Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-29 / 30. szám

tegeti ennek a városnak a közönségét. — Pfuj ! szégyelje magát — Páter Bukfencz. Szégyelje magát, hogy irkái-firkái, szerencsére számot nem tevő lapjában olyan hazugságokat, melyek arcunkba kergeti a vért. Páter ! ön zárdában a világ zajától elkülönítve nevelkedett a piarista rend költségén — amihez szintén igen sok szó fér — s igy ön nem ismeri az életet igazi oldaláról, nem ismeri ugy mint az a szegény fiu, aki iskoláit saját erejéből, saját keresményéből kénytelen élvégezni. Ön Bukfenc a szegénységet nem ismerte, önt Páter kitanitatta a piarista szerzet, önre 4 ez a szegény rend ráköltött vagy 8000 koronát, azt kérdezzük öntől, mikor megcsalta, mikor kiugrott a rendből vissza fizette-e ezt az összeget a rendnek, mert ha nem, akkor véleményünket ezen dologban bővebben kifejtjük legközelebb. Mennyivel okosabban és bölcsebben cselekedett volna a piarista szerzet, ha az önre elfecserélt 8000 koronát, a szegények számara ide a pápai szegényeknek küldötte volna kiosztás végett, akkor talán önnek Páter Bukfencz sem volna panasza Pápa város fukar lakosságára. Pollatsek Frigyes. • A regále bizottság ítélete, Mult számunkban hirt adtunk arról, hogy a regálé bizottság a fogyasztási hivatalban előfordult szabálytalanságokat bírálat tárgyává teszi s ezen statisztikában a házasulandók számát egygyel szaporítva megelégedett férj és feleség lesznek. De ,hát édes Istenem, melyik bölcs vona képes Éva leányának szivébe behatolni, és az ott lappangó titkos gondolatokat és ábrándokat kifürkészni ? Ez a leány, a ki gyermek korától bizonyos önállósághoz volt szokva, kezét nyújtotta neki e szavakkal : bocsásson meg, hogy fájdalmat okozok önnek, de be kell vallanom, hogy szivem már nem szabad, szeretek egy férfit, akinek tudomása sincs érzelmemről, lehet, hogy nem is lesz, lehet, hogy ha ennek az embernek a neje lennék, néha éheznem iis kellene, mig az ön oldalán gondtalan élhetnek, önt tudnám tisztelni, becsülni, de szeretni nem. Az az erős férfi a székének támlájába fogódzott, hogy le ne roskadjon e szavak hallatára. Azt a bálványt, melyet ő hetek óta szüntelen maga előtt lát, neki nem szabad imádni, az az oltárkép, melynek ő képes volna saját életét feláldozni, eltűnt, megsemmisült e pár szó tüzében : mást szeretek. Mindketten lehajtva fejüket, fásultan bámultak a semmiségbe, mig a férfi törte meg a csendet egy nehéz sóhajjal, majd hirtelen felugrott és oda állt a leány elé villogó szemekkel és rekedt hangon, mintha a torkát fojtogatta volna valami, kérdé : ki az az ember, az égre kérem mondja meg, bárki legyen az, megölöm, igen, igen, érti, meg fogom ölni, de akkor hirtelen más indulatok hivatalfőnöke ellen megindított hajszában döntő Ítéletet fog hozni. A bizottság, a fogyasztási hivatal főnökét Salczer Ignáczot hivatalvesztésre Ítélte. Az ítélet város szerte megdöbbenéssel fogadtatott, és a regálé bizottságnak meg nem magyarázható tulszigoru eljárását a legnagyobb mértékben elitélte. De nemcsak városunkban, hanem a fővárosi lapokban is pertraktálva lett ezen ügy, mely közlemények nem nagy dicsőségére válnak a pápai regálé bizottságnak. A „Budapesti Napló"-ban ez ügyre vonatkozólag a következő hirt olvastuk : „Harmincöt esztendő után. Két hónappal ezelőtt történt Pápán, hogy a fogyasztási adóhivatal pénztárosa: Brunner Sándor, kinek ellenőrzésével a városi főszámvevő volt megbízva, jelentéktelen* összeget sikasztott. A városi tanács és a bizottság tagjai megragadták ezt az alkalmat. hogy Salczer Ignácot a hivatal főnökét, annak vezetésétől elmozdítsák. Kerestek egy kis szabálytalanságot, amelynek alapján az ellenőrzéssel meg sem bizott Salcerbe belekapaszkodhatnak; erről a szabálytalanságról a bizottság legtekintélyesebb szakembere; Harmos Zoltán adóhivatali fönök kijelentette, hogy csekélységénél fogva még mint szabálytalanság sem vehető figyelembe, mert az üzlet érdekében történt az ellenőr beleegyezésével. Mindez nem használt es szavazás utján eldöntöték, hogy — bár elismerik, hogy Pápán töltött 35 évi sikeres működéséhez az árnyéknak még csak nyoma sem férhet — hivatalától megfosztják. Es ezen az ülésen szavazott a főszámvevő is, kiről a vizsgálat folyamán kitűnt, hogy kötelességmulasztást követt el az ellenőrzés körül, Ez az ügy Pápán, ahol a tisztességben megőszült Salcz-ert mindenki nagyrabecsüli, feltűnést keltett" Igen jó lett infonnálva a „Budapesti Napló" ezen ügyben. Teljesen egyetértünk ezen közleménnyel és azt hisztik mindazok, kik elfogulatlanul teszik bírálat tárgyává a regálé vettek erőt rajta, lágy hangon suttogta mint egy őrült, nem, nem fogom megölni, hisz akkor magának fájdalmat okoznék, de mondja meg ki az, én felkeresem és megmondom neki, te őrült bolond, mit járkálsz itt a hétköznapi emberek között, fuss, szaladj, egy menyország vár reád. A leány nézve azt a vergődő férfit, végtelenül megsajnálta nemcsak őt, de magát is, miért nem tudja ő ezt az embert szeretni, milyen nagy, milyen nemes szive lehet ennek az embernek, a ki igy tud gyűlölni. Valami démoni erő, egy belső hang azt súgta neki, mondd meg azt a nevet, lássuk, hogy meg meri-e ölni, van-e bátorsága ennek az ellen küzdeni, ennek az akta búvárnak a spadassin ellen. Hirtelen, nehogy megbánja elhatározását, a maga elé bámuló Korondy fülébe egy nevet súgott, és kiszaladt a szobából. Korondy maga sem tudta hogyan ért lakására, feje zúgott, a szive hevesebben dobogott mint rendesen, de az agya az csodálatosan józan volt. Föl s alá járkált szobájában, tehát Osváth a boldog ismeretlen, de hová tette ez a leány a józan eszét, mikor ebbe az emberbe szeretett, hisz ez abból a 40 frtjából maga sem tud megélni, nemhogy egy asszonyt eltartani, mit lehetne itt tenni ? Gondolataiból az ajtó kopogása riasztotta föl, melyen egy nyúlánk fiatal ember lépett be ingatag, tétovázó lépésekkel s alázatosan hajtotta meg magát főnöke előtt ; bizottság megmagyarázliatlan eljárását. Mi már mult alkalommal, midőn a regálé bizottság figyelmét felhívtuk ezen ügyre vonatkozólag, kijelentettük, hogy távol áll tőlünk, hogy Salczert, ha tényleg bűntényt követett el, igazságos büntetése ellen védjük, de igenis határozotban rosszalnunk kell a bizottság eljárását akkor, midőn elismerik, hogy Salczer 35 évi működéséhez a becsületesség, morális viselet, a szakszerű üzletvezetést illetőleg az árnyéknak nyoma sem férhet, mégis hivatalától megfosztja és az X6 éves embernek 9 tagú családjával együtt a koldusbotot vagy pisztolyt nyomja a markába. Uraim gondolják meg mit tettek ! Önök mindegyike épugy jól tudja, mint az egész városban mindenki, hogy Salczer Ignácz volt az, kinek unszolására házikezelésbe vette a város a fogyasztási adókat és vámokat. Salczert mint kiváló szakembert bizta meg a kezeléssel, ki igéretét fényesen beváltotta, mert a város ezáltal 20—30 ezer forint jövedelemnek jutott birtokába. S most mit tettek önök? Ezt az embert, kiről a regále bizottság egyik legtekintélyesebb embere kinyilatkoztatta, hogy az előfordult szabálytalanság oly csekély, hogy számba sem vehető, mert ha történt is szabálytalanság ez az üzlet érdekében történt az ellenőr beleegyezésével, önök hivatalvesztéssel sújtják és ezzel becsületétől megfosztják. De nézzük csak, mi is volt ez a szabálytalanság. Salczertől néhány év előtt megvonták a pénzkezelést, jobban mondva a bárczákról szóló öszszeg felvételét. Az érdekelt felek azonban hozzá voltak szokva, hogy ezen bárczákat Salczer vagy megbízottja elhozza beváltás végett s megKorondynak azonnal feltűnt, hogy ez a mindig életvidor fiu ma olyan sápadt és lehangolt . . . Jó napot Osváth ur, 110 mit hozott, talán beteg ? Nem ült le, csak zavarodottan tekin tett körül, nincs-e még valaki a szobában s midőn látta, hogy egyedül vannak, felelte, sokkal nagyobb bajom van igazgató ur, mint a betegség, már hónapok óta üldöz ez a gondolat, mindenütt rémképeket látok magam előtt, nincs nyugtom se éjjel, se napnap , . . De hát beszéljen az Istenért, mi történt, mert ebből nem értek semmit. • Gondolkozott, hogy mit tegyen, beszéljen vagy hallgasson, mig végre hosszas habozás után bevallotta, igazgató ur, én sikkasztottam, ezután a szó után már azután részletesebben elmondott mindent nógatás nélkül, tetszik tudni, a csekély fizetés, könynyelmü társaság, léha barátok, az alkalom mind hozzá járullak az elsőhöz, a többi azután már sokkal könnyebben ment. Mintegy 500 frtra megy az apránként elkezelt összeg, melyet jóhiszemű felektől, többnyire tudatlan, szegény emberektől vett át. Mikor aztán mindent elmondott, lecsüggesztett fővel várta főnöke határozatát. Ha Korondy egy modern gondolkozású ember, akkor a sikkasztót becsukatja és azután oda áll a leány elé, nézd ez a te sőerelmes embered, egy közönséges sik-