Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-01-21 / 3. szám

X. évfolyam. Pápa, ÍSOO- január 21. 3. SZAIf' Közérdekű fOggetien hetilap. - Megjelenik minden vasárnap, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. A városi képviselőválasztások. Alig néhány hét választ el bennünket azon naptól, melyen városunk lakosságának alkalma fog nyilni a városi képviselőket megválasztani. Nagyon is időszerűnek tartjuk tehát ezen városunk érdekét nagyon is érintő kérdéssel behatóan foglalkozni s ideje korán ezen fontos aktusra polgártársaink figyelmét felhívni. r Eveken át a sajnos tapasztalat igazolja, hogy lakosságunk ezen fontos érdekű aktusnál nem fejti ki azon aktiót, melyet ez megkövetel. Ez volt s ez lesz örökké veszedelme városunk közéletének. Ez szüli rendesen a tespedést és azt, hogy mig a szomszéd városok rendkívüli nagy súlyt fektetnek arra, hogy ki jusson érdemeinél fogva a város képviselőtestületébe, addig nálunk a legcsekélyebb érdeklődés sem mutatkozik a választásik lefolyásánál s azok jutnak be a választásnál, akik a nyomtatott régi listán szerepelnek. Igy történik ezután, hogy nagyrésze a választott képviselőknek csak mandátumot kap, de azért nem törődnek a város közügyeivel, nem TAECZ Apa nélkül. — Nos leányok, készen volnánk a terítéssel, — szólt Boizilné, egy negyven év körfii aszszony, kinek rokonszenves areza. himlőhelyei daczára, egykori nagy szépségéről tettek tanúbizonyságot. — Igen anyám, nem hiányzik már semmi, csak egy kis virágdísz, meg az tvegkanesó, — válaszolt Márta, az idősebb leány. — Márta mintegy 18 éves lehetett, magas alak, telt idomokkal. Síirü fekete szemöldökei erélyes kifejezést kölcsönöztek szép fehér arczának. Egász lénye nyíltságot, határozottságot, csaknem a merészséget árulta el. — Majd előhozom én a kancsót, — szólt szolgálatkészen Lilike, egy nyúlánk, kedves leányka. Fényes, okos szemeivel, játszik fürgeségével olyan volt mint egy kis egérke. Leugrott a székről melyen eddig térdepelve nagy kíváncsisággal nézegette, hogy anyja és nővére mint teritették fel az egykori jólétről tanúskodó finom, de kopottas abroszt és helyezték el rajta a régi divatú porczellántányérokat és evőeszközöket. — A kancsót nem hízzuk rád kicsikém mert az drága jószág, — szólt Lilikéhez édesanyja mosolyogva, miközben fürtös fejét gyügéden megsimogatta, jelennek meg a városi közgyűléseken. Ők csak abban találják kedvüket, hogy a város tétlenségét élczelik, azt nevetségessé tenni igyekeznek, ső egyesek terveit akadályozni iparkodván, ami azt mutatja, hanem tevékenyek, akár a sáskahad. Ha azután a város nem az ő gondolkozásuk után intézkedik, megszólal az elégetlenség s foly a panasz minden ellen, csak magas személyiségüket nem hibáztatjuk. Pedig itt rejlik a hiba. Üljenek be a tanácsterembe s ott hangoztassák szavukat nemlpedig szélnek eresztett fr.ízi, okkal az utcán és nyilvános helyeken. < Lapunk hasábjain már többszőrig ,-ékeztünk fel szó; alásainkka4 ezen férdeség'eket megszüntetni s a városi polgárság érdeklődését ebben az irányban felkölteni. Reá mutattunk a módokra és eszközökre^ melyek a boldoguláshoz vezetnek. Es mit értünk vele ? Egyáltalán semmit, avagy legfölebb azt, hogy a jobb érzésnek közöl néhányan igazat adtak ugyan nekünk, de a kivitelre nézve hiányzott az erős akarat, a vállalkozási szellem. — Nem töröm el, mamuskám. nem hadd hozzam én, — szólt a gyermek naiv mohósággal. — Ejnye de akaratos vagy, Lili, — szólt hozzá kissé feddő hangon nénje, hiszen megsaomoritanád a mamát, ha a clrága üveget elejtenéd. Lili félénk tekintetet vetett anyjára. — Talán sirna is a marná ? — kérdé majdnem fsiró hangon. — 0 dehogy sírnék, kicsékém, sírni csak a kis ieányok szoktak. — 0 nemcsak a kis lányok, mama, — vágott közbe tulokosan Lili, néha sírnak a nagy lányok is, ugy-e Márta ? Márta szórakozottan nézett hugocskájára. :— Mit mondasz ? — Csak azt, szólt ez nekibátorodva, hogy ma reggel, a midőn ágyadhoz mentem hogy neked boldog újévet kívánjak, te ugy sírtál hogy . . . Márta mélyen elpirult és haragosan rászólt a kotnyeles leánykára. — Eredj, te csacska, hisz ez nem igaz 1 — Igaz biz az ! Boizil asszony csititottta a kis hamist, de észrevette Márta, felindulását is. — Mi bajod van leányom, kérdé tőle aggódva. — Semmi édesanyám, éppenséggel semmi. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében És maradt minden a régiben. Jeleztük az irányt, melyben városunknak fejlődnie kell, ha boldogulni akartunk. Minden alkalommal felemeltük szavunkai, melylyel városunk jólété ek emelését czéloztuk és felfogjuk emelni mindaddig, mig czélunkat el nem érjük. A mostani képviselőválasztások oly fontos aktust képeznek városunk jövőjére nézve, mely kötelességünk teljesítését a legnagyobb mértékben hívja fel. Városunk most az átalakulás és a haladás korszakában van. Most városunknak egy erős, ügybuzgó és áldozatkész városi képviseletre van szüksége, mely a közérdeket a magánérdekek fölé képes helyezni és széthúzás helyett vállvetve összeműködni tudjon. Itt az alkalom, tegye meg a polgárság kötelességét. Tegyék az ügyet bővebb megbeszélés tárgyává, s mutasson nagyobb érdeklődést a küszöbön levő választások iránt, szemléljék ki polgártársaik közül az érdemesebbeket, s válaszszanak oly képviselőket, kik a városi közgyűléseken részt vesznek, ott a város érdekében A kis Lilit azonban már nem lehetett elhallgattatni. — Hiszen hallottam, a mit sírva mondogattad : „Nem jön el tudom, hogy nem jön el 1" — Hát csakugyan attól tartasz, hogy 110111 jön el V kérdé Boizil asszony Mártától csendesen, hiszen biztosan megígérte. — Nem először esne meg, hogy igéretét megszegi válaszólt Márta keserűen. — No igen, máskor, de most, ujóv napján. — Hát tavaly miért nem jött ? — Tavaly beteg volt. — És te elhitted neki '? — Igen, de hogy is beszélhetsz ily hangon atyádról ? — Ily hangon ? Most se beszélek másképp, mint rendesen. — Kedves Márta, szólt Boizil asszony gyengéden neheztelő hangon leányáhoy ugy látszik, hogy te nem is veszed észre, de egy idő óta valami sajátságos, csaknem tiszteletlen hangon beszélsz, mihelyt atyádról van szó. Csak látnád ilyenkor arezodat 1 Igazán, gyermekem, ez nem halyes tőled ! — Nagyon sajnálom kedves anyám, akaratlanul történt! — Ezt szívesen elhiszem neked, szólt Boizilné kissé megnyugodva. Te tudod hogy ő nagyon szeret téged. Éppenséggel nincs tehát semmi okod reá panaszkodni.