Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-02-13 / 7. szám

tudja fogni, hogy nemesebb célra nem lehet befektetéseket tenni, mint kulturális célokra, nemsokára büszkén tekinthet kultur intézményünk egy díszes otthonára, mely Pápa város közönségének értelmiségét, józan gondolko zását lesz hivatva hirdetni. Ezen diszes uj otthona a polgári leányiskolának legyen példa az utókorra, melynek nemcsak kötelessége lesz hálásan megemlékezni ezeknek megterem-tőiről, de példájukon lelkesedést is meríteni városunk további kulturális fejlődéséhez. A „Szabad lyceum" megalakulása. Valamely város haladásának fokmérője, jövendő felvirágzásának, előre menetelének legbiztosabb záloga az intelligencia. E szempontból erkölcsi kötelessége a tanult embereknek nemcsak humánus, hanem a város érdeke szempontjából is tanítani az alsóbb ré tegeket, hogy az is helyesen tudjon megítélni egyes dolgokat, mert mint a szentírás mondja : «elvész a nép, mely tudomány nélkül való !» Városunkban eddig létező egyletek megfelelnek ugyan kitűzött czéljuknak, de azt, hogy a nép minden rétegének igen olcsó áron hozzáférhetővé tegyék az ismereteket : egyik sem teszi. E czélt akarván elérni egy uj egylet, melynek alakulásáról alább fogunk szólani. Ez a «Szabad lyceum». Tagja lehet ennek minden oly egyén, ki magát felolvasásra vagy szabad előadásra kötelezi. A. szabad lyceum tudomány és ismeretterjesztő társu'at, melynek felolvasásain, előadásain io—20 krért bárki részt vehet. Melegen üdvözöljük ez eszmét s az egylet megalakulását, mint a mely Pápán valóban szükségessé vált. Egyet azonban már e helyen szükségesnek tartunk megjegyezni s ez az, hogy a Szabad lyceum csakis ugy tenne valóban nemes szolgálatot a város lakosainak, ha nem- és korkülönbség nélkül mindenkit részesítene a tudomány és ismeretekben. Tudjuk, hogy ez benne is van az előadói javaslatban. De mi ezt ugy értjük, hogy pl. a leánygymnasiumot is megvalósítaná, mely igen nagy érdeke sok szegény szülőnek. Valasszorc kebeléből egy bizottságot, mely ezt megalkotni, tervezetet dolgozzon ki. Évi 60—80 frt tandíj mellett bizonyára elő lehetne készíteni magánúton a négy polgári osztályt végzett leánynövendékeket, kik a helybeli főiskolában vizsgázhatnának. Tudtunkkal a 72039/1895. sz. a. magas miniszteri rendelet ezt határozottan megengedi. Tudósításunk a fejve'kező : Városunk intelligens elemei nagy j számban gyűltek össze e hó 8-án d. u. 5 órakor a városháza nagytermében, | hegy a végleges megalakulás felett határozzanak. Nagyt. Kiss Gábor ref. lelkes megnyitván az ülést, felhívja a tagoka a szervezeti szabályzat meghallgatására. Győri Gyula főgymn. tanár előadó felolvassa a. tervezet 1. pontját, mely szerint a megalakulandó társulat neve «Szabad lyceum», tudomány és ismeret' terjesztő társulat lenne. Barthalos István ügyvéd nem tartja czélszerünek az egylet megalakulását, mert szerinte ez más egyletekkel concurrálna s az ok működését gátolná. H a r m o s Zoltán, a Jókai-kór alelnöke igyekszik eloszlatni az aggályokat 8 majd Győri Gyula figyelembe véve a dr. L ő w i László orvos által előadott felvilágosításokat is, fulmináns, órahosszáig tarfó hataltettel arra, hogy a n. m. vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium is hason értelmében, egy rendkívüli közgyűlés egybehivásának nagyságodnál való sürgetésre a kir. tanfelügyelöt is felhívta. c Meg van Pápa város közönsége győződve arról, hogy nagysagod az ügy komolyságának és sürgősségének tudatával bir, mert már a polgári leányiskolánk oly állapotban van, hogy növendékeit képtelen befogadni s a hygenikus viszonyoknak sem felel meg, régi ódon piszkos, nedves és alacsony volta miatt. Pápa városának rég táplált eszménye valósul az éy folyamán nagyságod jó indulatával ezen rendkívüli közgyűlés sürgős összehívásával mely jóváhagyni le«z hivatva egy stílszerű polgári leányiskolának épithetését. Ezen r. k. közgyűlésnek össze hívása a városnak meleg óhaja, mert csak igy állhat még az év folyamán a nagym. m. kir. vallás és közokt.-ügyi minister ur csakis módjában, hogy a város által minden áldozat meghozatával egy a kor igényeinek megfelelő állami polgárleányiskolát építtethessen, 3. minek elódázása a már is hosszú időn át vajúdó ügyet csak még kínosabbá tenné. Egyben mély tisztelettel kérem nagyságodat, hofy ezen r. k. közgyűlés napirendjére mind azon ügyeinket melyek fel vannak terjesztve, kitűzni kegyeskedjék.

w ' Erős a hitünk, ^ söt a bizonyosság minden valószínűségével állítani merjük, hogy megyénk alispánja elösmerve ezen ügy fontosságát a város közönsége nevében beadott ezen kérvénynek eleget fog tenni s ezzel elérjük azt, hogy polgári leányiskolánk építése már a nyár folyamán kezdetét veendi. Pápa város közönsége, mely kulturcélokra mindig szívesen áldoz s fel nyeink is. Az őn tömeggondnoka: édes apja, hirtelen gondolt egyet s nőül adta önt Gedeon Elek barátomhoz, mert az ő ezer holdja terhementes. — De ügyvéd ur! — Ne ütközzék meg ezeken Klotild! Lássa, sok mindenféle fekszik a szivemen, hadd könnyítsék rajta. Mert volt idő — hiszen, nem is olyan nagyon régen — amikor más szemmel nézett rám! Egy csodálatos emlék, a melyik átreigí egész valómat, ez tölti egész lelkemet, hisz közös emlék. Emlékszik-e Klotild, mily nagyon szerettük egymást ? Igen ! — S hogy férjhez ment az én Elek barátomhoz, ezt a véghetetlenül meleg érzést ki kellett volna ölni. S azt hiszi őn, hogy azt lehet ? Egy férfiszivben nem ! Lehet ez érzést elfojtani, de kiölni nem. S az elfojtott érzés hamar lángra lobbant. S én jártam önökhöz, a szerelem helyébe tisztétnek kellett lépnie. Közönyt, feledést, hidegséget kellett színlelnem, hogy meg ne bántsam, hogy kellemetlenséget ne okozzak! Férje bízott bennem^ de ön veszedelmes játékot űzött velem ; szította az elfojtott lángot! Ön ingadozásban, kételyben tartott; lett volna hideg irántam, lett volna dölyfös visszataszító velem szemben ! De ön jó rolt hozzám, ön bizonytalanságban hagyott, modora hideg volt, de szemeivel kacérkodott ; nem mondott semmit s mindent sejtetni engedett, s ez a kinos sejtelem azt mondta, hogy ön nem akar egészen lemondani szerelmünkkről — Ej, hagyjon föl e hallgatásokkal ! — Én csüngtem önön, mint az alma a fán, melyet pajkos gyermek rizál rizái, s az alma nem tud leesni. S ha szemeibe nézek Klotild, ha látom karmazsin ajkán azt a negédes mosolyt, azt hiszem üdvösségemet otvasom ki belőle, ilyenkor feílobbanással fenyeget az az elfojtott érzés, ellenállhatatlanul fellángol, ilyenkor nem birok a véremmel, a titkolt érzés csak édesebbé válik, inert oly véghetetlen rajongással szeretem önt ma is : — Ügyvéd ur ne feledkezzék meg magáról, s arról, hogy férjes nő vagyok ! — Tudom, igenis ön férjes nő, a más felesége ! — De Klotild tudná-e tagadni hogy mit rejt szivében ? Az hiszi ön, hogy én vak ragyok, hogy nem látom küzdelmeit s bünhődését ? Tudok olvasni szemeiből s kiolvasom szenvedését. S a mikor látnom kell szemeiben azt a ragyogást, mely nekem szól, mikor hallanom kell azt a sóhajt, mely utánam kél, ilyenkor Önnel szenvedek, mert Klotild, ne akarja tagadni, ön ma is szeret. — Nem igaz ! — kiáltá reszketve, ziláló hangon Klotild; akart még valamit mondani, de nem tudott. Azon egy helyen állt mereven, szinte megkövülve ; s mialatt igy önmagával kűzködött s majdnem elalélt, az ügyvéd szenvedéllyel rohant eléje, lábai elé borult, s átölelve térdét, — megcsókolta selyem czipője hegyét. — Oh, ne tagadd, hogy szeretsz 1 — kiáltá mámoritosan. S Klotild, megdermedten nézett reá kikelve önmagából, elsápadt, szemei kitágultak, valami vod harag fogta el, fél öntudatlansággal rúgott egyet az előtte térdelő férfiura ; miközben reszkető, ingerült hangon sikoltá : — Távozzék ! Ön nyomorult! Az ügyvéd feleszmélt. Megrúgták, kitaszították, s mikor révedező pillantással az Ő bálványára nézett ; ugy látta őt mint egy büntető istennőt ; méltóságteljesen állott ; szemei haragot lövettek s fehér húsos kezét fölemelve, formás ujjával az ajtóra mutatott parancsolóan, lealázóan. Megszégyenítve, lehorgaztott fejjel lépdelt el lassan az egykori imádó a szép aszszony előtt, a ki felemelt fővel és karral állt előtte. Alig, hogy az ügyvéd eltávozott, a felháborodott asszony lerogyott a perzsa szőnyegre ; fuldokolva zokogott, kezeit tördelte egészen meggörnyedt. Érezte izzó könnyeit arcán, érezte fel-