Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-07-23 / 30. szám

»»ápa, 1899- julius 23. 30. szám. PÁPA! KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : » Egész évfe 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Szemesnek áll a világ! A dunántuli városok közt egyik sem oly fáradhatlan a tervezgetésben mint Pápa város s mégis bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik város több haladást produkál a vagyonosodást, forgalmat és a városok modern fejlődését célzó intézmények felkarolásában és előnyös felhasználásában mint a mi városunk. Példákra nem szükséges mutatnunk, hisz azt minden polgár tudja, a kinek látköre szélesebb s a mi állapotainknak szemlélésében nem homályosult tel, hogy többé áohá helyre nem hozható hibát kövelünk el s megbocsát haiJan gyengeségünk tanújelét adjuk, ha c megbénító lethargiában, ezen örökös tervezgetéseken rágódó állapotunkban továbbra is megmaradunk. összetett kezekkel nézzük, miként biztosítják maguknak a körülöttünk levő városok a fejlődés előfeltételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat, s hogyan igyekeznek az érdek láncaival maguk hoz kötni a vidéket Mi pedig ugyanezen idő alatt vitatkozunk, hogy melyik ujilás volna jobb; hónapokon keresztül fogyasztjuk egymás erejét a célra nem vezető vitatkozásokban, a végeredmény pedig hogy a tervek, maradnak tervek. Miért van ez igy és mi az oka annak, hogy nem tudjuk a felvetett terveket létesíteni ? Mondjuk ki őszintén: nem bízunk önmagunkban s nem azért, mert ha vannak is lelkes embereink, de azért szívvel- lélekkel nem működnek a tervek megvalósításán. Igen magában a városi tanácsban számos oly férfiú van, aki maga részéről mindent megtenne s akinek elegendő erélye és akarata lenne ezen reformokat végrehajtani, melyek városunknak vitális érdekeit képeznék. Fel is szólalnak ezek minden egyes alkalommal és felszólalásaik egy kis életetet is kölcsönöznek a tanácskozásoknak, de javaslataik ad akta tétettnek és ha immel — ámmal tudomásul is veszik azokat, érdemleges tárgyalás alá nem veszik s a „feledés fátyola* fedi őket. J Nagyon helyesen mondja a közmondás, hogy „Szemesnek áll a világ" de ez reánk eddigelé nem vonatkoztatható. Mert hát az örökös tervezgetések, ha szép álmok maradnak csak, előbb utóbb nevetségessé lesznek. A szomszédos városok folyton emlegetik, hogy Pápa mi mindent akar s hogy mennyire haladunk, de ha azt tudnák, hogy amit mi akarunk, minden csak tervezgetés akkor nevetve emlegetnék a mi eredménytelen erölködéseinkent. Igen odajuttottunk, a folytonos tervezgetés folytán, hogy az időként felvetett terveket még a lakosság nagy része sem veszi komolyan. A vélemények erre vonatkozólag karakterisztikus vonásaik szerint a kővetkezők: A legnagyobb rész a közédekü kérdésről tudomást sem vesz, vagy egyszerűen csak vállat von rájuk. A második csoport lemondott. Mivel nem lát intézkedéseket melyek a város régi jóllétét és virágzását visszavarázsolnák — azért maga sem mozog s habár többen jogosan kiragaszthatnak az ajtójukra: „Itt eszmék bőven kaphatók" ők halgalnak mélységesen. A harmadik csoport a maradiak. Nem hogy kezdeményeznének — de megakasztják a fejlődést. Általánosan elterjedt azon nézet, hogy a sajtónak első kötelessége a közvélemény előtt folytonosan ébren 3 mmmm — Ne unszoljanak, — mondta hirtelen; — ugy sem teszem meg soha . . . soha! Csodálkozva néztünk egymásra. — Egészen szokatlan volt nála ez a nyers beszéd. — Bocsássanak meg kérem, hogy ostoba módon elragadtattam magamat, és szíves ajánlatukra bizony nem ugy feleltem meg. ahogy kellett volna, de lássák, egy kellemetlen, fájó emléket idéztek föl bennem. — Nem édes barátaim, nem lépek én be egy klubba sem . . . hanem, ha már ennyire érdeklődnek irántam, tartozom önöknek azzal, hogy elmondjam, miéit nem teszem meg. Igy majd megértik izgatottságomat és remélem, meg is bocsátják azt. A gróf felsóhajtott; azlán deresedő fejét megtámasztva, hátradőlt karosszékében és elkezdett beszélni halkan, kissé egyhangúan; tekintete pedig szinte elmerült az emlékzet ködös homályában. — Huszonötéves voltam aKkor .... ina már közel vagyok az ötvennyolchoz . . a történet, melyet elbeszélek, tehát amint látják, régi . . . s mégis oly mély benyomást hagyott lelkemben, hogy szinte azt képzelem, csak tegnap történt meg ! Húszéves koromtól fogva szörnyen kőnnyelmü életet folytattam Parisban. Egész vagyonomnak a nyakára hágtam (pedig elég tekintélyes volt). Hogy kártya-adósságaimat fedezhessem (mert a játék volt főszenvedélyem), kénytelen voltam atyámhoz fordulni. Szó nélkül fizetett; de nekem ugy fájt, hogy ilyen kéréssel kellet elébe lépnem, hogy megfogadtam, bármi történjék is — Jmászodszor nem folyamodom hozzá. Egészen mintegy 80 ezer franknyi pénzem maradt. Nyomorúságos kis ősszeg! Elhatároztam, hogy megkoczkáztatom végső betétként. Ha nyerek, igyekszem majd felülkerekedni s fentartani magamat az árban; ha vesztek, szervusz világ! Ha meghatok, azt sem bánom ! A mint a nagy térre értem, megláttam a magas, kivilágított ablakokat. Mintha vöröses, sárgás fényben égő szemek lettek volna, ugy meredtek rám a homályban. Mögöttük sötét alakok jöttek, mentek. Ott játszom el majd az utolsó játszmát, gondoltam magamban .... és gyorsabban haladtam előre. Mikor a kapun beakartam lépni, majdnem megbotlottam valami fekete tömegben, mely a járda mentén nyúlt el a fal mellett. Egy körülbelül tízéves koldusleányka volt; Egy tartozás. — Miért nem jár semmiféle társaságba ? — kérdeztük pár évvel ezelőtt R . . . dúsgazdag magyar grófot, aki nagyon ismert személyiség PáKsban. — Minden ajtó megnyílnék ön előtt . .. Csak örülne mindenki, ha elfogadhatná; a klubban pedig szintén akár a jégeső, ugy hullana a fehér golyó, mikor beválasztanák! Minden tekintetbt n vetekédhelik a párisinkkai : sőt fölöttük áll: ül k, 11 tehát jönnie közénk! — Majd én bernuíatom a Jockey-klubban. — Én meg az Epafantban. — Nem, nem! hiábavaló dolog volna: — felelt szelíden a gróf. — Dehogy volna! Elolvasgatná alapokat . . . ismerősökre, barátokra találna . . . elcsevegnének öttől hétig a napi hírekről pletykákról . . . aztán eljárna vacsorálni, vívni, biliárdozni egyszer-másszor ! A gróf arca elborult. — Ne unszoljanak, — mondta hirtelen; — ugy sem teszem meg soha . . . soha! Csodálkozva néztünk egymásra. — Egészen szokatlan volt nála ez a nyers beszéd. — Bocsássanak meg kérem, hogy ostoba módon elragadtattam magamat, és szíves ajánlatukra bizony nem ugy feleltem meg. ahogy kellett volna, de lássák, egy kellemetlen, fájó emléket idéztek föl bennem. — Nem édes barátaim, nem lépek én be egy klubba sem . . . hanem, ha már ennyire érdeklődnek irántam, tartozom önöknek azzal, hogy elmondjam, miéit nem teszem meg. Igy majd megértik izgatottságomat és remélem, meg is bocsátják azt. A gróf felsóhajtott; azlán deresedő fejét megtámasztva, hátradőlt karosszékében és elkezdett beszélni halkan, kissé egyhangúan; tekintete pedig szinte elmerült az emlékzet ködös homályában. — Huszonötéves voltam aKkor .... ina már közel vagyok az ötvennyolchoz . . a történet, melyet elbeszélek, tehát amint látják, régi . . . s mégis oly mély benyomást hagyott lelkemben, hogy szinte azt képzelem, csak tegnap történt meg ! Húszéves koromtól fogva szörnyen kőnnyelmü életet folytattam Parisban. Egész vagyonomnak a nyakára hágtam (pedig elég tekintélyes volt). Hogy kártya-adósságaimat fedezhessem (mert a játék volt főszenvedélyem), kénytelen voltam atyámhoz fordulni. Szó nélkül fizetett; de nekem ugy fájt, hogy ilyen kéréssel kellet elébe lépnem, hogy megfogadtam, bármi történjék is — Jmászodszor nem folyamodom hozzá. Egészen mintegy 80 ezer franknyi pénzem maradt. Nyomorúságos kis ősszeg! Elhatároztam, hogy megkoczkáztatom végső betétként. Ha nyerek, igyekszem majd felülkerekedni s fentartani magamat az árban; ha vesztek, szervusz világ! Ha meghatok, azt sem bánom ! A mint a nagy térre értem, megláttam a magas, kivilágított ablakokat. Mintha vöröses, sárgás fényben égő szemek lettek volna, ugy meredtek rám a homályban. Mögöttük sötét alakok jöttek, mentek. Ott játszom el majd az utolsó játszmát, gondoltam magamban .... és gyorsabban haladtam előre. Mikor a kapun beakartam lépni, majdnem megbotlottam valami fekete tömegben, mely a járda mentén nyúlt el a fal mellett. Egy körülbelül tízéves koldusleányka volt; Singer Mihály és Fia A raktáron levő összes kész férfi

% fiu és gyermekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések ízlés és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szövetekből íqltünő olcsón eszközöltetnek