Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-06-12 / 24. szám

képezi városunknak, hogy nem mulaszthatjuk el városunk polgármesterét ezen körülményre felhivni. Nagyon is szükségesnek tartjuk, hogy városunk polgármestere ezen kulturális intézményeink sorsa felöl teljesen tisztába legyen s ha kHl személyesen sürgesse meg ezen intézmények megvalósulását. Tudjuk már tapasztalatból, hogy ily ügyek csakis folytonos sürgetésre várnak, s ha ezt nem teszszük, ugy ezen kérdések elhúzódnak —- ad graeces calendas. Tudjuk, hogy most utóbbi időben városunkban mozgalmas napok voltak és még vannak, de ennek végeztével tettre bivnak fel városi közügyeink. Képviselőválasztás, főispáni beiktatás teljesen háttérbe szorították városunk közügyeit, de ezek a felemiitett két sürgős kérdések nem tűrnek halogatást s ezt megsürgetni az intézi köröknek erkölcsi kötelessége. Reméljük, hogy városunk érdekeiért minden alkalommal sikra szálló derék polgármesterünk megszívleli felszólalásunhat s belátva erre vonatkozólag tett javaslatunkat kezébe veszi ezen ügyeket s személyesen fog érintkezni azon egyénekkel, kik ezen kulturális intézményeink felállítására döntő befolyást gyakorolnak. Ezen két kérdést továbbra halasztani nem lehet, nem szabad, ezt sürgetni kell, még pedig rövid idő alatt. Pollatsek Frigyes. Főispánunk beiktatása. Fenyvessy Ferencz dr. vármegyéi k főispánjának beiktatására az egész megye közönség nagy előkészületeket tesz. Az előjelek után Ítélve alig volt még országunkban ily impozáns tüntetés egy főispáni beiktatás alkalmával, mint ez alkalommal Ígérkezik. káéban, mikor a tejes bögrébe kandithat. Csutri, tarlózott bajuszát kéjelegve simítja el a tolvajkorty után, s egyet csettentve a nyelvével ugy nyalja meg a szája szélét, mint a kis gyermek szokta a csurgatott méz után. Rajzolni való alak. Igazi kétlábú kandúr. Valóságos házi tolvaj. A vén Csóriné, — a legnyelvesebb teremtés az egész faluban, — nem is hagyja szó nélküi mindezt. Hiába, az ilyen vén csóró zlya hamar átlát a szilán ! A míg a rendekhez érnek, a sánta Vincén ének tövirőlhegyiről elmondja, hogy milyen alattomosság rejlik a hosszukezü vincellér fekete lelkében, melyre már régen kezet tett a sátán. A sánta Vincéné ezen-természetesen elkezd szörnyűködni, sopánkodni, s rövidesen ugy megszapulják a vén rókát, hogy ha az uraság csak ugy félfüllel hallaná is azt a sok kígyót békát, a mit rákiáltanak, hát menten azt mondaná neki: föl is az ut, alá is ! Folytatnék a tereferét munka közben is, hanem ne szó'j szám, nem fáj fejem", a többiek előtt tanácsosabb hallgatni, mert könynyen akadhat besúgó, közöttük. Azután meg mikor a három kapitulációt szolgált Rangos Dömötör bálya beszél, egész fül legyen akkor mindenki s befogja a száját! Legfölebb egyBizvást kimondjuk, — azt hisszük joggal és azt hisszük méltán — hogy Fenyvessy Ferencz főispáni beiktatása jelenti, miszerint ünnepe ez az egész vármegyének, melynek közönsége őszinte lelkesedéssel ragadja meg az alkalmat, hogy kifejezést adjon a főispán iránt érzett rokonszenvének, szeretetének és lelkesedésének. Valóságos diadalmenet lesz ez Pápától— Veszprémig, mert alig lesz közbeeső állomás, ahol a lakosság tüntető fogadtatásra nem készülne. Veszprémbe való bevonulása, beiktatása pedig oly impozáns ünnepség lesz, amelyben nem csak vármegyénk és városunk közönsége vesz részt, de amelyre előkelő államférfiak, orsz. képviselők is eljönnek, s amelyen számos küldöttség lesz ott ugy Budapestről, mint a szomszédos vármegyékből. A kire ily impozáns főispáni beigtatás vár, a kit ilyen lelkesedéssel és szeretettel ünnepel a vármegye egész közönsége sohasem kereste a népszerűséget. Meg találta anélkül, hogy kereste volna. S az eszközök, a melyekkel sz< rt tett erre a népszerűségre : az ő szivjósága, az ő kötelességtudása, az ő egyéniségének szeretetreméltósága, az a buzgóság, mellyel mint volt orsz. képviselő. Papa városa érdekében, mint megyebizottsági tag, a gondjaira bizott megye érdekében mindenkor működött. A mily lelkesedéssel fogadta vármegyénk közönsége főispánná való kinevezését, ép oly lelkesedéssel készül ünnepelni őt