Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-09-10 / 37. szám

1899. Szeptember 10 PÁPAI KÖZLÖNY XIV. A városi virilisek I900 évi névjegyzékének kiigazítására valamint a választás alá eső v. képviselők vá­lasztására jogosult választók névjegyzé­kének az 1886 évi XXII. t. cz 33 és 39. §.a értelmében leendő öszeállúá­sára egy választmánynak kiküldése. A névjegyzék kiigazítására Galamb Jó­zsef, Saáry Lajos, BermüUer Alajos, dr. Rech­nitz Ede és Csoknyay Károly kepviselők lettek megbízva. A minden 3 évben kilépő városi képviselők választására jogosult válasz­tők össze állitására pedig : Barthalos István, Saáry Lajos, Sült József, dr. Kluge Endre, Steinberger Lipót, Vágó László, dr. Koritscho­ner Lipót, Mayersberg Sslamon és Csoknyay Károly, végül az igazoló bizottságba Bara­nyay Zsigmond, BermüUer Alajos és Csok­nyay Károly lettek megválasztva. XVI. A pénzügyi bizottság beter­jeszti az iS98. évi számadások meg­vizsgálásáról szóló jelentését. A jelentés tudomásul vétetett a szám­adóknak a felmentés a szokásos ovások fen­tartása mellett megadatott. A jelentés alapján utasitja a v. tanácsot, hogy a közpénztar számadásnál jövőben a hátrálékokokat éven­ként külön-külön tüntesse ki. A rendkivüli jövedelemnél az utca sza­bályozási térképet s szépitesi szabályrendele­tet minél előbb terjesze be. A rendőröknek kiadott ruha és csizma illetményről kiálitott nyugta valamenyi ren­dőr által irattassék alá. Az ipar és kereskedelmi iskolához szük­séges papir és írószer beszerzése ezentúl árlejtés utján szereztesék be. A kövezetvám pénztárnál a tulkiadá­soktól tartózkodjék. A Rozália Franciska kórház vagyon leltárában a kötvényeknél az év utolsónapján jegyzett tőzsdei árfolyamot állítsa be a szám­adásba. XV. Az 1900 évi költségvetés. A 49 tétel bevétel rovatba a járda kö­vezési költség terítés címén 3ÖI7 frt 59 krt. vesz fel. A kiadások 4 tételnél Fodor István rendőrbiztos kérelmére ruha pótlek cimén 100 frt többlet vétetik fel. A 23-ik tételnél a pápa bánhida vasút kölcsöntőke után 5.4% kamat 5400írt törül­tetik. A tanügyi kiadások 24-ik tételénél a négy hitfelekezet iskoláinak segélyezésére 13600 frt a költségvetésbe bevétetik. Ezen tételnél felszólaltak dr. Koritscho­ner Lipót, Kriszt Jenő, Antal Géza mellette, Lamperth Lajos és a polgármester ellene. A,25-ík tételnél az irgalmas nővérek, polgári iskolájának segélyezésére 300 frt segély bevétetik. A 27-ik tételnél az ismétlő iskolákra felvett 599 frt 97 kr. töröltetett A járdák 58-ik tételnél levett 4041 írt 47 krt felemeli 6144 frt 79 krra. A vegyes kiadások 7l tételénél a fák gondozására még 100 frt többlet vétetik. A költségvetés többen tételei elfogad­hattak. Több tárgy nem levén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Színészet Pápán. Színházunk látogatottsága tekinte­tében vajmi kevés javulást tapasztal­tunk a lefolyt héten. Jóllehet az iz­raelita ünnepek és a katonatisztek tá­vozása ezt nagyban befolyásolta, de főleg annak tudandó be, hogy közön­ségünk még mindig nyaral s a kis kö­zönség, mely szinházunkat látogatná, mindig oly darabokra bukkan, melyek az érdeke'lséget nem tudták felkölteni. Igazolja ezen állításunkat az, hogy a hét utolján előadott »Görög rabszolga" teljesen megváltoztatta a nézőtér képét Tudva azt, hogy a szinévadban még számos prémierben lesz részünk egész határozottsággal állítjuk, hogy az év­ad a színigazgatóra nézve igen ked­vező lesz. A lefolyt héten egy újonnan szer­ződött tag Tomcsányi Russi mutatko­zott be, kiről a legnagyobb elismerés­sel kell nyilatkozunk. Nemcsak, mint naiva, de énekpartiekben a legmeszebbre menő igényeket is kielégíti. Tomcsányi Russival a színtársulat egy vonzóerőt nyert s a színigazgató csak gratulálhat magának ezzel az aquisitióval. Heti referádánkat adjuk a követ­kezőkben : Szombaton gyér közönség előtt »Az unatkozó király« operette került szinre. Má­nyay Aranka a király szerepében brillírozott s főleg azt tapasztaltuk, hogy a játékra is kezd súlyt fektetni. Gergely Giza igen herczig volt Mányaival előadott duett ének számaival nagy hatást keltett. Miklóssy mint miniszter derültséget keltett. Vasárnap délután „Boszorkányvár" ope­rette ment elég szép számu közönség előtt. Mányay Aranka bordala és Gergely Giza „ámítás számítás" ének számokkal sürü tap­sokat kaptak. Csákynak Andris egyik legjobb szerepe. Török Malvin csinos Marcsa volt. Csöreghtöl már jobban is láttuk Józsi szere­pét. Esti előadásul .Felhő Klári" népszín­művet láttuk szép számu közönség előtt és remek előadásban. A czimszerepet Gergely Giza kifogástalanul játszta. Először láttuk őt népszínműben, és csak gratulálni tudunk neki a sikerhez. Ének számait és játékát több izben megtapsolták. Méltó partnere volt Csáky Fátyol Ferkó szerepében. Nagy hatást keltett B. Némethy Jolán Viola Éva alakításában. Drámai érzéssel játszta szerepét s nyílt szinen kitapsolták. Ezt mondhatjuk Klenovitsrol is, ki Andrást játszta. A közönség derültségére Benedek (esik) és Miklósi (Istók) vállalkoztak s ezt nagy mértékben elérték. Kisebb szere­peikben Kövesi (Tenger) Pozsonyi Júlia (Abái­né) Török Malvin (Katicza) Madas Bálint és Olajos Roza (Rokkáné) igen jók voltak. Az előadás preciz menetű volt. Hétfőn az őrökké szép zenéjü operette „A bőregér, került szinre gyér közönség előtt. Az izraelita ünnepeknek tudjuk be, hogy ily kevés közönség nézte végig ezen operettet, meg vagyunk győződve hogy nagyon sokan sajnálták, miszerint nem jelenhettek meg a színházban. Ezen körülmény késztet bennün­ket arra, hogy az igazgatót felkérjük ezen operettet még az évadban megismételni. Miklóssy kitűnő Eisenstein volt, ugyszinte Mányay Rosalinda szerepében, kinek ének­számábana közönség gyönyörködőtifc Különö­sen tetszett a második felvonásban pásztor­fiú" magyar dala. A szobaleány szerepében Gergely Giza kedves és hercig volt. Minél többször látjuk Gergely Gizát, annál jobban megnyeri tetszésünket. Török Malvin (orlofszky) herceg szerepében elég ügyes volt. Benedek Frankját régi jő alakításában láttuk. Csáky Mikor a prefektura termébe léptem, azonal megláttam s megismetem őt A kanda­lóhoz támaszkodott, s mosolygva csevegett környezetével, Éppenséggel nem változott meg; ugyanaz az elegáns fiatal ember még mindig, a ki egykor volt. Csak haja szürkült meg egy kissé, mely most is oly rövidre van nyírva, mint azelőtt, Ah, hogy szerettem volna rendjellel borított mellére borulni s boldogságtol reme­gő hangon kiáltani: — Én vagyok, én, a ki még mindig szeretlek ismersz-e még ? Mindeki előtt oly elfogultnak éreztem magam, még azt is elkerültem, hogy bemu­tassanak neki Odaültem néhány barátnőm mellé s megfigyeléseket tettem, a nélköl, hogy a mulatságban részt vennék. A kik később jöitek, mindnyájan bemutatta fták magukat a hires embernek; mindenik számára volt egy közömbös mosolya. Csak a nagyon dékoltált kis Danzat aszony iránt — rendesen félig mezítelen volt — mutatott némi érdeklődést. Egyszerre csak rám vetette szemét. Közel voltam az ájuláshoz . . . tde volt annyi bátorságom, hogy elviseljem tekintetét. Néhány pillanatig szórakozottan nézett rám. Azután levette rólam szemeit s nyűg godtan tovább beszélgetett. Lehetséges volna, hogy nem ismert fel? Nem! az lehetethn. ám tekintett anélkül, hogy megnézett volna, j És mégis . . . tudni tudnia kellett, hogy ott voltam . . . Néhány pillanatig végtelenül szenvedtem Azutn az adófelügyelő ur mellém telepedett s megszokot unalmas hizelgéseivel boszan­tott; alig is hallgattam reá. Láttam, a mint Cévry tábornok elhagy­ta a kandalló mellöli helyét, s a játék­terembe ment. Egyedül vágytam maradni, mit csak egy óra múlva értem el. Valame­lyik kis tiszthelyettessel a kis szalon terasz­szára vezettettem magam s kértem, hogy hagyjon magamra. Heves főfájásról panasz­kodtam. Valami, sejtelem súgta meg, Paul ide fog jönni . .. Néhény pillanat múlva tényleg hallottam is hangját a szalonban. A kis Dauzat asszonynyal beszélgetett. A meddig élek, mindig fülembe fog csengeni ennek a beszélgetésnek minden szava . . . — Már az ön idejében is annyira unatkoztak itt, tábornok ur ? Csacsogta Dau­zatné. Vagy nem volt ön valaha ebben a garnisonban ? — No nem valami vig időt éltünt itt, válaszolt Paul. De azért mégis elég jól érez­tem magam. Szerettem pályámat, s egy kis fáradtsággal talált az ember mulatságot, szórakozást is. — Aha, az asszonyok, nemde? Ön te­hát mindig olyan Don Jüan volt ? — Oh most nagyon megokosobtam — j s csak nagyon kivételes, igen különös eset (e szavaknál megcsókolta Dauzat asszony kezét) tudja velem koromat elfelejtetni. Mint fiatal kapitány kisebb igényeim voltak. Alap­jában véve pedig én itt elég jól mulattam, mint általában mindenütt, a hol garnizouban voltam. — Kedves táb írnok ur, szólt tovább a kis Danzatné, mondja meg hódoltjai ne­vét. Esküszöm önnek, titoktartó leszek. An­nyira mulatatna, ha az itteni idősebb höl­gyekről néhány pletyka-historát tudnék. — Akár hiszi, akár nem, folytatta Paul, ez igen nehezemre esnék. Az előbb is az „idősebb gárdával" alig törődtem s senkit sem ismertem fel közülök, pedig tudom leg­alább négy-öt volt közlük, leiket akkorában igen, de igen jól ismertem . . . — De tábornok, a neveiket tán csak tudni fogja még ? Paul egy pillanatig elgondolkodott. Igazán egyikét sem tudtam. Végre it­teni viszonyaim sem voltak valami neveze­tesek. S végLe is nagyságos asszonyom, tudni fogja minő az a katonai szerelem: „Más világ Más virág . . . Dúdolgatta halk hangon. Ebben a perezben elvesztettem eszemet, Miért is tértem ismét magamhoz ? Oh, miért is éltem eddig ? !

Next

/
Oldalképek
Tartalom