Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-10-02 / 40. szám
meg a paedagogiai követelményeknek, ugy hiába kardoskodnak egyesek mellette, ott lesz annak helye, ahová az ilyen kultúrintézmény való. Tehát értsük meg egymást! Ezen állami ténitóképezde felépítése létkérdését képezi városunknak, s ezt elodázni nem lehet, nem szabad. A jelenlegi ideiglenes helyiségben a helyzet tűrhetetlen, a növendékek száma évről évre szaporodik, elegendő tanterem nem áll rendelkezésre, mindoly körülmény, mely sürgetteti ezen intézmény épitését. Ezzel azt hisszük, mindannyian egyetértünk, kik érdeklődéssel kisérik ezen kultúrintézményünk által nyeredö előnyöket. Nos hát igen tisztelt tisztelt Uraim ! Ha azt akarják, hogy ez minél hamarabb felépüljön, ugy ne tollharczot folytassanak most már egymás között, hanem vállvetve működjenek közre ennek megvalósítására. Ez sürgetésre vár s tapasztalatból tudjuk, hogy ily ügyek csakis akkor öltenek testet, ha folyton evidentiában lesznek tartva, ellenkező esetben elhúzódnak — ad graecas calendasJ Részünkről nagyon is üdvösnek és czélszerünek tartanók, ha a képviselő testület, köréből küldöttséget menesztene a kultuszminiszterhez az ügy érdekében. Igv legalább tiszta képet nyerünk majd, hogy mi hátráltatta ezev terv megvalósítását. Ezt mondják — azt mondjak, igy mondják — ugy mondják, de hogy mit mond a kultuszminiszter — aki döntő fórum ebben a kérdésben — azt senki sem tudja, mert tényleg nem mondott[semmit. Ne adjunk azokra a mende mondákra, hogy ez a miniszter ezt mondta, ez a kegyelmes ur igy akarja, hanem^genis tudjuk meg a kultuszminisztertől, hogy mi az ö vé— Gratulálunk kedves izé — Varjas, — Czilike bizonyára nagyon boldog. — Tessék? — bámult Varjas Tinikére; végre mégis megértette a szavak jelentését. — Hja, vfigy ugy! Czilike ! — Ugyan kérem ki mondta ezt önöknek? Magda arczán egy reménysugár derűje ömlött végig és gyorsan, mintha visszarántották volna, fordult hátra s rámutatott Mukira. Tehát a kis városi mende-m^nda már belekapott a Czilike ártattanságába s az ö baráti viszonyukba is. Muki ur volt oly szíves és magára vállalta a közvetítés szerepét. Megérdemelné, hogy példás büntetést kapjon érte, de Varjast hirtelen egy másik gondolat lepte meg s Magda villogó szemébe tekintve ugy gondolkozott, hogy jobb lesz Muki büntetését felfüggeszteni mindaddig, mig ezzel a szép leánynyal le nem számol. Muki ur ugy tett, mintha nagyon el volna fog'alva botanikai tanulmányokkal, ott guggolt egy bokor tövében s nagy igyekezettel szabdalta le az élősdi hajtásokat. Magda nem volt képes bevárni, hogy Varjas is szóljon Valamit, megelőzte reszkető hangon feltett kérdésével. — Nem igaz? Varjas vizsgálni kezdte a leány arezát, merően tekintett a szemébe, hogy kibontogathassa jól elrejtett lelkét. Jó ideig gondolkozott, hogy mit válaszoljon. Az ellenmondással bizonyára lerontaná azt is, a mit ez a valótlan hír megnyert részére a leánynál. Ki tudja, Muki urat nem a sors keze kényszeritelte-e erre a kis pletykaságra, hogy végre kiderüljön mindaz, a leménye. A többi beszédre nem adunk semmit. Nincs több mondani valónk egyelőre ez ügyben, aki megakarja érteni, megértheti. Volt már elég alkalmunk megbánni bűnös könnyelműségünket. Térjünk észre, mert a késedelemben veszély rejlik, s ha azt várjuk, hogy majd a sült-galamb szánkba repül ugy várhatunk — tiz évet is. Már pedig mi erre oly sokáig nem várhatunk, hanem igenis kivánjuk és kérni is fogjuk hogy az állami tanítóképezde építési kü'lsége a jövö évi állami költségvetés e felvetessék. Pollatsek Frigyes. A bánhida-pápai vasút. Törvényhatóságok és községek, nagy uradalmak és egyes birtokosok nem sajnáltak semmiféle áldozatot, sőt legnagyobb készséggel buzgolódtak azon, hogy a bánhidapápai vasút mielőbb elkészüljön. Ez legjobb bizonysága és mértéke annak, hogy e vonal csakugyan hivatott a közgazdaság, a forgalom ége'.ő szükségleteit kielégíteni, oly annyira, hogy még a spekuláczió is örömmel nézte az ügy rohamos fejlődését, mert felismervén e vonal közgazdasági fontosságát, messzire ható előrelátásában mérhetlen perspectiva tárult fel előtte, amely jól mutatta, hogy e vasút megépítése tulajdonképpen feltárása az ország egyik, minden kincsben bővelkedő, de a világ-forgalomtól teljesen távol eső hatalmas részének és egyszersmind nyugat felé iparkodó kivitelünk legfőbb ut-vonalának megnyitása, amely körülmények az üzemnek jövedelmezőségét feltétlenül biztosítják. A vállalkozó agilitása és a legkülömbőzőbb erdekeket kielegitő előzékenysége karöltve haladt az érdekeltségek áldozatkészségével és buzgólkodásával. A közgazdasági fejlődést európai szemmel néző törvényhatóságok s a világtól elmaradt apró községek egyaránt siettek mindene elkövetni, hogy e vasúti vonal okvetlenül és mielőbb elkeszüljön. A közvélemény és a közérdek mit eddig a Magduska keble oly szigorúan és felismerhetetlenül elrejtett ? Nyugodtan adta a várva-várt választ. — Ha ö mondta, bizonyára gondja volt arra, hogy az igazat mondja, Magda megvető mozdulattal lépett kettőt hátra s a leányok, kik lihegő kebeltel ! várták a drámai fordulatot, utánozták vezé. .-iik hadi taktikáját. — Nos, Varjas — szótalt meg Magda s kereste a szavakat, a melyek legalkalmasabbak, s mikor megtalálta, kimondta gyorsan lihegve — én pedig gyávának tartom az olyan embert, aki elvesz valakit a pénzéért. Elfogadja a pénzét s ezért cserébe nyújt neki egy megalázott, lemondással telt, gyötrelmes életet, a melynek kígyója az a tudat, hogy megvették. Behatolni egy gyenge leánynak a szivébe, meglepni álmait s boldog, virágos jövőt hazudni neki pénzért — ez Varjas, gyávaság ! — És most jöjjetek leányok ! A leányok a helyzet magaslatára emelkedve követték s meg is tűnték tiz lépésig, hogy szótlanok maradtak, a mikor aztán elementáris erővel tört ki a suttogás, az elnyomott zsibaj : Varjas ott maradt bámulatában megmerevedve a kert közepén egyedül. Egyedül mert Pető Muki felhasználta a keletkezet zavart, rosszat sejtő lelkiismerete futásra kényszerité lábait, átvetette magát a kerítésen s hazáig meg sem állt. Mikor aztán Varjas magához tért, gyorsan Magduska bátyjának szobája felé tartott. — Szervusz, Pista. Holnap reggel nekünk meg kell verekednünk. hamisittatlan organuma, az érdekelt vidékek sajtója párt-különbség nélkül közreműködött a vasút ügyének gyors előmozdításán. Minden tényező megtette a magáét, hogy a vasút terve alkalmas talajra találván, mielőbb megvalósuljon, ez már-már küszöbön is állott, mert a vonal közigazgatási bejárása is minden akadály nélkül végbe ment s a legközelebb jövőben már megkezdeték volna az épités első munkálatait. Egyszerre mindnyájunk őszinte megdöbbenésére hire ment, hogy baj van. Egész váratlanul arról értesülünk, hogy a vonal megépítése csaknem lekűzdhetlen akadály elé jutott s ennek következtében talán teljesen kétségessé is válthatik. Az akádály annál nehezebben győzhető le, mert a kiindulás pontján, Bánhidánál merült fel, valamint azért, mi^el értesülésünk szerint olyan tényezőre vezetendő vissza, amely tapasztalás szerint a legcsekélyebb érzékkel sem bír a közgazdaság érdekeinek felismerésére s azok követelményeit legtöbbnyíre alá rendeli saját külön, képzelt vagy valódi érdekeinek. Szavahihető forrásból ugyanis azt a hirt vettük, hogy Bánhida környékén, nevezetesen a tatai uradalomhoz tartozó Szfc.Györgfy és Patár pusztákon a CS. és Icir. katonai kincstar lőteret készül berendezni a tüzér-tiszti lövőiskola czéljaira s a szükséges területek bérbevételére vonatkozó szerződéseket már meg is kötötték. A tervezet lövőtér, melynek ügye éveken keresztül vajúdott, hir szerint most lép óriási áldozatok árán (állítólag magyar holdankint 25 frtnyi bért fizetnek) a megvalösnlás stádiumába. Ez pedig a bánhida-pápai vasút tervének megölőjévé válhatik, hacsak nem sikerül ennek veszélyeit valami utonmódon elhárítani. Már most is óriási kárát vallotta az egész vidék annak, hogy a lövő gyakorlatokat ott tartják, mert három év ota nyaranta az egész környék minden közlekedését és legsürgősebb mezei munkáját hónapokon keresztül megbénították a tüzérek, anélkül hogy ezért az ezzel sújtott szomszédos községek bármily kárpótlást nyernének. Abban az esetben azonban, ha a katonai kincstár az állandó lövőteret berendezi, — ami pedig értesülésünk szerint befejezett tény, — akkor a bánhida-pápai vasútnak réPista még a szivarját is kiejtette szájából meglepetésében. — Tessék? — Én magam sem tudom, miért, miért nem, a nővéred nyilvánosan legazemberezett, gyávának nevezett és a többi. Rémitően szeretnék most egy kártyajátszmát megküzdeni veled, de nem lehet, holnap reggelig ellenségek vagyunk. Kérlek fogadd szívesen segédeimet, én majd megcognacoztatom a tiedet. Aztán jó magasra a fejűnk fölé akasztunk egy-egy lámpát, a mely rémületes csörömpöléssel fog összetörni gyilkos golyóinktól. Ugy legyen ? — Nem bánom. — Tehát holnap reggel számolunk — kiáltá Varjas tragikus mozdulattal, amit a leskelődő leányok közül többen meghallották, sőt azt is látták mint megy el Varjas lángban égő arczczal, a dühtől reszkető testtel, ökölbe szorított kézzel s hallották, a mint léptei alatt dübörög a föld. Sokkal élénkebb színekkel, regényesebb részletekkel beszélték el Magdának a történteket, akit a nem várt folytatás remegésbe ejtett. — Oh, leányok, mit tettem ! — kiáltá megbánással Magda. De azok nem értették meg a bánat hangjait, felizgatott képzeletükben már ott voltak az erdőben ; a lombok kísértetiesen susognak, a madarak rémülten menekülnek fészkükbe, két pisztolylövés, szivetrázó sikoly és vége a tragédiának. — Csak azt szeretném tudni — okoskodott Tiniké — melyik fogja agyonlőni a másikat.