Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-23 / 4. szám

Közrciekü független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Laptulajdonos és kiadó: HIRDETÉSEK és NYILTTEREK Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed Ij évre 1 frt 50 k'. POLLATSEK FRIGYES. felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A pápa-bánhidaí vasút Köztudomásu dolog, hogy a pápa­bánhidai vasutteiv megteremtője Pápa városa volt. E vasút tervnek főcélja az, hogy a budapest-gráci vonalt legrövidebbé tegye a Bánhidától Tatán, Ujszőnyön, Győrön át Pápáig félkört kanyaruló magyar állami vasútnak Bánhidától Pápáig egyenes vonalban átmetszésével. Ebből a szempontból még rövi debb irány az lenne, ha Bánhida he­lyett a vasút Felső Galláról indulna ki. De Felső-Gallánál nagyon lejtős és hegyek közé szorított állomás van, igy meg kell nyugodnunk, hogy Bán­hida legyen a kiindulási pont, mely még megfelelő a célnak. Abba, a mit a tataiak akarnak, hogy odáig felmenjen a vasút., semmi­kép sem egyezhetünk bele és nem is történhetik ez meg. Valamikép a fehérvár-veszprémi vasút és györ kiseelli vasút nem lett Pápán össze hoz^a, s valamint az esztergom-almásfüzitői vonal nem Tatá­ból indul ki, akképpen nem lehet a Pápa-Kisbér Budapest irányú vasutat Tatára fölkanyaritani, Bánhida helyett. Az engedély okmány is Bánhida­Kisbér-Pápa irányt szab meg, ettől te­hát eltérésnek nincs helye. A Kisbér és Bánhida közötti sű­rűn egymást érintő sok község jelen tékeny hozzájárulékai is nem a kisbér­tatai, hanem a kisbér-bánhidai irányra adattak. Komárommegye hozzájárulása is ezen irányra szavaztatott meg. De tovább megyünk, a veszprém­megyei és Pápa városi hozzájárulások is kizárólag a Pápa-Kisbér-Bánhidai irányhoz kötöttek . Az érdekelt nagy uradalmak kö­zül is gróf Esterházy Móric Pápán ki­zárólag a bánhidai irányra irt alá 120,000 frtot. Ezekkel szemben mit adott és mit áldozott Tata és annak földes ura és a vele együtt járó csákvári uradalom ? Semmit, csak egy krajcárt se. Már pedig a vasúthoz pénz kell és nem deputációk. Ismételjük, mi Tata ellen nem vagyunk, de sőt az ö hozzájáruléka nélkül, a mi elég nem szép Tatától, neki is nagy javára les"í a pápa­bánhidai vasút. Mert Ta'a meg'ehetősen uralja a gesztesi járást csaknem Kisbérig és mig most nehéz a közlekedés a gesztesi járás községeibe és Nagy­Igmándra, a járás székhelyére, addig Bánhidán át, a hova Tatáról naponként sok vonat indul, könnyűvé lesz a köz­lekedés Kisbér és Nagy-Igmánd felé. Számos példa van arra, hogy egyes helyi érdekű vasutak valamelv város közeiéhen, a szomszédos falu állomásba ágaznak és futnak bele. Ott van mindjárt Tata mellett Almás-Füzitö, Kis Gzell mellett Boba, Szombathely mellett Porpácz. Ha már éppen azt szeretné Tata, hogy a vele szomszédos gesztesi já­rást vasúttal közvetlenül magához csa­tolja, csinálja meg, ha tudja a Igmánd­ról Tatába futó egy vasutat. De az ellen határozottan állást foglalunk, hogy a Budapest Grácz fő­irányú vasutat legrövidebbé tenni czélző Bánhidai kiindulás helyett, a melyre eddig az összes hozzájárulások történ­tek és a mely hozzájárulások csakis | ezen irányra történtek, azt most Tata akarja magának. Egyébiránt ugy tudjuk, ugy hall ­juk, nem is annyira Tata város nagy közönsége, hanem az ott uralgó más tényezők és azok egyes fö corifeusai akarják csak a zavart előidézni, a Bánhida-Kisbér-Pápa irányú vasút iránti ellenszenvük folytán. Reményijük, hogy Pápa városa és am a ! Csinos volt, szép volt, de nagyon is íialal arra, hogy férjhez menjen. Tavaly még bokarugró kurta szoknyában járt s ma már asszony, a kin egyáltalában nem lát­szott. meg a zárdai nevelés félszegsége. Sőt ha őszintén akarunk szólani, be kell valla­nunk, hogy a kaezérságnak minden kellé­kével rendelkezik, a mit érvényre is juttat ott, a hol csak lehet, akár van rá szükség akár nincs. Eleven tűzről pattant menyecs­kévé nőtte ki magát s elszédít minden em­bert, a kit útjába vet a sors li vágja. Kí­noz, bánt kegyetlenkedik a kaczérságával, de a férjén kivel nem mondhatja más, hogy a kívánatos asszonyka perzselő szerelmében sütkérezett volna. S a férje ? Oh, nagyszerűen jött létre ez házasság. Ismeretségek körében óriási szenzációt színt, mikor Terike választása köztudomású lett. Beszéltek arról heteken át három vármegyében s nevetlek a szegény Bonti Laczi rovására egy egész életre valót. Do nevethettek is. Tudni való, hogy Bonti Laczi elvesz­tette fejét és sülve-főve a Terike udvarában csapta a szelet. Megrészegült a nézésétél, vére forrott a tekintetétől, villanyos ütés járta át minden tagját egy futó kéz-szorí­tásától. Fél éjszakákon ott kóborolt az ab­lakai alait, a mikor Terikeék aludtak s fia­tal diákhoz illő idealismussal szőtte ábránd­jait ; váljon mire gondol álmában, váljon gondol-e reá s ha nem, ki az a boldog, az a szerencsés, a kire gondol s a kit neki minden áron meg kell gyilkolnia ? Terike tudta, hogy a fiatal ember nya­kig kozmás, hogy bolondul érte reszkető féltéssel s szereti jobban, mint a hogy megér érdemelné. Játszott, kaczérkodott vele s ez a magaviselet még jobban, mint a hogy meg­demelné. Játszott, kaczérkodott vele, s ez a magaviselet még jobban ingerelte a gyehen­naként lobogó lángtengert. Nyilatkozni azon­ban nem volt bátorsága. Talán félt, hogy kinevetik, vagy a kosártól, elutasítástól, talán azért, hogy minél tovább ringathassa magát boldog illúziójában, remélve a jobbat várva a/> alkalmat, a mely majd megérkezik valaha. Egy zsuron történt. Terike szebb, ked­vesebb, elragadóbb volt, mint máskor ^ vi­dám pajzánkodásával bearanyozta az egész társaságot. Laczi egy ablakmélyedésbe dőlve majd megette a szemeivel. Koronkint meg­rimogatta a homlokát, hogy széjjel ne pat­tanjon a forró, izzó szenvedélyek hullám­zása miatt. Dühöngő féltés fogta el, ha valakihez szólott nevetett, a mi szinte komikus hely­zetbe sodorta. Oda intette a legintimusabb barátját Pataki Ferkót, a kire se Teruska, se más lány nem gyakorolt a legkedvesebb vonz­erőt. — Ferkó, — szólította meg szenve­délytől remegő hangon. Te okos, tapintatos és higgadt ember vagy, adj nekem tanácsot! — Tanácsot ? Miről jó az ? — Nagyon szerelmes vagyok. — Tudom. Terikébe. — Tudod ? Ki árult el ? — Ki más, mint te magad ? Laczi nagy^ szemeket meresztett. — Mit csináljak ? — Vedd el. — Hiszen ezt akarom. De hogyan ? — Furcsa ! Kérd meg és punktum.

Next

/
Oldalképek
Tartalom