Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-06-17 / 24. szám

dokok mellőzése mellett mondassék ki. hogy Pápa város az eddig hozott határozatokhoz ragaszkodik. Ezen módosítással hozatott meg egyhangúlag a következő határozat : A képviselőtestület Melczer Gézát a Pápa—bánhidai vasút engedményesét azon kérelmével, hogy az eredetileg megállapított észak-nyugoti be kanyarod ás helyett a déli bekanyarodást választhassa, illetve ezen utóbbi bekanyarodással vezethesse be a vonatot Bánliidára -- elutasítja. Egyszersmind kimondja, hogy a pápa—bánhidai vasút ügyben hozott eddigi határozatait változatlanul fentartja. Több tárgy nem levén a napirenden, ezzel a közgyűlés befejezést nyert. Á katonai pálya, Régóta hangzik már a keserű panasz, hogy a magyar ifjúság idegenkedik a hadi pályától, s hogy inkább bolyong olcsó eredmények lidérczfénye után, inkább tolul seregestül olyan pályákra, hol alárendelt állásért is könyörögnie, magának és családjának később nyomorognia kell, hogysem a hadi pályát választaná, mely a legegyenesebuen s leggyorsabban czélhoz segít, a legfényesebb ma is s a legtöbb dicsőséget nyújthatja. Míg más nemzet előkelő fiatalsága ott szolgál az ő hadseregében, a mi fiatalságunk a katonai pályától teljesen idegen. Mig van ma is hadsereg, hol bizonyos osztályokat kizárnak a tiszti rendfokozatból s csak nemesekkel töltik be, addig nálunk nemzetünk java az őscsaládok, a hősök ivadékainak sarjadékai, a nemzet értelmisége zömének ifjai a katonai pályától irtóznak, s a műveltebb ifjúság máskép megélni nem tudván, seregestül tolul csekély hivatalok felé, pedig a hadi pályán ezrekre menő tisztség készen all a pályázónak s mindenesetre biztosabb kenyeret és állást ad, mint az időnként választás alá jeső állások és ad legalább is annyit a megélhetésre mint egy irodai, vasúti, postai másodrendű szolgálat, mely felé most annyira tolul a reményteljes magyar ifjúság. Elvitázhatlan tény, inert a statisztika bizonyítja, hogy a mig a hivatalnoki állásokért a magyar ifjak 53%-a pályázik, adclig a katonai pályát csak minden 50-edik választja. ramarosi opálbényák kiaknázására. A részvénytársaság élén a közélet kitűnőségei állanak. Az üzemet legközelebb megkezdik. Mindenekelőtt azonban helyiérdekű vasútra van szükség, a mi a telepet a vasútállomással összeköti. A társaság befalyásos emberei ki is járták a konczessziót ... Az előmunkálati engedélyt szintén a közélet egyik kitűnősége kapta . . , — Természetesen. — Ez az előkelő ur azonban pillanatnyi pénzzavarba jutott és eladta kéz alatt a konczessziU nekünk. Én két kézzel kaptam a nagyszerű vállalaton. Hiszen olybá vehetjük, hogy annak a vasútnak a vaggon jai nekünk fogják szálitani a kincseket. A bankár eleiute kissé savanyu arczot vágott, de mikor disponense elébe tevjesztette a válal[at prospektusát, a mikor olvasta a részvénytársaság élen élíó férfiak nevét s az alakuló közgyűlésről szóló jelentéseket : maga is bizni kezdett a sikerben. De jaj 1 Az édes bizalom és reménykedés lágy karjai nem ringatták sokáig. Üzletvezetője egy nap dult arczczal, halottsápadtan jött haza; — No, mi baj ? — riadt föl a bankár a szaldóköntós könyve mellől. — Képzelje, — roskadt le egy székbe a boldogtalan isten, — a részvényesek bűnvádi feljelentés tettek a részvénytársaség igazgatósága ellen ! . . , — Csak nem tán ? Aztán miért ? Ezért van azután, hogy a magyar nemzet, mely a monarchia közös és kölcsönös védelmének szervéhez, a közös hadsereg fentartásához évenkint 42°/

0 véradóval járul, a hadsereg vezető elemei között csak alig 10''/

0-kal van képviselve. Valóban szomorú dolog, hogy nemzetünk, mely géniuszának megfelelő hadszervezettel, hadakozással és harczi erényekkel tartotta fen magát annyit évszázadon át, a hon védelmének kötelességét elhanyagolja akkor, mikor a vén Európának nagyhatalmai világrengető események bekövetkeztét várván, körűiö'tte talpig fegyverben állanak. Az általános védelmi kötelezettség behozatala óta is immár egy emberöltő telt el, ujabb nemzedék nőtt a régi helyén s az intézmény a írjmzet szivében gyökeret még nem verhetett; a magyar elem a hadsereg vezérletében még mindig nem foglalta el azt a teret, mely őt a véradó arányában megilleti. Pedig a mostani viszonyok között a hadi pályától való idegenkedés egyértelmű az öngyilkossággal. Jóllehet a törvényhozás bölcsesége felismerte a helyzetet s az általános védelmi kötelezettség törvénybe igtatásával, valamint a katonai nevelő- és képzőintézetek felállításával módot nyújtott arra, hogy fegyveres erőnk szám és erő tekintetében a nagyhatalmak haderejével szemben helyét megálhassa, de fájdalom, a nemzet zöme élén a főranguakkal, a védelem kötelességét át nem érzi s a helyett, hogy egymással karöltve a nagy elv megvalósításához tettel, eszközzel hozzájárulnának, azt előbbre segítenék: nem gyámoütják, sőt mi több iránta érdeklődést sem tanúsítanak. Ha valóban az volt az ok, mivel a katonai pályától való idegenkedést eddig mentegették: hogy a magyar ifjúság azért kerüli a katonai pályát, mert rálépve nemzetiségét kell feláldoznia, az 1897. évi XXIII. törvényczikk megszüntette ezt is, mert a honvéd nevelő- és képző-intézetek alapításával megadta a módot arra, hogy a katonai pályára készülő ifjúság magyar intézetekben sajátíthassa el a hadi tudományokat, s mint kifejlett önálló férfiú, lépjen a hadsereg kötelékébe. Mi tartja tehát mégis vissza az ifjúságot; katonai pályától ma, mikor a létért való küzdelem minden pályán még ma is nehéz, sőt egyre nehezebbé válik, a kátonai — Hogy az üzem még meg se kezdődött, de a részvénytöke már oda van. s ujabb részvény kibocsátást terveznek. Hogy a mármarosi telepben nincs is opál, csak békasó. Svindli volt az egész vállalat. Minden elveszett — az a pénz is, a mit mi a vasutért adtunk ! A közélet kitűnőségei remegnek, hogy kriminalitásba keverednek. Repülök én is tóva, mert még szégyenben keverem Zeus atyámat azzal, hogy becsuknak De erre már a bankár is kijöt a sodrából és dühösen támadt a disponensére: — Repüljön is, azt a herko-páterét magának, mert különben én röpítem ki magát ez ajtón. Hiszen ha még sokáig itt marad, koldusbotra juttat és mehetek magával kucsébernek. Hogy az ördög vitte volna el a Zeiisz atyjával együtt. . . . Egy óra múlva Merkuriusz máiismét ott gunyasztott az Akropolisz hegyén lábánál. Eleinte busán kobórgot a főváros sürgés-forgásában, majd felszálott az, est sötétjében és meg< sem áljott hazáig, És a régi dicsőség romjának: tövében elgondolkozott az ö rövid, de dicstelen szerepléséről az uj korban és nagyot sohajtott: — Zeüsz atyámra! A mai világban annyi fortélylyal van tele az üzleti élet, hogy még a kereskedés klasszikus istene sem tud boldogulni. pályán ellenben a fizetésemelés tűrhetőbb állapotot biztosit. Immár magyar nevelő-intézetek tárt kapui várják az ifjuságot. hogyj jórészt in gyen neveljék az előkelő tiszti pályára, hol maga erejéből magasra emelkedhetik s mégis évről-3vre fájdalommal tapasztaljuk a megdöbbentő tényt, hogy a Ludovika Akadémia növendékeinek számát betölteni nem képes. Kétszer irt már a honvédelmi miniszter a Ludovika Akadémiára pályázatot, két iskola évben kellett volna már 50 —50 ifjút felvenni az intézet kebelébe : fájdalom, az eredmény a várakozást egyszer sem elégítette ki. A törvényhozás nemes szándéka tehát, hogy magyar nemzeti intézményekben nevelt tisztekkel foglaltassa el a hadsereg vezérletében ama teret, mely a nemzetet a véradó arányában megilleti: hajótörést szenvedett. Annak oka, hogy a nemzet ifjúsága a hadi pályát még most sem keresi, nem lehet más, mint vagy kihalt a nemzet géniuszából a harczi erények kultusza s a magyar, melyet annyi istenadta tulajdonság tett a hadi pályára, kiválóan alkalmassá, ősi erényeiben teljesen megfogyatkozva, a züllés lejtőjére jutott, vagy hogy nem lévén még az ifjúság kellőképpen tájékoztatva az uj honvéd nevelő-intézetek s különösen a Ludovika Akadémiának a bécsújhelyi akadémiával immár azonos szervezetéről, azokat nem ismeri s igy nem is keresheti. Az elsőt tagadván, az utóbbit kell elfogadnunk. A Budapesten alapított M. kir. honvéd Ludovika Akadémia jelen szervezetében első rangú katonai nevelő- és képző-intézet, mely keblébe évenkint ötven 17—20 éves olyan ifjút fogad, ki a középiskola nyolczadik osztályát elvégezte s az intézetben a felvételi vizsgát megállotta. A rendszeresített helyek legnagyobb része ingyenes. Valamennyi növendék benlakó, kiket az Akadémia, tekintet nélkül arra, vájjon ingyenes vagy fizetéses helyet töltenek-e be, egyenlő ellátásban részesit. A katonai nevelés három évig tart, melyből a növendék kívánságához képest a honvédség vagy közös hadsereghez a hadnagyi rendfokozatban léphet be, még pedig, miután az intézet ugy a gyalogsági, mint a lovassági szolgálatra egyformán kiképezte : akár egyik, akár a másik fegyvernemhez. Az akadémia tehát három év alatt fényes pályára ingyen segíti az ifjút, a kinek aztán 20—21 éves korában évente 1400— 2600 koroua a jövedelme. Mivel pedig megvetette az intézet nála azt az alapot is, mely a tisztet a hadi iskola eredményes halgatására képesiti, nyitva áll előtte az ut a vezérkarba s ezzel a legmagasabb rendfokozathoz. Ha már most azt tekintjük, hogy más pályán csak 25—28 éves korában, sok anyagi áldozat árán, csekély kezdőn fizetéssel juthat kevésbbé fenyes állásba az ifjú, s hogyha katonának való, a hadi szolgálat kötelezettsége alól meg nem szabadul ez pedig nemcsak, hogy a választotta pálya elérésében akadályozza, de anyagi áldozatot is követel tőle, továbbá, hogy a szolgálati kötelezettség hosszú tartama miatt esetleg még 40 éves korában is fegyvert kell fognia s ott hagyva állást, vagyont, családot, háborúba vonulnia; éppen nem érthető tehát, hogy a katonai pályát oly kevesen választják élethivatásul. Vájjon oly nagy sulylyal "nehezedik e az összehasonlító mérték serpenyőjébe a kényelemszeretet, hogy teljesen lenyomja a kötelességek súlyát ? A Ludovika Akadémiáról 32 illusztráczióval bővített ismertetés jelent meg, mely az intézet alapításáról, fejlődéstörténetéről, mostani szervezetéről, berendezéséről és működéséről, a rendszeresített alapitványos helyekről, továbbá a pályázatok és felvétel körüli eljárásról minden tekintetben kimerítő tájékozást nyújt. Az érdeklődők a füzetet az akadémia-parancsnokságnál 1 koronáért megszerezhetik..