Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-01-21 / 3. szám

szót emelnek s nem pedig olyanokat, kik egyszer egy évben jelennek meg, akkor is csak azért, hogy „protezsált* jára" rdja szavazatát. Vannak városunkban elegen, kik ez állásra méltók s kik hivatásuknak meg tudnának felelni. Válaszszák meg őket, hogy azoknak is legyen döntő szavuk a város érdekei előmozdításában. Mi megadjuk az irányt, önökön függ a kivitel sikere. Az önök józan gondolkozásától függ, hogy oly városi képviselők üljenek a tanácsterembe, kik méltóan fogják mandátumaikat képviselni. Legyünk készen ! Városunk közegészségügye. Olyan rí.kán és olyan keveset beszéltet magáról közegészségügyünk, hogy azt hisszük, Pápa város duzzad a jó egészségtől és egészséges élet öl, hogy a közegészségügy terén minden, de minden a legnagyobb rendben folyik nálunk, s a lakosság egészségének megóvására mind a/ on intézkedések megtétetnek, a melyet az ember egészségének és életének megtartására nézve a fejlődő kor ludasa és ismerete az emberiségnek megadott. A í-özélet bajai, társadalmi kérdések vitatása és az egyéni érdekek kielégítése után való őrült hajsza anynyira lefoglaja az embereket, hogy nem érnek rá arra, hogy váiosunk közegészségügyi viszonyaival csak némileg is foglalkozzanak. A közönség háborgó kedélyének megnyugtatására kivetett káprázatos reformok és a közéleti szereplés nagy hangú frázisai mellett városunk közegészségügye tizedrangu kérdéssé sü'yed s a megoldandó kérdések között ugy elenyészik, mintha egészségügyünk teljes virágzásban állana. Hát csakugyan ilyen boldog állapot van nálunk ? A polgárság jólétének és boldogu'ásának egyik alapfeltétele a jó egészség, a város haladásának és felvirágzásának első feladata pedig a közegészségügy ápolása és előmozdítása, mert csakis jó egészségügyi viszouyaink között várhatjuk a város minden irányú fejlődését; a betegséggel és egészségügyi bajokkal küzdő lakosság, az el senyvedt, elcsigázott nép soha és sehol sem volt képes a kor haladásával lépést tartani. Az természeti törvény, megdönthetlen örök igazság, hogy csak jó egészségyi viszonyok mellett teljesítheti a lakosság és a társadalom azo kát a kötelességeket, a melyek a boldogulás útjára vezetik. Ugyan ki gondolt már nálunk erre, kl töröd k vele, vájjon megfelel e városunk közegészségügye a lakosság követői ményeinek, jut-e eszébe ha óságainknak, hogy közegészségügyünk állapota felett gondolkozzék és intézkedjék annak megóvására nézve. Ha egy pillantást vetünk is közegészségügyi állapotunkra, szomorúan kell iapasztalnunk. hogy a legkevesebb gondozásban éppen egészségügyünk részesül és ez nem agyrém, nem üres ráfogás, hanem szomorú valóság; a sta isztika számadatai ijesztő bizonyítékok gyanánt szolgálnak, a mit sem szépítgetni, sem letagadni, vagy meghazudto'ui nem lehet. Megdöbbentők azok az ada'ok, a melyek Pápa egészségügyi állapotáról szólnak; varosunk széles Magyarországon a legutolsó helyen áll, nem elég, hogy nyomorult és szegény ez a város, hogy az adósság tekintetében " is az elsők között foglal helyet, hogy a közterhek súlyát szertelen nagy mértékben viseli a lakosság, hanem még a be-egségek minden neme is állandóan uralkodik nálunk s a halálozási —- Ha csak rólam volna szó, válaszolt Márta kipirulva, akkor bizonyára nem szólnék semmit, követném példádat vagy legalább azon lennék, hogy én is, mint te, panasz nélkül elviseljek mindent. De aligha volna annyi erőm hozzá, mint neked van. — Vigyáz szavaidra Márta, szólt Boizil asszony sokat mondó tekintetet vetve kisebbik leányára. Márta hirtelen Lilihez fordult : — Lilikém, tégy nekem egy szívességet. — Mit, nénikém ? — Menj az utczai szobába és vigyáz, míg apa jön. Mihelyt a kocsi a ház elé áll, azonnal mond meg nekünk. Lili gyanakodni kezdett. — Miért akarsz innen kiküldeni ? — Azért, te kis bohó, mert az osztrigát éppen akkor akarom fölbontani, a mikor édes apa ideérkezik. — Hát ma osztrigát ebédelünk ? — Azt bizony, aztán meg csirkét és jó tésztát is ! — Talán bizony süteményt is ? — Azt