Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-05-21 / 21. szám

158 PÁPAI KÖZLÖNY 1899. április 23. gaslatra is kerül vele. A ki hazát ismer, az Istent is ismer, a ki pedig hazátlan, az az ember elrugaszkodott Istentől. Ötven év előtt szuronyt szegezve rohant előre a bátor sereg és nem hiába mászta meg az ósdi falakat. Azóta a magyar nemzet a nyomukba lépett e lelkes úttörőknek, folytatta utjokat és ma már a modern államiságnak a magas fokán állapodhatik meg. Igaz, nem a szuronynyal küzdötte fel magát ide, hanem a jog és igazság szilárd lépcsőjét használta fel erre. De emellett el kell ismernünk, hogy az alapvető munkát derék honvédeink végezték, a kik nélkül ki tudja, mily sajnálatos körülmények közepette lenne Magyarország a mai napig is. A nemzet ma félszázados dicsőséget ünnepel. Ily ünneplésekkel lehet csak megőrizni ezt a régi dicsőséget, hogy az utókor se feledkezzék meg arról. Áll Budavárában az idő vasfogával dacoló szobor, hirdetvén a mai nap jelentőségét, de a magyar nép kegyelete ennél a szobornál is maradandóbb. Képviselőnk az iparosokért. Városunk orsz. képviselője, dr. Hegedűs Lóránt a helybeli cipész és csizmadia iparágak fellendülését tűzte ki célul s ez érdemben mindkét szakipar elnökségét levélben értesítette, hogy mily eszközökkel óhajtja ezen pangásnak indult iparágak felvirágzását előmozdítani. Közérdekű voltánál fogva közöljük orsz. képviselőnknek levelét, melyet ugy a czipész valamint a csizmadia szakosztály elnökeihez intézett s a meanyámat, Toursban kiszáltam vele és sebtiben Lidya kolostorába vezettem, hogy ott megtegye az „ajánlatot." Bevezették őt a társalgóba és én, ki nem mertem követni, a kertben maradtam, a hol a látogatás eredményét vártam. Oly tiszta, oly szeplőtelen volt itt minden! Leültem egy gyepes padra és imádkoztam Mária-képhez, hogy Agáta testvér szivét irányítsam felém. Rezgett, recsegett valamt mögöttem. Megfordultam és anyámat pillantottam meg, ki egy apácza kíséretében jött. Eléjük fordultam : — Nos? — Kérdezd meg Agáta testvért ! — felelt anyám oly hangon, a mely mindent megmondott. Hát ez volt Agáta testvér ? Nem tudom, hogy miért, de mindig sovány, beburkolt, agg nőnek tartottam, a kinek számtatan ráncza közül valami őskori mosolygás tör ki. Még fiatal volt. Harmincz, vagy talán harminczöt éves. A jámbor nök évei az egészséges, csinos nőket még vonzobbakká teszik. Finom volt az arczbőre, finomak voltak vonásai, az arcz talán kicsit tulhosszu. Sáppadt ajkai közt pompás fogak csillogtak; bizonytalan szinü szemei igen világosak vollyet egész terjedelmében a következőkben adunk ; Igen tisztelt elnök ur ! Egy év óta vagyok Pápa városának képviselője s ezen idő alatt azon szomorú tapasztalatot szereztem, hogy a pápai kisebb iparosok és kézművesek helyzete, a helyett hogy javulna, sok tekintetben évről-évre rosszabb lesz. i Abból a sok kérvényből, a mely hozzám érkezik, meg láttam, hogy többek között a czipész és csizmadia kereset az, mely legtöbbrt Szenved s melyet a különféle súlyos viszonyok ugy szólván agyon nyomással fenyegetnek. Alig van hét, hogy egy-egy pápai iparos be ne kopogtatna hozzám, avval, hogy állásra volna szüksége s bár én eddig is igyekeztem utána járni a kéréseknek, ilyen állást találni bizony igen-igen nehéz, sőt a legtöbbször lehetetlen. Hiába álltatnók magunkat szép szavakkal, az igazság mégis az, hogy a kereset nehéz pénz alig van és a bajok múlni nem akarnak. De éppen azért, mivel nem múlnak a bajok sőt az utóbbi években szaporodta'-, életbevágó kötelességünk mindnyájunknak, nemcsak Önöknek, de nekem is, (a ki nem csak a szerencséseket, de a bajlódókat is képviselem), hogy szedjük össze igazán minden erőnket, hogy a még nem késő, mig az ellenséges viszonyok össze nem nyomnak, bátran saját erőnkből segítsünk magunkon. De különösen tegyük ezt meg, a mikor — a mint más is látszik — a kormány jelszava az, hogy ^szántsunk mélyebbre«, vagyis a kisebb vagyonú polgárok sorsán akar a kormány lenditení. A kérdést megvizsgáltam, megfigyeltem, széjjel téptem s arra az eredményre jutottam, hogy egyszerre három irányban kell a munkát megkezdetak. Összekulcsolta kezeit, melyeket a fehér flanellujasok félig elfödtek és bőséges, ruhájába burkolva nagyvilági hölgy benyomását tette, a ki igen előkelő és igen szelid volt. Kissé érzelgős komolyságával, a melyet az akaratlan mosolygás incselkedése enyhített, igy szólt: — Uram, a mi engem illet, pártolom a kérését, mert Aubrayné asszony által már igen ré?en ismerem. Kérdést fogok intézni Frégeneuilles kisasszonyhoz és azt hiszem, ugy fog ő felelni, a mint ön óhajtja. Mikor másnap beléptünk a társalgóba, a remegő kis Lidya arcza őszinte örömmel sugárzott és szivemben édes izgatottságot éreztem. — Uram, — szólt Agáta testvér, — ajánlkozását elfogadták. Frégeuenilles kisasszony gyámja táviratilag adta belegyezését. Ha ugy tetszik, megölelheti menyasszonyát. Ó, az az első, édes csók, mely gyönge, mint a lehelet, mely igazán semmi és mégis oly mámorító ! — Beleegyezik? — Igen! — Meg van elégedve ? — Igen. — Megértett engem ? — Igen. Reszketve felelt, szinte suttogva és nem. Elmondom mind a hármat itt őszintén, ugy mint fejemben itt megfordult. Szeretném, ha egyet értenénk mind a három pontot illetőleg. Először is azt tartom, hogy a mit csak szükséges és lehet, meg kell tenni uj törvények megalkotása által s erre nézve azt hiszem egyelőre többet nem is kell mondanom, mint azt, hogy a kereskedelmi minisztériumban készíteni fogunk egy törvényjavaslatot a tisztességtelen verseny ellen, a mely bizonyára igazságosan fogja lenyesni a kinövéseket, melyek a tisztességes munka szabad versenyét megnehezítik. Másodszor számot kell vetnünk arról, hogy a kereset rosszaságának az egyik oka az, hogy túlságos sokan torlódtak össze a czipész és csizmadia iparban, a kik egymás megélhetését megnehezítik, annyival is inkább, mert sokan átmennének más keresetre is, ha Pápán tudnának más jó és biztos keresetet találni. Ezen másként nem lehet segíteni, mintha valamely olyan gyár épülne városunkban, a hová a képzett tanult férfi munkaerőket alkalmazni lehetne. Ezért egy uj gyár felállítása iránt kérésemre már is tárgyalásokat kezdettek a kereskedelmi magy. kir. minisztériumban, persze, hogy mikor tudom a jó eredményt majd megírni, azt pontos előre nem vagyok képes kiszámítani, de biztat a remény, hogy sok fáradságomnak lesz eredménye s hogy lía a gyár meg lesZ, a verseny kisebb, a kereset pedig nagyobb. A harmadik és talán legpontosabb módja annak, hogy a pápai czipész és csizmadia iparosoknak és a hozzájuk tartozóknak helyzete kíragadtassék az elpusztulásból nem más mint az, hogy a nyers anyagot olcsón szerezhessék szerelmesen nézett szemeibe. Agáta testvér komolyan, jóságosan nézett bennünket. Igazi szent volt ő mindabban is, a mit a gyengéd nőiességből megovott. Az esküvő időpontjával kezdünk foglalkozni. Ez csak két könap múlva történhetett meg. Lydiának kelengyéjét kellett beszerezni, nekem Fireuzébe kellet utaznom, a hol szinte öt-hat dolgom volt. A hosszas várakozás nem bántott, mert Lydiának édes levelei nagy élvezetet szereztek nekem. Leveleimmel művelni igyekeztem azt a gyermeklelket. Tréfás hangon jeleztem neki jövendő kötelességeit és esetleges csalódásait. Aztán tulszerényen festettem önmagamat. Végre tőle kérdeztem, hogy milyen a jelleme, a múltja, mik a jövendő tervei. A tudat, hogy Agáta testvér is olvassa e leveleket, még gondosabbá tett. Azt hiszem, épp ez a körülmény tette az én Lydiámat kissé ügyetlenné. Egyik levelének utóirata igy szólt: „Agáta testvér ugy véli, hogy leveleimben kevés a szenvedély! 0, kedves barátom! Eleget érzek belőle a szivemben, biztosítom, de bizonyára sokkal gyermekesebb vagyok még, hogy azt teljesen kifehezhetném". Egy napon azt irtain neki, félek hogy a hitem nem elég szilárd és szenvedélyessé-