Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-29 / 30. szám

X. évfolyam. Pápa, 1900. julius 29. 30. szám. LOW Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETÉSEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. \ Szégyen szemre. Páter Bukfencz rágalmai adják kezünkbe a tollat. „Szegények érdekében" cini alatt szidja és korholja a várost, a városi képviselőtestületet és a város lakosai közül mindazokat, akiknek két krajczárjuk vau és az egyiket nem küldik el a koldusok tanyájára — hanem megvárják, hogy ezek a szegény teremtmények házról-házra legyenek kénytelenek a gazdagok adományait összegyűjteni. Hát aki még nem evett bolondgombát az olvassa el Páter Bukfencnek ezen buta és ostoba rémfirkantmányát és azonnal hascsikarást kap, épugy mint ha bolondgombákat evett volna. Megfoghatatlan észjárása van ennek a Bukfencznek. Felkap egy eszmét, egy vezércikk keretben elrágódik rajta 4—5 hasábon keresztül, lenyeli és megeszi, de megemészteni már nem képes, mert rossz a gyomra, — vagyis hogy helyesebbén fejezzük ki magunkat, észből, — logikából rettenetes silány és hitvány osztályrészt juttatott neki a Gondviselés. Ez az irodalmi filoxera jelzett cikkében ugy állitja oda Pápa város nagy közönségét, mintha az a szegények érdekében mitsem tenne, mintha minden pápai ember az ajtaján kopogtató koldust kidobná az utcára, sőt ráadásul még szidalmakkal is illetné. Hát én a város közönsége nevében Páter Bukfencznek ezen hazug, illetlen és szemtelen állításait visszadobom az arcába és azt állítom, hogy Pápa városának minden egyes lakosa tőlük telhetőleg meghozzák az áldozatokot a szegények iránt Hazugnak állítottuk önt Páter azért, mert a tények mást bizonyítanak mint a mit állit, aki pedig egész város lakosságára akarja ráteriteni a vizes pakrócot minden igaz ok nélkül, az nézetem szerint nem érdemli meg, hogy ennek a városnak járdáit tapossa sokáig. Önnek Páter Bukfencz mint városi képviselőnek tudni kellene, hogy a város szegényekre évenként 13.000 korona összeget költ el. Önnek tisztelendő atya tudni kellene, hogy Pápán négy jótékony egylet több ezer koronát áldoz azokra a szerencsétlenekre, akik a segélyt valóban megérdemlik. És szintén ezrekre mennek azon összegek, melyeket a lakosok adományoznak a kéregető koldusoknak, végre az egyes hitközségek, melyek szintén tetemes összeggel járulnak évenként a nyomor enyhítéséhez. Ha ön Páter tudta ezeket az adatokat, — vagy ha nem tudta micsoda jogon merészelte ön Pápa város közönségére ráütni a megszégyenítő bélyeget: hogy koldusaival nem törődik és azokért semmit seui áldoz ? Ha pedig tájékozatlanság vagy ostobaságból állított ön ilyeneket, akkor önre kell Páter a vizes pakróczot ráteriteni, ami azt hiszem mégis fog történni. Pápa város önerején felül áldoz a szegényekért és ön sérT E CZ „A.. Szerelmedért, kis angyalom Örök köszönetem szól; Áldjon meg az én Istenem, Ki tudja, tán igy van jól. Most válni kell ; hogy is jöttünk Szerelmünkkel ennyire ; Megtört szívvel „En elmegyek Nemsokára messzire." Felednélek, ha lehetne ; Én még most is szeretlek, A hová még madár sem jár Emlegetni tégedet. Fájó szívvel, utoljára Nézek ma a szemedbe, Nem hiszem bár, mégis kérdem, ,, Kis anyyalom, jutok-e majd eszedbe. Szerelmemet csalfasággal Viszonoztad mindenkor, A nevemre esküdöztél S másra gondoltál akkor; Elér téged még a végzet, Egen, földön valahol sw S megtört szived kény szerit, Hogy gondolj rám a távolból. Felmerül majd kedvesednek Egész lénye előtted, Szivét, lelkét, hű szerelmét Vissza akarja tőled. Esdő szavam megremegtet, Menydörgés lesz beszédem, Fogsz akkor is mosolyogni „Néha-néha kedvesem." S ha majd nem lesznek a földön Könnyen hivő emberek, Kiket a te bűbájoló Szemeid megtévesztnek : Összetörve, elhagyatva Csukod majd a szemed be, Hal álod nak óráj ában „Kis angyalom jutok-e majd eszedbe A gazember, Korondy Pál törvényszéki irodaigazgató, az a száraz pedáns, bürokrata, a ki szándékosan kerülte a nőket, a zajos társaságokat, szerelmes lett Bozóky Vilmába, a sánta Bozókynak a leányába. Az öreg különben egy silentiumos fiskális volt és zugirászatból élt, amely foglalkozását az ügyvédek is, meg a bíróságok is könyörületből elnézték neki. Bizony az ilyen féle embernek a leánya csak szerencsének tarthatja, ha egy olyan jó állású, józan és derék uri ember kéri meg, mint Korondy és lám mégis, bármilyen hihetetlennek látszik is, kosarat kapott. (Erre ugyan azt is lehetne mondani, hogy mikor asszonyokról van szó, semmit se tartsunk lehetetlennek.) Ugy történt a dolog, hogy egy barátja révén megismerkedett a leánynyal, a ki lényének külső varázsával kiszakította eddig unalmas egyhangú életéből, egy ideális boldog jövő képét tárva fel előtte. Korondy azon emberek közé tartozott, kik, ha valamit feltesznek magukba, keresztül is viszik. Nem sóhajtott, nem ábrándozott virágokat sem küldött neki, hanem a második találkozásnál igy szólt hozzá : Kisaszszony> én mint tudja, törvényszéki irodaigazgató vagyok, a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatában, van évi 1400 frt fizetésem, mely 2800-ig emelkedik, adósságaim nincsenek, igy hát azt hiszem, egy szerény igényű leánykát tudnék boldogítani és neki nyugodt és zavartalan jövőt biztosítani. Kisasszony, én szeretem önt, akar-e feleségem lenni ? Ha Korondy ezeket a szavakat más leánynak mondja, az szemeit lesütve, szemérmetesen igent mond, és az anyakönyvi