Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-05-21 / 21. szám

IX, évfolyam Pápa, 1899- május 21. 21. szám. PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Magyarok pünkösdje. Kettős ünnepet ülünk ma, piros pünkösd napján. A kereszténység és a magyarság egy-egy nagy diadalmi napja ez a mai ; a tüzes lángnyelv e napon jelenik meg a galileai egyszerű halá­szok dics-fény öveztei fejei fölött s a névtelen honvédek, kiket túlzás nélkül nevezhetett félisteneknek a rákövetkező kisebb kor stratégiai lehetetlenséget visznek véghez : beveszik e napon ös Budavárát, a régi magyar dicsőség több évszázados színhelyét. Bástyafokáról lekerült ekkor az idegen Zászló s he­lyette nemzeti színeket lobogtat a játszi szellő, immár teljes ötven év óta . . . Igen, ma ötven esztendeje ! Vagyis félszázada, hogy lejátszódott ujabb tör­ténelmünk legszebb ténye : mikor a kis csapat nagy lelkesedése legyűrte a nagy sereg kishitüségét. Budavár hősies bevétele a koro­nája negyvennyolez negyvenkilenczes küzdelmeinknek, olyan hadi tett, me­lyet egy korbeli osztrák generális, vé­letlen, ostoba szerencsének merészel nevezni, de mi bizton tudjuk, hogy az nem volt véletlenség, annál kevésbbé szerencse, hanem a honfiúi lelkesedés fényes diadala, mert az a tudat töl­tötte be és dagasztotta harcosaink ke­belét, hogy az igaz ügyért s megillető jogaikért küzdenek. Csakis igy történ­hetett meg, hogy a győzelem a ma­gyarok részére dőlt el ; ezúttal a ti­zennégy éves gyermekek s a negyven esztendős családapák nemzeti hősökké váltak. Ötven esztendő nagy idő ! Azóta már a hálás nemzet lerótta a kegyelet adóját nagyjai iránt, szobrot emelvén azok emlékének, akik egykor elszántan küzdöttek érte. Hat éve már, hogy Budavár falai között ez a bronzszobor büszkén hirdeti a honvédek dicsőségét; hat éve, hogy oda zarándokolunk s letesszük talpkövére a,;, elismerés pál­máját. Minden jó érzésű ember ünne­pelni fog a mai napon, mely, ha nem is hivatalos emlékünnep, a magyar nép mégis impozáns többségben üli meg, tiszta szívvel, kegyeletes lélekkel emlékezvén meg a névtelen hősökről . . . Legyen emez évforduló az ő emléke­zetüknek, az ö páratlan diadaluknak szentelve. Ujitsuk fel annak a ritka önfeláldozásnak és vitézségnek a pél­dáját, mely Budavár bevételénél érvé­nyesült. Ez a példa örök időkre előt­tünk áll, hogy bennünket tüzeljen s hogy élessze keblünkben a honszere­lem lángját. A magyar nép idáig is megbecsülte, tehát ezentúl is kétségkí­vül meg fogja becsülni hőseinek szép emlékét és hálát fog érezni szivében irántuk, mert föláldozták életüket a haza oltárán — a hazáért. Pünkösd, a remény örömünnepe, összeesik a budavári hősök napjával. Hitessük el önmagunkkal, hogy ez nem a véletlen müve, hanem inkább a ma­gyarok istenének bölcs végzése: egye siteni a vallás és a hazaszerétet nagy napjait. Hiszen a hazaszeretet oly szent s oly tiszta érzelem, mely elsőnek kö­zelíti meg a vallást, sőt olyan válsá­gos időkben, mint 1848/49, egy ma­Agáta testvér. Ugy kezdődött, beszélte nekem Maxim barátom, mint. a hogy rendesen, közönséges módon kezdődni szokott. Októberben a csa­ládomhoz mentem Orleansba, ott mintegy két hetet töltsek. Szomszédnőm, Aubryné asszony, a ki igen kiváló, istenfélő őrüg hölgy volt, egy tizenhatesztendős árva leányt, a ki kolostorban nevelkedett Tours közelében, a szünidőre magához vett. Aubrayné szerette az apáczákat, ezek pedig rábirták kis növen­déküket, hogy mulasson egy kicsit és egy­szer ö is élvezze a szünidőket, mint többi társa Szüleim gyakran találkoztak az öreg szomszédasszony nyal. Az estét gyakran töl­töttük el Aubrauyné asszonynál. Eleinte alig ügyeltem kis társnőjére. Oly igénytelen, oly szerény volt. És egy szót sem beszélt. Egy napon azonban a nevét emiitették előttem, oly nevet, melyet igen kedvesnek találtam : Lydia de Frégeneui les. E pillanat­tól fogva figyelmesebben néztem, é s ugy találtam, hogy kedves, rózsás, szőkehaju le­ány, a kinek nagy, mindig bámuló szemei vannak. A kolostori növendékek fekete ruháját viselte, és ha sétálni ment, kékszalagos fe­hér kalapot öltött. Azon igyekeztem, hogy legalább egykis beszélgetésre birjarn rá. Ö azonban igen fé­lénk volt, csak nagynehezen beszélt és úgy­szólván sohasem fejezte be mondatait. Mégis beszélt Agáta testvérről, a ki pártfogásába vette őt, a mikor még egész kicsi volt, a ki mindig szerette, ápolta, anya módjára be­czézte. Agáta testvér volt a kolostor főnök­nője, Agáta testvér igen jó családból szár­mazott. Agáta testvér igen szellemes volt, Agáta tetstvér tudott zenélni, rajzolni, temp­lomi körmeneteket és színdarabokat rendezni, Agáta testvér legelseje lehetne az egész rendnek, ha akarná. Egy szóval: Agáta test­vér volt a legtökéletesebb. Este olvasgatni szoktam. Észrevettem, hogy Lidya kisasszony el nem forditotta tő­lem a szemeit és hogy — a hányszor az én tekintetem az övével találkozott — azt. sem tudta, merre forditsa szemeit. Ez njkem mulatságot szerzett, a nélkül, hogy külöm­ben érintett volna. Elutazásom előtti este kezemet nyúj­tottam neki. 0 nagy bátran elfogadta és a mikor kissé távol voltunk a többiektől, még azt is merte mondani: — Viszontlátjuk egymást ? Okvetlenül, kisasszony ! — Oh, — szólt ő erre igen szomorú­an, — ez igen bajos lesz! Talán majd jövőre 1 . . . . Parisban visszatérve, másra sem gon­doltam, mint a kis kolostori növendékre. Bizonyára Istennek tetsző cselekedetet végezne, a ki teleségül venné öt. Hogy sze­retné az ilyen nö a férjét! Bizonyári a fér­je volna neki mindene, mert mindennel megajándékozta őt. így egy reggel megleptem szüleimet ; — Huszonötéves vagyok, unatkozom, házasodni akarok, már választottam U . . . — És kit? — Frégeneuilles kisasszonyt . . . — De ... De ... De .. . Leszereltem minden ellenvetést és nem nyugodtam. Gyorsan beszerertük az értesü­léseket. Lydiának elég szép hozománya volt; a gyámja, a ki éppenséggel nem törődött vele, az apáczákra bizta, hogy vőlegényt szerezzenek neki. Végre vasútra ülhettem S i n g e r M i h á 1 y é s F i a A lesS2 0Kí b, «* czéf l O %J a megyehazzal szemben. A raktáron levő összes kész férfi, fiu és gyermekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izlés és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és iranczia gyapjú szövetekből íq ltü.iő o\cíqí\ eszközöltetnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom