Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-07 / 40. szám

a';'megye közönsége sem most, sem a jövő­ben meg ne terheltessék. ily értelemben szólal fel Hunhír Dé­nes és Kenessey Zoltán. Barthaíos István kijenti, hogy ő sem hive a pótadónak, de egy bizottság kikül­dését helyesli s igy az áll. vál. javaslatát elfogadja. Andreé Gyula a bizottság javaslatától teszi függővé elhatározását s ennél fogva elfogadja az -áll. vál. javaslatát. Purgly Sándor Jókuthy indítványához pótinditvánnyal járul és pedig, hogy küldes­sék ki egy bizottság, melynek feladata Je­gyen, hogy a kiadások a jelenlegi adózás keretében leljenek fedezetet. Szabó Imre indítványozza, hogy mondja ki a vármegye közgyűlése, miszerint pót­adót nem vet ki, de a bizottság *ij költség­vetést dolgozzon ki. Óváry Ferencz elfogadja Szabó indít­ványát. A zárszó jogával Kolossváry alispán élt s kéri az áll, vál. javaslatának elfoga dását, mire elnöklő főispán a kérdéseket szavazás alá bocsájtja. A szavazás felállás­sal történt az áll. vál. elvetésével Jókuthy Albert indítványát Szabó Imre pótinditványá­val egyhangúlag elfogadtatott. A bizottságba beválasztattak : Andreé Gyula, Bibó Dénes, Bierbauer Lipót, Bart­haíos István, Fischer Károly, Galamb József, Giay Károly dr., Hunkár Dénes, Ihász La­jos, Purgly László, Raínpercht Antal, Ro. zenthál Nándor, Röthy Mihály, Sült József, Szabadhegyi Kálmán, Walla Gyula, Wertheim Ármin, Wolff Pál és gróf Zichy Wladimir. Végül még névszerinti szavazás mel­lett megszavazta a közgyűlés a vármegyei pótadókat és ezzel a közgyűlés első napja befejezést nyert. Második napon Jókuthy Albert indít­ványára a vármegye közgyűlése, a mely ez alkalommal különösen népes és fölötte lá­togatott volt, a Széli-kormány üdvözlését is is szoktam tartóztatni. Most semmiképen sem akartam elereszteni. Megszállt a démon másként nem lehet. Az uram azt mondta, hogy szavával kötdtte le ezt az estét és én követeltem, hogy szegje meg a szavát ér­tem. Világos képét nem birom annak az estének adni, de szó, szót követett, s mi igen kemény dolgokat vágtunk egymás fe­jéhez. Vagy talan csak azért tünt mindez oly keménynek, mert eddig csak a turbiko­lás hangját ismertük. Végre is azt vágtam arcába, hogy már nem szeret. Vállat vont és kegyetlenül azt felelte : bizony, ha igy folytatja, nem tudom, mi lesz majd belölünk. Tudod, hogy milyen fékezhetetlenül indulatos vagyok. Az első pillanatban neki akartam rohanni, hogy arczába vágok az öklömmel, de aztán az ajtóra mutatva, csak ennyit kiáltottam : takarodjék ! Vállat vont és elment. Férjemnek volt egy legénykori barátja ki néha-néha följárogatott hozzánk. Nem sokat törődtem vele, de bosszantott ha el­jött, mert nem akartam az uramon kívül senkit se látni. Annyira szerelmes voltam, hogy nehezteltem az édesanyámra, ha gyak­ran fölkeresett. Ez az ur igen léha fickó volt és nagyon különös elveket hangoztatott. Az uram csak mosolygott, de én határozot­tan bosszankodtam, mikor azt mesélte, hogy a házastársak addig nem is szerethetik egy­mást — mig meg nem bocsátottak^ egymás­nak. Sok egyéb léhaságot fecsegett' még, de nem igen hallgattam reá. elhatározta s Széli Kálmán kormányelnök­höz a következő táviratot meifesztette : „Nagyméltóságú miniszterelnök ur! Veszprémvármegye közönsége