is ! — Olyant is, meg finom befőttet ! A kis innyencz ugrált örömében és ujjongva sietett ki -a szobából. — Tehát van osztrigád is ? kérdé közönyös hangon Bozilnó Mártától. — Igen levélbe rendeltem. Tuczatja 6 frankba kdrül. Itt nagyon drágák és miután ő csak az osztrigát szereti. — Helyesen tetted, leányom. — "Remélem, hogy izlenek neki és nem bánja meg, hogy nálunk ebédel. — Márta ! újra kezedet ? szólt Boizilné szemrehányó hangon. Márta mindkét kezével megragadta édesanyja kezeit és szenvedélytől remegő szavakkal szólt hozzá. — Igen anyám, hadd beszéljek már egyszer. Nem bírom tovább magambafojtani ! Boizilné összerezzent. — Szólj hát, mit akarsz '? kérdé szomorúan nézve leányára. — 0 ne így, ne néz reám ilyen szomorúan édes jó anyám, a te szelid, jóságos szemeiddel. Tedd ide kezed, nézd hogy dobog a szivem. Ugy fáj, hogy neked fájdalmat kell okoznom ! Mondd szabad beszélnem ? — Beszélj leányom. — Nézd édesanyám, én nem birom elviselni, hogy apa elhagyott téged, hogy más nővel él, hogy egy kis leánya is van, a ki nem az én nővérem, nem tudom elviselni, hogy ő dúsan, fényűzően él. mig téged nélkülözni enged. Ez kegyetlenség ! ez vérlázító kegyetlenség! arány a legrosszabb egészségügyi viszonyokkal biró városokat is tul haladja. Nem szolgálhat mentségünkre az sem, hogy Pápa természeti fekvésénél fogva, vagy légköri viszonyait tekintve van kedvezőtlen helyzetben, mert ez csak erélyesebb egészségügyi intézkedéseket követel. Ezt azonban legjobb akarat mellett sem találjuk meg. Daczára, hogy társadalmunkban mindazon tényezők meg vannak, a melyek az egészségügy előmozdítását tűzték feladatukká, mint a betegsegélyzö s a szám alan jótékony egyesületek, a melyek buzgón munkálkodnak a szegény nép bajainak enyhítésére, ezen kívül a város értelmisége és intelligens társadalma nagvban közre hat a jó egészség fentartására, mégis azon szomorú vi-zonyok között áll városunk, hogy a legrosszabb egészségi állapottal küzd ; persze azok a csendes emberek már nem panaszkodnak, a kik örök álomra hunyták szemeiket, a nagy gyermek halandóságot szinte megszokták az emberek, a szülök zokogását nem hallja meg senki. Hogy pedig mi az oka ennek a szomorú allapotnak, azt nagyon hamar megtaláljuk, ha figyelemmel kisérjük egészségügyi mtézkedéseinkeí. Első sorban a nyitott csatornákban a szenny és piszok ott rothad el, a legveszedelmesebb betegségek baczillusainak valóságos tenyésztelepei a nyitott csatornák ; a baczillusok milliárdjai szabadon tenyésznek az utczán, s ha a nap heve felszárította a csatorna szennyes folyadékát a baczillusok a porral egész özönével jutnak az ember szervezetébe, de azért a csatornák tisztántartására a legkevesebb gond van. Egészségügyünknek nagy veszedelmét látjuk még piacz vizsgálatunk felületességében is. Az élelmi czikkek — De Márta, kedves gyermekem. — Miért egyeztél bele anyám, négy év előtt a valásba ? Mond kérlek, miért ? — Mert nem akartam boldogságának útjában állni. Szép gazdag fiatal asszonyt szeretett, ez is szerette őt. Semmi sem akadályozta egyesülésüket, csak én félreállottam tehát. Te se cselekedtél volna másképpen. — Nem és ezerszer , nem! válaszolt magából kikelve a leány. Én ezt mondtam volna férjemnek: A mikor elvettél épp oly szép, fiaral és gazdag voltam, mint ez. Te eltékozoltad vagyonomat, a betegség elrabolta szépségemet, a gond megöregitett. Hűségem és szeretetem inosHs a régi, elég szomorú, ha ezzel be nem éred. De az enyém vagy, az enyém maradsz és nem engedlek át senkinek ! — 0. te nem mondtad volna ezt, leányom, szólt Boizilné megrendülve. Az ilyen nyomorúságos boldogságról te ép oly kőnynyen lem ondtál volna, mint én. Ugyan mit ér egy férfit erőszakkal lekötni, ha az mást szeret'? Lépten-nyomon éreztetné velünk hidegségét, megvetését. 0, ez százszorta fájdalmasabb volna, Hid el Mártám, jobb a szerelmet egyszerre kitépni a szívből, mint ezer tüszuuás közt lassan elvérezni engedni. — Hát a mi jövendőnk nem érdemelte meg, hogy a válásba bele ne nyugodj ? kérdé Márta keserű fájdalommal. {