Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-23 / 43. szám

legessé vá't. Ezt a két embert tehát hivatalától fel kell menteni, ez minden méltányossági tekintet mellett a városnak privát nemzetgazdasági kötelessége. E hivatal azonban utóbbi időben oly kifogástalanul működött, hivatalnokai oly pontosan és rendszeresen telj esitették kötelességüket, hogy a városi tanács, mint e hivatalnokokkal törvény és^ város szervezeti szabályzat adta jogainál fogva rendelkező hatóság igazán nem tud önmagával megállapodásra jutni az iránt, melyik legyen az a két kerék, melyet e kifogástalan pontossággal járó óraműből kiszedjen oly formán, hogy ezért a város továbbra is minden fennakadás nélkül tudhassa, hányat ütött a bor és húsfogyasztás órája. A városi tanácsnak ezt a habozását tehát senki sem kifogásolhalja, valamint azt sem, ha a hivataluktól felmentendő személyekre nézve nem terjeszkedik ki, hanem behunyt szemmel nyul bele az urnába és emeli ki abból a két fekete golyót. Amivel csak azt akarom mondani, hogy a városi a t. Regale bizottság bölcs belátására kfvánja bizni, hogy kik legyenek azok, kiket a felmentés és elbocsátás sújtson. Mindezek előrebocsátása után van szerencsém a t. Regale bizottságnak hivatalosan bejelenteni, hogy az uj fogyasztási adótörvény kezünkből a cznkor szesz és sör fogyasztási adók kezelését kiragadván, fogyasztási adóhivatalunk személyzetében két ember feleslegessé vált és ezért tisztelettel indítványozom, miszerint az elbocsátandó két egyénre nézve előterjesztést tenni s az 1899. január 1-én leendő elbocsátás iránt haladéktalanul intézkedui méltóztassék. A bizottságnak nehéz álláspontja volt az elbocsátandó kezelők megjelölésénél, mivel mindegyike teljesen meg bizható és hivatását kifogástalanul végezte. Két kezelötiszt elbocsátása volt eleinte tervezve, de Mészáros polgármester indítványára csakis egy kezelö. tiszt elbocsátására szorítkoztak. Steinberger bizottsági tag helyesen érvelt azzal, hogy a bizottság nem elbocsátás hanem a kezelő személyzet ujjá szervezése cimén foglalkozzék ez ügygyei, amely indítványa általános helyesléssel fogadtatott. Hosszas vita után melyben Hanauer, Ficsher, Krausz, Bermüller és a személykérdésben kimerítő adatokkal szolgált Steinberger bizottsági tagok vetmenyeskéknek, mint a leányoknak, eléggé boszantott ez a dolog engem is lánykoromban, s tudja Isten, most már én is a fiatal embernek kezdek igazat adni . . . Milyen jól fo£ hangzani, mikor a csinos, szőke doktor ur igy szól: „Nagyságos asszonyom, szabad kérnem egy tourra ?„ — Vagy pedig mikor a büszke hadnagy ur Lgja mondani : „Nagyságos asszonyom, most még szebb, igézőbb, mint lánykorában!" Oh jól fog esni az udvarlás akkor is, egy fiatal asszony barátném mondta, hogy nem foghatja az aszszony mindig a férje frakkját, mert akkor megunják egymást No de azért én bizony Isten örÉöké szeretni fogom az uramat — — ha tudniillik megérdemli . . . . Képzeljék kérem, hogy mit akart például a napokban a kiállhatatlan : azt, hogy egyszerű uti ruhában menjünk esküdni! No de ilyet 1 Hiszen igaz, hogy nászútra indulunk még azon nap, de édes Istenem, hiszen a vonat indulásáig, esti 10 óráig akár százszor is átöltözködhetünk ! — Már bizony én a fátyolt és menyasszonyi koszorút el tek részt, elhatároztatott, hogy a kezelő személyzetet Weisz Salamon kivételével uj szerződéssel fogja kínálni. Egyben kimondatott hogy Weisz Salamon részére végkielégitéskép 300 forint lesz 1899. január 1-én kiutalandó. A kezelő személyzet fizetése jelen tékenyen redukálva lesz, de megállapodás e tekintetben nem jött létre. Ennek megállaptiására Steinberger

} Bermiiller és Fischer bizottsági tagok lettek megbízva, kik a legközelebb összehívandó bizottsági ülésre véleményes jelentés beadására vállalkoztak. Értekezlet a népkonyha ügyiben. — 1898 október 18. — Minden évben következetesen felvetjük a népkonyha alapításának eszméjét s csak örvendetes tényként konstatájuk, hogy ez ügyben az első lépés megtörtént még pedig fényes eredménnyel. Mészáros Károly polgármester ki a népkonyha felállítás eszméjét magáévá tette ez érdemben értekezletet hívott egybe, a mely egyhangúlag kimondotta a népkonyha szükségességét és minden szükséges lépéseket meg íog tenni arra nézve, hogy ezen humánus intézmény minél előbb létesüljön. Az értekezlet lefolyását adjuk a következőkben : Az értekezletre, melyet Mészáros Károly polgármester hivott egybe, a következők jelentek meg: Sült Józsefné és Lőwy Lászlóné nőegyleti elnökök, Kriszt Jenő, dr. Koritschoner Lipót, Szakoly Ignácz, dr. Hoffner Sándor, dr. Körös Endre és Pollatsek Frigyes