Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-01-28 / 4. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Lesz szövőgyárunk! Általános felfogása városunk közönségének, hogy valahányszor városunkban valamely közgazdasági vállalat vagy nagyobbszerü tervezet létesítéséről van szó, annak megvalósitá. sát kétellyel fogadja s nem veszi komoly számba. S ez némileg indokolt is volt eddig, amennyiben a tervezet vállalatok kivitelénél hiányzott az energia és rendszerint a megkezdett tárgyalások eredménytelenül végződtek. Annál nagyobb örömünkre szolgál konstatálni, hogy a most szóban forgó szövőgyár létesítése nem ebben a sorsban részesül. Legmegbízhatóbb forrásból tudjuk, hogy ezen gyár lé tesitése perfektté vált s az építkezés kezdetéhez már az előleges intézkedések folyamatban vannak. Hogy mit jelent városunkra ezen gyár létesítése, azt valóban körülírni alig volna lehetséges. Az elszegényedés évről-évre nagyobb arányokat ölIAECZ Egy hős szerelme, A krakkói királyi palota fényes termeiben nagy vigasság járta. Szólt a zene és ütemre lejtő alakok árnyai vetődtek a palota előtti holdvilágos térre. Poniátovszky László bált adott. Nincs annak ragyogóbb látványosság a földön. Mégannyi remeklése a természetnek férfiban és nőben, a lengyel faj szine-java együtt. Tánczukban, társalgásukban nemcsak franczia chic, de lengyel előkelőség is volt. A mosoly sose fajult náluk kaczajjá, a bók sose hizelgéssé. Az aranyguirlandos tánczterem jobboldali alsó sarkában egy karcsú fiatalember állt kapitány-uniformisban, karjai keresztbe fonva. Mintha magára lett volna hagyatva. Vagy ő vonult vissza? Révedezve nézett maga elé, majd katonás tartással közeledett Litvánia marsalljának leánya felé. Sosnovszky Lujza igazi lengyel tipus volt. Fényes, fekete haja középen kettéválasztva simult picziny füleire. Ivezett magas homloka, csodanagy fekete szemei, melankolikus arczkifejezése, intelligencziáró.l és tiszta lélekről beszéltek. Észrevehető örömmel indult tánczba a kapitánynyal. Egy szót sem szóltak, de annál beszédesebbek voltak a pill antusaik. Az öreg Sosnovszky már nyugtalankodott a lánya miatt, de azért egy tött s a nyomor növekedése a jövő aggasztó képét tárta elénk. A negyvenes években messze vidéken ismeretes pápai iparágak a nyomasztó gyári verseny folytán kisebb és kisebb üzemre kénytelenek szorítkozni, vagy pedig teljesen felkellett hagyniok a mesterséggel. Jómodu iparosokat már keresve kell keresni s a tönkre jutott mesterek jó része a város költségén tengeti az életét. Ezeken a nyomasztó viszonyokon van hivatva némileg segíteni ezen gyár létesítése. Reményünk van, hogy a természeti erők kihasználása és evvel párhuzamban a szegényebb munkásosztály helyzetének anyagi javítása küszöböli van. L)e máskülönben is elvitázhatian tény az, hogy egy gyár, mely több százra menő munkást foglalkoztat, nekik biztos keresetet nyújt, nemcsak kizárólag a külömböző kisipart és kereskedelmet élinkiti szükségleti cikkeik beszerzése által, hanem biztos piacot teremt a mezőgazdasági melléktemn' nj eknek. arczizma se moezczant, mert kiabálni nem uri dolog, szokta mondani, de csak nagy társaságban tartotta meg elvét. Mikor az ötödik forduló után Lujza végre leült, odaszólt neki az apja. — Megtiltom, hogy kitüntesd ezt a kalandort. — Koscsuiszko kalandor? — Igen, politikai kalandor. Ne érintkezzék annyit vele ! — Atyám, hisz ma este beszéltem vele először. — Annál rosszabb, hogy mindjárt bátorítod. Ott vannak a rangodbeli nemes lengyel lovagok. Kiílömben otthon még beszélünk a dologról ! — Kisérd figyelemmel Lujzát, fordult húgához a makacs arisztokrata. Annak a semmiházi kapitánynak még meggyülik velem a baja. Lujza jól hallott mindent. A mint az öreg marshall elkeveredett az urak közt, suttogva kérdezte nagynénjét. — Miért mondta apa, hogy Koscziuszko politikai kalandor ? — Azt tudod, hogy Versaillesben járta a katonai akadémiát ? — Igen, nos ? — Ezalatt kétes politikai küldetése is volt. Talán kémkedett, vagy ilyesmit tett. — Arra Koscziuszko nem képes, válaszolt Lujza szokatlan erélylyel. — Ügy látszik, csakugyan szerelmes vagy bele. Hogy pedig mily szüksége van ezekre Pápa városának, ezt mindenki tudja, ki városunk nyomasztó helyzetét ösmeri. Nem vádolhatjuk ugyan városunkat, hogy ezen nyomasztó helyzetén segíteni ohajtott, mert évek óta valahányszor alkalom nyílt, volna valamely jövedelmező keresetmódot nyújtó intézmény létesítésére, minden lehetőt elkövetett a város, de sajnos eredménytelenül. Volt szó már 1890. évben egy szövőgyár létesítésére, ugyancsak az almás-füzitői keményitögyár városunkban fiokgyárat akart felállítani, nemkülömben 1891. évben egy műtrágya ügyében folytak az alkudozások s ugyancsak ez évben kalapgyár és egy fonálgyár tervével foglalkoztunk, de mindezen vállalatok nagyrészt anyagi bajok miatt dugába dűltek. Mindezeknél fogva nagy vívmánynak tarthatjuk s lelkesedéssel üdvözölhetjük ezen szövőgyárnak felállítását, annál is inkább, mivel a vállalkozó gyári cég a lefolyt héten városunkban — Csak becsülöm, mint hőst. — Egy lépés még is szeretni fogod a férfit. — Mond csak, miért semmiházi Koscsiuszko ? — Istenem, miért ? Hát azért mert azon a kis mereezovsczynai birtokon is, a mi reá várna az egész család osztozkodik. A ki pedig szegény, az nulla. Lujza tudta, liogy hiába vitatkoznék, kérdezni valója meg nem volt több, tehát elhallgatott. Kedvetlenül ment egy-egy fordulóra a fiatal arisztokratákkal. Éjféltájt már haza is ment, lefeküdt, de nyugtalanul aludt és reggel az apai parancsra azzal a megadással ment a szokott leczkére, mely a finom női lelkek sajátja Napközben csak ae estét várta, este meg az éjszakát. Mikor aztán minden elcsöndesült és a kastélyban az utolsó világ is kialudt, Sosnovszky Lujza, Litvánia marsaljának egyetlen leánya, belopozott a hátsó lépcsőn a kertbe és szivdobogva borult a semmiházi kapitány karjaiba. Kezét kézbe fonva ültek, némán elmerengve. Együtt folytatták azt, a mit nappal külön-külön tettek, azon gondolkodtak, hogy kellene a lehetetlent lehetővé tenni ? Koscziuszko épugy ismerte az öreg marsailt, mint maga Lujza. Végre Koscziuszko megszólalt. — Mit beszélt a bálról ? Lujza tudta már hogy ki.