Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-07 / 40. szám

ból 16.906 kor. tandíjból 49.500 kor. községi forrásból 13.525 kor. és egyebekből 36.315 kor. A fenntartási források gazdagsága sze­rint következő fokozatban szolgálnak a for­rások : legelső a felekezeti, irtana az ingat­lan^ aztán a következőknek : 3-ik helyen az állami, 4-iken a tandíj, 5-iken az iskolai adó, 6-ik a különböző érdekeltségi, 7-iken a pol­gári községi, és 8-ik a tőke jövödelmi. Ámde ez csak az elemi iskolák költ­ségáramlata ; a polgári iskoláké melyek 7-én vannak, fel rúgott a lefolyt tanítási é\ben az összes fentartási költség 65.189 koroná­ra ; az iparos és kereskedő tanonczok isko­lái-é 17.301 koronára; a két képezdében 77.391 koronára. A népoktatásra a veszprémvármegyei tankerületben mindössze fordított költség kitesz ezek szerint 731.800 koronát. Valóban impozáns nagy összeg, mely vármegyénk népoktatásának nagyszerűségét, a népnevelésre fordított áldozatok nagysá­gát fennen hirdeti és magába véve nagy­szerű tény lévén, szóbeli dicséretre nem szorul, mert ez gyenge hangzat volna. 9. A tanítási eredményről. A népoktatásra költött nagy összeghez képest jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy vármegyénkben a tanítás eredménye általán véve jó ; ha még csak az iukolázás rendes­ségét a közigazgatási hatóságok egyformább szigorú eljárása s a pusztákon felállítandó iskolákat az uradalmak és birtokosok még nagyobb áldozatkészsége s a népnevelés iránti még több érzése által elő mozdíthat­nák, nem épen távoli időben mondhatnák ki azt a nagy szót, hogy vármegyénk nép­oktatási állapota igen jó. A tanitóhiány szünőben látszik, csak a fiatal uj tanítókba önthetnénk többf szerete­tet a tanítás és nevelés több törekvést, fő­leg a még annyira kívánatos ön és tovább képzés iránt, hogy ne érjenek rá mindig csak fizetésük csekélységén busuíni, a mi tiatal emberen oly annyira vissza tetsző. 9. A tanfelügyelőség munkásságáról. Erről a havi ülések jelentései elég ki­merítően tanúskodnak; itt össze foglalás­képen csak azt említem fel, hogy a lefolyt tanévben 152 iskolát, abban 250 osztályt látogattam és 790 tanfolyamot hallgattam meg ; azonkívül voltam 5 óvó-intézetben, 2 tanitóképezdében, 5 tanonez iskolában ; a pápai állami tamtóképezdeben, a fymképe­sitő-vizsgálatok 6. napomat vették igénybe, volt 137 tényleg iskolalátogatással töltött napom. Jelen voltam 2-szer a • veszprémi női kereskedelmi tanfolyamon, 4 tanitó-gyü­lésen, 3 jegyző szigorlaton, 3 képezdei osz­tály vizsgálaton, 8 különféle iskolai vizsgá­laton, 1-szer gazdasági tanfolyamon a pápai földmives iskolánál és 3-szor tanítói konfe­rencziákon; közigazgatási bizottsági ügyet elintéztem 643-at. Mind ezen munkásságomban fáradhat­lan szorgalommal, ritka .ügyszeretettel, s a dolgokban gyorsan és tisztán látó képesség­gel Czeglécly István derék tolnokom igen nagy segítségemre van, mit ez alkalommal szívesen és hálásan említek. A mult hétről. Finita la comedia ! Szükségtelen talán bővebb komentárt fűzni ehhez a hagyományos jelszóhoz, mely minden évadban elhangzik akkor, midőn Thalia temploma bezárul s színtársulatunk körűnkből távozik. A „Finita la comedia" kezdetnek ren­desen „A viszontlátásra" végszó követke­zik, de ez esétben nem merem megreszki­rozni ezen tőlünk már éveken át megszo­kott bucsufeltételt, mert nem nagy örömet szereznénk ezzel Dobó színigazgatónak s teljesen jogosultan. Kinek is volna kedve „A viszontlátásra"'' akkor midőn a fogadta­tás oly szomorú következményeket vont maga után. Ily deficites fogadtatásra nem valami örömmel néznek a viszonlátás elébe. A sziniévadnak válságos deficitje a színtársulat tagjait is suggerálfca. Az egész évadban kihalt a bohémeskedés és elfogu­latlanul állíthatom, hogy a lefolyt évadban a társulat bohémjei nálunk halotti tort ün­nepeltek. Egy icurka-picurka muriról nem szóFhat a krónika s nem hogy a viszontlá­tás őrömére emlékeztethettük volna a tár­sulat tagjait, de ami nálunk precedensül áll, a színtársulat tágjai alig várták a napot, melyen itt hagyhattak bennünket mint Szent Pál az oláhokat. A színigazgató nem nyilatkozott, de elkeseredettségéből ki volt vehető, hogy alighanem az utolsó előadás egyúttal Papán áhaíyudala" volt. Olyan határozott pechje, mint utóbbi időben Dobónak volt, alig kons­tatálható a vidék egy színigazgatójánál sem. Primadonnák állandó rekedtsége, tagok szer­ződéseinek megszegése, folyton műsorválto­zást idézett elő, amely a kassza rovására ment, ehhez hozzájárult még a saját beteg­sége is, amely az előadás rendezésének ro­vására ment. A színigazgató nagy reményekkel vo­nult be Győrbe téli állomására s ott is a legnagyobb malheur érte, ami csak egy igazgatót érhet. Bemutató előadásul első primadonnáját akarta bemutatni s ezzel a közönséget meghódítani, de amilyen végze­tes pechje van, a primadonna beteget jelen­tett s az egész heti műsor változást szen­vedett, Ilyesmi csak Dobó színigazgatóval történhetik meg ! 0 is elmondhatja magáról mint az egyszerű cigány kit hfótíon vittek az akasz­tófa alá, hogy „rosszul kezdődik a hét" 110 de azért ne csüggedjen el végleg. Senki sem vitathatja el tőle, hogy a társu­lat remekül van szerezve, fples azóta, ami­óta szerencsés volt a mi régi kedvenezíinket Szentes Jancsit buffónak szerződtetni. Ezzel az aquisitioval sokat nyert, főleg pe­dig azért, mert szinikörökben el van ösmer­ve, hogy a Jancsi még a legpechesebb - di­rektornak is szerencsét szokott hozni mű­ködésével Adja Isten, hogy ez a színházi jóslat teljesedésbe menjen I Ily auspiciumok mellett mi is remény­kedünk, hogy Dobó igazgató színtársulatával jó kedvvel, friss egészséggel és a mi fő teljesen rendezett anyagi viszonyokkal jő ismét körünkbe a tavasszal és a hagyomá­nyos szokás szerint azzal buesuzunk el tőle, hogy: A viszontlátásra ! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában rendnek nem muszáj lenni. Az hirlik, hogy Pápa városa már születésénél el lett hibázva. Az hirlik, hogy Pápa Városában a „büszkéket'"' a kocsiba fbgják. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán elévülés kikerülése végett a jövő héten városunkba érkezik. Az hírlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk a beszámolóját a választási napra tartja. Az hirlik, hogy a polgármester tanulmány útjában az összes terveit szellőztette. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány mielőtt ítéletet mond, a kihágási tőr­vényt teljesen megrágja. Az hirlik, hogy a fonógyár ápri­list járat a képviselőtestülettel. (Addig kért halasztást.) Az hirlik, hogy a szövőgyárat jó volna megmagyarositani. Az hirlik, hogy a tanítóképezde igazgatójának nem lesz sokáig nyug­helye az uj tanítóképezde épületben. Az hirlik, hogy Páter Bukfenczet fegyelmi reverendája bujtatták. Az hirlik, hogy a megyegyűlésen a pápaiak elszórva voltak. Az hirlik, hogy Dobó színigazga­tó Pápán pénzt és bánatot hagyott. Az hírlik, hogy a színtársulat tagjai sok étel maradékot hagytak Pápán. Az hirlik, hogy az izraeliták ,,-Hos^zunapján" több vendéglőben zárt ülés lett tartva. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok közül többen beszüntették a működést. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője Győrbe jár „Emlékpró­bákat : í tartani. mspiKtolfaa aaam mar^ifc weííüf acipr. jgg* sa£ie»Ais cin sailá'W «aúis?sí ««£•»«. m — k király nevenapja. Városunk hazafias közönsége hagyományos szo­kás szerint fényesen ülte meg Ő Fel­sége Ferencz József királyunk név­napját. Lobogódiszt öltött városunk, mely külsőleg is tolmácsolta a sze­retetet királyunk iránt. A plébánia templomban ünnepi istentisztelet volt, melyen a hatóságok testületileg vet­tek részt. Az ünnepi misét Kriszt Jenő fényes segédlettel celebrálta. — Október 6. Ötvenegy éve, hogy a tizenhárom vértanú Aradon martyr halált szenvedett. Ötvenegy év óta, minden évjben megemlékezünk róluk s áldozatot viszünk a kegyelet oltá­rára. A magyar sziv gyászt ölt e napra s a legnagyobb kegyelettel em­lékezik vissza a dicső martyrokra. Városunkban mint minden évben, ugy most is requiem tartatott a plébánia templomban a tizenhárom vértanú emlékére. — Személyi hirek. Fenyvessy Fe­rencz megyénk főispánja f. hó 17-éli három napi tartózkodásra városunkba érkezik. -— Bothmer Béla br. honvéd­huszár őrnagy, ki évek hosszú során át huszárezredünk és társadalmunk közkedveltje volt, ösmerősei látoga­tására tegnap városunkba érkezett. — Barna Izidor az „gsti Újság" felelős szerkesztője családjával együtt, roko­nai látogatására néhány nap óta vá­rosunkban időzik. —- A grófi család itthon. Özv. Ester­házy Móricz grófné családjával együtt Nordkirchenből, hol az egész nyarat töltötték, szerdán visszaérkeztek s mint halljuk az egész telet körünk­ben fogják tölteni. — A fonógyár ügye. Koztudomásu dolog, hogy Nelson Eduárd egy fonógyár felállítása iránt kérvényezett a városnál s a váiös erre a célra az ingyenes telkeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom