Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-02 / 40. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A vitus táncz. Ezzel az elnevezéssel illetjük azon lollharczot, mely az állami tanítóképezde ügyében már hónapok óta folyik. Igenis vitus tánczot járnak az illetők, mert a helyett, hogy megoldásra vinnék városunk e tengeri kígyóját, ezzel a huz -vonával kerékkötőt alkalmaznak reá s megakasztják a biztos czél elérésében. „Nem mind arany, a mi fénylik," tartja egy jó közmondásunk. S mi önkénytelenül erre gondolunk, valahányszor az állami tanítóképezde építésére gondolunk, a melyre városunk minden áldozatot kész meghozni. Megtétetett minden intézkedés ennek megvalösítá sára s mi daczára ennek nem ludunk felhagyni a kétkedéssel, mégsem tudjuk mellőzni a kérdést: vájjon valóban lesz e belőle valami? Bizony-bizony nagyon jogos a kétkedésünk. Tekintsünk a múltba. Hisz annyi szép terv és eszme dölt dugába nálunk, csakis azért, mert egyenetlenség és a határtalan közöny jellemezte intéző köreinket. Ezzel a tanitóképezdével is igy fogunk járni, ha nem hagyunk fel az egyenetlenséggel s egyesült erővel nem fogunk törekedni, hogy ezen kultúrintézményünk létesítése biztositassék. De hogyan is állunk a tanítóképezde ügyében ? Papa város képviselőtestülete 1895 évben elhatározta, hogy a dohlnygyír közelében ingyen telket ad a kormánynak rendelkezésre s a kormány által kért többi feltételeknek némileg eleget kiván tenni. A képviselőtestületnek a telekre vonatkozó ajánlatát a kuluszminiszter elfogadta, de az anyagi hozzájárulását keveselte s ezen körülmény okozta azt, hogy a képviselőtestület egy ujabb határozatot hozott, melyben a minisztérium kívánalmait helybenhagyta, de a felajánlott telekre nézve a földmives isohla közelében levő telkeket ajánlotta. Ezen képviselői határozatra a kultuszminisztérium részéről válasz nem érkezett. Ez a tényállás. A helyett, hogy mi most sürgetnénk a ministeriumban a képviselőtestületi határozatra a miniszter válaszát, vagy talán ezen tanítóképezde részére szükséglendö anyagi fedezetnek az fállami költségbe való bevételét, járjuk a vitus tánczot s hétről hétre a lapok hasábjain a telek helyét vitatjuk. Nézetünk szerint most már nem az a kérdés, hogy hol lesz az állami tanitóképezdének a'kalmasabb helye hisz ebben úgyis a ministerium dönt, hanem sürgetni kell a tanítóképezde, felépítését, jobban mondva ezen összegnek a költségvetésbe való felvételét kérelmezni. Ezzel az ide-oda kapkodással, viszszavonással és egyenetlenséggel csak megakasztjuk ezen már biztosra vett kultúrintézményünk megvalósítását. Mi falra hányt borsónak tartiuk ezt a sok polémiát, melyet a telekkérdésben egyesek folytatnak. E ég volt ebből akkor, midőn ezen telekkérdés aktuális voll. Bizzuk ezt a kultuszminiszterre, és azok szakközegeire, kiknek a felajánlott telkek között lesz alkalmuk választani. Teljesen meg lehetünk győződve, hogy ha egyik vagy másik telek nem felel wmmm Leánybosszu. Fiatal leányok játszottak a kertben s férfi szemektől nem háboríttatva neki eresztett pajkossággal kergették egymást s lövöldözték egymásra gunynyilaikat. Mint mindenütt, ugy itt is Magda volt az első, kit é'es eszéért, büszke és erőszakos természetéért önkénytelenül vezérének ismert el a leánysereg. Most is, mintán alaposan megdobta a nápicz Fáni kisasszonyt, kinek szája szöglete a váratlan ütéstől a sírásra rángatózott, gúnyosan, szinte megvetően kiáltotta neki: — Jaj, ne nézz olyan kínosan, egészen olyan vagy, mint az én ostoba kis udvarlóm a Pető Muki, a mikor azt mondom neki ünnepélyesen és drámai komorsággal: Muki, én sohasem lehetek a magáé ! — Alázatos szolgája ! — kiabált be valaki a kertajtón s nemsokára megjelenik a Pető Muki fiügram alakja. A leányok táborában kitör a fékevesztett kaczaj, az előbb még sirásra kívánkozó Fánika is oldalát fogja a nagy nagy nevetés miatt. Pető Muki ránehezedik a jobb azután a bal lábára, zavartan játszik a botjával, vegre leghelyesebbnek találja, hogy ő is nevessen. — A kisasszonyok bizonyosan olyan kegyesek voltak, hogy rólam méltóztattak beszélni. — Ugy van, én voltam olyan kegyes — szól komolyan Magda — mert ugy véltem, legjobb barátaim egyike a megérdemli, hogy róla akkor is megemlékezzem, mikor nincs mellettem. — Oh ! Magda ! — kiált fel boldogan Muki ; csak azt nem érti, hogy miért nevetnek most még szilajabbul a leányok. „De a női sziv kiszámíthatatlan

4' s megnyugszik ebben a közmondásban; Leteszi botját kalapját s odaáll a középre. — Apropos kisasszonyok, újságot mondok. Varjas Kari megkérte tegnap a Gzili kisasszony kezét. Magda magasra emelt karja, melyből épen kirepülő félben volt a labda, hirtelen visszarándult s tekintete merően szegeződött Muki ur arczára. Áhá ! — gondolta Muki ur — itt a hatás, elvesztette a legveszedelmesebb ellenfelemet, most majd komolyabban foglalkozik velem. — Az nem igaz ! — szólt végre Magda kisasszonv. — Bocsánat, Pető Muki sohasem hazudik — feszengett Muki ur, örülvén, hogy végre alkalma volt ezt a hatásos színpadi mondást elzengeni. Aztán elmondta aprólékosan a történetet kezdve ott, amikor Varjas Kaii a szalonkabátját felölti, egészen a addig. mikor Czili kisasszonny azzal a boldog tudattal zárja le nyugvásra szempilláit: menyasszony vagyok. Á leányok összebújva, a csodálkozás felsziszenéseit hallatva hallgatják, a történet végén aztán a meggondolatlan Tiniké, a kinek a nyelve mindig előbb jár, mint az esze, kimondja mindannyiuk véleményét; — Azt a púpos, vörös hajú, szeplős Czilikét választotta! — Az igaz, hogy borzasztó sok pénze van. A leányok ugyan nem értették, hogy mi fog történni, de mikor már az is ingerlő a női szívnek, hogy egyáltalán valami történni fog. Harczra készen strokoztak Magda köré s az ugy felállított ellenséges tábor hideg nyugalommal várta be az ellenfél közeledését. Varjas Kari csodálkozva állt meg a tőle elforduló leány-tábor előtt, mélyen megemelte kalapját s mikor viszontüdvözlést nem nyert, Muki felé fordult, aki ördögi mosolylyal szemlélte öt, most pedig jéghideg komorsággal tekintett reá. — Muki, történt valami ? — Ugy látszik. Én nem tudok semmit, de valaminek történni kellett. Tiniké azonban nem türtőztethette magát tovább, ugy érezte, ha nem szól, menten megfullad. Singer Mihály és Társai A A raktáron levő összes kész férfi, fiués gye*mekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések Ízléses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöítettnek.