Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-02 / 40. szám

gen engedélyezett és bejárt trace-ja lehetetlenné válik, mert Bánhida és Kőrnye közsegek körött egész hosszában a lővőtéren, még pedig annak kellő közepén menne keresztül. Sajnos ezenfelül még különösen az, hogy ez a trace egyáltalán meg nem változtatható, vagy ha s amennyiben még is másfelé lenne irányitható, ez csakis nagy kerülővel s annyi technikai akadály legyőzésével történhetnék, hogy az ebből felmerülő költség-szaporulat az egész vonalat aránytalanul s minden legcsekélyebb előny nélkül megdrágítaná, mert néhány kilóméterrel lejebbdél felé, nagy varga-betüben, hegyen-völgyön át, az u. n. Sikvölgyet keresztezve kellene azt vezetni, amit az eddig számításba vett pénz-eszközök s általában egy vicinális vonal arányai meg nem birnak. Igy tehát ez véleményünk szerint egyáltalán nem szükséges, de nem is alkalmas katonai berendezés, mely a monarchiának roppant penzébe kerül, mert hiszenegyebütt, kevésbbé kultivált területeken, melyekben sajnos eléggé bővelkedünk még, negyed-résznyi költséggel lett volna felállítható, vidékünknek meg tízszeresen többe kerülne, mert közgazdaságunk határozott kárával s forgalmunk évek sorára kiható megakadályozásával járna. Végre is az ország a monarchia védelmi erejének kifejlesztése érdekében mindenkor meghozta a egyuttalobh áldozatokat is, de nem láthatjuk be, miért kellene ezen áldozatok forrását elfojtania közgazdasági érdekek megsértése által csak azért, hogy itikolatlan előszeretetnek kedvezzünk akkor is, amikor ez roppant magas áron tehető csak meg. Olyan katonai érdeket legalább nem tudunk képzelni, amely az ország egy fölötte kultivált vidékének gazdasági kifejlődését indokoltnak mutathatná. Legkevesebb amit erre mondhatni az, hogy a mai időben, amidőn a hadseregek külön érdekei tultengésükkel erőteljes nemzetek erkölcsi és anyagi erejét szembetünőleg koczkára tették, legalább is nem czélszerü igy figyelmen kivül hagyni az adófizető polgárok létérdekeit. Nálunk ez az eset talán még sem állhat be, s szeretjük remélni, hogy ezen vidékek közérdekeinek képviselői, a vármegyék közigazgatási és törvényhatósági biMagda ellökte magától Tinikét *és szaledt a bátyja szobájába. De az nem volt ott. Természetesen — magyarázta Tiniké — segédeket keres, tárgyalnak, jegyzőkönyvet vesznek fel, igy mondja a párbaj-codex. Különben —• tekintett körül büszkén s kicsinyléssel méregeti a többit — már én miattam is volt párbaj. A szégyenkezés siri csendje felel a büszke szavakra s a leány-fejek bánatosan hajolnak a föld felé! A mérges Annuska azonban nem hagyhatja annyiban a dolgot, hanem odakiáltja ! — Természes, a te nyelvedért még több párbaj is lesz. Tiniké a szivéhez kap s oly czivakodás, oly zsivaj keletkezik erre, hogy a rémülten segítségül jött mamák is alig tudják helyrehozni a rendet. S Magduska ott állt közöttük s idegenkedéssel, megvetéssel szemlélte harczukat. Aztán elbúcsúzott tőlük s várta a bátyja hazaérkezését. S ime, kinyilt az ajtó s közeledni hallotta a bátyja nehéz lépteit. — Ki az ? — állt meg előtte. — Én vagyok, Pista a fejem fáj, — mondá nyugodtságot erőltetve. Pista jól tudta, hogy mi rejlik a főfájás mögött. Komoran, szinte mogorván kiáltott rá. — Feküdjél le ! — Igenis, Pista — alázatoskodott a máskor daczos leány. S megindult hogy feküdni megy. De Pista jól sejtette, hogy majd visszaoson s leselkedni fog. S minthogy kiTáncsi volt az okra, mely Magdat arra a zottsági, valamint az érdekelt kerületek országos képviselői haladéktalanul és a legnagyobb nyomatékkal tesznek meg mindent, hogy ezt a veszélyt elhárítsák s nem felejtik el, hogy ennek elmulasztása ekkora szép darab földet minő Bakony észak vidéke Bánhidától Kis-Béren át Pápáig, talán egy fél századra is visszavethet, midőn haladásának útját fel nem szabadítja. Színészet Pápán. Thália temploma bezárult ! Dobó Sándor színtársulata csütörtökön fejezte be városunkban az évadot s már tegnap Győrött «Gésák» operettel megkezdte az előadások sorozatát. A színtársulat 6 hónapos szezont tart Győrött és virágvasárnap tér vissza bozzánk. Visszatekintve a lefolyt évadra konstatáljuk, hogy az évad szép auspiciumokkal kezdődött. Nap-nap után után telt ház mellett folytak az előadások, s ha az országos gyász be nem következett volna, ugy h szinigazga ó szép jövedelmet mutathatott volna fel az évad végeztével. Ezen körülmény nagyban változtatta a helyzetet, mert ezen naptól kezdve[fél, sőt üres házak előtt játszottak. A színigazgató számolt a helyzettel s bár deficittel küzdött, mindamellett szívélyes bucsut vett városunkbői. — a minél előbbi viszontlátásra. Mi is ezzel bucsuzunk el a színtársulattól. Az utolsó előadásokról a következőkben számolunk be. Szombaton, a népszínház egy volt primadonnája OrOSZlJ Georgette, ki jelenleg városunkbau tartózkodik, «A falu rossza» népszínműben «Finn Rözsi» szerepét játszta. Kellemes, fülbemászó hang, élénk temperamentum, elevenség jellemzi já'ckát. A vendéget rokonszenvesen fogadta közönségünk s dalait meg is kellett újráznia. A többi szereplők derekasan megállták helyüket. Szilágyi a bakter szerepében egcsz estén át derültségben tartotta a kc zönséget. Arkosí sértésre kényszerité, felhasználta az alkalmat. Nagyokat sóhajtva sétált szobájában, aztán levelet irt s mikor gyorsan ezzel is elkészült, elővette pisztolyát, Rémült sikolylyal támolygott be erre Magda a nyitva felejtett ajtón. — Pista neked párbajod lesz! — Van eszembe ! Vadászni megyünk ! — Hiába tagadod! Meg fogsz verekedni Varjassal — én miattam, — Ha tudod, meglehet. De ha te erről bárkinek is egy szót szólasz, meggyülik velem a bajod ! — Ezt a párbajt nem engedhetem, istenem, ha bajod lenne, meghalnék rémületemben. Béküljetek ki. — Ostoba! — Én a kihívott fél vagyok, nem békülhetek. Ha valaki tehet valamit egyedül Varjas az. Magda megragadta ezt az eszmét s arczára az elhatározás kifejezése ült. Szerényen jó éjszakát kivánt, hogy ő most aludni megy. Alig ment ki az ajtón, futni kezdett és öreg dajkához szaladt. Nemsokára megjelent a kapuban Pető Muki s a kapufélfához esett rémületében, mikor Magdát látta maga előtt. — Vegye a kalapját s ne kérdezzen. Mikor aztán a kalap is a fején volt, Magda azt parancsolta : — Vezessen Varjashoz. Varjas a könyvet is kiejtette kezéből mikor két nagy kendős női alak nyitott szobájába félénken és szepegve. — Magduska az istenért, rögtön siessen haza. Mit gondol, ilyenkor nálam! a czimszerepben excellált. Vajda Ilona meghatóan játszta a Boriska szerepét. Az előadás általában véve igen sikerült és látogatott volt. Vasárnap délután «A gyimesi vadvirág» ment szt

A • .u közönség előtt. Loíi előadásul «Felhőszakadás» népszínmű ment. Nem hiába, hogy a fővárosban a bukott darabok közé sorozzák, de megérdemli a sorsát. Absolut nincs irodalmi értéke s bárha szereplőink minden!: elkövettek, a darab nem birt érdeklődést kelteni. A szereplők között Felhő Rózsi (Lidike) Balázsi (Balajthy) Klenovich (Péter) tűntek ki, Hétfőn újra «Az oroszlánvadász» operette került szinre. A szereposztás ugyanaz volt. Honti Elma (Gaston) és Felhő Rózsi (Madlen) sürü tapsokat kaptak gyönyörű énekük és kedves játékukért. Arkosi, Szilágyi és Pesti általános derültséget keltettek, Kedden végre egy tragédiát láttunk, «Béla királyit láttuk remek előadásban. Klc* novich a ezimszerepben remekelt. Méltó partnere volt Rendi Boriska, ki Idill szerepében nagy hatást ért el. Balázsi István királyt kitűnő maszkban és élethűen játszta. Szerdán »Hoffman meséi» opera ment gyér közönség előtt. J\agy (HofFmann,) Felhő Rózsi és Árkosi hármas szerepeikben bravúroskodtak. Pesti a buta szolga szerepében többször megnevettetett bennünket. Virányi karmester művész vezetése biztosította a nehéz operette fényei sikerét, Csütörtökön bucsuelőadásul és egy úttal kedvelt SzilágyiDezsö jutalomjátekául «Az njfundlandi» franczia vígjáték került szinre telt sáz előtt. A darabban nemcsak sikamlós, de minden jó ízlést sértő kifejezések fordulnak elő s több izben megbotránkoztatták a közönséget. Pesti kabinet a'akitásban mutatta be a ledér képviselőt, nemkülönben jó volt Kardos a titkár szerepében. Kendy Boriska Angelina szerepében felülmulta magát, nem ő tehetett róla, hogy szerepeben oly drasztikus kifejezéseket kellett használni. Franczia cocotte volt a javából. Felhő Rózsi kis szerepében kedves volt mindig. Tisztelői megjelenésekor a zenekarbői egy hatalmas csokorral búcsúztak el tőle, melynek szallagján «Rózsikának—Emlékül» volt irva. Az előadás kerekded, összevágó volt s a közönség sokat nevetett Arkosi reudőr jóizü mókáin. — Öntől függ, Varjas, hogy meddig maradjak itt, csak egy szavába kerül s rögtön elmegyek, de esküszöm, hogy itt maradok egész éjjel, a mig azt ki nem mondja. — Hát csak gyorsan, gyorsan ! — A párbaj nem történhetik meg. On ki fogja jelenteni, hogy tévedett s hogy ezt megtehesse, ime eljöttem, hogy bocsánatot kérjek öntől, — Ön többet tett, mint a mit tennie szabad lett volna. Nos hát, holnap elmegyek Pistához, de nem párbajozni, hanem másért. De előbb mégis mondja meg, miért bánt ugy velem, holott a Gzilike féle mesében is olyan ártatlan voltam, mint akár Pista. Magduska arcza elfehéredett, majd piros lett s reszketve kérdé : — Tehát nem a menyasszonya ? — Az enyém? Ugyan, kérem, scliasem is jutott eszembe ilyesmi. Magduska örömsikoltása felelt az édes szavakra s a helyzetben csupán az a változás állt be, hogy reszkető teste Marcsa néni sovány karjai közül a Varjas erős karjai közé került. Pető Muki kihegyezett füllel leste az ajtó előtt a történendőket, mikor aztán sírást, majd sikolyt hallott, azt vélte, itt az idő az ő megjelenésére. Vésztjósló arczczal ugrott be a szobába s kezét ütésre emelve rohant előre. Csak akkor hökkent vissza, mikor meglátta nem várt képet. Marcsa néni pedig dühösen, hogy ez a tökfilkó a legszebb regényes időpontot zavarja meg, rontott elő s két három lökéssel .kitaszigálta az ajtón. — Ugyan, van is magára itt szükség !