Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-02-13 / 7. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt kr. Laptulajdonos és kiadó": POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, e* Nobel Ármin kőnyvkereskedésébt* A polgári leányiskola ügye. Hosszú szünet után végre valahára alkalmunk nyílik egy oly kérdést felelevenítenünk, mely évek hosszú során át a vajúdás processusán ment keresz- j tül, de most már a^ megvalósulás küszöbén áll. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy Pápa város közönsége mar evek óla sürgeti a polgári leányiskola újjá épi- | tését s nem kímélve áldozatot az állam kívánalmait teljesítve várva-várja an- | nak mielőbbi kivitelét. Az alább közlött átiratokból kivehető lesz, hogy a közmondás szerint a „leányzó nem halt meg, csak aludt". Aludt pedig azért, mert a kérdés nem lett kellőleg szorgalmazva. A leányzót azonban maga a kormány költögette s most már teljes a reményünk, hogy a leányzó kialudta a vajúdás processusát s egészsége teljesen helyreállott. Képletekben beszélünk, de azt hisszük, hogy mindnyájan meg fognak bennünket érteni. A gyengébbek kedveért szükségesnek tartjuk e kérdésben rekriminációkba bocsátkozni csak azért, hogy teljesen meg legyen világítva a polgári leányiskola ügye, mely váró sunknak egy régi óhaja. Általános elismert és kétségbe nem Asszonyerö. Haragosan dobta a pamlagra a szép asszony az imént kapott levelet, azután a hintaszékbe vetette magát és elgondolkozott. Majd újra felvette a levelet a pamlagról, még egyszer elolvasta, azután izgatottan széttépte s foszlányait a papírkosárba dobta. Fölállt; újra a kerevetre dült s gondolatokba merült. S a mikor a nyers selyem pongyola lágyan odasimult fekvő testéhez s mikor haragos arcát körülfolyta lebomló haja olyan igazán ennivaló menyecske volt, kinek arcán szinte ott derengett az a fiatal asszonyos, üde hamv a melyik a nőket százszor igézőbbé teszi ... — Ez hát a tündérálom — gondolá —a melyiket kisleányos ésszel oly szépre festettem ? Ez hát a boldogság, melyikre gyermekes reménykedéssel vártam ? A boldogság a férj o|dalán, a miért ott hagyjuk az anyai házat, a miért feláldozzuk leányvilágunk eszvonható dolog az, hogy Pápa városa nagy áldozatot hozott, midőn a polgári leányiskola államosítása ezt illetőleg ujjá építése kérdésében az állam által kívánt telket díjmentesen átengedte, ugyszinle 12,000 frtot az építési költséghez megszavazott, nemkülönben ezen leányiskola részére a szükséges tűzifa készletet éven kint fedezni, elhatározta. Ezen közgyűlési határozatot jóváhagyás végett a törvén yhatósághoz küldöttek meg, mely azonban csak a májusi vármegyei közgyűlésen nyerhetne jóváhagyást s igy ezen épület építése ez évben elmaradna. Az ügy megsürgetését maga a kormány eszközölte azzal, hogy átiratot intézett a veszprémi.tanfelügyelőséghez, mely átiratot adjuk egész terjedelmében: „Veszprémvármegye kir. tanfelügyelőségének f. évi január 10 én 2344 sz. a. kelt jelentése*mellől, továübi el járás végett azzal küldöm vissza, miszerint a pápai községi polgári leány iskola államosítása mindaddig ki nem mondható, illetve a szükséges és a f. év tavaszán megkezdhető építkezés mindaddig el nem rendelhető, míg a tanfelügyelőség a m. évi julius 12-én 21269 sz. a. kelt rendelet szerint módosított városi hitelező nyilatkozatot és a telekre vonatkozó városi határozatot és ezt pedig törvényhatósági jóváhagyással ellátva 3 példányban ide fel nem terjeszti, Felhívom ehhez képest a tanfelügy elöséget, hogy a tavasszal egyébként már megkezdhető építkezés czéljából a fennt jelzett két rendbeli okmány érdekében a rendkívüli törvényhatósági közgyűlés megtartását erélyesen szorgalmazza és eljárásának eredményérői tegyen jelentést. Budapest, 1888. január 26.án A minister meghagyásából ; Dr. Axaméthy Lajos, s. k. ministeri tanácsos." A veszprémi tanfelügyelő «zen miniszteri átiratot megküldötte városunk polgárm esterének, ki rögtön intézkedett ez értelemben, s a. következő kérelemmel járult az alispánhoz, egy rendkívüli közgyüjés megtartása érdemében, „Pápa város tanácsának ide ráirt 166/898 sz. határozata folytán Pápa város közönsége nevében azon tiszteletteljes kérelemmel járulok a nagyságos Alispán Úrhoz, miszerint Pápa város képviselőtestülete által az állami polgári: leányiskola épületének létesítése czéljából a magas kormány által a Gsajtai féle telken ki vili még kért 2 telek megvétele tárgyában 136/897 sz. a. hozott képviselőtestületi hatarozatának jóváhagyására egy rendkívüli közgyűlést hirdetni kegyeskedjék, tekinméjét. S ez az a pelyhes fészek, a hol mi örök boldogságot reméltünk ? ! S ez a férj, a ki kényeztet, a ki dédelget a ki tenyerén hord ? Lém, két hét ót.a van oda birtokán s most levelet ír, hogy még egy hétig marad, mert vadászlársaságot hivott meg. S ezalatt én idehaza egyedül unatkozzam. Istenem, ez a közöny, ez a mellőzés t Ha meg tudnék szökni, ha nem félnék a szégyentől ! Ez az unalom —- — — S az unalom elszenderitette, elaludt. S talán tovább álmodozott közönyös férjéről, s az unalomról, az asszonyi tisztessék ez ellenségéről, a melyik fellázítja a lelket a férj ellen, a mely veszedelmes gondolatokat ébreszt s néha kísértésbe hozza az asszonyt. Mert hiszen nem kívánnak ők egyebet, minthogy a férj foglalkozzék velők, hogy beczézzük, hogy dédelgessük Őkst, mert egy aszszony mindent meg tud bocsátani a férjnek, csak a közönyt nem. Az alvó asszony álmában is összerezzent néha, mintha még most is a levelet tépegetné. S a csönd közepette lépések hallatszottak, az ajtó kinyílt s egy férfi lépett be. A kilincs csikorgására feleszmélt az aszszonyka is, felugrott s hirtelen megigazgatta haját. — Őn az ügyvéd ur ? — Ezer bocsánat, ha háborgattam, a szobaleány bocsájtott be s ö bizonyára nem tudta, hogy úrnője alszik. — Ugy-e férjemet keresi ügyvéd ur ? Még nem érkezett haza. — Önöknél akartam tisztelegni. — Ismétlem ügyvéd ur, férjem még nincs ilhon — mondá háziasszony s visszavonult egy asztalka mögé. — Tehát elmehetek? — Őn nem felel Klotild? Csak megengedi, hogy néhány perezre leüljek? — Tessék. — Ne féljen tőlem Klotild, először esett meg s most is csak véletlenül, hogy olyankor látogatom meg, mikor férje nincs itthon. Pedig lestem az alkalmat, mert sajátságos helyzet ez a mienk. Egy házban laktunk, távoli rokonok is vagyunk együtt jártunk iskolába, együtt nőttünk fel s egymásnak voltunk szánva. — Miért mondja el mindezt ? — Igenis egymásnak voltunk szánva, söt szerettük is egymást, fiatal szivünk egész melegével. Csakhogy a sors szeszélye másként intézkedett. Én még nem voltam ügyvéd, apám csődbe került, s a r$i ren^-