Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-30 / 39. szám

a megjelenteket s az ülést megnyitja. A jkv. hitelesítésére Pethö Menyhért, Padi István, Bock István, Krausz József N. és CsehSzombathy Károly képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve Horváth Lajos egy stiláris megjegyzése után tudd másul vétetett. Győri Gyula a költségvetés egyes pontjait különösen a polgármesternek 500 korona folyósítását támadja teljes tájékozatlansággal, ami általános derültséget keltett. Mindenáron személyeskedést akart provokálni Antal Gézával, mint a pénzügyi bizottság egyik tagjával, de Antal Géza a személyes támadást nyugodt és helyes válaszával visszautasította és Győri provokálását nevetségessé tette. Napirend előtt h. polgármester bejelenti Zimermann Krisztina minta város jóttevőjének halálát, indítványa, hogy a megboldogult érdemei jkvileg örökítessék meg és bátyjának Zimermann János lovagnak Berlinbe részvét irat küldessék, helyesléssel fogadtatott. Egyben jelenti, hogy özv. Bognár Gáborné köszönő levelet intézet a férje elhunyta alkalmával kapott részvétiratra. A közgyűlés a jelentést tudomásul véve áttért a napirendre. 1. Dohánygyári munkásnők kérvénye községi pótadójuk elengedése iránt. Minthogy a dohánygyári igazgatóságátiratára a pénzügyminiszter rendeletével a munkásnők kérelme már nagyrészt teljesítve lett amennyiben az állami adó alól fölmentette s minthogy a pótadó az állami adó után lesz kivetve, a képviselőtestület a munkásnők kérvényének mint meghaladottat jogosultnak tartja és a községi pótadó elengedését határozza. 2. özv. Hunkár Béláné kérvénye kegy dij megadása érdemében. Tekintettel arra, hogy az elhunyt főszámvevő vagyontalanul halt el, továbbá hogy az özvegy 430 korona 46 fillér nyugdíjból alig képes megélni, a képviselőtestület évi 169 korona 54 fillér kegydijat megállapít s igy az özvegy évi járandóságát a nevelési pótlékon kívül 600 koronában állapítja meg. 3. Alispáni leirat a veszprémi útvonal tárgyában. Évek multak el. Nem láttam viszont tanítványomat, mig rövid idő előtt a sors egész véletlenül összehozott vele. Egy ebéd alkalmával volt L ur házában. — Jöjjön, hölgyéhez vezettem, — inondá a házi ur karomnál fogva. — Z ... kereskedelmi tanáesosné, — hiszen ismeri. — Nincs szerencsém 1 — Ah, mit beszél ! Hiszen tanítója volt, ő maga beszélte nekem. Csodálkozva figyeltem — és rögtön meg is lattam. Mélyen visszahajolva egy zsölyébe, elefántcsont legyezőjével játszott. Szép, tele, karcsú alak — halvány, sajnos, nagyon erősen rizsporozott arcz, nagy, fekete, fáradt tekintetű szemek, vakító mellek, — valóban nagyon szép asszony ! Végre észrevett. Vizsgáló tekintettel nézte alakomat, — valószínűleg látni akarta, hogy szalonkepes lett-e azóta az egykori tanító, aztán hanyag mozdulattal kezét nyújtotta, mialatt arczán mosoly vonult el, mely ugy hasonlított a tizonötéveskori mosolyhoz, mint az északi fény a tavaszi napsugárhoz ; egy mosoly, félig udvarias, félig unott, de oly hideg és elszánt, hogy borzongás futott át rajtam. Néhány közönyös szót váltottunk, mi történt oly régi idő óta ? és efféle, aztán jelt adtak az ebédhez és helyünkre vezettem. Gyors egymásutánban megivott néhány pohár bort. Társalgásunk derült és fesztelen lett, amint illett is két régi ismerőshöz. Később megvallotta akkori érzelmeit és gúnyosan nevetett fölötte. Bocli képviselő indítványára az alispánhoz intézendő felterjesztésben az emiitett útvonalon a dúcok mellőzését kéri s ily értelemben is hozatott meg a következő határozat: A képviselőtestület az alispáni leiratot tudomásul veszi azon megjegyzéssel, hogy az újonnan fel árkolt thatósági ut és a régi árok közti földsávot a város tulajdonjogának tartja, ugyszinte hogy az uton kerékvetö dúcokat ne alkalmazzon. Ily értelemben utasítja a városi tanácsot az alispánhoz felterjesztést intézni. 4. A földmives iskolával szemben lévő földeknek bérbeadására vonatkozó előterjesztés. Az áll. választmány a szerződés mellőzését és ezen telkeknek parcellénként való bérbeadását javaslója. Barthalos a közcél érdekében a szerződést a földmives iskolával 10 évre megkötni kívánja, nem ellenzi azonban, ha ezen kérdés a szakbizottságokhoz utasittatik. Antcd Géza kiindulási pontul a vásártért veszi és ez idő szerint a szerződés megkötése ellen van. Indítványozza, hogy ezen kérdés, mely úgyis teljesen elkészületlenül vétetett napirendre mielőtt ebben véglegesen döntenének, a vásártér érdekeit szem előtt tartva a szakbiznttságok véleménye hallgatassék meg. Krausz József pártolja Antal indítványát s a közgyűlés ily értelemben hozza meg Antal indítványára a következő határozat. A képviselőtestület minthogy ezen ügy kellőleg nem lett elkészítve a földmivesiskolával a szerződést ez idő szerint nem köti meg, hanem a vásártér érdekeit szem előtt tartva ezen kérdést a szakbizottságokhoz utasítja azzal, hogy ez érdemben részletes javaslatot terjesszen elő a képviselőtestületnek. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Színészet Pápán, A színházi évad utolsó hete is lezajlott, ha ez az utolsó szót egyáltalában erre a szerfelett gyenge saiA beszédet lassanként a jelenre tereltem. — Asszonyom, mint régi barát, ki élénk részt vesz sorsában, — szabad kérdeznem : Boldog-e ? Boldog ? Ah igen ? Es újra itt volt a fatális mosoly ! Mint két kigyócska, ugy húzódtak a ránczok össze a szájszögletei körül. — És férje hol van ? — Sajnos, — már nem mutathatlak be neki. — Nem az, aki most ideint? Felemelte poharát és néhányszor átintett egy úrhoz, ki a másik asztal szélén ült. Fanyar, kiélt arcz, vigyorgó, kis szemek, félig ősz, hegyes szakáll. -— Eleget tudtam. — Mikor ismerkedett meg vele és szerette meg őt ? . . . — Szerettem ? — felelt sajátságos, vontatott hangon. — Talán provokálni akar'? — gondoltam magamban — de ő folytatá: — Midőn férjem megkért, rég elmultak már dőre ábrándjaim. Nem titkoltam előtte, hogy szerelmet nem adhatok neki. Es ő ? Nos ő beleegyezett. — Nem azért kérdem. Ö talán szereti önt. — O, nem ! És mosolygott. A ránczok a szájszögietek körül, ismét megmozdultak. — Ez az asszony szerencsétlen, mondám magamban . . . — Ön oly udvarias, hogy kételkedően néz reám, — folytatá. — Én nem ámítom ámítom magamat. 0 maga szolgáltatta a sonra alkalmazni lehet. Mi újságírói tisztünknek teljes erőnkből megfeleltünk, mert buzdító szavainkat felemeltük és a lanyha szinpártolás érdekében minden kitelhető módon sikra r száltunk. Ámde a színtársulat anyagi sorsán csak némileg lendíthettünk. Az utolsó hét sem duzzasztotta szét a színházi pénztárt. Két-háromszor megerőltette magát közönségünk és jó fél-ház gyűlt egybe, ámde a régi megszokott teli házat csak az utolsó három előadás produkált. Unos-untalan megmondtuk már, hogy csak a közönség lelkes pártfogása segítheti előbbre a szinügy viszonyait és csak akkor lehet minden tekintetben kerekded előadásokat követelni, ha az anyagi biztosítva van. A hiányok, melyek az őszi idényben felmerültek a színtársulat részéről, egyenesen annak a nálunk még soha sem tapasztalható közöuynek tudható be, mely veres vonalként végig kisérte a négy hetes saisont. Dobó színigazgató most jó színtársulatot hozott körünkbe ; voltak olyan tagjai, kik a művészek sorába említhetők s egyetlen hibája e törekvő színigazgatónak csupán az volt, hogy kellő újdonsággal nem látta el magát, de ez sem egyenesen az ő rovására irható, mert a nyáron alig adtak számottevő újdonságot a főváros színpadán. A színigazgató által megvásárolt néhány újdonságot (Cleopatra, Takácsok stb) a saison elején kiosztotta Dobó, ámde betegsége miatt a legjobb akarattal sem foglalkozhatott a színpaddal s igy csak a régibb jó termékekkel volt kénytelen az idény műsorát betölteni. Lehet hogy az újdonságok vonzottak volna közönséget, de hiába a fenti ok ezt meggátolta. legkétségbevonhatatlanabb bizonyítékokat. Tizennégynapra a menyegzőnk után — hiszen ön régi barátom, ki előtt nem kell semmit elhallgatnom — akkor leptem meg, midőn egyik barátném boudoirjában — nem messze ül tőlünk — ugy nyilatkozott, hogy engem csak azért vett el, hogy az közelébe juthasson. Bizonyosan a többi barátnémnak is ezt mondhatta. — És mit tett ön ? — Vállát vonta. Semmit sem gyűlölök jobban, mint a botrányt. Mit tehettem volna jobbat? Mosolyogtam. E perczben egy hölgy kiáltott át hozzá : — Jucz, megkaptad már Woth-tól a küldeményt? Rögtön a beszélőhöz fordult és feltalálta magát. Ez alatt félig gondtalanul, fehér nyakát tekintettem és szemléltem, mint hull le lassanként arrpl a rizspor keblére és vállaira. Ekkor balfelőli szomszédom meglökött, egy ismert világfi, és gúnyolódó. — Ön szerencsés fráter, — sugá fülembe. — Hiszen a szép Jucz valósággal bátorítja önt. — Hogy gondolt ilyet ? felelém meglehetős zavarodottan. — Nos, nem beszélte e önnek férje árulásának érzékeny történetét, amely két hétre lakodalma után lejátszodótt ? Mindig azt teszi, ha valakit vonzani akar. Erős felelet volt nyelvemen: de ekkor újra felém fordult és a legközönségesebb társalgási hangon mondá : — Miről is beszéltünk az előbb?