Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-08-26 / 34. szám

X. évfolyam. Pápa, £900. augusztus 26. 34. szám. LONY Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 80 fill. Laptulajdonos és kiadó : mm&mmm wmmm. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Építsünk barakkokat! Köztudomásu dolog, hogy mennyi kellemetlenségnek van lakosságunk kitéve a katona elszólásokkal, menynyi panasz hangzik el az elszállásolási pénzek ki utalványozása miatt s mily nehézségekbe ütközik egyáltalában az átvonuló katonaság elhelyezése. Ezen mizériákon vélünk orvoslást keresni, midőn jelenlegi felszólalásunkkal városi hatóságunk figyelmét egy oly üdvös eszmének megvalósitásara felhívjuk, mely hivatva lesz ugy lakosságunk panaszait, valamint az átvonuló katonaság érdekeit is megvédeni. Néhány év óta ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a katonai felsőbb hatóságok által városunk és vidéke egy kitűnő terepül van kiszemelve, mely hadgyakorlatokra kiválóan alkalmas s nemcsak kilátásunk, de határozottsággal állithatjuk, hogy ezen kiválóan kedvező terep fekvésünk folytán városunk és vidéke minden évben nagyobb hadgyakorlatok színhelyéül vau kijelölve, és ezen körülmény csak azt bizonyítja, hogy az elszállásolási kérdései bővebben foglalkozunk. Nézetünk szerint ki kell aknáznunk ezen terepfekvésünket s biztosítanunk kell városunk részére ezen kedvező helyzetet. PJzt pedig legcélszerűbben azzal biztosítjuk, ha az elszállásolandó és átvonuló katonaság részére barakkokat építünk. Megfigyelésre méltó eszme ez, mert ennek létesítésével oly érdekeket mozdítunk elő, melyek városunk jövő fejlődésére és haladására nagy befolyással vannak. Fejtegessük a dolgot kellőképen. Ha városunkban az elszállásolandó vagy átvonuló katonaság részére barakkok állanak rendelkezésére, elvitázhatlan dolog, ha még oly hadcsapatok, melyek kerülni óhajtják az elszállásolási nehézségeit, irányukat városunknak veszik és esetleg néhány napot nálunk is töltenek, holott ellen esetben ettől teljesen elesünk. Ha barakkokat építünk, nem lesz lakosságunk kitéve azon zaklatásoknak, melyek az ily elszállások alkalmával előfordulnak, s nem kell majd évek hosszú során át várni a lakosságnak, hogy a megye az elszállásolási pénzeket kiutalja. Ezeket előrebocsájtva nagyon is fontosnak tartjuk, ezen barakkok felépítését, mert eltekintve, hogy ezzel ugy lakosság valamint a katonaság érdekeit védjük, de ezzel városunk közjövödelmét is szaporítjuk. Mert tegyük fel, hogy a város 2000 katona elhelyezésére barakkokat épitett, ennek költsége körülbelül egyszer s mindenkorra 6000 forintot tenne ki. Ezen befektetett tőke egy nagyobb hadgyakorlat megtartásával egy év alatt teljesen megtérülhet. Ezen tények után azt hisszük szükségtelen bővebb kommentárt fűzni ahhoz, hogy mily előnye volna a városnak, ha ezen barakkok felépítése eszméjével foglalkozna és ennek létesítését szorgalmazná úgyannyira, T jLil. IK C !Zj A protekezió, A protekezió egy neme az előfogatnak az élet kordéján. Bolond, a ki azt képzeli, hogy csupán két lovacskájával, a tehetséggel meg a tisztességgel czélt érhet. Igaz, igaz, akad ember, ki elég szerencsés, hogy protekezió nélkül szerezzen állást, de hát ezek kivételek, mi tehetségünkkel és tisztességünkkel rendesen megakadunk az ut közepén s akkor előfogatnak kell kirántania bennünket — különben sohse jutnak előre. Esztendőkön át dühösen ellensége voltam a protekeziónak, de a mikor azt láttam, hogy minden fáradozásom daczára se tudok magamnak helyet találni, hát legalább protekezió segítségével akartam valami álláshoz jutni. A siker olyan, mint egy szilaj paripa s ha senkise tartja nekünk a lovat sohse tudunk majd a hátára pattanni. Soká tartott a mig ennek tudatára jutottam, de a mikor fölismertem a szomorú valóságot, nem sokat gondolkoztam, hanem elvágtattam egy képviselőhöz, a ki nem csak, hogy iskolai pajtásom volt valamikor, de most is a szülővárosomat képviselte a parlamentg ben . . Az inasa azonnal bebocsátott s a képviselő is nagyon szívesen fogadott. Eleinte mikor ifjabb korunkról beszéltem, kissé savanyu arezot vágott, az igaz, — de a mikor biztosítottam, hogy nem csinálok kollektát a magam számára, kiderült az ábrázata, sőt a mikor még azt is elmondtam neki, hogy én választó polgár vagyok a szülővárosomban, akkor boldogan nevetett, megszorította a kezemet és megkérdezte, hogy mivel lehet a szolgálatomra. — A hadseregben szolgáltam, ele penzióban vagyok immár esztendők óta ! — feleltem neki. Most valami szerény állást keresnék. Önnek a ki a politikai és társadalmi életben olyan kiváló szerepet játszik, bizonyára csak egy szavába kerülne. Nem hagyta, hogy végigmoirdjam. — Ön tehát állást keres, kedves barátom ? — mondja különösen hangsúlyozva azt, hogy „kedves barátom." — Ezer örömmel, kedves barátom 1 Majd adok önnek egy névjegyet kedves barátom, egyik barátomhoz, a ki miniszteri tanácsos, s még vagyok győződve róla, hogy ön kap állást. Ezzel vett egy névjegyet az íróasztala fiókjából. A kártyán nagy betűkkel írva ez állott. „A legmelegebben ajánlom neked . . . . . urat/ Ez ajánlás már meg volt rirva. A képviselő csupán csak kitöltötte még az én nevemmel, aztán átadta nekem a miniszteri tanácsoshoz czimzett névjegyet s én boldogan hagytam el a házat, áldva a gondviselést, mely az egyszer igazán nyeregbe segitett. Szinte repültem a miniszteri tanácsoshoz. De nem juthattam te hozzá. Ma — ugy mondták — a tanácsos ur a miniszternél van . . . Elmentem hozzá másnap is, de akkor még az államtitkárnál volt a dolga, a legközelebbi napon még nem, a rákövetkező napon pedig már nem volt hivatalban. Három hónapon át, nap nap után megtettem ugyanazt az utat, mint egy regruta a lovaglóiskolában, mig végre ott állottam a miniszteri tanácsos ur előtt. Öreg úriember volt, a ki ugylátszott, nagy náthában szenvedett, mert sok dolga volt a zsebkendőjével, ez látszott az ő legfőbb foglalkozásának. Hidegen, előkelően vette el kezemből a névjegyet, de el sem olvasta, hanem beledobta egy névjegytartóba, mely akkora volt, mint egy kutveder, aztán azt dörmögte. — Hát azt hiszi ön

; olyan könnyű dolog állami hivatalba jutni ? Kedves uram, az ország egymillió lakosa közt legalább 750.000 olyan van, a ki állami hivatalba kiván belejutni. Nekem is három öcsém, hét unokaöcsém, huszonhárom unokatestvérem, meg egy becsületben megőszült nagyatyám, a ki mind ide akar kerülni. Csupán az én rokonaim közül 2783 van előjegyezve, de hát az állami hivatalnokok mind be vannak asszekurálva életbiztosító intézeteknél s ezért soha nem áll be vakanczia. Én vagyok itt az egyetlen, a ki beteg. — De kérem 1