Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-17 / 38. szám

Püspöki körlevelek. Királynénk gyászos elhunyta al­kalmával a dunántuli ev. ref. és ág. ev. ref. egyház püspökei körlevelet intéztek híveikhez. Gyurátz Ferencz, a dunántuli ág. ev. egyházkerület püspökének körlevele ez : Nagy tiszteletű Esperes Ur : Tisztelendő Lelkész Urak ! Gyászhír járta be villámszárnyakon ha­zánkat. Nyomában mindenütt elnémul az örömzaj, felzokog a bánat. Felséges királyasszonyunk, Erzsébet ki­rályné halva fekszik. És — a mi a leverő hir hatását még megrendítőbbé teszi — a legnemesb tejedelemnöi sziv, idegen földön gonosz rajongónak öngyilkos tőre alatt vér­zett el. A fenkölt lelkű királynénak élete az ég áldása volt hazánkra ; halála eléggé meg nem siratható veszteség. , Mig élt: a nép milliónak osztatlan sze­retete, hálája környezte. Ravatala felett mél­tán sóhajt nemzetünk: «Nagy keserűséggel látogatott meg engemet a Mindenható.» A bus omladékok előtt könyárt hullató .prófétával rebegi gyászba öltözve a magyar : «Oda van a mi szivünknek gyönyörűsége. Siralomra fordult a mi örömünk, elesett a mi fejünknek koronája : Jaj most minékünk !» (Sir. 5- I5—i6, v.) Antal Gábor a dunántuli reform, egy­házkerület püspökének gyászszózata igy hangzik : ( . Nagy tiszteietil ás Tisztelendő Lelkész urak! Mélyen tisztelt egyházi elöljáró urak! Minden magyar hazafias érzésű sziv hó­doló tiszteletével es rajongó szeretevel kör­nyezett Felséges Kiralyasszonyunk drága élete mindnyájunk közös nagy bánatára rut orgyikosságnak esett áldozatul* Az ő nemes érzéssel, angyali jósággal, mindenek felett sokat szenvedett magyar nemzetünkhöz való őszinte ragaszkodással és szeretettel teljes szivet megsebző tőr, mély és igaz gyászba borította a magyar hazát, siralommal töttötte be ennek kunyhóit és palotáit egyaránt. a ki imádja, átadta a legidősebb szobalány­nak, hogy mindenüvé elvigye magával a konyhába, pinczébe, padlásszobába, elegáns termekije, és szalonokba ; a kicsike legyen mindig vele. A leányka tiz éves és itt élt szünetlen váltakozó embertömeg közepette. Bájos hálószobácskája van és piczike tanulószobája, zongorája, — de ha nagyon sok idegen érkezik, akkor át kell engednie az ö helyiségeit is és az első emeleten al~ , holnap még az ötödiken. A leányka egyne­gyed órát gyakorol a zongorán, angolul, francziálul és németül fecseg. Az utasok mo­solyognak feléje, beszélnek vele, megcsókol­ják és ő megtanulta, hogy ne boszankodjék e miatt, gépiesen mosolyogjon, maghajtsa magát és igy szóljon : „J'aime beaucoup la Francé, Mónsieur" Az ismeretlen, közönbös arezok, melyek mindig erkeznek, mindig elutaznak, álomké­pek gyanánt vonulnak el előtte mind és ő már tudja mint bisérje az utast az ajtóig, mint. dobjon neki csókot és mint hajtsa meg magát, a mikor az elutazik. Tud a Table, d'hotendl étkezni és tudja az egyik tál ételt mellőzni és az asz­talkendőjét összehajtani. Ismeri a szakács minden hibáját, a kotletteket, melyek a csonthoz tapadnak, a vajat, melyet három­szor használnak, a husmaradékokat, melye­ket pástétomtölteléknek használnak, a főtt Magyar ev. ref. egyházunk örömben és bánatban mindig együtt érzett a haza igaz fiaival és Felséges Urunk, szeretett Kirá­lyunkkal ; most is együtt érzi a nagy csapás súlyát a mely rettenetességével megrendített minden honfiúi és honleányi szivet. Hogy az isteni gondviselés kimagya­rázhatatlan végzéséből reánk mért csapás fe­lett igaz fájdalmunknak és gyászunknak ev. ref. egyházunk külső kifejezést adjon és ezzel szeretett jóságos Urunk, királyunk 0 Felsége nagy bánatában való részvétét is kifejezésre hozza : következő intézkedéteket teszem a dunántuli ev. reí. egyházaira nézve. 1. a gyászzászló minden templomra és iskolára azonnal kitüzessék és a temetés nap­jáig ott hagyassék. 2. A felséges saszony temetése nap­jáig a harangok reggel, délben és este vala­mint a temetés napján, a temetés órájában meghúzassanak. 3. A temetés és a gyászistentisztelet napján az iskolai oktatás szüneteljen. 4. Folyó hö 18-án minden ev. ref. egy­háztemplomában gyászistentisztelet tartassék. Azon községekben vagy városokban azon­ban, ahol a helyi hatóság a többi felekeze­tekkel egyetértőleg más napra állapítja meg a gyászistentisztelet tartását, az ev. ref. egy­ház is ahhoz alkalmazkodjék. Ezen gyászis­tentiszteleten a tanuló ifjúság vegyen részt s ezen alkalomra a polgári és katonai ha­tóságok meghívassanak. 5. A gyászistentisztelet napján az ev. ref. egyházak iskolában egyúttal gyászűn­nepély tartassék, a melyen az iskola egyik tanára, illetve tanítója a nemzetünket ért csapás nagyságát méltassa s elhunyt drága Királynénk emlékezetét a megrendítő szomorú alkalomhoz illő módon, kegyeletes szavakkal az ifjúságnak lelkébe vésse. Ezekben kívánom, hogy adjon kifeje­zést legkisebb egyházunk is a bennünket ért csapás felett érzett fájdalomnak és egy­szersmind az üdvözölt nemes lélek iránti há­lának a kit a jóságos ég az ő kegyelméből nehéz időkben védő angyalul küldött a nem­zetnek, a kinek nemes szive mindig velünk érzett és a kinek nevét mindig áldással em­legeti a késő nemzedék, a mig magyar él ezen most mély gyászba borult földön. hust, melyből négy nap múlva gomböczot készítenek a íveshez, a lisztből készült fehér puddingot, a takarékosan elkészített apró gesztenye-pástétomokat és mosolyog a gyanútlan utasokon. Észreveszi a pinczérek udvariasságának fokozatait a vén hercegné és kísérete, a gaz­dag, boldog ifjú pár, a felvuvalkodott ban­kár s a fecsegő képviselő iránt. Megtanulta, mint kell megvetni a sze­gény embereket, kik egy udvari szobát kérnek a negyedik emeleten, kik nem jönnek le a Tabi d' hotehoz, kik nem kávéznak a fo­gadóban, s kik a kézi táskájukban gyertyát hoznak magukkal, mert a fogadóban egy líra az ára a gyertyának. Sokat lát és hall, a mikor a folyosón elhalad a felig nyitott ajtók mellett, a mikor ebéd után vagy este váratlanul a szalonokba lép ; kétértelmű rendetlenséget a hálószobák­ban, hölgyeket [fésülő-köpenyekben, urakat •ingujjban, a mint a szakállukat festik, pín­czéreket. kik lopva csókolják a szobaleányo­kat, .vidám urakat, kik eltévesztik az ajtó­számot, árnyakat,., melyek éjjel keresztülsur­rannak a folyosókon, szerelmes beszédeket . . . ő lesüti a szemeit, elsápad és moso­lyog. A mikor csa'ádi körben van a papá­val, a bácsival és unokatestvérekkel, akkor ha'íja, mint tárgyalják a nagy üzleti kérdé­A jó Isten kegyelme, áldása és vigasz­talása legyen a nagy megpróbáltatások kö­zött Felséges Urunkkal, Királyunkkal, drága hazánkkal s velünk mindnyájunkkal 1 Kelt Komáromkan, 1808. szept. Ii-én. Antal Gábory dunántuli ev. ref. püspök. Gyászistentiszteletek. Városunk összes hitfelekezeteinek templomaiban ma, mint a királyné temetése napján gyászistentisztelet tar­tatik; A plébánia templomban a gyászmise d. e. 9 órakor — .7; kezdetét, mel v l Krtszt Jenő plébános fényes segédlettel fog mondani, Az oltár előtt virágerdők között „Katafalk" lesz felállítva, mely kö­rül gyászba öltözött leánykák és a kath. legényegylet tagjai szövetnékkel fognak sorfalat állani. A gyászmise alatt a helybeli színtársulat tagjai és a vegyes­kar fogja az énekszámokat előadni. Az ev. ref. templomban 10 órakor veszi kezdetét a gyászistentisztelet. Az istentisztelet Kis Gábor ref, lelkész tartja, ki ez alkalommal gyászbeszédet is mond. Az ág. ev. ref. templomban a gyász­istentisztelet 9 órakor veszi kezdetét, melyen Gyurátz Ferencz püspök tart gyászbeszédet. Az izr. templomban, hol a hivek az ui év ünnepét tartják Roth M. A. fő­rabbi mond ez alkalommal gyászimát. A gyászistentiszteletek lefolyásáról lapunk jövő számában fogunk be­számolni, . A vármegye gyásza. Veszprémvármegye törvényható­sága tegnap délelőtt rendkívüli köz­gyűlést tartott hogy a királyné halálán érzett fájdalmának kifejezést adjon. A közgyűlésen Fenyvessy Ferencz főispán elnökölt. A bizottsági tagok nagyszám ­seket, az uj terveket, melyekkel pénz lehet szerezni, jobb kombinácziókat az utazók zsa­rolására s a gyűlöletet és megvetést, mit a gazda a vendégei iránt érez. Két dolog foglalkoztatta tizéves korában különösen. Annak a magas,' szűke hölgynek alakja, ki három hónapig időzött náluk, a pénzt szórta s az ablakon keresztül dobálta, egész Rómát fogadta, vaiau ;nnyi pinczért foglalkoztatta — a kire a papája nagyon haragudott, mert sohasem egyenlítette ki a számlákat, melyeket aztán különös módon rendezett, magához hivatva a gazdát, egy fél napon át mulatattk és aztán a legjobb kedvben ejbocsájtotta; — és az a sájppadt, sovány ur, ki csak fél napot időzött, két pohár vizet ivott senkiyel és délben — fel­vágva ütőereit — megölte magát. A tisztesség kedvéért a férj s feleség ugyanazon házban lakhatnak, de abensőleg elváltán élnek. A nő a földszinten lakik, a férfi az első emeleten, a fiúcska a másodikon. Együtt ebédelnek mindahárman, de a nő könyvet olvas az ebéd alatt, a férfi pe­dig újságot; a gyermek ott ül kettőjük közt nagy, csodálkozó szemeivel föíváítvá nézi a mamát vagy papát és némán eszik. Á kicsi­kének nevelője és fiatal házitanítója van. A mama időnkint leereszkedik anyira, hogy csipkeruhájában és aranyhímzésű papucsai­ban jelen van az egyik leczkeórán. Ugy ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom