Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-11 / 37. szám

Napirendre térés előtt, elnöklő polgármester ur bejelenti, hogy az 50/898 sz. képviselő testü'eti határozat értelmében megrendelt, egy hajó rakomány koczkakő megérkezését és a földmivelésűgyi ministerium a kövek árának lefizetésére egy évi halasztást adott kamat nélkül. Ugyancsak napirendre térés előtt jelenti elnöklő polgármester, hogy a robbanó és gyúlékony agyagok számára épitett közős raktár elkészült, a városi tanács a nagyobb helyiségeket benne évi 40, a kisebbeket pedig évi 30 írtért bérbe adta. A SÖrhdz utczai lakosok járdakészittetés iránti kérelme tárgyában a közgyűlés következő határozatot hozta. Minthogy a sörház utczában a járda oly rossz, hogy annak megcsináltatása elodázhatlan, ennél fogva a képviselő testület a kérelemnek helyt ad, de kötelezi a ház tulajdonosokat, hogy a szegély kő áfát a városi pénztárba befizessek. „Kiss Ernő és társainak a szinház utczábán és az Ann

;a téren járda készíttetése iránti kérelmére, következő határozat hozatott.' Miután a szinház utczában és az Anna téren ez ideig járda nem volt készíttesse el, kótelbzi a háztulajdonosokat a szegélykő beszerzési árának a^ város pénztárába leendő befizetésére. ; A városi tanács a házbéradó eltörlése tárgyában szerkesztett feliratot előterjeszti. Minthogy a házbéradó és házosztályadó közötti megkülönböztetést tárgyazó 1868. évi XXII. t. cz. a mai fejlettebb viszonyoknak már nem felel meg, s a közteherviselés egyenlőségének magasztos eszméje benne kifejezésre nem jut, a városi polgárok jogos érérdekeinek megfelelőleg ezen adónemnek újból való szabályoztatás czéljából szerkesztett féliratot, a képviselőtestület elfogadja s azt Dr. Hegedűs Lóránt orszgy. képviselő ur utján, az országgyűléshez felterjeszteni határozza. Egyúttal eröl a kezdeményező Nagyvárad polgármesterét értesiti. Váradi Géza kérvénye a dohánygyárral szemben a makadám út és az uradalmi bírtok határvonala közt. Besenbach Károly építőmester altal bemutatott tervrajz és költségvetés szerint épitendő árucsarnok érdemében, minthogy terhes szerződési ől lévén szó, az 1886 XXII. t. cz. 59 §-a alapján elrendelt nevszerinti borult, mely eltakarta, elringatta, a kö'lö meghalt. Mikor a költő meghal, az angyalok gyászéneket zengenek. A kis hónapos szobában, halk égi hangok zsongottak, a szférák zenéje, szólalt meg s elbúcsúztak a halottól. Életében mindenkire haragudott az öreg költő, Shakespeare-re és Dantera épp ugy, mint a kritikusaira, sőt még a fiatal poétákra is, senki sem tudta őt eléggé dicsérni csak egy ember j— ő maga. Most versenyre keltek az angyalok. Azok hymnust énekeitek az ő gyöngéd, isteni, naiv | kedélyére, mely nem volt való a mai korba, a hol óvalosnak, okosnak kell lenni, nem szabad heveskedni; ő szenvedélyesen szeretett, szenvedélyesen gyűlölt mindent, béke és áldás hát az emlékére ! Egy öreg asszony csoszogott be lábbujjhegyen a szobába. Meggyújtotta a gyertyát, odatette a nagy asztalra, leeresztette a függönyöket lassan nehogy felébressze az öreg nagyságos urat. De orvosságot kellene beadni, bizony kár, csak fel kell keltenie. Remegve közeledik az ágyhoz, tudja, hogy az öreg ur leszidja, mert nagy dohogó az öreg, de meg kell lenni. — Nagyságos ur . . . susogja. Semmi válasz. — Nagyságos ur . . . mondja hangosadban. szavazás folytán azon feltett kérdésre, hogy a fent emiitett vonalak között a város tulajdonát képező utcza átengedtessék-e Váradi Géza pápai lakosnak saját költségén aszintén emiitett terv szerinti árucsarnok felépítésére azon jog mellett, hogy 10 évig minden bér fizetés nélkül használhatja, 10 év elteltévei pedig köteles a város tulajdonába jó karba át bocsátani, vagy ne ? a szóbeli szavazás elrendeltetvén s a város képviselőtestülete egyhangnlag kimondta, hogy Váradi Géza pápai lakosnak engedélyt ad arra, hogy a vasúthoz vezető útvonal végénj a dohínvgyárral átellenben a makadam kocsiút és az urasági terület határvonala közötti városi utczatérre egy árucsatnokot építhessen saját költségén a Besenbach Károly tervének megfelelőleg, a mely árucsarnok szélessége és hosszúsága 5 2 méter. Feljogosítja az építési kölség ellenében a képviselőtestület Váradi Gézát, hogy 10 éwg az árucsarnokot minden bérfizetéti kötelezettség nélkül használhatja, 10 év elteltével kö'eles jó karban a város birtokába bocsátani. Egyúttal utasítja a városi tanácsot, hogy a fentiek értelmében Váradi Gézával a szerződést kösse meg, s jóváhagyás végett a töryényhatósági bizottsághoz terjessze fel. Váradi Géza kérvénye a vásártéri italméresi helynek 6 évre leendő bérbeadása iránt tekintve hogy terhes szerződés kötéséről lévén szó, az 1886. XXII. t. cz. 59§-a alapján elreneelt névszerinti szavazás folytán azon feltett kérdésre, hogy a vásártéri italmérési hely, miután deczember hó végével a szerződés lejár, nyilvános árverés mellőzésével az eddigi 650 frt évi bérfizetés mellett Váradi Gézának 6 evre bérbe adassék-e, vagy nem ? a névszerinti szavazás megkezdődvén, igennel szavazott 27 képviselő 28 szavazattal, nemmel 1, ennél fogva a képviselőtestület kimondta, tekintettel az évi bér magasságára a mely nyilvános árverés mellett elérhető nem lett volna, hogy a vásártéri italmérési helyet 1899. évi január I-tői 6 egymás utáni következő évre 650 frt évi bérfizetés s az eddigi feltételek mellett Váradi Géza pápai lakosnak újra bérbeadja és utasítja a városi tanácsot, hogy a szerződést ezen érdemben folyamodóval kösse meg, s jóváhagyás végett a törvényhatósági bizottsághoz terjessze fel. De a nagyságos ur meg se mozdul. A gyertyával rávilágít, hát nyitott szemekkel, leesett állal mered rá az öreg. — Jesszus, ez bizony meghalt! Az öreg asszony keresztet vet, letérdel az ágy elé, elmondja a halottak dicséretét, aztán feláll s azt kérdezi magától : — No Öreg Zsuzsi most légy eszednél. Gondolkozik, gondolkozik mitévő legyen hát csak eszébe jut, hogy abba a nagy tükrös kávéházban szoktak ülni a nagyságos ur ösmerői, elhívni onnét egyet. Égve hagyja a gyertyát, bezárja a szobát, elindul a tükrös kávéházhoz. Az utczán halkan hull a hó. Belepi a keszkenőjét, a ruháját, mire a tükrös kávéház elé ér, belép, körülnéz, hát csakugyan meglát egy fiatal nagyságos urat, a ki többed magával ül egy szögletben és hangos szóval beszél. Odaszól neki, jönne félre. — Meghalt az öreg nagyságos ur . . . A fiatal nagyságos ur magára kapja a kabátját hirtelen, aztán beszél valamit a többivel, mire mindnyájan felugrálnak, felkapják a kabátjukat, sietnek hozzá, faggatjá kérdésekkel : — Meghalt? Mikor? Rég óta beteg? Hogy mi erről mit sem tudtunk. Az ajtóban elválnak, kiki siet a szerkesztőségébe a nagy hirrel. Útközbe valamennyi a nekrolog szövegén, egy hatásos A városi virilisek névjegyzékének kiigazítása czéljából küldöttség választása. A képviselőtestület az állándó választmány javaslatát elfogadja s a küldöttség tagjaiul egykangulag Galamb Jjzsef, Saáry Lajos, Bermüller Alajos, Dr Rechnitz Ede és Csoknyai Károly képviselő urakat választja meg. Török János v. mérnöknek a vízvezetéki mu létesítése körül teljesített fáradságos munkájának külön honoráltatasa iránti kérelmére következő határozat hozatott, tekintettel azon körülményre, hogy a városi mérnök állása csekély 300 frt. tisztelet dijjal van csak összekötve, melylyel a képviselőtestület nem látja a századokra szóló nagy vízmű létesítése körül teljesitett'sok idő veszteséget okozó munkáját a városi mérnöknek — jutalmazva ; ennél fogva reszére 200 frt. jutalom dijat megszavaz, s utasítja a v. tanácsot, hogy ezen összeget Török János v. mérnöknek a vízvezetéki alapból fizettesse ki. Ezen kérdés nagy vitára adót} okot, melynél Steinberger, Nehman, Krausz, ellene Barthalos és Saáry mellette szólaltak fel. A kezelő és segédszemélyzetnek korpótlék, rendőröknek drágasági pótlék és a városi negyedmestereknek fizetésük felemelése iránti kérelmeikre határoztatott, hogy szolgálatba lépésük évétől 6%-os ötödeves korpótlékban reszesiti aa 1899-ik évtől fogva, [Antal indítványára) megállapított törzsfizetésük után, mégis olykép, hogy a korpótlék 6-szorosnál többször nem ismétlődhetik, és hogy a korpótlék a nyugdíj igény beálltával számításba nem jöhet. Pápa Város képviselőtestülete ezen határozatánál fogva a közigazgatási szervezeti szabályzatot a tisztviselő, kezelő és szolgaszemélyzet fizetésére vonatkozólag módosítja s utasítja a városi tanácsot, hogy ezen határozatot kellő meghirdetés után a törvényhatósághoz jóváhagyás végett terjessze fel, jóváhagyás után pedig a törvényhatósági határozatra való hivatkozással a szervezeti szadályrendeletet igazítsa ki. Egyúttal utasítja még a városi tanácsot, hogy a negyedmestereknek a rendŐrségbe való mikénti beosztására rtézve egy javáslatot dolgozzon ki s azt jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjessze. A polgári leányiskola és tanító képezde czéijaira letett alapokról szóló szá;nvivőségi jelentést a v. képviselőtestülete megkezdő frázison töri a fejét. Meghalt a nagy Pán, a halott! Ez jó lesz. A fiatal nagyságos ur azonban megy véle haza s zokogni kezd az ágy mellett. — Látja Zsuzsi asszony . . . hogy kellett meghalni a nagy költőnek, egyedül elhagyottan, senki sem volt mellette, aki megtörölja verejtékes homlokát, pedig mily -nagy poéta volt! % Meggyújtottak még egy-két gyertyát, s a fiatal poéta elment, hogy bejelentse a halálesetet, Kis vártatva visszajött á kerületi orvossal, halottkémmel, rendőrökkel, aztán az urak írtak, beszéltek, csak az öreg Zsuzsi asszony sírt és virrasztott egész éjjel. Másnap délelőtt már jöttek-mentek az emberek, diszbe öltöztették az öreg urat, mindenki rendelkezett, mert hát az öreg úrral voltak tele a lapok. A költő meghalt! A költőt fényesen kell eltemetni. Az akadémia oszlopcsarnokában ravatalt állítottak, a főváros díszsírhelyet adományozott, s a miniszter is meglátogatta az öreg urat, a rideg szobában, mielőtt elvinnék a márványbsaraokba, a magas ravatalra. Az öreg Zsuzsi nénit kikérdezték: — Hát lelkem volt-e az öregnek rokonsága ? Járt-e hozzá valaki ? — Nem járt ahhoz senki ... De van két öreg lánytestvére, arról beszélt is néha, az egyik Kötegyámban lakik, a másik Fugyi-