Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-03-22 / 12. szám

T896. MÁRCZIUS 2 2. értelemben is fog határozatot hozni a holnapi rendkívüli közgyűlésen. A miniszterhez menesztendő kül­döttségtől pedig elvárjuk, hogy ne a stat'fage szerepére vállalkozzon, hanem városunk érdekét szem előtt tartva a ministernek kellő világításban adja vá­rosunk mostoha viszonyait. Reméljük hogy a minister kellőleg mérlegelve azt, hogy városunk már eddigelé mily áldo­zatokat hozott kulturális célokra, a kül­döttség kérelmét figyelembe fogja venni. Pollatsek Frigyes. A pápai ipartestület köz­gyűlése. A pápai ipartestület í. hó 15-én — vasárnap — délután 2 órakor tar­totta meg évi rendes közgyűlését az ipartestületi helyiség tanácstermében. A közgyűlés Mészáros Károly iparhatósági biztos jelenlétében tarta­tott meg. A mult évi működésről, ugyszinte a zárszámadásokról szóló jelentésből kitűnik, hogy a pápai ipartestület hi­vatásáuak teljes tudatában van. Öröm­mel tapasztaljuk, hogy az ipartestület elnöksége az iparosok érdekeit szem előtt tartva, üdvös eszmék és indítvá­nyokkal foglalkozik, s az ipartestület tekintélyét oly nivóra szándékszik emelni, melyre ez méltán jogosult. De ezt csak helyeselni is tudjuk. Egy oly számottevő ipartestület, mint a pápai, mely körülbelül óoo taggal rendelkezik, kell, hogy mérvadóságáról adjon életjelt. Sajnos, hogy eddig ezt nem tették s csak örömünkre szolgál konstatálni, hogy minden intézkedésük arra vall, hogy a régi rendszerrel sza­kítani akarnak. Meggyőződésünk, hogy haezulon fognak haladni, nemcsak az ipartestü­let fog hivatásának megtelelni, de az iparosok között a békés egyetértés is fog fejlesztődni. Ezt pedig csakis ugy érhetik el, ha karöltve haladnak a ki­tűzött cél leié. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : JVehman Gábor einök üdvözli a szép számban megjelent ipartestületi tagokat s az ülést megnyitottnak mondja ki. Elnöki megnyitójában szép szavakban emlékezik meg hazánk ezredéves fennállásáról és vé­gül a közgyűlés jkvnek hitelesitésére Be­senbach Károly, Alstüdter Jakab és Le­gény Ferencz tagokat kéri fel. JVagy Károly jegyző felolvassa a mult évi működésről szóló jelentest, mely­ből kitűnik, hogy az elöljáróság, minden le­hetőt megtett, hogy a testület tagjainak ér­dekeit előmozdítsa és a fennforgó viszás állapotokat megszüntesse. A testület helyi­ségében egy iparos olvasókőrt létesített, mely már egy 215 kötetből álló könyv­tárral rendelkezik. Ezenkívül 3 szaklapon kivül 3 napi és 5 heti lap áll a tagok !ren­delkezesére. Az elöljáróság JVémeth Jó­zsef vendéglőssel 3 évi szerződést kötött egy a testület által évi 50 frttal segélyezett iparos szálló berendezésere, mely egyszer­mind munkaközvetítésre is feljogosittatik. A jelentésből kitűnik továbbá, hogy a tes­tület tagjai száma 563, a mult évben ipar­igazolványt nyert 33, iparát hatóságilag be­szüntette I3 és meghalt 6 iparos. A közgyűlés az elöljárósági jelentést zajos éljenzéssel vette tudomásul. Felolvastatott ezután az 1895. évről szóló pénztári számadás s ezzel kapcsola­tosan a számvevők jelentése és javaslata, melyből kitűnik, hogy a testület 6282 frt, 31 kr vagyonnal rendelkezik, ide nem szá­mítva az 566 frt 67 kr hátralék követelést. A számvevők jelentéséből kitűnik, hogy a számadások rendben és szakavatottan kezel­tettek, melyért a dicséret G(ldl János egy­leti pénztárost illeti meg. A közgyűlés a pénztári számadásokat uj lakezimet. „De az istenért el ne árulja a doktor urnák, hogy én tőlem tudta meg . . . De, tudja, nagyon megszántam magát . . . Ezek a férfiak ! Ezek a férfiak." Azután me­sélni kezdett az ö leány koráról. Öt is sze­rette, őt is megcsalta egyszer egy barna fia­tal ember, nem is törődött vele többet, visz­szajött az még térden csúszva, de ajtót mű­tőt neki, nőül ment az ő csendes, jámbor férjéhez, ki jóravaló ember, még csak nem is iszik ... S igy tovább. A szegény leány sokkal jobban el van foglalva a maga bajával, minthoyy a szom­szédasszony fecsegésére hallgatna. Végre észreveszi ezt az asszonyság és mérgesen dörmögi: „Érdemes volt ennek elárulni a lakezimet ?* Azután elhallgat. A leány végig siet az utczákon. Az Andrássy ut messze van a Baross utczától. Nem volna-e jobb, ha villamosan menne ?.. Majd elér ő gyalog is . . . Hogy fogja Guszti fogadni ? Mit fog ő Gusztinak mondani ? . . . Szemrehányásokat tesz neki, megátkozza és otthagyja ... Nem, nem ! csak megkérdi tőle, miért hagyta el V S ha azt feleli, hogy már megunta őt, ha már mást szeret, jól van, legyen boldog azzal a másikkal. Igen, azt fogja mondani. Odaér a házhoz. Már messziről tündö­köl a t'eketetábla nagy arany-betükkel : Dr. Balogh Gusztáv orvostudor, rendel d. u. 2—4-ig. Szegényeknek csütörtökön d. e. 11-ig ingyen. — .Lassan megy fel a széles, szőnyeg­gel borított lépcsőzeten és félénken csenget be az ajtóra. Mit fog mondani Guszti ? De már jön, kinyitni az ajtót. Az inas volt. — Itthon van-e — a doktor ur V A szolga végig nézte a varróleányt. — Nincs. Nem tudja, hogy az ingyen­rendelés még csak holnap délelőtt lesz ? Ne alkalmatlankodjék ! S bc csapta a leány előtt az ajtót. A varróleány egy perczig habozik. Be­csengessen-e ismét ? Be merjen csengetni ? Igen, becsengett, neki nem kell félni a — Guszti szolgájától. Megnyomja a csengetyü gombját. — No hát mit akar ? rivall rá a szolga. — Én nem vagyok beteg. — Ja vagy ugy ! vigyorog a szolga, vé­gig nézve a leányt. Elég csinos. — Nein. Téved — szólt reszkedve a leáay - - én a doktor ur rokona vagyok. Az inas meghökkent. „Bocsánat kisasz­szony, bocsánat. Tessék besétálni a fogadó terembe, de a doktor ur nincs itthon és csak a rendelő órára jön haza, elment a banká­rékhoz. A bankárokhoz ? . . . Ugy-e sok dolga van az orvos urnák ? Nagyon sok ? —• De hogy ! De hogy ! Nincsen semmi dolga. No, de a bankár ur több nagy be­tudomásul vette és a pénztárnoknak a szo­kásos felmentvényt megadta. A folyó évi költségvetés előirányzat tudomásul vétele után következett az ipar­testületi betegsegélyzö pénztár részére 20 közgyűlési tag, 1 rendes es 1 pót felügyelő bizottsági tag megválasztása. Elnök indítványára a 20 közgyűlési tag, az újonnan megválasztandó <lsö hus/. elöljárósági tagokból sor szerint lett kije­lölve. Felügyelő bizottsági taggá Uajn ócJcj/ Béla, póttaggá Alstddter Jakab lett egy ­hangúlag megválasztva. Ezután következett az ügyész, jegyző, elöljárösági tagok és számvevők megválasz­tása, mely egyhangúlag ejtetett meg : I. Ügyész : Dr. Hirsch Vilmos. II. Jegyző : Nagy Károly. III. Elöljárósági rendes ta­gok : Altstádter Jakab cipész Besenbach Ká­roly épitő. Bikky Sándor kocsigyártó. Bőhm Samu esztergályos. Bornemisza József csizm. Bódai István kárpitos. Böröc/ky Ferencz kalapos. Braunstein Márkus szabó. Csik Ká­roly szabó. Deutsch Dávid sütő. Dienstman Tamás szobafestő. Ifj. Edelényi József ko­vács. Ferenczy Pál kádár. Fixmer Péter bor­bély. Gyuk Nándor asztalos. Gaál Gyula mészáros. Hercz Béla óras. Horváth József ács. Huppán István fazekas. Id. Kléva Már­ton csizm. Kelemen János csizm. Legény Ferencz csizm. Lóskai Béla csizm. Lőwinger Rafáel czipész. Mayer Adolf könyvkötő. Marton Antal czipész. Szeglethy József szíj­gyártó. Szabó Pál bognár. Schnattner Géza hentes. Trauner Lipót lakatos. IV. Póttagok : Keszei Ferencz szűcs. Bárka József rézműves, Singer Jakab aranyműves. Andrasits Boldi­zsár takács. Kocsis Károly kőműves. Szvo­boda Ede bádogos. Kléva József csizm. Hedli Imre szabó. Füstös István csizm. Glück Miksa czipész. V. Számvevők : Kluge Károly kékfestő. Hajnoczky Béla sütő. Hédly Antal szabó. Hirsch ügyész megköszönve a bizal­mBt, igéri, hogy ugy mint eddig, ugy ezután is az ipartestület felvirágzása és jólléte ér­dekében fog működni. Szónoki lendülettel mondott beszédében hazánk ezredéves fenn­állásáról emlékezett meg, kérve a tagokat, hogy karöltve, szép [egyetértesben működ­jenek közre az ipartestület felvirágzása ér­dekében s ily testvéries működés közepette tegsegélyző egylet elnöke, majd szerez ö a doktor urnák elég beteget. A leány elsápadt. Hogy hívják azt a bankárt ? — Kalmár ur a kinek tudni illik egy gyönyörű leánya van és ennek férjéül szej melte ki a doktor urat. Hihihi ! — nevetett hozzá az inas. — Mondja meg az orvos urnák, hogy itt volt a Tercsi kisasszony, majd délután eljön megint, szólt a leány és letántorgott a lépcsőkön. Délután azért mégis csak eljött. Az inas régi ismerőseként fogadta. — Uram nincs it'Jion. A rendelő órára haza jött. Volt valaki itt ? kérdezte. Mond­tam, hogy Tercsi kisasszony a rokona. Kér­dezte, hogy mit mondott kegyed ? Megmond­tam, hogy délután ismét eljön, a rendelő órára. A doktor ur erre azt válaszolta, hogy elmulaszthatatlan teendője miatt ma rende­lést nem tarthat és rögtön elsietett. — De kisasszony, miért lett hirtelen oly rosszul, egészen elhalaványodott V — Semmi, semmi. Legyen oly jó s hozzon egy pohár vizet. Szegény leány azt hitte, megfullad. A tálezára egy ezüst forintot tett. — Hogy is hívják V — János, francziául lián. — Nohát, János, tenne nekem egy szí­vességet ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom