Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-16 / 3. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A vizdijak. Mióta csak a vízvezeték ujabban öbb vidéki városban a lakosság nagy örömére jó vizzel és bőven fedezi a szükségleteket,, egy igen nagy kérdés megoldásának esélyei gyakorolnak lidércznyomást az elöljáróságok lelkére, amin nem is lehet csodálkozni. Mert ez a nagy kérdés : mint adjuk a vizet igazságos, méltányos áron ugy, hogy se a város ne károsodjék, se a lakosság nagyon ne legyen megterhelve, mert a különböző cimü adók ugy is eléggé szaporodnak. Legkevésbé sem lehet csodálkozni azon, hogy oly sok oldalról, oly alaposan szólottak már e kérdéshez s még sincs tisztázva ugy, mint ilyen nagy alkotásnál oly nagy horderejű számítástól kívánhatnánk. De még Budadapesten is, hol oly sok mérnöki ca pacitás vari, nem tudták ez ideig a lakosság s a város érdekeire megnyugtatólag oldani meg a problémát. Az u. n. vízmérő, mellyel a kifolyt viz menynyiségét mérték meg, nem jól müköködött. Emlékezhetünk még azokra a nagy jelenetekre, mély a nem jól működő vízmérő hasznáihatlansága miatt a székesfővárosi közgyűlésen lejátszódtak. Az tehát a főkérdés, hogy jó-e az vagy sem? Mert 40—50, 100 frtot, kidobni egy 15000 lakónál biró város nak nagy kárára volna. Ez tehát először is a fökérdés: jó-e a vízvezetéknek használni szokott vizmérő ? Igen vagy nem ? Ha igen, ugy egy perezig sem lehet habozni, hogy feltétlenül vízmérőt kell alkalmaz ni. De ha nem jó, ugy vagy a város, vagy a lakosok igen keservesen bánják meg. Tulajdonképpen a lakosság bánja meg mindig, mert ha a város pénzügye rosszul áll, a pótadó emelkedik. Akár többet kell tehát igazságtalanul fizetni a lakosoknak akár igen jutányosán jutnak a vizhez, ugy hogy a város károsodik : mindenképpen ők károsodnak, mert az ő zsebükből telik az ki. Itt tehát arra feleljen

: valaki Pápán, a ki tudásánál fogva erre képes: Jó-e a vizmérö ? Ha akad igen ember, kinek e téreni tudásában, tapasztalatában, kételkedni nem lehet s ezt kísérletileg megmutatja : egy pillanatig sem lehet habozni annak meghozataláról. Mert ha — miként a gázt — a kifolyó viz menynyiségét mérni lehet, akkor nagy gondtól menekül a tanács, Ekkor lehet valamiképpen helyes kulcsot találni arra nézve, hogy hectoliter vagy egy köbméter (1000 liter) vizet hány krajcárért egyszóval mennyiért :adjon. Ezt sem könnyű nagyon igazságosan kiszámítani, de lehetséges ugy megoldani, ekkor a kérdést, hogy az a lakosság érdekei szempontjából is megnyugtató legyen. Midőn — feltévén hogy a vízmérő jól működik — ugy hallván egyik városi képviselőtestületi tagból hogy a vízvezeték költsége 200,000 frt volt s a medencze vizbősége 20,000 hl. vagyis 2000 köbméter naponként., úgy egy évben 2000,365 = 730,000 köbméter vagyis 7 millió 300,000 hektoliter (Mindkét mértékben számitok, "mert a vízmérőkkel a vizet nemcsak hektoliterenként, hanem köbméterenként is szokás mérni, bár hiszen az mindegy, mert egyik a másikba gyorsan átvál* tozható.) A 200,000 forint, vízmérők beszerzése (40,000 frt) összesen 240,000 frt amortizatiója 15,000 frt volna. (Különben itt az is a kérdés, hogy hány év alatii a törlesztés ? Igazságtalanság volna rövid időre szabni, mert egy vízvezeték oly alkotás, hogy azt több emberöltőn át használhatják az utódok és igy ne csak a jelenleg elők viseljék a terheket, hanem azok is, kik ezután szintén hasznát látják) A város tehát 15000 frtért évenkint 7 millió 300,000 hektoliter vizet Virágot ültettem . . firágot ültettem Egy kis leány kertjébe . . Bele tekintettem Egy kis leány szemébe . . Együtt ápolgattuk Azt a kis virágot-. Boldogabbat nálunk A világ nem látott ! Megfakadt a virág iS kiviritott szénen : — De engem a kis leány Elfeledett régen! Asszony-bosszu. Kétségbeesetten járt-kelt szobájában Margit. Megcsalta az ura. Ezt adta hirül a legbiztosabb forrásból az ő legjobb barátnője. Rettenetes. Kunváry özvegye hódito'ta volna el férjét. Ki tett volna fel ilyesmit arról a bánatos özvegyről, ki ugy szenved, sopánkodik. Minden csak álarcz, mely alatt alávalóság rejtőzik. És épp az ő férjét szemelte ki az a hitvány asszony-személy. De jól van, ha férjuramnak az ugy tetszik, neki is fog tetszeni ez az élet. Talán ő is meg akarta csalni? Nem, nem, arra ő nem volna képes, nem képes feláldozni a becsületét, csak bosszúra vágyódik, édes, nagy, méltó bosszúra vágyik, édes, nagy, méltó bosszúra. És kis ördögi agyában ki is eszelte már a bosszút. — Ugy fogok tenni, ugy fogok cselekedni. ugy fogok játszani mintha megcsaltam volna, ez lesz a gyönyört adó bosszúm. Az alkalom meg volt hozzá. Ma estére Ígérkezett fivére, ki keleti utazásaiból jött meg és a kit komornája, cselédei még nem ismernek. Ö lesz kezében az eszköz csengetett. Szobaleánya jött be. — Vilma, tudod ma nagyon szép akarok lenni, nagyon szép. És ugy kaczagott, hogy fehér fogsorait mutatta. A szobaleány már értette a kaczagást, volt ő más asszonyoknál, tudta, bogy mit jelent ez, de Iám ki hitte volna, hogy ez az asszony is. — Mit töprengesz Vilma, öltöztessél fel, tudod abba a világos rózsaszínű selyembe egy két rózsát is vágjatok a kertből, vigyáz a hajamra is. Félóra alatt elkészültek az öltözéssel és Vilma szemhunyoritva jelentőségteljes hangon jegyezte meg : — Ön pompás nagyságos asszonyom és ön nagyon-nagyon tetszeni fog. — Vilma susogta a nő, te tudod, hogy mikorára Ígérkezett haza az ur. — A kaszinóba ment, azt mondta; hogy esti 10 előtt nem lesz itthon. Margit pedig keserűen gnodolt arra, hogy férje nem a kaszinóban, hanem a bánatos özvegynél mulat és ez csak megerösité szándékában. — Leányom, hallgas ide. Nemsokára ide fog jönni egy magas, napbarnított arczu ur, ne kérdezd nevét, ne jelentsd be hanem azonnal vezesd hozzám.