Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-16 / 37. szám

kárhozhatok, ha önfentartási ösztönüket követve oda tódulnak, a hol állandó munkával, tisztességes keresetre tesznek szert. Miután ez igy van, kormány körökben is enyhébben ítélték meg az utóbbi időben a kivándorlók ügyét és nem vetettek tovább is nagy gátakat elébük, hanem inkább oda irányult a figyelem, hogy miként lehetne népünket idehaza szünetlenül foglalkoztatni és állandó kereseti forrásokat minden esélylyel szemben egzisztenciájában biztosítani. A kivándorlás uieggátlására nincs alkalmasabb és biztosabb eszköz, mint a készpénz keresett állandó volta. Ezt pedig csak is a gyáripar fejlesztésé vei sz o lgáltath at j u k. Kétszeresen fontos közgazdasági érdek ezeknél fogva ránk nézve az, hogy vidékünkön, hol a kivándorlás nagyobb mérveket öltött s a hol a szegénység a kereseti források elégtétlensége miatt majdnem elviselhetetlen, a gyáripar fejlesztését minden kitelhető módon gyámolitsák. Igen fontos tehát az, hogy a midőn városunkban ezekrek menő munkásnak állandó alkalmazására gyárvállalkozó jelentkezik, a kérdés minden oldalról bírálat tárgyává tétessék és a közgazdasági szempontok mellett a szociálpolitikaiak is tekintetbe vétessenek. A szövőgyár és tervbe vett fonálgyár létesítésének kérdésében ezt figyelmen kívül hagyni a mértékadó körök bizonyára nem fogják. Színészet Pápán, Valóban nem tudjuk mily szavakkal írjuk ie azt a közönyt, melyet az idényben közönségünk a színészet iránt viseltetik. Ez a nagy tartózkodás, ez a roppant nagy hidegség egy cseppet sem válik Pápa város közönségének díszére. Annak rencsém a hazánk egén hirtelen feltűnt csillagot bemutatni. Mi is becses neve ? kérdezte a félsz miatt erősen elhalványult czipész-művészt Gótlii. — Ma-ka-vicz-ki — Vazul, felelte dadogva a kérdezett. — Megmagyarositjuk, illetőleg megművészitjük nevét. Ez nem elég jó hangzású. Ezentúl Menyei Tiborcz lesz a neve, mondta halkan Gótlii és azután vendégeihez fordulva folytatta : Nagy művészünk neve : Menyei Tiborcz. — Ah ! Ez a felkiáltás a vendégsereg ajkáról lebbent el s miután sokfele variácziókban szokták használni, ez alkalommal a csodálkozás, a meglepetés, a bámulat kifejezéseinek lehetett betudni. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. — Nos barátom, emelje szájához jeles hangszerét és mutassa be nagyszerű művészetét vendégeimnek, biztatta a művészcsemetét a házigazda. — Kérjük, hangzott kórusban. — 8 mit fújjak ? kérdé a kissé magához tért f. t. — A művészeket nem szabad korlátozni. Kérem játszék tetszése szerint, szaa közönségnek, mely az elsők egyike volt az irodalom és színészet pártolása tekintetében. Hogy a tavaszkor egy-egy előadás néhány szál ember előtt tartatott meg, azt a tagok hiányosságának tudtuk be, de most már, az őszi saisonban, derék igazgatónk minden hiányt nem egyszeri személy, de dupla betöltéssel eszközölte. A kereskedelmi és ipari viszonyok sem annyira rosszak, hogy egy-egy családnakhetenként egyszer-kétszer színházra is jusson. A régi jó közönségünknek nem szabad ezt tétlenül nézni, hogy műpártoló városunk falai között egy nagyrabeesülendő és törekvő színigazgató tönkremenjen. Mert Dobó Sándor valóban egyike azoknak a színigazgatóknak, kik vagyont, időt és fáradságot szenteltek a színészet oltárára. Most olyan jól szervezett társulattal jött körünkbe, mely Győrbe és bármily nagy városba megállja helyét. Van 3 elsőrendű, 2 másodrendű énekesnője, kik mindannyian fiatalsággal, szép hanggal és jó játék képességgel bírnak. Van drámai szendéje, jellem és szerelmes színésze. Szóval a főhiányok teljesen pótolva lettek A műsor is ügyességgel van összeállítva, mert olyan régi jó darabok kerülnek színre, melyedet már régen nem láttunk. A direktor és színtársulat, valamint a műsor részéről talán nem emelhetünk semmi kifogást, ámde, sajnos, erős kifogás alá esik a mi közönségünk úgyszólván rideg tartózkodása. Vannak esték, mikor csak néhány ember szégyenkezik itt-ott. Hát ez nem maradhat igy. Ez blamázs egy elhíresztelt pápai műpártoló közönségre. Kérjük tehát a hangadó köröket, a kaszinókat, olvasóköröket, hogy saját reputátiónk érdekében, a színészetnek lelkes propagandát csinálni szíveskedjenek annál is inkább, mert a színtársulat még csak két hétig időzik körünkben. Mutassa meg Pápa város if'jubad választást engedünk önnek, mondta udvariasan Gótlii. A művész