együtt ülő rendes közgyűlésében nagyméltóságod sze­mélyéhez és a nagyméltóságod által képvi­selt szabadelvű eszmékhez való törhetetlen hűséget egyhangú lelkesedéssel kifejezvén, nagyméltóságod irányában őszinte bizalmát nyilvánította". ; Eljenzéssel fogadtatott Fenyvessy főis­pán enunciatiója, ki a kormánynak ezen üdvözléseért a vármegye közönségének kö­szönetet mond. A közgyűlés négy napig tartott, me­lyen a tárgysorozat összes pontjai elintézést nyertek. A kir, tanfelügyelő jelentése, Mult havi jelentésemben adott Ígére­temhez képest a f. évi szeptember hóban befejezett s ugy a központi m. kir. statisz­tikai hivatalhoz, mint pedig a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz is felterjesztett lefolyt 1899/900. tanévi nép­oktatási állapot adatairól kívánok nagyjában és röviden beszámolni, előre bocsátván, hogy a közlendő adatokat, ugy mint az előbbi két évben, ez idén is okmányszerűen, vagyis a tankötelesek, iskolábajáró iskolamulasztók egyénenkénti kimutatásaiból, a tanítók sze­melyi okmányaiból, hivatalos javadalmi jegy­zőkönyveiből, az iskolák költségjegyzékeiből és részben saját helyszíni felvételeimből szereztem és állítottam össze. 1. A tankötelesekről. Veszprémvármegye összes 6—15 éves tanköteleseinek száma 40.002 (111-el több mint az előbbi évben,) ezekből 6—12 éves 27.485, és 19-15 éves 12.517, fiu 21.412, leány 18.590, tehát ez idén is több a fiu, mint a leány és pedig 2022-vel, vallás sze­rint r. kath. 27.193; ev. ref. 6.979; ág. evang. 4.136, unitárius 6, izr. 1.688; nyelv szerint magyar 35.112 német 4.302, tót 588, gyarapodtak a magyarok és a tótok, német az idén kevesebb van mint tavai volt. mer Azon este fölvetődött hozzám. Alig ment ki az uram, ő bejött, még sírva talált. Ha akartam, sem bírtam volna titkolózni. Egy negyedóra alatt kivallatott, s egy másik negyedóra alatt megmérgeztem a lelkemet valami aljas gyanúval, hogy a férjem meg­csal. Nem mentegetem magam, hiszen most már mindegy. De ha ezt a gyalázatos mér­get nem csepegteti a lelkembe, sohasem let­tem volna a kedvese. Esküszöm, hogy csak egyszer voltam az, azon az esten. De mit használ mindez ? Az életem örökre meg volt mérgezve. Re­megtem mindentől, a férjem szerelmétől legjobban. Néha eszembe jutott, hogy min­dent bevallók neki, de nem volt hozza erőm. Áztán reám sújtott a nagy katasztrófa, s én egyedül maradtam. Azt az embert sohasem fogadtam többé, még azt is megtiltottam neki, hogy köszönni merjen nekem az ut­cán. Mi haszna ! Soha le nem vezekelhetem annak a bőnös órának emlékét, hogy nem volt elég erőm tisztának, becsületesnek maradni, hogy hallgattam megbomlott ideg­zetemre és engedtem egy bűnös óra őrült káprázatának. A két asszony hallgatott. A tüzet bá­multák mozdulatlanul, mereven. Mind a kettő magában hangtalanul siratta tovább az ő nagy bűnét, az egyik azt, hogy nem tudott vétkezni, a másik, hogy nem bírt erőt venni a kísértésen. Az eső pedig hullt-hullt gyá­szos egyformasággal, kétségbeejtő kitar­tással . , . 