Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-08-13 / 33. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. augusztus 13 Nagy figyelemre kell méltatnunk a társaság tervét, de egyúttal nagy előrelátással kell lennünk a keresztülvitelben. Ezen kérvény a legközelebbi közgyűlés napirendjére lesz kitűzve s itt alkalma lesz a képviselőtestületnek ezzel bővebben foglalkozni. Nézetünk szerint a képviselőtestületnek nagy örömmel kell fogadni ezen létesítendő két gyárnak tervezetét, de a hozzájárulási összeg megállapításánál figyelembe kell venniök városunk anyagi helyzetét. Amikor ily nagy horderejű kérdésről van szó, ott városunknak áldozatot kell hozni, de ezen áldozat anyagi erőnkhöz képest hozassék. A képviselőtestületnek kötelessége ezen tervezetet propagálni s megkeresni azon modus vivendit, melylyel ugy a város, mint a kérvényező társaság érdekei ki legyenek elégítve. Ha ezt megteszi s mindezek dacára nem sikerü'ne ezen két gyárnak létesitése ugy nem érheti majd a képviselőtestületet azon vád, hogy nem tette meg ez irányban kötelességét. Elvárjuk a képviselőtestület tagjaitól, hogy ezen tervet magáévá teszi s minden lehetőt elkövet, hogy ezen tervezett két gyár városunkban léte süljön. A feltámadt börszövetkezet. Hogy okadatoljuk, miért használjuk ezen címet cikkünk elejére, szükségesnek tartjuk a bőrszövetkezet megalakulásának processusára visszatérni. Mu't hóban történt, hogy az UrSzágos központi Hitelszövetkezet kiküldöttje dr. Horváth János városunkba érkezett, összehívta az érdekelt cipész és csizmadia iparosokat, felvilágosítást adott a bőrszövetkezet üdvös voltáról és az alakuló közgyűlésen kimondatott a bőrszövetkezet megalakulása. A kikülHát nem absurdum ez ? Persze ez az egész história boszantó dolog volt, de hát elvégre azt a jogát senkinek sem lehet elvenni, hogy ha teheti, ne a saját izlése szerint rendezze be az életmódját. Ebben az esetben pláne csak Fürész Ferkónak a főhadnagy kutyamosójának lehettek volna alapos kifogásai, mert különbeni kurta vas terhe alatt meg volt neki parancsolva, hogy a gazdáját minden röggel 3 órakor keltse fel, nehogy elkéssék a templomból. Időjártával azután már egészen megszoktuk, hogy mikor a vendéglői óra 9 et gutát akkor Zalathnay főhadnagy felköti a kardját, fizet és távozik. Tavaszszal egy harmad rangú színtársulat érkezett a városunkba, afféle kis trupp, mely városról-városra jár mindenhol kihúzva egy pár hetet. A női tagok nagyobb része kiérdemesült dámák, akik nem is anyai, hanem nagyanyai szerepekre volnának csak hivatva. Ezekkel szemben azután végtelen kellemes ellentétet képezett a drámai primadonna, aki teljes joggal általános feltűnést keltett fiatalságával és szépségével, aminek legnagyobb bizonyítéka, hogy Fe'senstein kapitány ez a vén katona, akár hiszik akár nem, de komolyan bele szeretett. dött a megalakulás u'án visszautazott Budapestre azon tudatban, hogy missiója fényes eredménnyel járt, de utólag értesült, hogy az igazgatóság tagjai meggondolták a dolgot s a cégjegyzési kérvény aláírását a közjegyző előtt megtagadták s igy dugába dőlt az egész bőrszövetkezet. Ezen beállott körülmény folytán városszerte azon vélemény nyilvánult, hogy a bőrszövetkezetnek városunkban nincs létjogosultsága. De nem ugy gondolkozott az »Országos Hitelszövetkezete központi kiküldötte, kinek érdekében áll minél több vidéki szövetkezet létesítése s újra eljőrt városunkba, hogy a dugába dőlt bőrszövetkezet feltámassza. Hogy ez sikerüljön okvetlen szüksége volt a kiküldöttnek dr. Hegedűs Lóránt városunk orsz. képviselőjének személyes jelenlétére, ki voltaképen ezen eszmét megpendítette s kit az első alakifó közgyűlésre is vártak, de akadályozva volt az eljövetelben. Igazolja ezen szükségességet azon tény, hogy a meghiusult bőrszövetkeet képviselőnk hosszasabb bevezető beszéde után újra megalakult. Meg vagyunk győződve, hogy ha képviselőnk nem exponálta vo'na magát úgyannyira, ami tulajdonkep most már némileg kötelessége is volt, mert ha A-t mondott B-t is kellett mondania. ugy az érdekelt, iparosok ép oly bizalmatlansággal lettek volna a bőr szövetkezet iránt, mint voltak akkor midőn teljesen elejtették ennek létesítését. Amig egyrészt csakis a jóakarat megnyilvánulását látjuk az é'dekelt iparosokkal szemben, másrészt egy óriási felelősség nehezedik orsz. képviselőnkre az ilyeténi beavatkozással. Mert hát mi történik, ha ezen bőrszövetkezet nem prosperál s az illető igazgatósági tagok pénzbeli áldozatok árán lesznek Felsenstein megkezdte az ostromot, de a látszólag könnyen bevehető vár erősen tartotta magát, a támadásokat vissza verte, a cseleket meghiúsította, és a kapitány két hét múlva annyira vitte, hogy nagy könyörgés árán egy arcképet kapott tőle. A kudarc még jobban élesztette az amúgy is forró tüzet és legnagyobb bámulatunkra egy este kijelentette, ha máskép nem megy ő elveszi azt a leányt. Persze a többiek igyekeztek lebeszélni, sokféle indokolással, melyek között világos célzások voltak Thalia papnőinek nem egészen kifogástalan erkölcseire. A kapitány dühösen vette ki a mindig nála levő arcképet. Még ezt a nőt gyanúsíthatjátok, nézzétek ezt a büszke homlokot, ezeket a tiszta szemeket, lehet-e ezekről rosszat gondolni, s kézről-kézre adta az arcképet. Zalalnaynak is kezébe került, ki azl megnézve majd elpirult, majd elsápadt, de azért nyugodt arccal s e szavakkal adta vissza : kapitány ur ! én Zalathnay főhadnagy azt mondom neked, hogy te nem fogod azt a nőt elvenni. Felsenstein sápadtan kelt föl székéről és nyugodtan n m mind m truny nélkül kordé : és n i n ii• - ha sabad tudnom főhadnagy ur? Mert . . . mert ... az a nő nem nekénytelenek ezen próbálgatást megfizetni ? Hzt fogják hangoztatni — bár nem joggal, — hogy bizalmukat az orsz. képviselőbe helyezték s csakis az ő biztatására mentek bele a bőrszövetkezet megvalósítására. Mert hogy próba az egész, azt maga az orsz. képviselő leveléből tudjuk, melyet annak idején mindkét szakipar elnökségéhez ez érdemben intézett s mely igy hangzik : »Nem azt mondom én hogy valami óriási világforgató eredményt várjunk ettől a szövetkezettől, mert hisz akkor csalódnánk, azt se hidjuk, hogy ez mindjárt elején önteni fogja a pénzt, hanem igenis állitom, hogy ezt a módot okvetlenül meg kell próbálnunk.« Nos ehhez szükségtelen a komentár. Ez próba. Ha sikerül jó, ha nem, akkor azok bánják meg, kik a felelősséget magukra vállalták. Ne értsenek azonban félre bennünket 1 Mi nem vagyunk ellene a bőrszövetkezetnek, sőt kijelentjük hogy szívből üdvözöljük ezen eszmét akkor, ha látni fogjuk hogy ezzel ezen két iparág fellendülése és virágzása volna elérhető, de őszintén megvallva a történtek és tapasztaltak után nem sok bizodalmunk van hozzá. Ez a mi nézetünk, adja Isten, hogy ne ugy legyen! Mai.á'ól az alakuló közgyűlésről valami ujat nem Írhatunk, ugyanazon sablonszerű minta alapján lett egyhangúlag kimondva a bőrszövetkezet megalakulása, m nt az első esetben* azon különbséggel, hogy a kiküldött szakszerű fejtegetését megelőzőleg Hegedűs Lóránt orsz. képviselő »prologot« mondott, melynek jó hatása eredményezte az egyhangú megalakulást. De máskülönben is volt változás amennyiben ugy igazgatósági, valamint a felügyelő bizottsági tagok névsora változott. ked való, és hogy a látszatra mennyit nem lehet adni, egy történetet fogok elbeszélni, melynek részese voltam. A kíváncsiság mindnyájunkon erőt vett és Zalathnay látva, hogy kilenc óra még messze van, cigarattára gyújtott és igy kezdte: Mint egy hét évvel ezelőtt megismerkedtem egy volt iskolatársammal kinek gyönyörű szép felesége volt. Dacára hogy akkor már három éves házasok voltak, még mindig leányos üde arca volt, és olyan szende tekintetei és szemei, hogy ha egy festő Madonnát akart volna festeni, keresve sem találhatott volna külömb modelt nálánál. A régi ismeretség révén járatos voltam a házhoz és minden lelkiismereti furdalás nélkül udvaroltam az asszonynak, s mondhatom, nem eredmény nélkül. Bensőbb viszonyunk már néhány hónapos volt, midőn beállt a katasztrófa, a férj meglepett bennünket. Képzelhetitek mily érzelmeket táplált az az ember irányomban, midőn haza térve engem bizalmasan együtt talált a feleségevei. Én egy gascognei nemes hideg vérével hazudtam és tagadtam, de azért kijelentettem, hogy rendelkezésére állok. Mint egy őrült járkált a szobában folyvást az asszonyt nézve, ki büszkén, felemelt fővel ált az asztalnáll mintha mondaná, ha bűnösnek hiszesz, itt vagyok ölj meg. Azt nem tette,