most, midőn Veszprém megye főispáni székét elfoglalja. Fenyvcssynek nem kell előlegezni a bizalma^, azt ő már évek hosszú során kiérdemelte, hogy a helyet, melyre a király bizalmából került, méltóan fogja betölteni. A beiktatás előnapján mélyen érzett óhajunknak adunk kifejezést akkor, mi dőn szivünk mélyéből azt óhajtjuk és egy katona-legény szólhat közbe-közbe, amint a katonaélet tarka soráról beszél a Vitéz Háry János uram, mert hát nem ugy van már, mint volt régen, nem az a nap süt az égen! — no hiszen keletkezik is a feleselgetésből nagy disputa, a minek még csak a napszám sem adja meg az árát. Felényit sem dolgoznak, mint kellene. Hangos a hegyoldal a zajos vitától. Nyugszik a venyige a munkás kezében, szárad a szalma a „szógafán". Ha a vincellér rájok nem mordulna, stációkat tartanának egy egy tőkénél. Nem hiába mondja az öreg Rigó Pál, hogy olyan puha munka nyelve, mint a keze. Csak olyan „anyámasszony embernek" való dolog! A férfi fogja két kézre a kapát ; a kötést meg a trécselést hagyja az asszonynépsegnek, De hát mikor mindig akad egy-egy olyan szép história, a melyekben órákszám jártathatják a cserfes szájukat, pletykálkodhatnak hajnaltól napestig. — Csak mindig történik valamia faluban. Egyszer á Liptákné ludjai vesznek el, máskor a Cseplőék tehene döglik meg, az azutan a Csukáék gyereke házasodik s nem is a Fonyóék Zsuzsikáját veszi el, a ki mellet! annyira legyeskedett a télen fonóban, hanem az özvegy Csiszárné Panniját, kívánjuk, hogy Fenyvessy Ferencz dr. megyénk főispánját szeretett hazánknak, de különösnn vármegyénk javára és díszére a Mindenható Isten sokáig éltesse! A főispánunk beiktatására vonatkozó készülődésekről a következőket közöljük: Indulás Pápáról. Fenyvessy Ferencz főispán ma délutáni I Óra 46 perczkor indul el városunkból különvonaton. A különvonat minden állomáson megáll s arra a rendes vasúti vételdij mellett bárki felszállhat. A pápai állomáson a főíspáut Mészáros Károly polgármester üdvözlő bes .éddel fogadja. Városunk küldöttsége a főispán kísérethez csatlakozik. Mezőlakon a pápai járás főszolgabirája Végh István üdvözli "a főispánt. Itt a pápai járás összes intelligentiája csatlakozik a kísérethez és kíséri a főispánt Veszprémbe. DeveCSerbe a devecseri járás főszolgabírója Noszlopy Viktor és a devecseri járás közönsége fogadják lő•spánunkat. Városlödön a veszprémi járás főszolgabirája Kletzár Ferencz üdvözli a főispánt. Bevonulás Veszprémbe. A különvonat délutáni 5 óra 24 perczkor érkezik a veszprémi városi állomásra. Kouáts Imre polgármester üdvözlő beszéde után a menet a Kossuth Lajos utczán át bevonul a megyeházához. Eddig 20 négyes fogat és 65 kettős fogat van bejelentve. A főispán oldalán a bevonuláskor Koller Sándor m. főjegyző fog ülni. A megyeházánál Kolossváry József alispán fogadja a főispánt, aki azután lakására, a püspöki rezidencziába vonul. Ott Hornig Károly báró megyéspüspökünk mint háziúr fogadja a főispánt, majd nyomban azután a püspök maga vezeti egyházmegyéje papságának küldöttségét Fenyvessy Ferencz elébe. mert hát ott rögtön kezére kapja a gazdaságot. Hanem' iszen ott sem lesz valami angyali sora, megszenredők őkelme azért az egypárhold földért, mert hát tüskére való vénasszony az öreg Csiszárné ki még a maga édes gyermekével is ugy bánik mint a kapcarongyával. .. százszor boldogabb lett volna Csuka Laci a Fonyó Zsuzsival! . . . Igy meg ez naphosszat. Délig csak elrágódnak a régieken, délben az ebéddel meg csak hoznak valami friss újságot a faluból: néha kerül olyan is, a mi egész forradalmat éleszt. Ott ülnek a nagy diófa alatt tikkadtan, fáradtan. Még a legénynek lánynak sincs kedve incselkedésre. Pilledtek. Gyöngyözik a verejték barna homlokukról, tüzel az arcuk a nap hevétől, keresik az árnyékot, s hosszan elfeküsznek, mint a fáradt barmok. Végezték déli imájukat, utolsót kondul a falu harangja s a hegyre vezető csúcson meg-villan egyegy tarka kendő, a kendő tetejében meg egy-egv teli kosár, a mit a munkás ugyancsak epedve vár. — Tudják-e, mi történt? ! — szól azután az első jövevény, a mint a fejéről leemeli a kosarat — No?!... Ugyan!... Mond csak!. . ,