Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-01-22 / 4. szám

4PÁPAI KÖZLÖNY 1898. január 15 galom az ./* alatt csatolt megfelelő számú kötelező jegyzést eredményezte. Nagyméltóságod, Kegyelmes Uramnak a városok fejlődése iránt eddig tanüsitott magas jóakaratában Pápa város közönsége is feltétlenül bízik. Ennélfogva azon alázatos kérelemmel járulok a Nagyméltóságú Kereskedelemügyi m. kir. Minister Ur Kegyelmes Uramnak kegyesen magas színe elé : Miszerint városom. Pápa r. t. város fejlődése és haladásának előmozdítása érdekében az itt létesíteni kívánt telefonhálózatot állam költségen berendeztetni szíveskedjék. Pápán, 1899 január 19 én. Teljes tisztelettel Mészávos Károly polgármester. A felterjesztés egyszersmind biztosítja is városunkban a telefonhálózat mielőbbi kiépítését, mivel küztudomásu dolog, hogy a minister nem kíván egyebet, mint a szükségelt aláírások biztosítását s ha ez meg van, ugy ennek engedélyezése az állam érdekkel azonos. Jól tudjuk ugyan, hogy egyelőre ezen telefonhálózatunk csak helyi távheszélő hálózat lesz, de arról is meg vagyunk győződve, hogy rövid idő múlva meg fogjuk kapni az inter-urban összeköttetést is, ha azt kellőkép szorgalmazni fogjuk. Abban pedig nem fog érni bennünket a vád. Szorgalmáztuk eddig és szorgalmazni fogjuk ezután i.s Nem mulaszthajuk el végül elismerésünket nyilvánítani Mészáros Károly palgármesterünknek, kinek föérdemet tulajdonítunk ezen üdvös eszme megvalósításában. Ő fáradozott, ő járt közbe, ö gyűjtötte az aláírásokat s ezzel egy oly közhasznú intézmény létesítését biztositutta, melyért városunk minden egyese elismeréssel kell, hogy adózzon annak megteremtőjének. tek széles e világnak, hacsak nem akarom, hogy reggel kitegye szűrömet a háziasszony fizetésképtelenségem esetére, mely ntóbbian kételkedni sem merek, pláne, ha eszembe jut 2 havi lakbér tartozásom ! ! Már most mit tegyek én ? hová menjek ily sebesült állapotban? ily késő éjszakán ? ! Áh 1 minek is éljen ily nyomorult teremtés e czifra földön mint én ? ! Ha elpusztítom magam, nem veszt bennem az emberiség semmitsem, én pedig megszabadulok egy csapásra mindennemű gondtól, bútól adósságtól ! Mit habozzam tehát ? Van valahol egy rosz bicskám, szükségből ez is megteszi a magáét ! . . Hm . . , Hm, mégis sok fura dolog egy kis bagatell ügyért megválni az élettől ! . . . Bár sokat kell szenvednem, nyomorognom, de ki biztosit arról, hogy odaát nem-e vár kínosabb élet én reám ? 1 De hát akkor kogy és miként szabaduljak e hínárból ? ! A gondolatok, tervek csak ugy czikkázták ketesztül agyamat, csakhogy egyike sem vált be. Már-már lemondtam minden reményről és eshetőségről, mely kisegítene zavaromból, midőn végre ogy ötletem támadt Értsük meg egymást! Valahányszor a helyi sajtó szavát felemeli, erre vagy arra véleményt nyilvánít, a közvélemény helyes irányításáért mindannyiszor a legnagyobb megtámadásoknak van kitéve ép azok részéről, kik szívesen takaróznának a lap hasábjaival, ha ugyan ez ennyire lealacsonyítaná magát. Hogy városunkban a sajtónak ekzisztálása nem megvetendő anyagi áldozatokba kerül, az bizonyos és mégis a legfurcsább az, hogy a vidéki sajtó értékét teljességgel ignorálják. A mint egy czikk megjelenik, nyomban hallatszik a hívatlan próféták kritikája, nyakrafőre szidják az Íróját, mindentéle rikitó színekkel iparkodván fnsteni egyoldalú fogultságá

f. De ezek közül az avatlan kritikusok közül egy sem áll elő tárgyilagos czáfolattal, egy sem vesz tollat kezébe, hogy a téves részleteket korrigálja vagy hogy ellenvéleményét érvekkel támogassa, mert a tintába belefagy a tudományuk, ami különben elég hangosan szokott nyilatkozni ott, hol a vidéki sajtónak egy csomó ellensége konzervál. Pedig önérzettel mondhatjuk, hogy a helyi sajtó a társadalmi érintkezésben oly helyet tölt be, melyet méltányolni kell még annak is, a ki nem igen szeretné saját gondolatait papiroson megörökítve látni. A helyi sajtó közérdeket szolgál, mely kíméletlenül ostorozza a íélszegségeket, a haladás és közművelődés terén konkrét javaslatokkal proponál ; egyes kérdések felett egészséges vitatkozást teremt meg, melyből tisztán tűnnek ki a közjó érdekében teendő cselekmények. Persze, ha a vidéki sajtó valamely párt szolgálatába áll, egy-egy klikk hiúságát legyezgetí, kis emberek nagyzolásának feltűnő módon tömjénez, akkor általánosan kedveltté válik : s ugy a szellemi, mely bánatomat illetve kétségbeesésemet örömre változtatja, már t. i., ha siker koronázza e most született szándékomat J ? Önök nevetni fogják ideámat. Magam is azt teszem, de hát a szükség adott étetet neki, attól pedig mindent el kell fogadni. Jó lesz azonban még megjegyeznem, hogy én szorultságomban mindenre képes vagyok, s az én fejem sok mindenféle helyes, helytelen, hóbortos, okos eszmének tanyája szokott lenni — — Ezek után remélem, nem fogja önöket kijelentésem valami nagyon meglepni, midőn van szerencsém szives tudomásukra hozni, miszerint én, kérem, arra határoztam el magam, hogy kedves háziasszonyom kezét megkérem. Igaz ugyan, hogy már kétszer akkora mint csekélységem, őszbecsavarodott p 'ékéről következtetve, a szépség nem bau^cta soha a vén skatulyát, nyelvét sem igen szokta a megmaradt fogai közt tartogatni, hangja ellen sem lehet kifogásom, mert avval akár az egész há^at is be tudja tölteni, s a szegény koldus előbb keresztet szokott vetni magára, há alamizsnát akar kérni tőle, hogy nyugodtabban szállhasson szembe a viharral.. . Mindezektől eltekintve egy igen jó mint az anyagi támogatás bizonyára nem fog elmaradni mellöle. Pedig mennyi önmegtagadással, mennyire szilárd erős akarattal kell a vidéki sajtó irányát féken tartani 1 A legellentétesebb tudósításokból, czikkekből, a felszínre vergődött koreszmék közül mily gondos figyelemmel kell kirostálni azokat, melyek csak mérgesítenék a bajt ott, a hol épen gyógyítani akarnánk. Hányszor hallani, hogy ezt meg azt kellene megírni. A szerkesztőség köpönyegével szívesen takarózna mindenki. Hanem épen azok irtóznak legjobban a betűtől, akár az ördögök a szentelt víztől, a kik leggyakrabban hangoztatják, hogy mit kellene megírni ? A vidéki sajtó feladata sohasem azonosítható párt, felekezet, vagy személyes érdekek c^élzatos szolgálatával, Nagyon csalódnak tehát azok, kik abban sajátjukat vagy ellenségüket látták. Tárgyilagosság, általánosságban higgadtság, konkrét esetekben a közérdek szem előtt tartása kell, hogy főirányelvét képezzék minden lapnak. Különösen szemére vetik manapság a helyi lapnak, de még a fővárosi sajtónak is, ha kíméletlenül, doronggal nem ront mindennek. Természeteden ilyenekből szoktak azután azok is ismeretes hírlapi botrányok történni, a melyek izgatják az olvasó idegeit, de egészen balvéleményt teremtenek a sajtó nemes hivatásáról. Függetlennek kell lenni a sajtónak mindattól, a mi irányát befolyásolhatná. Téves nézett tehát, ha valaki a függetlenséget abban látja, ha mindent megtámad, csak azért, hogy függetlenségével kérkedjék. Amint elitéli az egyfk szélsőségét, kell, hogy ugyancly hanggal Ítélje el a másikat is. A midőn erkölcsi leczkét ad, kell, hogy annak értékét önmaga ismerje legjobban. Egy helyi lapnak sem lehet célja, tulajdonsága van neki: göthös egy kicsit a vén biblia s igy van remény, hogy mielőbb meglátogatja őt a kaszás bácsi. .. akkor, akkor, oh én boldog.,nem is morék rá gondolni ! akkor én Isten kegyelméből e ház jogos tulajdonosa leszek ! Hah ! nagyszerű ! még korán reggel, mielőtt meglátná e katasztrófa színhelyét, megyek s megkérem nőül! Uram teremtőm, légy irgalmas nekem! * * Készülődni kezdtem a fontos aktushoz, Kikentem-fentem magam, már a mennyire gyarló toilette készletben engedé, mely egy kis hajzsirböl, fénymázból, sárkeféból, 4 vasas vén tükörből állott. Mikor cziczomázási teendőimmel elkészültem, leültem ágyam szélére s egy ünnepélyes beszédet kezdtem teremteni, a metynek kíséretében szivem ügyét feltaláljam. Gondolataimban megzavart jeiőltem egy heves köhögés rohama. Már hajnalodni kezdett. Vártam még egy jó ideig s midőn végre csoszogást is véltem hallani, akkor már biztjs voltam benne, hogy nyolez óra felé jár az idő, mert az volt rendes felkelési ideje. Tehát sok bátorság, biztatnám saját nagyságomat s a kővetkező perczben már koczogtam ajtaján ... kit hoz az ördög