2. Az iskolába járókról. Elemi mindennapi iskolába járt 25.909 általános ismétlőbe .7365; gazdasagi ismét­lőbe 1.486 í iparos és kereskedelmi tanoncz iskolába járt 980; az ismétlő koruakról ez idén a többlet 335; polgári iskolába járt 795 (köztük 587 leány) itt a többlet 114; a felső kereskedelmi és a tankerület terü­letén lévő 3 közép iskolába járt 9—15 éves tanuló 718; itt is 61 a többlet; összes is­kolába járó 6—15 éves tanköteles volt 37.259 (ez 166-al több, mint az 1898/99-ik tanévben,) vagyis a tankötelesek 93.12 7 0-ka, mig az orsz. átlag 78%-volL Az előző évi­hez viszonyítva a százalékos emelkedés 58 század, v agyis valamivel több, mint egy fél százalék. Nem jár iskolába 2.798 tanköteles, kiknek nagyobb része a községektől távoli pusztákra esik, hol a törv. kötelezettségnek meg nem állapithatása miatt csak lassan halad előre az iskolák felállítása. Vallás szerint jár iskolába: r. kath. 24.839; ev. ref. 6.740; ág. hitv. evang. 3.990, unitárius 12, izrael. 1.678, csak a 2 protestáns felekezetnél 332 a gyarapodás. Nyelv szerint járt magyar 32.548 ;­német 4.132; tót 578. Nem szerint járt fiu 19.451, leány 17.808. 3. Az iskolamulasztókról. A fél napi igazolatlan mulasztási ese­tek száma 64.149, melyekből pénzbirsággal sújtatott 6491 eset; befolyt pénzben és le­szolgált értékben 3.212 kor. ez is 222 ko­ronával több, mint az előző évben, mig a mulasztási esetek száma apadt. 4. Az iskolákról. A vármegye területén volt 309 iskola, és pedig állami 6, községi 13, magán 3, felekezeti 287, utóbbiak közül r. kath. 160, ev. ref. 70. ág. hitv. evang. 43, izrael. 14; fokozatra elemi 302. polgári 7, azonkívül egy felső kereskedelmi, 5 iparos, 2 keres­kedő tanoncz és 52 gazdasági ismétlő is­kola ; továbbá egy állami tanítóképezde, egy r. kath. tanítóképezde ; az elemi iskolások közül államiba jár 378, községibe 852, a többi mind felekezeti iskolákba jár ; magyar tanítási nyelv mindenütt van. 5. A tanítókról. A tanítók száma 450, kik 444 tante­remben tanítanak, közülök 32 nem tanképe­sitett, kik 10-el apadtak és intézkedésünk folytán még jobban fognak apadni, mert a tanító hiány ez idény már kevésbbé volt érezhető. Polgári iskolákban tanított 32 tan­erő ; tanítónő működött 69, állami tanerőnk volt 21, községi 21, magán 3, felekezeti 412; (vagyis r. kath. 255, ev. ref. 79, ág. h. evang. 50, izrael. 28.) 6. Az ovó intézetekről. Ezek száma volt 21, és pedig óvóda 11, állandó menedékház 1, nyári menedék­ház 9. A 10 menedék ház mind községi; az óvódák közül 3 községi, 1 alapítványi, 1 egyesületi, 4 r. kath. 1 izrael. 1 magán. 7. Az iskolák évi fentartási költségeiről. Ez érdekes fejezet, mely 5 óv óta nem volt kimutatva s azóta meglepő nagy költ­ség áramlatot mutat. a) Az elemi iskolák összes évi fentar­tási költsége rug 551.224 koronára ebből esik állami elemi iskolákra 8.553 korona ; 13 községire 18.305 korona, 3 magán isko­lára 3.787 korona, felekezetiekre 520.579 korona, és pedig a 160 r. kath. elemi isko­lára 260.237 kor; a 70 ev. ref. elemi isko­lára 104.632 korona, a 43 ág. hitv. evang. iskolára 71.852 korona és a 13 izralita elemi iskolákra 53.858 korona ; ezek a számok az iskolák jellege szerinti számokhoz viszonyítva a különféle iskola fentartók mily mértékben való megterlieltetését tüntetik fel; még tisz­tábban látjuk ezt a fentartási források sze­rint ; ugyanis az iskolák 2051.150 kor. in­gatlan becsértékének jövödelméből 3.4.71 zor. állami segélyekből' 67.906 kor. feleke­keti járulékokból 258.075 kor. iskolai adó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom