Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-17 / 38. szám

. A gyászhir. Erzsébet királyné elleni merényletről szóló hióbhirről városunk közönsége lapunk szerkesztősége utján nyert tudomást. Szombat este g órakor vettük a távirati! tudósítást a merényletről, melyet lapunk egyik helybeli barátja intézte szerkesztőségünkhöz, ki a merénylet napján a fővárosban időzött, s p mely táviratot lapunk másnap megjelenő számában gyászkeretben hoztunk. A szerkesztőségünkhöz érkezett távírat megrenditőleg ha

fott reánk s amennyire lehetséges volt rögtön tudatuk az intéző körökkel a rettenetes katasztrófát. Alig értesült ez uton a közönség a királyné gyászos haláláról, valóságos ostromlásnak voltunk kitéve, tömegesen jöttek hozzánk kérdezve : — Igaz-e, hogy megölték a Felséges asszonyt ? Mikor megerősítettük a szomorú hírt, sokan nem tudták valónak elfogadni, annyira hihetetlennek tartották. Tíz órakor este már az egész városban elterjedt a hír, mely minden körben mély szomorúságot okozott. Egész éjfélig jöttek a kérdezősködők és részleteket kértek a merényletről, de mi csak a táviratban foglalt tényről tudtunk felvilágosítást adni. A rettenő hír hatása alatt leírhatatlan képet nyújtott városunk. A kávéházakban és vendéglői helyiségekben csoportokba verődve tárgyalta a kö zonség a borzasztó eseményt, a mely oly váratlanul és előkészületlenül ért mindenkit. Voltak ugyan sokan városunkban kik nem bíztak a hír valódiságában s azzal a gyötrő kétkedéssel tértek nyugvóra, hogy hátha nem igaz a királyné meggyilkolásának híre, azok másnap a szomorú valóra ébredtek, mert már az esti lapokban olvashatták a merényIngó talajon. Az apja újságíró, az anyja nyelrmesternö. A fiúcska nyolczéves, de már tizenkét esztendősnek látszik, mert már igen sok, különös dolgot tud és válaszai mindenkit meglepnek. Volt már Velenczében, Flórenczben, Nápolyban, de sokkal fiatalabb volt, semhogy ez utazások benyomásait i megőrizhette volna. A vállait vonogatja, ha egy gondoláról, vagy Vezuvról beszélnek neki. Aludt már mindenféle fogadóban az elsőranguakban, a hol ugy bántak el vele, mint valami kis s a hol azzal mulatott, hogy minden perczben megnyomta a villamos csengő gombját, volt a negyedrendüekben is hideg kényelmetlan szobában, a hol csupasz volt a fal és keskeny, kemény az ágy. Ez a gyermek ebédelt már mindenfelé vendéglőben s megkedvelte a zagyva étkeket és pikáns mártásokat; érti már, mint hivja a pinczért és mini rendelje meg a borjúhúst tökehal-mártással, vagy majonézzel. Mielőtt a vendéglőbe lép, igy szól az édesapjához; létről érkezett táviratokat s annak részleteit. Vasárnap reggel mély gyászba borult a város közönsége. A köz és magánépületekre kitűzték a gyászlobogókat s hirdette a mélységes gyászt s azt, hogy mily rajongóan szerette városunk közönsége a magyar nép királynéját. A délelőtt folyamán az előkelő üzletek kirakataiban a tragikus véget ért királynénk gyászkeretes és fekete drapériával bevont arcképe volt látható. Különösen feltűnt Stark Lajos Kertész D. Dezső és Krausz József M. üzleteinek kirakatában a kegyeletnek gyászos megnyilatkozása. A város részvéte. Pápa város képviselőtestülete kedden délelőtt a városházának gyászposztóval bevont termében rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a képviselők nagyszámban és mindnyájan gyászruháhan jelentek meg. A közgyűlésen Fenyvessy Ferenc főispán is megjelent. Mészáros Károly polgármester megnyttó beszédében, mélyen meghatva jelenti a megrendítő hirt, mit a képviselők meghatottan halgatták végig. A közgyü'és lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly polgármester a szép számmal megjelent képviselőket üdvözölve jelenti együttes felállás közben meghatottan, hogy ezen rendkívüli közgyűlést Ö Felsége Erzsébet királynénk gyászos halála felett érzett mély fájdalom nyilvánulás végett hivta össze, melyet ezennel megnyit s a felveendő jkv. hitelesítésére Kis József, dr, Rechnitz Ede, Grosz Ede, Gáspár Gábor, és Mayersberg Salamon képviselőket kéri fel, Elnöklő polgármester ezután felhívja Lamperth Lajos városi tanácsot, hogy Pápa város mély gyásznak mikénti kifejezésre juttatása tárgyában hozott tanács javaslatát olvassa fel, mely következőkép hangzik : • „A város képviselőtestülete a néma fájdalomtól roskadozva áll azon pótolhatlan veszteség miatt, mely a legnemesebb láng kioltásával mindnyájunk szivét átjárta. — Papa, ha van pénzünk, foglyot szeretnék enni szarvasgombával. És a papa megrendeli neki. Másnap aztán egyszerű kecskesültet esznek sok burgonyával. A gyerek volt már minden színházban látta Aidát, Lohengrint, Faustot és Poliutót ; Aidát szereti a fekete lányka miatt, Fausztban a szép ördögöt kedveli. Lohengrinben a hattyút és Poliutot ki nem állhatja, mert abböl mi sem fordul elő. A Durand és Singer kisasszonyokat nagyon szereti: a többiekkel nem törődik. A beszéd kevésbé érdekli, mint a zene ; ha a színházba megy, ugy ez a színésznők miatt történik, A felvonásközökben a papa elviszi a kulisszák mögé. Ez a gyermek barátja Marini kisaszszonynak, Tessero kisasszony megcsókolta, Gampi kisasszony czukorkát adott neki, Pietriboni kisasszonyt pedig ő szereti szenvedélyesen. Éjfélkor még sohasem fáradt. Ha otthon marad, a cseléd hiába igyekszik, hogy meséket mondjon neki; ideges és nem tud aludni. Újságból tanult meg olvasni és ismeri atyjának irói álnevét. Még nem tud jól irni, de már rövid jegyzeteket csinál a J\apihirek rovat részére

. Szent István birodalmának nincs többé patronája, elragadta tőlünk távol idegenbe, egj anarchikus eszméktől fanatizált gyilkos merénylő keze azt a királynét, ki a trón magaslatáról csak boldogságot, fényt és melegséget árasztott mindenkire. Kihűlt a napunk s megszűnt dobogni a sziv S vele egy áldott életnek vége, megdicsőült lelke Istennél talál enyhet, mig a népek millióinak csak emléke' marad meg a melyet azonban a szivek márványhál maradandóbban fognak őrizni. Megtörve borulunk le a tőrrel átszúrt fejedelmi sziv előtt, kinek erényei és fenkölt gondolkozása annyit tettek a trón és nemzet összeforrasztására. Ezen tőr járja át a mi szivünket is és most égö fájdalmunk súlya alatt siratjuk megmérheti en veszteségünket. Rajongó szeretünk azonban nem szűnik meg a sírnál, hanem elkíséri azontúl is mindaddig mig e honban csak magyar sziv dobog. A megpróbáltatásnak, a gyásznak e súlyos perczében midőn elegikus hármóniába foly össze a nemzet tagja, minden tagja vérző szivének fájdalmas jajkiáltása, szemeink önkénytelenül a dicső, a legalkotmányosabb királyunk fenkölt személye felé fordulnak, akinek fájdalma a legnagyobb, hogy résztvegyünk a megmérhetetlen veszteségben a melyet a végzet villámcsapásként mért reá, hogy törhetetlen hőségünk, szeretetünk és ragaszkodásunk igaz melelegével enyhíteni igyekezzünk lelkének szenvedését, miért is Pápa város képviselőtestülete a v. tanács javaslatát elfogadva egyhangúlag elhatározza, hogy : „a magyar nemzet védangyalának Erzsébet királynénak e gyászos kimúlta felett érzett mély fájdalmát jkönyvileg megörökíti. a temetés napján, mely folyó hó 17-én Bécsben fog végbe menni a helybeli összes hitfelekezetek templomaiba gyászistentiszteletet tart, azokon magát képviselteti ; a temetés napján tartandó gyászistentisztelet alatt a boltokat és műhelyeket bezáratja, valamint a temetés napján a színielőadást és a zenélést beszünteti. Végre Gyurátz ev. püspök indítványára szeretett királynénknak a fővárosban emelendő szobrára a közpénztárból 100 frtot utalványoz, egyúttal megbízza a városi tanácsot, hogy a város lelkes polgárságához gyfljtőiveket bocsásson ki, a szoborra begyülendő összeget a szoborbizottságnak küldje meg. Több tárgy nem lévén napirenden a rendkívüli közgyűlés befejezést nyert. Mindig rosz a gyomra, mert otthon egyik nap egy órakor eszik, máskor meg nyolczkor, ma bordeuxit iszik, holnap pedig savanyu, rossz bort. ,Már tudja, rtiint kell elküldeni egy kényelmetlen barátót és mint kell a hitelezőkkel elbánni. Egy nap jelen volt, a mikor lefoglalták a szülei holmiját, mig halovány édes anyja sírt, az apja meg eltűnt. Az apja kétszer-háromszor szénvedélyesen megölelte, megcsókolta, halkan megsúgta neki, legyen jó és ne okozoh bánatot a mamának; egyszer aztán kocsiii hozták haza a papát, aléltan, vértől borítva; egy golyó megsebezte a karát. A betegség ideje alatt nem Volt része finom ebédben, sétakocsizásban, színházban : ám a nyomor egyre nőtt, a hitelezők mind dühösebbek lettek, a mama mindinkább gyöngült s a papa egyre bosszús és mérges vott. a gyermek tudja hogy az apja skeptikus és sok gúnyos beszédet hallott tőle a szerelemről erényről és hazáról. Egyszer egész komolyan mondotta nekem : „Minden benfoglaltalik egy jó pisztolylövésben". * A másik egyetlen leánykája egy gazdag fogadósnak és már nincs édesanyja. Az apa, Singer Mihály és Társai ^rtiE^í

1^ A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések ízléses éselegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltettnek.