Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-16 / 3. szám

nyer. Mennyibe esik neki egy hektoliter ? Mielőtt e kérdésre választ adnék, számításba veszem a 240000 frt 2%át mely összeg 4800 frt az évi jó karban tartásra, hivatalnok, [munkások fizetésére fordítandók. így hát 19800 forintban van a városnak évenkint. Tehát egy hektoliter viz kerül neki 19800: 7,300000=0.002. krba. Mert külön, saját költségén kell bevezetni az utcáról a lakóházba A házigazdák ezt megteszik, de ennek fejében azonban a lakóiknak a lakdijat felemelik. S valamint az amortizationális évek elmultával a város olcsóbban adhatja a vizet, ugy a házigazdának is kellene azt tenni, sőt talán szabályrendeletben kellene kimondani azt, hogy a „ házigazda a vízvezeték fejében a lakdij hány %ával kérhet a lakótól lakdij emelést ? Mert ha sokat kiván, ugy 8 — 10 év alatt maguk a lakók kifizetik a bevezetés költségeit. Legfelső határnak talán a lakdij 5®/oát lehetne kimondani, melylyel 20—30 év alatt úgyis ki van fizetve a bevezetés költségeSzámításomban a városnak 0.002 krajcárba kerülne egy hectoliter viz. De ez a legfelső határ, illetve a legalsó, melyért nem adhatja már csak azért sem, mert ez csak ugy korrekt és igazságos s reá nézve nem ártalmas, ha a napi 7,300,000 hektoliter viz mindennap elhasználhatnék. Mert a megmaradt viz nem olyan ám mint a portéka, hogy ha ma nem, hát eladja holnap. A mi a 7,800,000 hektoliterből visszamarad, ez neki feltétlenül kára volna, ha a szá mitás szerint oly potom áron adná. Hogy pedig egy helyes számot kapjunk, mely mutassa, hogy mennyi viz fogyhat el Pápán naponta átlag véve, egy középszámot számítottunk ki a lakosság számából és fogyasztásából mellyel ezután az évi amortizationális összeget, fennti 19800 frtot osztjuk. Lássuk igy mire jutunk ! M. J. A vizdij megállapítása. (h. g.) Azon kérdéshez mely most napirenden van hogy hogyan legyen a vizdij igazságosan és méltányosan kivetve felkérés folytán hozzá szólni kívánok. A lapokba nyilvánított eddigi nézetek iegtöbbnyire valamely adó kulcs alapján kívánják kivetni és ha arról volna szó hogy kényelem, szempontjából keressünk egy letező adókulcsot, belenyugodnék, ámde ha gondolkodunk e tárgyról csakhamar meggyőződünk hogy az igy kivetett adó sok helyen nem felelne meg annak a mit tenni szándékozunk a viz adó igazságos kivetésének. Meg vagyunk győződve, hogy méltányosan csak a személyesen szerzett tapasztalatok után lehet minden egyes házra igazságot szolgáltatni; ne legyünk kényelmesek és készítsünk erre nézve külön adózási javaslatot; En e következő eljárást, ajánlom. A városban létező összes épületeket két csoportba osszuk, — olyanokra melyekben különös vízfogyasztási igénylő vállalatok, vagy ipari elepek léteznek és olyanokra melyek közönséges vizfogyasztók, továbbá állapítsuk meg igy az első mint a második csoportra a maximális é5 minimális vízdíjat, azt hiszem hogy az előbbiekre 150 frt. maximális; 50 frt. minimális hozzájárulás megfelel. A második csoportba tartozó épületekre a maximális adó 50 frt a minimális 5 Irt. Már most ha kimondatott ezen elv nem lesz nehéz ez ügyben eljárni. Egy, két vagy 3 tagból álló vizkivető bizottságra bizhatjuk e munkát, 1000—1200 házat bejárni nem oly óriási munka. Példákkal akarom illustrálni miként vélem a kivetést. A bizottság megjelenik az 1 ső sz. házba talál egy emeletes házat, 4 jól értékesített lakásban uri emberek lakVilma halk mosolygós igent mondott eltávozott a szobából. Alig öt perez múlva megrezdült a villamos csengő s pár pillanat multán Vilma már vezette azt a magas, napbarnitotta arezu urat. Margit elkiáltotta magát, kitárta karjait 8 nyakába borult az ifjúnak, a ki alig győzte visszaadni a sok csókot és ölelést. — Hát igy vagyunk gondolta magában a szobaleány. Hiszen ez régi viszony és uram szarvat kapott, mielőtt asszonyomat nőül vette volna. Vilma behúzta maga után az ajtót. Egy-két perczig még ott fülelt azonban a kulcslyuknál s jól hallotta úrnője édes szavát: — Csakhogy itt vagy te drága, te édes te nélkülözhetetlen ! Mikor pedig Vilma esteledéskor lámpákat vitt a szobába, újra csak csókok között találta a régi szerelmeseket. Fél tiz volt, mikor végre a fiatal ember távozni készült. A szobaleány behozta a felöltőjét, kalapját és pálezáját. Forró csókok s ölelések kíséretében alig-alig tudtak elválni egymástól. Ugy-e eljösz mindennap drágám, hisz férjem ilyenkor mindig a kaszinóban van és én unatkozom. De itt vagy te, te szórakoztatni fogsz, nemde ? — Szívesen Margitkám és most pá, viszontlátásra holnap. Alig távozott el Margittól az ő fivérei újra becsengette a szobaleányt. — Vilma fektessen le, nagyon kifáradtam. A szobaleány fejét csóválva vetkőztette le asszonyát. Tiz óra volt, Margit már az ágyban feküdt. Jött haza a férje. A szobaleány fogadta. — Nőm fenn van még ? — Alszik már, nagyságos ur. — No akkor nem zavarom, úgyis ki vagyok merülve, adjon gyertyát megyek a szobámba, oda küldjék a t.heát. De nini, maga mondani akar valamit ? talán valami újságot tud ? — Vendége volt a nagyságos aszszonynak. — No ez nem nagy újság. — Amolyan vendége, susogta a leány és két kezével ajka körül bajuszt formált. — És ki volt az ? kérdé most már kiváncsian a férfi. nak, különös vízfogyasztás nincs, kive tik a maximális adót 50 frtot. A 2-ik sz. házban földsz ntes épületet vagyonos egyén lakja vagy is elegáns lakással uri fogatot is tart, nem sok az 50 írtos kivetés. A 3'ik sz. házba talál egy szegényes viskót 3 lakással, lakja egy szegényes asztalos, egy meg szegényebb czipész és egy vízhordó asszony sokat nem is gondolkodnak kivetnek 8 frtot. Jönnek azután egy földmiveshez, találnak 1 jól berendezett lakást, van 4 disznója, 2 tehene, 4 ökre, azonkívül is vagyonos ember igy a tulajdonos fizethet 22 irtot, igy mennének épületből épületbe, és a személyesen szerzett tapasztalatok alapján vetik azt az összeget a melyet hozzájárulás czimén az illető tulajdonosra méltányosnak és igazságosnak tart. A munkálat befejezte után lehetséges hogy az eredmény vagy több vagy kevesebb mint kellene igy már könnyű lesz perczen*uális módon kiszámítani és az összes kivetett dijjakból 10—15 vagy 20 % leírásba hozni, avagy ha szükséges ugyanannyi %-ot még hozzá adni. Én nem is birom elképzelni hogy ha arról van szó méltányosságot igazságot gyakorolni melyik adóalapot lehetne erre a czélra irányadóul elfogadni ismételve ajánlom ne keressük a kényelmet, szóljon hozzá mindenki ki e tárgyhoz hozzá szólni képesek. E romlott korszakban, melyben a nemes gondolkodás és igazság iránti érzék kihalni készül jól esik majd tudni a város polgárságának, hogy itt az igazságot és méltányosságot kutatják, keresik. Levél a szerkesztőhöz. — A tűzoltó egylet érdekében. — Nagy örömmel olvastam a »Pápai Közlöny« legutóbbi számában »a pápai tűzoltó egyesületről« közlött cikket, melynek célja ezen egyesületet a let— Nem tudom, csakhogy . . . csakhogy. — Nos nos ? Meg is csókolták egymást. A férj meghökkent. — Ah ugy s maga nem tudja ki ez a nyomorult ? majd megmondja ö ! És berohant neje szobáiba. A hálószoba előtt megállt, be volt zárva. — Margit kiáltá dühösen, engedjen be, beszélnem kell önnel. Semmi válasz. A férj nagyot ütött az ajtón. — Ki az kérdé egy álmos hang. — Én. — Menjen a szép özvegy asszonyhoz. — Nem enged be ? — Kunváry özvegyétől kérje ezt. Egy óriási dörej és az ajtó be volt törve. Margit ijedten ugrott le ágyáról. — Mit csinál, ez vakmerőség. — Maga mit csinált ? — Én ? ? — kérdé naiv képmutatással a nö. — Vendége volt ? — Igen.