Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-30 / 39. szám

Hogy az újdonságok elmaradását derék igazgatónk kárpótolja a vidék legjelesebb énekművész íőjét 3 vem dégjátékra megnyerte. És ezzel a nagyon szerencsés vendégfellépéssel nemcsak a közönség műigényét elé­gítette ki teljesen, de a pénztár is sokat nyert a művésznő fellépte által. Réthy Laura (a kiváló és országos is­mert költő Ruduyánszky neje) legu­tóbb a vígszínházban játszott és játé­káról az egész fővárosi sajtó elragad­tatással irt. Két vendégjátékáról a rendes rovatban fogunk művészeté­hez méltóan megemlékezni. Mi krónikái hűséggel regisztáljuk az ok és okozatot és különösen most saison végén tiszta őszinteséggel mond­juk el, hogy Dobó jelenlegi színtár­sulata lelkes pártfogást érdemelt volna és bizony, hogy ez olyan kis mérték­ben történt; a színigazgató nagy de­ficzittel zárja be a pápai négy heti saisont. Közönségünknek és első sor ban a tavaszkor megalakult szinügyi bizottságnak okulnia kell a szinügy lanyhulásán és a mostani csorbát a jövőben ki kell köszörülnie, nehogy akár Dobónak, akár más színigazga­tónak elvegye a kedvét attól, hogy színházunkban működjék. S most, miután több szerencsét kívánunk Dobó színigazgató és társu­latának Győrben, az utolsó hét elő­adásainak bírálatát mondjuk el, a mű ködés minden pházisára kiterjesz­kedve. Vasárnap délutáni előadásként egy kedves tündérmese adatott, mely az egybe­gyűlt mosolygó és kedves gyermeknek nem kis örömet okozott. „Hamupipőke" egyike azon gyermek daraboknak, melynek előadása a kicsinyeknek szája ize szerinti. A czim­szerepet Váradi Margit játszta, ki a mos­toha leány szerénységét, szenvedését ter­És miután egyikünknek sem jutott eszébe, elmélyedtünk a „Zalameai bíró" szinrealkalmazása fölötti beszélgetésben, melyet a „Deutsches Theater"-ben fognak megtartani. Ebéd után visszavonultam a csendes dohányzószobába, beburkoltam magam egy Bock-szivar felhőibe és meglehetős komor hangulatban gondolkozni kezdtem ez imént látottak és hallottak fölött. Nem, ez az asszony nem volt nyomo­rult. Minden érzés kivolt halva belőle; hiszen még ahoz is értett, hogy saját szerencsét­lenségével kaczérkodjék ! Vagy tévedtem ? Komédiát játszott velem, hogy igazi lelki­állapotát előttem eltitkolja ? Nem tudtam tovább egy helyben maradni. Eldobtam szi­varomat és visszamentem a társasághoz, hogy újra fölkeressem őt. Sehol semmi nyoma de végre, amint belépek a félig világított téli kertbe, megpillantom üt, beárnyékolva egy széleslevelő múzsától, festői pózéban egy székre dőlve. Nincs egyegül. Vállai fölé K. Pál hajol bizalmasan, az ismert roué ; Faun arczát közel füléhez tartva, lassan suttog neki valamint: — És ő ? — Ö mosolyog. mészethüen adta. Ugyancsak tapsolták őt a kicsi kacsok és minden felvonás után a lám­pák elé hívták. B. Némethy Jolán nemcsak szép tündér volt, de a lelki jóságot szavai­ban is kellőképpen tolmácsolta: Gerő Ida, Kresz Irma és Török Malvin (a gonosz mos­toha és két leánya) már semmiképpen sem tudták az alakításukat érvényre emelni és ez ellenszenves szerepüknek tudható be. A férfiak között: Kardos Ede és Balázsi Sán­dor igen jól játsztak a gyermekeknek, mit bizonyított az, hogy Kakadu királyt és fiát, a herczeget gyakran kitapsolták. Remete Géza, Beezkoy József és Nagy Imre kis sze­repeikben derekasan helyt áltak. Esti előadásul. Szigligethi marandó becsű népszínműve „Szökött katona" került színre, melyek előadása, ha kissé döczögött is, de általánosságban a közönség tetszésé­vel találkozott. A czimszerepet Juhász Sán­dor játszta, kinek ugy drámai játéka, mint érzéssel előadott dalai kitűnőek voltak. Szik­lay Szeréna (Julcsa) játéka és ismételten el­maradt éneke egy cseppet sem jó benyo­más tett a közönségre. Ilyen játék s nem éneklés sokat ront az igazgató pénztárán. B. Némethy Jolán (Montiné) kitűnő drámai játékával a, közönség rokonszenvét teljesen megnyerte. Az előadás kitűnő menetelét öntudatos játékukkal nagyban elősegítették : Balázsi Sándor, Morvái Antal, Beczkóy Jó­zsef és Remete Géza. Hétfőn Offenbach bájos zenéjü. „Orp­heus a pokolban" czimü operettéje adatott. A fő-nőiszerepet Réthy Lina énekelte, a tőle már megszokott természetes üdeséggel. Prózájában észlelhető némi nehézkesség, de ezt a közönség elnézi, mert precíz énekével kárpótolja a hallgatókat. Juhász Ilona egy kis szerepet játszott, de ebben a kis szerepé­ben is vezényelte a szólókat és üde hangja kicsengett az ensembléből. Nagy Gyula, Beczkői József és Nagy Imre, valamint Ju­hász Sándor a lehető legjobbak voltak. Szen­ger Gusztáv, ki mint sajnálattal halljuk tá­vozik a társulattól, ez estén is megmutatta, hogy zseniális zenész, mert ugy a kar, mint a zenekar vezetésében művészi mun­kát végzett. Kedden közönségünk általános kedven­czének Nagy Imrének jutalomjátékául Géczy egyik jobb nép-drámája az „Ördög mátkája" került szinre. A darabban sok jó alak van és a népéletnek nem egy sikerült typusa van megrajzolva, ele nyelvezete olyan czikor­nyás, hogy majdnem bántja a fület. A jutal­mazandó játszta a darab legegészségebben megirt alakját Firtos Istvánt és azon perez­tői, hogy Nagy Imre a színpadra lépett jó­kedv ömlött el a színpadon és nézőtéren egyaránt. Már megjelenésekor hosszantartó tapssal és egy szép babérkoszorúval fogad­ták és a taps kihívás minden jelenése és minden felvonás után megismétlődött. A czimszerepet Sziklay Szeréna játszta és ez alkalomkor már két dalt is hallottunk tőle, de Judit szerepét rosszul fogta fel, mert ez a szerep komoly és majdnem mint őrangyal kell, hogy őrködjék jellemében gyenge nő­vére sorsa fölött. Kresz Irma a neki nem illő szerepben sehogysem tudta betalálni magát. Humoros két alakot mutatott be Ju­hászné P. Ágnes és Gerő Ida még pedig pompásan. Kardos Ede és Baláisi Sándor minden lehetőt elkövettek, hogy rosz szere­pükből valamit csináljanak. Művészi alakí­tást mutatott be Juhász Sándor (Miklós) és Váradi Margit, ki egy kis süvölvény leányt ügyesen játszott. Szerdán „Peleskei nótárius" került szinre, mely váratlanul némi közönséget is vonzott a színházba, mert ugy lent mint fent akadtak lelkes tapsolók. Kik Beezkói József és Juhász Sándor mókáit, valamint Juhászné P. Ágnes boszorkányoskodását, úgyszintén a vasas németek jelenéseit tet­szésével honorálta. Csütörtökön a gyorsan megkedvelr- Ju­hász Ilona jutalomjátékául Verő „Szultán" czimű operettéje adatott. Juhász Ilona a czimszerepben ugy öltözéke választékossá­gával, mint hangja csengésével brillírozott. Megjelenésekor három díszes virágcsokrot és nagy tapsokat kapott és a szívélyes óvá­czióknak alig akart vége szakadni, sőt fel­vonásról felvonásra is kihívták, mely ün­neplést méltán meg is érdemelte. Réthy Lina a jutalmazandóval osztozott az est si­kerében, inert Roxeláne szerepében , igen kedves jelenség volt. Juhászné P. Ágnes kiváló alakítást mutatott be. Jelesen játsz­tak : Nagy Imre, beezkoy József, Nagy Gyula és Remete Géza. Pénteken valódi ünnepi estéje volt színházunknak. R. Réthy Laura fellépte tette ünnepélyessé ez előadást. Szép és nagy közönség gyűlt egybe színházunkba, hogy a fővárosban is kitűnő névvel tiró művésznőt meghallgassa. És a közönség va­lódi műélvezetben részesült, mert a vendég­művésznő „Szép Heléna" czimszerepében előadásának precizitásával és fent s lent egyaránt tiszta csengésű, iskolázott hangjá­val teljesen elragadta a válogatott közön­séget. Belépő dala után több diszes virág­csokrot nyújtottak neki, azután frenetikus taps tört ki és az egész estén végig kisérte a jeles énekmüvésznőt. Szépsn énekelt Nagy Gyula (Páris) és Réthy Lina(Orestes), vala­mint kitűnően játsztak : Nagy Imre, Beczkóy József, Juhász Sándor. Szombaton R. Réthy Laura vendégmű­vésznő második fellépteül „Baba" adatott és a czimszerepben Réthy Laura nemcsak hangja varázsával hatott az újra szépen egybegyűlt közönségre, de játékának ter­mészetes bájával is olyan tapsvihart aratott, milyet már régen nem hallottunk színhá­zunkban. R. Réthy Laura ritka művészi ta­lentummal bír és ezt természetes erejénél fogva kitudja fejteni és igy nem csoda, ha gyorsan belopja magát a közönség szivébe. Közönségünk hálás volt is a műélvezetért, mert tapsaival folyton ünnepelte Réthy Laurát. Méltó partnere volt a művésznőnek Juhász Ilona (Lancolet,) ki énekével és já­tékával egyaránt nagy tetszést aratott. Beez­kói és Nagy Imre, Remete Géza, Juhász Sándor külön és együttesen emelték a ki­tűnő előadsá sikerét. Á mult hétről. Városatyáinknak a hét folyamán kiju­tott a szereplésből. Rendes körülmények kö­zött, midőn közügyek dolgában hivatalosak a tanácsteremben, nagyrészt olyan blazírt módon érzik hivatásukat, de amidőn vá­lasztási minőségben kell jogaikat gyakorolni érzik fensőségüket s imponálólag jelennek meg a tanácsteremben és fontoskodó arccal lépnek az urna ele, mintegy jelezve, hogy ők mentik meg és vezetik a város menetét. Nem elfogultság ez, hanem a tapasz­talat mondatja ezt velem. Bizonyságul szol­gál a legutóbbi tisztújító közgyűlés. A leg­fontosabb közügy megvitatása alkalmával a városatyák megjelenésénél az 50-es szám a legnagyobb rekord, ez alkalommal a sza­vazatok száma 105-öt tett ki. Volt is sür­gés-forgás a tanácsteremben, de csak addig mig a szavazatok leadattak, az eredmény kihirdetésnél már csak a kíváncsiak élje­nezték az alispánt és azok kik a gyűlés után az alispán kézszoritására várakoztak. A választások lefolyásáról vajmi kevés feljegyezni való van. A főszámvevői állás betöltésére már hetekkel ezelőtt tisztában voltunk s tényleg egyhangú. A városi pénz­táros felcserélte állását a főszámvevő hiva­talával. Az üresedésben levő pénztárosi ál­lás a rendőrfogalmazónak volt biztosítva, mert kijelentette, kogy inkább 18 évi szol­gálatától végleg elbúcsúzik, semhogy (to­vábbra is megmaradjon a rendőrkapitányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom