Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-08-06 / 32. szám
I X, évfolyam . Pápa, 1899, augusztus 8 32, szám. PÁPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. Szegényház Pápán. Már évek óta hangoztattuk, hogy városunkban a szegényügy rendezése közszükségletet képez. Egész cikksorozatok jelentek meg- e kérdést illetőleg, de mindeddig nem találtak oly modus vivendit, mely csak némileg is orvosolta volna ezen folyton és folyton napirenden levő kérdés megoldását. Volt szó ugyan egy időben, hogy városunkban egy népkonyha felállításával a szegény ügyet némileg rendelni kívánják, de mint minden ilyen felvetett eszme a feledés homályába burkolódzott s letűnt a láthatárról. Annál őrvendetesebben vesszük tudomásul azon mozgalmat, melyet Mészáros Károly polgármesterünk megindított, melynek célja szegényügyünket radikális uton rendezni s ezt egy szegényház létesítésével kívánja elérni Városunk polgármestere ez érdemben a következő javaslatot terjesztett a városi tanács elé : „A humanismus nevében kérek szót* ! Ma már alig van község az országban, ahol nem volna szegényház. A községek legnagyobb része nem akart, de nem is tudott kitérni a szegényház létesítésének eszméje elől, mert a keBeszéljen a mamával! A megyei bálon látta meg leegelőször Rajkay István azt a gyönyörűséges jukkerleányt, kit Vásárhelyi Klárának hívtak, kinek fehér volt az arca, mint a szende liliom és bársonyos, piros, mint az illattermő rózsa, kinek fekete haja volt, mint a rejtelmes éj., fogai meg csillogón fehér k, mint a frissen leesett hó amelyet végig nyaldos a szeretkező napsugár. Szemei félelmetes ragyogásuak. félni lehetett tőlük, mint a vészes, sötét felhők tüzes villámaitól. Különösen szép ajkain bájos mosoly ült, mely mini a derült, ragyogó égbolt elbájolta a szemlél őt, de egyúttal elszédítet. Hangja meg, az az ezernyi árnyalattal biró, dallamos hang, me'y most mélyen hangzott, miként a vadgalamb bugása, aztán mikor nevetett, mint a kis pacsirta zengzetes trillái; egyszer mélabúsan, mintha a fülemile panaszkodna, majd pedig andalilón, mint a flóta hangja, lágyan, puhán, szerelmesen. Ez a hang ,megvarázo0lta a lelket, gyönyörteli érzéssel tölté meg a szivet. Termete hajlékony, mint a nádszál, de testének te't formái arányosak, mint a milói szép asszonynak szobra. Egész ingerlő lényét valami bűbájttii varázs, varázsteli büLaptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. reset és munkaképtelen emberek száma sajnos nem csökkenő, hanem növekedő félben van. Mint minden más városnak, ugy nekünk is számolnunk ke'l lakosságunk ezen részével, mert azoknak elhelyezése egyes családoknál nemcsak drága és célszerűtlen, hanem sok esetben kivihetetlen is. Nekünk az év minden szakában akadnak szegényeink, a kiknek elhelyezéséről gondoskodni törvényeink értelmében kötelességünkben áll.Ezeknek száma pedig sokszor nem csekély, aminek következménye az hogy ezen címen a városnak évenként temérdek kiadása van. A bajt néze'em szerint akként lehelne orvosolni, hogy más községek példájára építsünk egy szegényházat. A szegényháznak célját és rendeltelését itt nem tartom szükségesnek bővebben fejtegetni, mert maga a cim is útbaigazítást ad mindenkinek, hogy ezen épület a lakással nem rendelkező teljesen vagyontalan, mindenki által elhagyatott szerencsétlen emberek befogadására szolgálna lakhelyiségül. A városi szegényalap meghaladja ma már a 30000 frtot, nincs tehát akadály arra, hogy ezen pénzből egy egy szegényházra 8-10000 frtot fel ne báj lengete körül, mely vonzott és elragadott. Nem csoda tehát hogy Rajky István, a fiatal, gazdag földbirtokos, kit a nők nagyon érdekes embernek neveztek, arra a meggyőződésre jutott, hogy a bolondulásig szerelmes lett abba a parázsszemü leányba. Pedig először látta életében a leányt, ki atyja nővérénél, Karcagéknál vendégeskedett. A bálon nagyon sokat foglalkozott vele, a leány meg szivesen látta — Másnap vizitelt Karcagéknál. Megvallotta a leánynak szerelmét és megkérdezte, akar e a neje lenni. A leány merően az arcába nézett, de aztán lesütötte szemeit, arca biborszinüvé vált és szive erősen megdobogott. Ez a férfi kiállta az ő tekintetét, ő meg nem tudott hosszan belenézni annak őszinte kék szemeibe. Valami különös zavarodottság vett erőt rajla, hogy szinte félni kezdett. — Távozzék Rajky ur — szólt felindultan — megfogom írni a választ. — És mikorra várhatom azt? — Nem tudom . . . majd meglátja ! — Nagysád ! vegye könyörgöm tekintetbe azt, hogy nem, lesz nyugodt órám, nyugod percem, mindaddig nem ismerem elhatározását! Mondjon csak egy biztató szócskát, bocsássa szivembe a reménységnek csak legkisebb, halvány fénysugárát! — Ugyan kérem ! Hát azt hiszi kegyed, hogy egy leány, kinek eddigi életútja virágokkal, rózsákkal volt behintve, kinek ed- j HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében használhassunk. Nem nagyszabású palota, hanem szerény kis hajléknak felépítésére teszek indítványt, mert igen jól tudom, hogy nem áll módunkban nagyobb szabású költségeket erre a célra fordítani. Felvetettem az eszmét t. tanács, ha életre valónak fogadtatik el, kérem az indítványt a városi képviselőtestület elé utalni és ott behatóan tárgyaltatni. Eddig a polgármester javaslata. Humánius, üdvös és életre való eszmél pendít meg ezzel városunk polgármestere, melyhez azonban néhány megjegyzést jobban mondva toldalékot füzünk. Városunkban van egy ápolda, mely szegény betegek felvételére van alapítva. Nézetünk szerint a szegényházat öszszeköttetésbe lehetne hozni ezen ápoldával ugy, hogy az ápolda épületét értekesitnék és a felépítendő szegényház mellet egy uj épületbe helyeztetnék át. Ezen uj épü'etek pedig az uj városrészben létesitetnének. Az ápolda ugyanis a város kellő közepében van s tekintve, hogy városunkban úgyis lakáshiány van, ezt sokkal jobban tudnók értekesiteni s a cél mégis el volna érve azáltal hogy szegényeinket öszpontositanánk egy közös otthonba. digi élete fénylő, kápráztató diadalut volt, mely uton volt alkalma meggyőződni a férfiak gonoszságáról, meggyőződni arról, hogy mily rut önzés lakozik szivökben, hát azt hiszi kegyed, hogy egy ilyen leány oly könnyedén fogja magát láncolni egy eddig még nem látott férfiúhoz, ki ugyan csinos, tetszetős külsővel bír, — és ezek rendesen a leggonosszabbak, — ki néhány órai ismeretség után hozzám jön és azt mondja: szeret legyek neje. — Vájjon nincs-e okom hinni, hogy kegyed is csak önző gondolatok által vezéreltetve jött hozzám: vájjon nincs-e okom hinni, hogy kegyed is csak snnlel, hogy kegyed is csak . . . hazudik 1 Szemei villámokat szórlak, arca nemes haragtól pirul : de látva az ifjú arcán a fájdalmas vonást, melyet szavai keltettek, elhallgatott. Pillatnyi csend. A leány megsajnálta. Odament közel Rajkyhoz és lágy, rezgő hangon,jjTalami meleg bensőséggel kérdezte : — Rajky ur, . . . igazán szeret ? 1 Rajongásszerü imádattal nézett a férfi a mellette álló szépségre. Mily más ' volt mostan e leány ; élőbb a haragjában félelmetes Junó, most meg a szelid a kellemes, a jótékony Eufrosinek a grácia. A férfi összetette kezeit, mintha imádkoznék és ünnepélyesen, eskühangon mondom — Higyjen nekem ... én nem t:emp hazudni.
