjük a rendelet teljes szövegét, de nincs okunk benne kételkedni: arra vonatkozólag is tartalmaz intéz­kedést, hogy a közigazgatási hatósá­gok a hozzájuk forduló munkásoknak felvilágosítást és útbaigazítást adja­nek, mert a rendelet szándékolt célja csak igy érhető el teljesen. Az uj in­tézmény előreláthatólag a fővárosban összegyűlt munkanélküliek számát is meg fogja apasztani, mert eddig a munkások nagy része lokális munka­közvetítés hiányában a fővárosba tó­dult, holott előbbi tartózkodási helyén vagy annak közelében is találhatott volna munkát, de kellő közvetítés hiá­nyában nem is bírt arról tudomással. A hatósági munkásközvetités biz­tosítani fogja a munkásoknak az or­szág területén való egyenlőbb elosz­tását, másrészt pedig a munkaadók részére is meg fogja könnyíteni a megfelelő munkások szerződtetését. Hiszen még a mai rossz viszonyok mellett is gyakran megtörtént, hogy a vállalkozók, vagy földbirtokosok el­szigetelt helyzetüknél fogva nem tud­tak kellő mennyiségű munkáskezeket kapni, vagy pedig kellő képzettség­gel bíró munkások nem létében kény­telenek voltak tanulatlan munkásokat felfogadni. Most már a törvényhatóságokon volna a sor, hogy a belügyminiszteri rendelet célzatainak a gyakorlati él^t viszonyaiban is érvényt szerezzenek. A hatósági munkásközvetités értéke csakis attól függ, mily módon törté­nik annak kivitele. Hogy kellő ered­mény és siker elérhető legyen a tör­vényhatóságoknak a községi elöljáró­ságokat kell kötelezniök, hogy a tu­domásukra jutott munkaalkalmakat a központnak sürgősen bejelentsék, s a kimutatást magában foglaló hivata­los lajstromot a községházánál kifüg­geszszék. Olyan községekben, hol a lakosságnak nagy része nem tud írni­olvasni, kívánatos volna, ha a kimu­tatás tartalmát dobszó mellett tennék közhírré. Intézzenek ezenfelül a tör­vényhatóságok a vármegye területén lakó munkaadókhoz külön felhívást, melyben az intézmény humánus és célszerű voltára való utalással szólít­sák fel az illetőket, hogy mindig ha­tósági közvetítést vegyenek igénybe mun k ásai k fe 1 fogadásánál. A közvetítés felett való ellenőr* zéssel meg lehetne bízni a kerület* iparfelügyelőket, kiknek a munkás­védelem úgyis hatáskörünkbe vág­Azonkívül minden törvényhatóságban szervezendő volna egy munkásközve­titő bizottság, mely a hatósági köze­geknek és tisztviselőknek támogatást nyújtana és társadalmi propagandát is folytatna. Hiszen működik úgyis minden törvényhatóságban számos oly bizottság, mely életjelt alig ad ma­gáról, s csak arra való, hogy a ha­tósági ügykezelést még szövevénye­sebbé tegye, s most végre lenne egy bizottság, mely humánus és szociál­politikai célokat is követ. Biztosíté­kokról kell azonban gondoskodni, hogy ez a bizottság ne sülyedjen le az előbb említett színvonalra, hanem állandóan életerős működést fejtsen ki Ezt ugy lehetne elérni, hogy e bizottságok a minisztérium alá he­lyeztetnének, mely velük közvetlenül is érintkezne és állandó kontaktust tartana fenn. Esetleg lehetséges volna egy központi közeget vagy a belügy-, vagy pedig a kereskedelmi miniszté­riumban felállítani, mely működése körébe vonná a budapesti önálló munkásközvetitő hivatalt is, s egyön­tetűséget létesitene a közvetítés mód­jában országszerte. Ha igy hajtják végre a rendele­tet, nagyjelentőségű szociális refor­mot valósítanak meg. Népünnepély Pápán, — 1901. junius 2. — Várakozáson felüli sikert aratott a Deák Péter színtársulata által a vasúti vendéglő kertihelyiségében rendezett népün­nepély, melynek tiszta jövedelméből a hely­beli Sportegyletnek is kijutott. Gyönyörű idő kedvezett az ünnepélynek és valóságos nép­áradat tódult ki a vasúti vendéglő kerthe­lyiségébe, ahol a szórakoztatás és mulatság minden lehetősége fel volt véve az ünne­pély műsorába. Az ünnepély délután 3 órakor vette kezdetét, melyet számos taraeldövés jelzett, amikor is már nagyszámú közönség gyűlt egybe a kertihelyiségbe és kezdetét vette a délutáni műsor. A tűzoltói és színházi zenekar néhány előadott zeneszámai után a felállított nyílt színpadon kezdetét vette a Varieté előadás, melyben a színtársulat összes tagjai közre­működtek. A színtársulat férfi kara „Tréfás népdalokat", Pálfy Nina, Békefi, Békcfiné, Ladisday József és Szalóky Dezső ének szá­mokat Molnár Gizella és Marossy pedig tré­fás párjelenetet mutattak be a közönség za­jos tetszése mellett. A Varieté előadás után a versenyek következtek-. A nagy orrok versenyében Irsay Leo lett a győztes. A szépségverseny diját egy arany gyűrűt Kis Mariska nyerte el. Ezt követték zsákfutás, kötélhúzás, dijbirkózás, tallér a lisztben és sulydobás, mely mind­egyike. mulatságos jelenetekre adott okot. Ezenkívül értékes tárgyak kisorsolása, kés­Zalában. Azután kijártam, hogy felkerülhes­sük ide Pestre., Csak azért, hogy közel le­hessek hozzá. Éppen jókor jöttem fel. Nem sokkal áthelyezésem után megkaptam az eljegyzési kártyáját. Valami odavaló föld­birtokos vette el, aki már akkor is setten­kedétt körülötte, mikor mi ott voltunk. Azt hittem, hogy megőrülök mikor elolvastam. Első gondolatom az volt, hogy összeaprítom azt a gazembert, de azután mégis volt an­nyi eszem, hogy meggondoltam, hogy ez úgysem használna semmit az ón szerelmem­nek. Másokon töltöttem hát ki a dühömet. Ekkor vesztem össze mindenkivel, veled is. Sajátságos érzés volt az. Olyan jól esett belevágni az eleven húsba s olyan jól esett érezni, mikor néha elöntötte a meleg vér az arczomat vagy a mellemet. Tudod, nagyon ritkán, mert átkozott szerencsém volt. Pedig ugy vágytam volna rá, hogy valaki egy becsületes vágással elekszpecliáljon a másvilágra. Azután ez az állapot is elmúlt s a le­ány emiekét ugy őriztem a szivemben mint valami szép álomképet. Még mindég szeret­tem, talán jobban mint azelőtt, de lassan­kint egész glóriával vonódott körül a szi­vemben ennek a bájos, üde, friss leánynak az alakja a kinek még csak a kezét sem csókolhattam meg, s a kit mégis ezerszer jobban szeretem, mint azokat a kik elárasz­tatták szerelmük minden kegyével, Többé nem is akartam látni'. Elvégre az asszony mégis csak asszony, hátha lá­tása le volna valamit az eszmónyiségéből annak a lelkemben őrzött alaknak. Nem, nem akartam látni. Ugy akartam emlékét megőrizni, ugy a hogy utoljára láttam . . . Es barátom, egyszerre vége lett min­dennek. Ennek az egy édes tiszta emléknek is oda kell kerüni a lomtárba a többi közé. Nézd, itt van ez a levél. Olvasd el. A na­pokban kaptam. Különben inkább én olva. som el, kegyetlen rossz írás: — Kedves Gida ! Most már szólítha­tom igy ! Tegnap jöttünk fel a férjemmel. A klinikára hoztam fel szegényt, valami izü­leti csúza van. Keressen fel a vendéglőben a Hungáriában lakom. Sok beszélni valónk lesz. Keressen fel, ha ugyan még szeret egy kicsit. -— Ugy-e furcsa dolog pajtás ? Tudom mint gondolkozol most. Azon, hogy hogy le­het az, hogy leánykorábban reám sem né­zett, most meg légyotott ad ? Nagyon szé­pen. 0 maga magyarázta el nekem épen ma délután. Leánykorában nem szeretett, mert ő szegény volt, tudta, hogy én is az vagyok s ha kilépek a katonaságból, hát bizony csak valami nyomosuságos hivatalt kaphatok. — Nekem meg nem volt kedvem nyo­morogni! — mondta nekem kaczagva. Szóval pajtás — végzé be elbeszélését Gida — az ideál leszálott a földre, a ka­romra. Boldog lehetnék és mégis ugy érzem, hogy valami nagyon fáj a szivemben. Elvesztettem belőle valamit. Az emlé­két az egyetlen tiszta szerelemnek . . . Olyanformán érezem magam, mint mikor gyermekkoromban elöször azt magya­rázták nékem, hogy az égről futó fényes csillag nem egyéb egy darab durva komisz meteorvasnál . . . Először nem akartam hinni! Hogy is lehetne az ; hogy a fényes csillag ne legyen csillag. Most is nehezen hittem el. Csak mikor átölelt s a fülembe sugdosta, hogy szeret. Egy évi házasság után, mig fiatal férje a klinikán fekszik nagy betegen 1 . . . Nos és most kedves pajtásom először is nevess ki a miért, hogy azon busulok, hogy egy szép asszonynyal több a ki szeret — másodszor pedig meg is írhatod egy kis történetben a históriamat. Talán ezzel a czimmel: „Ostoba" vagy „Egy értetlen ka­tona" vagy ha jobban tetszik: „A gymná­zista gyerek katonaruhában." — Egyébbiránt éljenek a lefutott csil­lagok. * Gida barátom reputácziója érdekében kötelességem azonban a nyájas és nem nyá­jas olvasók tudomására hozni, hogy tegnap újból találkozván vele a mult éjjeli limoná­dés hangulatnak nyomát sem találtam már nála. Sőt mentegette is magát. — Te ugy-e be voltam csípve ? Sok .bolondot beszélhettem. Különösen a Matild­ról. Te pedig micsoda asszony 1 Csetentett a nyelvével köszönt s büszke léptekkel tovább vonult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom