Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-02-13 / 7. szám

mas beszédben tört lándzsát az egylet megalakítása mellett. A jelenlevők szinte megszámlálhatat1 a n sokaságban csatlakoztak az indítványhoz s hatalmas éljen követé az elnök enunciációját, midőn az egyletet « megalakított »-nak jelenté ki. Hogy a felolvasás «népies» vagy "népszerü» legyen e, a felett kisebb kaliberű filologiai vitatkozás keletkezett dr. Kőrös Endre főgymn. tanár s Győri Gyula előadó között meiy azonban minden komolyabb veszedelem nélkül elsimu't. Ezután következeit az előadói ter vezet részletec megvitatása. Gyorsan ment minden, c^ak s az előadások irányánál volt ismét egy kis vitatkozás. M a k a y István főgymn. tanár ugyanis kijelenti, hogy nem hajlandó az <

jlőaclói javaslatban foglalt irányt exchitive elfogadni, hanem kinek kinek tetszésére bizassék, hegy felolvasást, vagy szabad előadást tartson-e ? s hogy a Szabad lyceurn előadását az angol egyletekéhez hasonlóan tartaná czélszeriinek, hol a munkás-osztály valóban tanú

1, különben ha tudományos felolvasás kell ott a tanári kör, ha csak rövid Szóra' ozíatö : a J ó k a í kör, s ha fiatalabb növendékek számára: ott a leányegylet. A Szabad lyceumban bárminő előadást a nép alsóbb rétegének is megérthető módon, tanító irányban kell megtartani. Dr- Kőrös Endre csatlakozik ez indítványhoz. Dr Lőwí Lászió, dr. Koritsehoner, Harmos Zoltán stb. hozzászólása után ez elfogadtatott. S a r u d y György főgymn. tanár czélszeiünek tartaná publikumról gondoskodni. A gyűlés ezt helyeslésse lveszi figyelembe. Végül még többek hozzászólása után a szükebbkörü bizottság alakíttatott mfg, mely a szük. éges inté k'déseket, tagszerzéseket fogja véghez vinni. dult idegeit, ziháló keblét s arczát kezeibe temetve sóhajtá : — Én boldogtalan, milyen nagyon szeretem őt. Én boldogtalan, milyen nagyon szeretem őt. Én boldogtatan, hogy fogom tudni e tiltott szerelmet legyőzni ; félek a veszedelemtől, hiszen jobban s^retem öt, mint leánykoromban Újra elkezdett hangosan sírni. Majd öszszeszedte magát ; letörlé szemeit, — rendbeigazitotta magát s felállva egyet dobbantott — Erős leszek ! monda — határozott hangot}. Csöngetett : a belépő szobaleánynak parancsot adott, s a leány egy bodros hajú szőké babát hozott be; csak ugy totyogott a szőnyegen, folyton gőgicsélve s hadonázva gödrikés kacsóival. Klotid megerősödve nézte egyetlen gyermekét, elébe borult, játszott vele, lázasan össze-vissze csókolta, magához szorongatta, s imákozó, siránkozó hangon szólt hozzá ; — Te kis magzatkám, te közös vérünk te ! Légy az én megváltóm, az én védangya- ! lom ! Vigyázz reám, őrizd meg a te szeren- [ csétlen mamádat ; fűzz a te apádhoz, hiszen a mienk vagy ; őrizz meg, hogy hű maradjak férjemjez ments meg a veszedelemtől, hiszen a te apádé vagyok, de oly határtalanul szeretem — azt a másikat 1 . . . A közönség köréből.*) Tisztelt Szerkesztő Ur! Ugyan kérem adjon nekem felvilágosítást aziránt, vajon mi az, hegy Ön a ki a városban minden iránt melegen érdeklődik és ezért mindenütt jelen is van, épen csak a pápai leányegylettel bánik o'y mostohán, hogy megjelenésével azt sohasem tiszteli meg, pedig hát szolgáltathatna ez egyesület becses lapja rovatának kellő anyagot. Vagy pedig ha már maga nem megy legalább Frici urat küldené el, mert hisz a leányegylet egész működése tulajdonképen az ő tolla által lenne legalkalmasabban megírható. E mulasztását a szerkesztő uramnak én akarom megreperálni és referálok. A mult vasárnapon d. u. 4 órakor nyilvános botránnyal egybekötött házi dáridó volt a leányegyletben, a melynek legszebb porogramm pontja volt, a zsebmetszéssel kapcsolatos óra lopás és a férfiak megmotozása. Hát mit szól hozzá szerkesztő ur ? A dolog ugy történt, hogy egy bécsi vigéc is megjelent a gyűlésen s egyszerre azt kiáltotta hogy elveszett az ezüst órája. Mit gondol tek. szerkesztő Ur ! mi történt ennek utánna % Rosenthalné őnagysága és társai sorba vették a fiatal-embereket és rózsás kacsóikat ruházatuk minden zugában megjártatták, persze a fiatal emberek örömmel engedtek volna az inquisitiónuk, ha attól nem tartanak, hogy Rosenthalné kevésbbé rózsás kacsója valami mellékhelyiségbe téved. Szóval jó lesz közbiztonsági és közerkölcsiségi szempontból a leányegylet vasárnapi „jour" jaira a rendőrség figyelmét felkivni. De talán legokosabb volna becsukni a leányegylet boltját, mert sajna az önképzés czéljából megindult intézmény, kezd a lejtőn lefelé rohanni és oly sziliben tűnik fel, mely inkább hasonlít egy nők és férfiak közötti találka közvetítő intézetekz, mint egy önképző egylethez aki nem hiszi ezt, győződjék meg személyesen. A mult vasárnapi botrány betetőzte az egylet viselt dolgait és a nagyzási mániában szenvedő elnök-as zony hóbortjait. Ugyan ti szegény szülök és szegény leányok meddig fogjátok még magatokat az orrotoknál fogva vezetettni e Lucifertől ? Tisztelt szerkesztő ur, tán az Ön avatott tolla vi'ágosságot tudna önteni ennek az intézménynek sötétségébe, kérném szépen tegye meg a pápai leányok jövőjének jól felfogott érdekében és húzza le a leplet erről a saisiképr 1. Fájni fog tán egyesek hiúságának de Ön a társadalomnak teend ezzel szolgáltatott és a szülök hálája fogja Önt egész életén át kisérni. Őszinte tisztelettel Rózsa Völgyi *) E rovat alatt közlöttekert felelősséget nem vállal a szerkesztő. Színészet Pápán. Küzdelem a létért 1 Ez a jelszó illik a körünkben időző színtársulat működésére. Hiába való minden fe'szólalásunk, hiába a színigazgatónak minden áldozatkészsége és fáradtsága a közönség nem akar tudomást venni róla s megmarad a csökönyös közöny. Pedig hát nincs ok erre. A színigazgató e héten a nemzeti színház elsőrangú művésznőjét K. H e g y e s i Mari urnöt volt szerencsés megnyerni három vendégjátékra s mit kellet tapasztalnunk ? Az első előadás gyér számú közönség előtt játszódott, a második előadáson ugyan többen voltak de nem az, aminek tulaj donkép lenni kellett volna Nem tulzunk ha azt mondjuk hogy ez már szégyen gyalázat. Városunk színházlátogató közönségének egy ily első rangú művésznővel szemben vannak kötelességei, melyeket teljesíteni erkölcsileg kényszerítve van. Mit szóljon az ily vendég ha Budapestre viszszamegy a pápai közönség felől ? Nos igen tisztelt közönség, reputatiónk érdeke nagyon is veszélyeztetve van az ily közönnyel. Ösmerjük mi igen jól a mi színházlátogató közönségünket. Tudjuk jól, hogy ha akarat van benne, tud zsuffolt házat teremleni. Nos hát miért nem teszi most? A körünkben idözö vendégmüvésznő ezt joggal megkívánhatja közönségünktől, hogy megtisztelje öt látogatásával. Igenis jóvá kell tennünk ezt s kiköszörülni a csorbát. Közönségünknek alkalma nyilik erre ma a midőn vendégmüvésznőnk még vendégszerepel. Elvárjuk és hisszük is, hogy közönsé günk ezen nem szivesen mondott szavakat megszívleli s tüntető számban fogja ezen utolsó előadást látogatni. Heti referádánkat adjuk a kővetkezőkben : Szombaton a vígszínházban nagy sikert aratott bohózat „Niobe" került eladásra. Dacára, hogy ez nálunk premiére számban ment, mindazonáltal igen csekély számú közönség nézte végig a minden tekintetben kitűnő előadást. Egyöntetű és összevágó játék jellemezte az előadást és a kis számú közönség hálás elismeréssel adózott az össszes szereplőknek. A címszerepet Jeszenszkyné alakította a tőle megszokott rutinnal. Gyönyörű szép szobor volt, mely bámulatra ragadta a közönséget. Játéka diskrét és ízléses volt, tapsokat kapott, melyre több ízben reászolgált. Méltó partnerje volt Jeszenszky ki Dunn szerepében egy kabinet alkotást mutatott be s folytonos dérültséget keltett. Bcirdy az angol szerepét étethűen adta nemkülönben kisebb szerepeikben Képes Laura, Szabóné, Csányí Juszti és Szabadhegyi kitettek magukért. Az e'őadás egyike volt a legjobbaknak ez idényben. Va?árnap egy régi elcsépelt darab „Quasimódo" regényes színmű adatott elő. Az igazgató talán helyesebben tette volna ha vasárnap egy népszínművet tett volna a műsorra, ugy talán több közönséget vonzott volna a színházba. Nagyrészt ezen körülménynek tudjuk be azt hogy majdnem űio, ház előtt ment ezen rég elkopott darab. A címszerepet PelsŐczy igen ügyesen ábrázolta Ugy maszkja, mint játéka kifogástalan vol