Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-01-22 / 4. szám
• IX. évfolyam . Pápa, '890. Január 22 . A. szánté v m 9® Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Lesz telefonhálózatunk ! Városunk fejlődésére és haladására nézve minden tekintetben fontos és üdvös intézmény létesítéséről hozunk örömhírt. Tapasztalatból tudjuk, hogy a haladó kor követelményei és vívmányainak eredményével szemben az igazi eszméknek útját állani nem le het. Az emberiség sohasem veszít; el reményét egy jobb jövő iránt. S ha szabad a nagy eszméket szembeállítani nagy dolgokkal, ugy közügyeink jövőjében vaíó hitünk nemcsak, hogy el nem veszhet, hanem napról napra fokozódik és izmosodik. Városunk lakosságának eddigelé egy igen nagy hibáját láttuk, mely lassanként kezd múlófélben lenni. Sokan nem akarták észrevenni, hogy egykét évtized milyen átalakító hatással jár egy városra. Nem akarták észrevenni, hogy a mi városunkat ma már nem lehet a régi Prokrustes ágyba beleszorítani. Nem bíztunk eléggé erőnkben, nem volt meg az a duzzadó önérzet a mi nagyobbra lelkesít, ami erőfeszítésre indított volna, emellett kicsinyesnek tartottuk viszonyainkat hivatásunkat és jövönket. Ezért nem is mertünk s félve ingadozóan tettünk egy egy lépest előre. Szinte megijedtünk a nagyobbra vágyó törekvéssel természetszerűleg együtt járó feladatok viselésétől s szinte viszszarettentiink egy-egy nagyobb lépés tői, mely városunkat a haladó városok közzé sorozhatta. Örvendetes jelnek tartjuk tehát azt, hogy városunk lakossága ezen bénító nyomás alól kezd kibontakozni. Kezdjük lelkesedéssel konstatálni, hogy falusi jellegünk és kicsinyes vi szonyaink programjából kezdünk kivetkőzni. Nem kívánunk azon számos vívmányokra hivatkozni, melyeket lakosságunk ezen metamorfózisa szülte, ez esetben egy oly üdvös* eszme megvalósításáról teszünk említést, mely évek hosszú során át a vajúdás processusát élte s végre valahára testet fog ölteni. A telefonhálózat berendezését értjük, melyről városunk összes lakossága meg volt győződve, hogy hasznos és üdvös eszme s mégis évek kellettek 1 ahhoz, hogy a szükséges 25 aláírást biztosítsunk ezen hálózatkiépítésére. Kicsinybeni felfogás, a közszellem hanyatlása idézte elő ezen vajúdást s hogy végre valahára elértük azt, hogy ezen üdvös eszme megvalósul csak annak tudjuk be, hogy városunk lakossága a régi szellemet levetkőztette, mely eddig lekötötte a köztőrekvésekqt, é G nagasabb áttekintőbb irányzattal cserelte fel. Ezek elörebocsájtása után örvendetes tudomásul vesszük Mészáros Károly polgármesterünknek, a kereskedelmi ministerhez intézett felterjesztését, melyben a telefonhálózat kiépítését kérelmezi. A felterjesztést adjuk a következőkben ; Nagyméltóságú kereskedelemügyi m- kir. Minister Ur ! Kegye'mes Uram ! Egy törekvő és & haladás szellemével lépést tartani igyekvő város egy ujabb lépést kiván előbbre tenni az anyagi és értelmi fejlődés terén. Pápa rend. tan. kiváltságos város közönsége telefonhálózatot óhajt létesíteni s az e czélból megindult mozA tréfa vége . . . Már rég pihentem Morpheus karjai közt, mikor hirtelen valami szokatlan zajra fölébredé k. Morzsolom szemeim, nézek ide is, oda is, csak hiába, biz én a nagy semmiségben semmi olyan gyanúsat sem tudtam fölfedezni, a mely mint okozó szerepelhetett volna az esetben. Annyit azonban konstatálhattam, bogy még mély a sötétség, s eszerint még tart a boldog alvás ideje . . . Belevágtam tehát magam az egy szál vánkosomba és megkisérlém visszacsábítani az elszállt álmomat . . . Nem sikerült! Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy miért is riadtam én föl ? ! miért is vagyok ébren, már mint én, a ki ugyancsak makacsul ragaszkodom az álomhoz ? 1 Elvégre is nem vehetem oly könnyedén a dolgot, hisz tudvalevő dolog, hogy az éjszaka nem mindenkor hű barát 1 Fölemelkedem tehát újból párnáimból s most már ugy érzem, mintha valami léghuzam csapott volna meg az ablak fe'ől 1 Egy ujabb rejtély ! már csak annyiban, mivelhogy az én ablakom télen-nyáron zárva vagyon . .. de nini, mintha most künn valami vihogást, elfojtott beszélgetést hallanék ?! ... Hát mi a manó lehet ez ? ! Nem kellett sokáig törnöm a fejemet, mert mintegy magyarázalképen egy kis hangköszörülés vagy inkább höhögés után egyszerre rázuditott vagy husz boros hang e nótára: „Gyere ki, rózsám, gyere ki . . .* Na azok is jó helyen keresik a rózsákat, mormogám magamban s nagynehezen feltápászkodom ágyamból, hogy felvilágosítva az éjjeli lepekKet tévedésükről, egy kis áldás kíséretében szárnyra bocsássam. A mint így félálmos léptekkel mind előbbre törekszem, váratlan és akaratlanul vagy egy méternyire kéllett fe'erőlködnöm a magas légkörben egy oroszlánszerü bődités kíséretében ! Képzeljék kérem, a gazok kiverték ablakomat kivül-belül s annak szilánkja talpamba rurakodott, kényszeritvén eme dicső ugrás megtevésére. Két teljes üvegtábla kiverve, á 18 kr. összesen, . . . hát hirtelenében nem is tudom, mennyi a végösszeg, annyi azonban világos előttem, hogy pénzkészlemet erősen meghaladja. . . . hát még annak a nagy kinnak az értékét, hogy számítsam, hogy vegyem ? ! És ők nevetnek még hozzá ! Hüh !! mérgem utolér titeket rabló náczió ! Ezzel felrántom az ablakszárnyat, gyors taktusban s valódi szónoki hévvel szóivá a szebbnélszebb jelzőket az átkozott népre, öklömmel fenyegetve a sötét éjt! (hisz mást nem is, .onert az a ficzkókat jól takarta be fekete leplével, a melyen én gyönge vakond szemeimmel nem igen hatoltam át.) A pokoli nevetés tetőpontját érte, s én roppant -tehetetlenségemben ugy véltem leghelyesebben cselekedni, hogy rnegáldoit mancsaimmal még szörnyebben kezdtem hadonászni és tüzes nyelveken prédikálni ... Az okozta vesztemet. Indulatomban teljesen megfeledkeztem arról, hogy ép arrafelé van e még ép ablak szárny, így esett az meg, hogy heves gesztikulálásom közben olyat találtam mérni az ártatlan üveg fejére, hogy azon módon megrepedt, s egy végső csípős csókot lehelve drága kezemre, csörömpölve hullott alá. Kezem, lábam vérzik, ablakaim csiripelve zokognak ott alant, a mint a szél lágy szárnyaival simogatja őket. Tönkre vagyok téve, akár mindjárt öszsze is szedhetem ezókmókomat, s nekimeheSinger Mihály és Fia A" A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések ízléses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franc zia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltetnek j