szájához illesztette a trombitát s teljes tüdőjével rágyújtott egy tűzoltó riadóra. De ezt is olyan nyersen fújta, hogy a vendégek kénytelenek voltak bedugni füleiket. A gyöngéd idegzetű hölgyek pedig majd elájultak ijedtükben. — Brávó! Nagyon jól van! tapsolt egyedül, bár kissé keserű arczcza! a művészbarát háziúr ; de most kérem, játsza el azt a dalt, melyet tegnap a mezőn oly isteniesen fujt. — igen, de azt . . . nem tudom, válaszolta bambán a suszter. — Nem tudja ? De hiszen tegnap gyönyörűen játszta. Csak ne szerénykedjék s ne feszélyezze magát. Rajta, édes barátom, fújja! viszonozta biztatólag Góthi. — Azt a dalt nem én fujtom. — Nem ön'? Hát kicsoda ? kiáltotta elképedve a háziúr. — Azt az operaház egyik trombitása fújta, ki a szünidőre ide jött nyaralni. Én csak a trombitámat kölcsönöztem neki. sdgá, közönsége és különösen a minden szépért lelkesülő nők, hogy Pápa műpártoló közönsége csak aludt, de most, hogy felébredt, régi jó szokás szerint tömegesen siet a színházba. Azt hisszük, hogy a mostani jogos felszólalásunk megszívlelik olvasóink és írásunk nem lesz pusztában elhangzó szó, de ezentúl telt házakban fogunk gyönyörködhetni minden előadás alkalmából. S most rátérünk a hét szí ni bírálatára. Vasárnap mint rendesen, két előadás tartatott Színházunkban. Délután „Czigánybáró" adatott, melyben Juhász Ilona, daczára nagyfokú gyengélkedésének, gyönyörűen énekelte végig (Saffi) bájos dalait. Réthy Lina csengő hangját néhány dalában teljesen érvényesítette. Juhszné P. Ágnes ugy énekében, mint játékában erős drámai szerepét kitűnő előtérbe hozta. Nagy Gyula korrektül énekelt és játékában is örömmel látjuk haladását, amennyiben régi rossz gesztusait elhagyta. Nagy Imre és Beczköi József a komikus szerepben sokat megkaczagtatták a kis közönséget. Esti előadás a „Gyimesi vadvirág" volt, melyben SziJday Szeréna játszta a czimszerepét, ámde énekelni nem hallhattuk, mert az első énekében olyan nagyfokú rekedtség vett rajta erőt, hogy már az első megkezdett éneket is abba kellett hagynia, kárpótolt azonban bennünket igazán pompás játékával, különösen meglepett az, hogy a drámai részeket, a mi énekesnőnél ritkaság, mily kitűnően tudja érvényre emelni. Sziklay ha rekettségéből kigyógyul jeles erő lesz. Réthy Lina (Mária) ez este egyedül énekelt, mert mintegy kárpotolni akarta a közönséget Sziklai rekedtsóge miatt es néhány szépen előadott énekével zajos tapsokban részesült. P. Némethy Jolán a bosszúálló anya szerepében jeleskedett. A férfiak közül: Juhász Sándor és Kardos Ede váltak ki. Egész estén át derültséget keltettek Dobó Sándor és Nagy Imre, valamint a kis szerepekben Beczkoy József, Balázsi Sándor és Horváth Kálmán a legjobbat nyújtották. Hétfőn a „Szegény ifjú története" cziraü szinmü került szilire Oroó Valéria, a budapesti nemzeti színház volt tagja első felléptével. A fellépő színésznő szerződtetési czélból játszott színházunkban és első megjelenésével sympátiát keltett, Groó Valéria szép magas színpadi alak, beszélő organuma is olyan, hogy predestinálva van a hősnői szerepekre, a mint láttuk toilettje is gazdag, ámde mozdulatai, járása—kelése még modoros, de ha a színpad meleg deszkáit a folytonos játék által megszokja bizonnyal kitűnő erő válik belőle. Remek játékáért sok tapsot kapott a kis számú, de hálás közönségtől. Váradi Margit kis naiv szerepében igen kedves volt. B. Némethy Jolán, Kresz Irma, Pozsonyi Júlia csekélyke szerepükben is kiváltak.'Morvái Antal, (a czimszerepben) mint a régi gárda tagjánál rendesen szokás volt érzés és melegséggel, átértett szereptudással alakította szerepét, ő és Kardos Ede (Bevallant) minden felvonás után, sőt az utóbbi nyilt jelenésben is tapsot kapott. Palázsi Sándor ez estén újra dokumentálta, hogy ő egyike azoknak a színészeknek kiknek csak akarni kell, hogy bármily kis szerepből nagyot csináljanak. Nagy Imre, a neki nem való tudós szerepet sem ejtette el. Domokos Károly, végzett szininövendék, az öreg Laropue szerepében nem találta el a kellő hangját annak a lelkibajban szenvedő bűnösnek, melynek személyesitésére vállalkozott. Kedden Ohnet hírneves regényéből színpadra is alkalmazott „Vasgyáros" czimü színmüve került színre, szintén Oroo Valéria felléptével. Mielőtt a szereplők játékát bírálnák első sorban a távolmaradt közönséget kell meg, illetőleg elbírálnunk, mert olyan kevesen jelentek meg ez este a sziiv-