Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-03-22 / 12. szám

1896. MÁRCIUS 21 3 lépjünk a második ezredévbe. Az ügyész beszéde lelkes éljenzésre készteté a közgyűlést. Nagy Károly jegyző szintén megköszöni az ipartestület bizalmát és tőle telhetőt mindent el fog követni az ipartestület érdekében. Több tárgy nem levén napirenden az elnök Mészáros Károly iparhatóság biztosnak. ugyszinte a megjelenteknek köszönetet mond a szives megjelenésért s az ülést befejezettnek nyilvánította. Az ülés az elnök éljenzésével nyert befejezést. Március 15-ike Pápán. Március tizenötödikének évfordulóját a szokásos kegyelettel ülte meg a ref. főiskola és theologia lelkes ifjúsága. Rég időktől fogva városunkban ezen ünnep rendezésében a ref. főiskola lelkes ifjúsága jár elől, és dicséretükre legyen mondva ez idén is átérezve ezen nemzeti ünnep jelentőségét, komolyan és méltóan tett annak eleget. Nem dicsekedhetünk ugyan, fellobogózott házakról, mely némikép emelné ezen nemzeti ünnep jelentőségét, de ehhez mi már hozzászoktunk. Elég ha a ref. főiskolán és a színházon kitűzik a nemzeti szinü lobogót, erről aztán mindenki -tudhatja, hogy ma van Március 15-ike, a nemzet ünnepe. Pedig hát városunk már több izben volt fellobogózva oly alkalomkor, mely esetben a nap jelentőségét sehogysem lehetne a nemzet ünnepével — még egy napon sem említeni. Nem vádképen mondjuk ezt, csak városunk ósdi felfogására akarunk célozni. Legyenek meggyőződve, ha kitűzték volna a lobogókat, nem tekintették vo Ina őket forradalmároknak. Azt is felesleges talán felemlítenünk, hogy a városi hatóság a hagyományos szokáshoz hiven ez évben sem vett részt az ünnepélyen. Nem feltűnő ez már, de ujolag csak megrovandó. Az ünnepély 7 órakor este vette kezdelct á városi szinházban. A színház szorongásig megtelt városunk és | vidéke közönségével s folytonos érdeklődéssel és tetszés nyilvánítással jutalmazta az ünnepély körzreműködőit. Az ünnepély műsorát a főiskolai zenekar nyitotta meg, előadva Gáthy Zoltán átiratában »Részletek a Bánkbán« czimü operából. A zenekar melyet Gáthy Zoltán vezényelt a tőle megszokott virtuozitással, kitűnő összjátékot produkált. Az emlékbeszédet az önképzőtársu • lattal elnöke Rád Elemér tartotta. Meleg, lelkes szavakban emlékezett meg a 48 év előtti eseményekről s buzdítva hazafiságra a fiatalságot. Különös tetszést aratott azon ré.-sz, melylyel a márciusi napokat az Árpád honfoglalási idejével hozta összehasonlításba, A közönség zajos éljenzéssel tüntette ki a felolvasót. Ezután Steiner Pál VII. oszt. tanuló ült zongorához, ki ritkán tapasztalható technikával és szakavatottsággal játszta »Szig^tvári emlék« Székely Imrétől. Zajos tapsot kapott. Ezután a főiskolai énekkar Huber K. tói »Riadónak harsogása« cimü dalt énekelte, melynek végeztével Gállfy Géza III. p. n. »Nemzeti dal« cimü ódát szavalt nagy lendülettel. Ezt követte »Hegedü kettős« előadva Rhcz Elemér III. p. n. és Steiner Hugó V. oszt. t. által, kiket zongorán Rác^ Gyula Víl. oszt. t. kisért. A halgatőság gyönyörrel hallgatta őket és méltán megérdemelték a tapsot, melyben részesítettek. Az ünnepi műsor nagyon sikerült pontját képezte »Kurucz dalok* Káldy átiratában, melyet a főiskolai énekkar Gáthy tanár vezetése alatt adott elő. A közönség zajos tapsaira meg is kellett ujrázniok. Miután még Csomasz Dezső I. p. n. nagy hatásai elszavalta »Ezredik év« Lampert Gézától, következett a főiskolai vegyes ének és zenekar által előadott »Kossuth induló« Gáthy átiratában, melynek végeztével egyszersmind az ünnepi műsor befejezést nyert. A közönség a műsornak minden egyes pontját zajosan megtapsolta s a közreműködőkkel szemben a legnagyobb elismerésének adott kifejezést. Az ünnepély sikerének oroszlánrésze Gáthy Zoltán ének cs zenetanárt illeti meg, ki fáradhatlan buzgósággal működött az ünnepély sikerében. Az ünnepély után a közönség nagyrésze a Griff szálloda nagytermébe társasvacsorára gyűlt egybe. A társasvacsorán Harmos Zoltán és Faragó János főisk. tanár pohárköszöntőben emlékeztek meg a nemzeti ünnep jelentőségéről, mi lelkes éljenzésre adott okot. Társasvacsora után a fiatalság tánczra perdült. Az első négyest 60 pár táncolta. Az estélyen megjelent hölgyek névsorát — legnagyobb sajnálatunkra — nem voltunk képesek összeállítani, mivel a terem zsuffolásig megtelt s igy legjobb akaratunk mellett sem tehettünk ennek eleget. A mulatság a legkedélyesebb hangulat és jókedv mellett folyt le és csak ugy reggeli 6 órakor kezdett a társaság oszladozni. — Csak tessék parancsolni! vágott szavába az inas, zsebre téve a forintot. — Nem tudja megmondani, hogy hol lakik az a bankár ur. — De hogy nem tudom. Nem azért vittem tuczat számra a csokrokat Jelma kisasszonynak, hogy 116 tudnám. A Nádor utcza és József tér sarkán. — Köszönöm, János, köszönöm. Távozni készült. — Mit tetszik a doktor urnák izenni ? — Semmit, épen semmit! Azután elmegy. Felkeresi azt a nöt, a bankár leányát, beszélni fog vele. 0 nem lehet olyan kegyetlen, ö vissza fogja adni neki az ő Gusztiját. Megmondja, hogy csak öt szereti igazán, egyedül öt . . . Házasságot is igert neki ... Le fog borulni lábai elé, átkarolja térdeit és addig fog könyörögni a nőnek, mig meg nem szánja öt. S ha nem fogja Gusztit fogadni többé, akkor az okvetlen vissza jő hozzá, bűnbánóan, töredelmesen. Elért a József tér és Nádor utcza sarkára. Megtalálta a házat. Lélekzete elállt. Annyira sietett és nem szokta meg a sok járást. Megállt az utcza sarkon. Félénkség fogta el. Felmenjen-e ? Ne menjen fel ? Hátha ott találja Gusztit? S ha ott találja? Felmegy, boldogsága függ ettől, okvetlen felmegy. Becsöngetett. — Kit keres ? kérdé a szobalány. — Kalmár Jelma kisaszony ő nagyságát. :— Majd bejelentem, tessék addig helyet foglaini, hogy hívják ? — De nincs itt senki, kérem ? — Senki, csak a vőlegénye, de ő mindig itt van. No, de hogy hívják ? — Horn Teréz. De talán majd máskor ... az az csak jelentsen be. A szobalány bejelenté s választ várt. — Ki lehet ez a nő ? Horn Teréz. Nevét sem hallottam soha, minden esetre bebocsátom. — Ne bocsásd be édes, kedvemért ne 1 mondá elrémülten a vőlegény. — Ali, vagy ugy ? Most már csak azért is bebocsálom. — Nevetséges ifjú kori ábránd, diákszerelem ! Kérlek, ne ereszd be magadhoz. — Kíváncsi vagyok, mit tud mondani önről a kicsike. Eressze csak be Hedvig 1 Teréz belépett. És szembe találta magát Guszti menyasszonyával. Guszti a terem sarkába húzódott. Előlépett a varróleány, hebegve kért bocsánatot, hogy alkalmatlankodni merészel. — Nos-nos, mit akar ? Tercsi végig tekintet a nőn. Le volt sújtva. Ezt a nöt igazán szereti Gusztáv. Ez sokkal szebb, gyönyörű, mellette ő elenyészik. Most már mindent tud. Mi ö e királynői és gazdag szépséghez, ő az egyszerű varróleány ? ! Guszttra nézett. Az ijedt arczczal tekintett reá, szemeivel mintha némán könyöregne 1 — Nos hát, mit akar ? Ismeri tán ezt az urat. Ü miatta jött? Beszéljen kedvesem ! Mintha Guszti még jobban elsápadna, mintha szemeivel még kétségbeesettebben könyörögne. — Ismertem valamikor . . . régen . . De bocsánat, nem azért jöttem ide. — Hát mi egyebet akar ? mondá csalódottan a nő. A leány egy pcrczig újra habozott. Gusztávra tekintett, azután szilárd hangon mondá: — Szegény varróleány vagyok. Ha Ö nagysága olykor-olykor igénybe venni kegyes volna . . . — Csak e miatt jött ? Keressen fel holnap délelőtt, egy ruhát szeretnék ugy is átalakítani. A leány kibotorkált az ajtón. — Ugy látszik Gusztávom, hogy csakugyan régi volt ez a diákszerelem. — Igen — igen . . . szólt Gusztáv és kitekintett az ablakon. Gyorsan visszakapta a fejét. Tekintete ép a tova vánszorgó leányalakra esett. • * * És a varróleány hazavánszorgott. Oda haza jól kisirta magát. Munkája sem volt már szegénynek, de azért még sem ment el oda, azért az átalakítandó ruháért.