Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-09 / 23. szám

PAP Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 811. Laptulajdonos és kiadó : m&L&mmm vmwwm&, HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A törvényszék kérdése. Soha nagyobb lelkesedéssel nem fogadtunk hírt, mint azt, hogy városunk intéző férfiai közt ujabbi mozgalom indult meg az iránt, hogy Pápa városában egy törvényszék felállítása iránt a szükséges lépéseket óhajtják megtenni. Pápa városának ez a mozgalma nem mai keletű, több évvel ezelőtt közbeszéd tárgyává tétetett ez már, de hasztalanul. Ép ezen körülménynél fogva, bár a legnagyobb örömmel fogadjuk ezen ujabbi mozgalmat mindazonáltal bizonyos aggályaink vannak ezen kérdés megvalósításában, mert tapasztalatból tudjuk, hogy az ily mozgalmak nálunk napirenden vannak, lángra is kapnak de ép akkor, midőn az eszmének testet kellene ölteni, a lelkesedés lanyhul és a nálunk divatos átkozott közönyön hajótörést szen ved minden tervünk és eszménk. Ezen tapasztalatok késztetnek bennünket, hogy ezen városunk jóllétét és haladását czélzó ujabbi üdvös mozgalomhoz hozzá szóljunk és ebbeli nézetünknek kifejezést adjunk, remélve ezáltal, hogy az intéző körök felszólalásunkat megszivelve ez irányban is megteszik a kellő lépéseket. Köztudómásu dolog, hogy városunkban már volt törvényszék s igy mi nem ujat csak a régi állapot viszszahelyezését kérjük. Legnagyobb, legádázabb ellenségünk sem tagadhatja a tényt, hogy városunk néhány év alatt óriási léptekkel halad előre és ezen rohamos haladásra alapítjuk jövendő kombinácziónkat és tervezgetéseinket. Mi jelenleg a veszprémi törvényszékhez vagyunk delegálva mely delegálás ellen már akkor emeltük fel ovó szavunkat midőn városunkban megszüntették a törvényszéket és Veszprém városához lettünk csatolva. Pápa városa is már ez időben is kérvényezett, hogy ha már egyáltaláu csatolásról van szó, ugy nem a veszprémi hanem a győri törvényszékhez csatoltassunk mert jó eleve éreztük ezen törvényhozási végzésnek nyomasztó hatását. Á ki ösmeri viszonyainkat az nem fogja rossz néven venni fenti állításunkat. A mi demokrationális vonalunk a Bakony, mely teljesen elkülönít bennünket Veszprémtől. Nekünk Veszprém nem lehet gravitáló pont s hogy mégis oda gravitálunk, azt csak kényszerűségből tesszük, mert a törvényhozás ugy rendelkezett. Nem Veszprém rovására — távol legyen tőlünk — de ez Pápa város előnyére kell, hogy ezen abnormális állapoton segítsünk, s ennek orvoslását látjuk abbau. ha Pápán egy törvényszék felállításán fáradozunk. Eddig csak hagyján volt, mig az uj sommás eljárás nem léptetett életbe. De most már valóban tűrhetetlen kezd lenni az állapot. Az uj sommás eljárás 1893. évi XVIIL t.-cz. célja az eljárás olcsóbbá tétele volt, s most a törvény ezen intentiója megtörik nálunk specialiter azon, hogy felebbvitéli fórumnak VeszT -A. 3E3 C Z Elvesztett ideál, Az éjszakába, erősen beleterengett már a hajnal. Az étterem nagy széles ablakain át'ha félrevonta az ember a függönyöket, erős intenzív fénnyel szűrődött be a világosság, az utcán egy pár bérkocsis nagy álmosan igazgatta a lovakon a takarókat, az utczaseprők nagy igyekezettel verték fel a port, hatalmas bádogkupákkal megrakott tejes kocsik robogtak az utczán. # Bent a teremben kezdték a villamos körtéket oltogatni s az asztalokról leszedni a teritékeket. — Te Gida, talán mehetnénk is már haza? Bernáth Gida felelet helyett odanyújtotta az álmos pincérnek a nagy vizes palaczkot, hogy hozza újra tele. — Még egy pezsgőt 1 Azután megnyugtatólag mondta. — Csak még ezt az egy üveget isszuk meg. Átkozottul jól esik most nekem 1 Szeretnék becsípni. Szeretném, hogy ne tudjam a mi történt de az ördögbe, sehogy se sem ! Csak ugy fáj idebent valami mint azelőt fájt. Pedig nem akarom, hogy fájjon. Széles mellén szétgombolta az aranysujtásos attillát s azután ráütött a mellére a szive táján. • — El kell hallgatattnom ezt az ostoba szivet 1 - Csodálkozva néztem rá. Sehogysem értettem a fiut. Asszonybolonditó könnyelmű legénynek ismertem eddig, aki nem sokat szokott törődni se a maga se a más szivével . . . Jó pajtások voltunk már vagy év óta, egy párbaj után kötöttük meg a barátságot akkor amikor őt is varrták, meg engem is. — Tetszel nekem 1 Te is 1 — Szamárság volt dolgot adni a doktoroknak 1 — Legalább megismertük egymást. Azóta mindig jól voltunk. Olyan jó viszonyban a minőbe csak két könnyelmű legény lehet a kik közül egyik sem^reszi komolyan az életet. Sok ostobaságot követtünk el együtt is külön is. Szerelmi viszonyainkról be. is számoltunk egymásnak hűségesen s hatalmassakat kaczagtunk egy-egy felszarvazott férj bácsi szomorú históriáján és nagyobbakat azokon akik holmi ideális szerelmekkel vesződnek. Ha megvénülünk úgyis ideálisták leszünk 1 Ez volt a mottónk. Mi a csoda lelhette ezt a fiut, hogy most egyszerre csak a szivével kezd vesződni. A habzó aranyszínű ital felgyöngyözött a kis metszett poharakban, s Gida poharát ' odakoccintva az enyémhez félhalkau mintha csak magának mondaná, mormogta. — Az ő temetésére. — De hiszen fiam én nem iszom senkinek a temetésére csak az egészségére. Én ünnepélyesen kijelentem, hogy egy kortyot sem iszom többé mig meg nem mondod, hogy mi a bajod. Itt ülök veled éjfél óta nézem a te szomorú pofádat alig szólsz egyet-ketőt azt is csak ugy mondod — no hát én már meguntam, hogy itt funeráljak a főhadnagy ur mellett. Nem szólt egy szót sem csak nézett rám két nagy kék szemével. Valami végtelen szomorú kifejezés volt a tekintetében,' ugy hogy megsajnáltam. — No Gida mondd el mi bajod van. Azt hiszem én, hogy nem vagyunk mi mégsem olyan nagyon komisz legények a minőknek egymásnak mutattuk magunkat. Es ha pajtások voltunk miért ne lehetnénk barátok is a kik azt is megosztják egymással ami nem kaczagni való. — Te ugy utálom a szentimentálizmust mint a bűnömet és szeretnék egy golyót belekergetni a szivembe a miért hogy mégis belopódzott oda ez az ostoba érzés. Mit keres az ott a többi léhaság között, a többi összegyüjtögetett ócska emlék között. Olyan mint mikor valami ócska holmikkal telerakot padlásra beröpül a napsugár s ugy, de ugy megvilágítja a sok rongyos holmit ugy feltárja azok foltjait hibáit. Ugy, de ugy ére-