lapszerkesztők. Az értekezleten Mészáros Károly polgármester elnökölt, az előadói tisztet Kemény Béla városi jegyző végezte. Elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket s a midőn szép szavakban ismerteti a népkonyha eszméjét felolvastatja erre vonatkozó jelentését, mely a következőkép hangzik : nem engedtem a világ semmi kincséértsem ! Szerencsére az első házi perpatvar simán végződött, — — persze gondolhatják, hogy nem én, hanem ő engedett. Az első győzedelmet tehát kivívtam ! De azért nehogy azt gondolják ám hogy én belőlem Isten tudja milyen zsarnok aszszony lesz , óh nem 1 Megengedem például férjemnek, hogy hetenként kétszer ebéd után kávéházba menjen; esti 10 óráig a kaszinóban, vagy a klubban lehet, kivéve, ha én másként rendelkezem leszek vele; színházba is elmehet akkor, a mikor akar, természetesen velem együtt . . . Oh, én nagyon engedékeny, nagyon kedves vele szemben — különösen mikor egy uj kalapra, felöltőre, vagy egy kis pénzre lesz szükségem. (A fali órára néz. Ijedien) Jesszus! hogy elfecsegtem az időt, már régen a szabónál kellene lennem ! [Gyöngén meghajtja magát) Adieu, majd a kávénál többet traccsolunk ! Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A társadalmak és azok különböző életviszonyai már keletkezésükkor magukban hordják erejük, vagy gyengeségüknek csirá.t és csak önmaguktól függ, hogy erejükben növekedjenek, vagy gyengeségükben elpusztuljanak. — Sróval a társadalom bajainak leghathatósabb patikája maga a társadalom. Ha szerte tekintünk látóhatárunkon, a világ minden tája felöl egy olyan áramlatot látunk közeledni, mely fekete rémként dúlja fel és pusztítja el mindazokat a tájakat, melyeket útjában érint. — És nevezzék is ezt az áramlatot socializmusnak vagy más bárminek is, az alapja mindig az, hogy a társadalomnak egy rétege, mely hijjával van a társadalom másik rétegének sorsnyujtotta előnyének az állapotokkal nincs megelégedve és elkeseredésében ki-ki-tör. Hiszen maga a socialismus sem egyéb, mint az elégedetlen tömeg kebléből ki-kitörő sóhaj és elkeseredés. Tehát a társadalomnak arra kell törekedni, hogy az ellentétes viszonyokat lehetőleg kiegyengesse, vagyis hozzájáruljon a kedvezőtlen viszonyok közt élőtömegélet terheinek könnyebb elviselhetéséhez. A közigazgatási teendők legjelentékenyebb és legfontosabb része a szegényügy, és legsürgősebbje a szegényügy rendezése. Hogy városunk közigatása mi nagyot művel a szegényügy terén, arröl könyveink és pénztárunk demosthenesi ékes szólással beszélhetnek. Adminisztratiónk évente ezreket költ a szegények nyomorának enyhitésére. A város kebelében levő különféle czimű és jellegű egyesületek mind a filantröpiát szolgálják olyképen és oly sok alakban, hogy valójában gondolkodni kellene annak, ki a jótékonyság gyakorlásának ujabb nemét és formáját akarná nálunk megteremteni. És még is, van még egy fajtája a filantrópia nagy feladatának, mely nálunk csodálatosképen eddig még nem született és mely sürgős megoldásra vár. És ez azon intézmény mellyel a szegényügyet dióhéjba szorítjuk az által, hogy olcsó élelmezest nyújtva szegényeinknek, a jó táplálkozásra módot nyujtunk és megszüntetjük az alimentacziónális nehézségeket. Népkonyhát azoknak kiknek házitüzhelyéből a szükség füstje száll a magasba. — Meleg konyhát a népnek, mellyel a sors hidegen bán! Hogy minő áldásos működési tere van a népkonyha intézményének, azt látjuk azon kisebb nagyobb vidéki városokban, melyekben azt áldott kezek már megalkották. — És hogy minő hiányokat és fogyatkozásokat pótolna ez intézmény városunkban, azt tudhatják azok, kik a lokális jótékonyság terheit viselik eléggé nem méltányolható buzgósággal vállaikon. — És ezért teljesen felesleges külön kommentárt fűzni a népkonyha létesítésének eszméjéhez. — Maga a fogalom fejezi ki annak szükségességét. Városunk nemesen érző hölgyei és emberbaráti szeretettől áthatott urai, hallják meg a tömegszegénység égbekiáltó jajszavát -és tömörüljünk a filantrópia emez ujabb nyilvánulási módjának eszméje köré. — Hisz a mtdőn Jézus-Krisztus a megváltó e szavakat mondá : engedjétek hozzám jönni a kisdedeket tán ö sem a csecsemőket érté a kisdedek alatt, hanem azokat, a kik segélyre szorulának, a szűkölködőket. A felebaráti szeretet vezérelte egyesületek, mint erkölcsi személyek fogjanak kezet és vállvetve a várossal, a melynek tanácsa és képviselőtestülete kétségkívül nem fog elzérkózot az elől, hogy a jótét eme csarnokának alapkővét letegye ; hasson oda hogy a népkonyha eszméje megvalósuljon az intézmény létesüljön, hasson és virágozzék. Bizom a t. értekezlet keresztényi sze-*