Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-01-12 / 2. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896 január 12. 2. szam KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhívás »Pápai Közlöny« 1896. évfolyamára. Lapunk most már a VI. évfolyamba lépett. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk régi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekeinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. A szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordulunkés fölkérjük, hogy lapunkat ugy erkölcsileg, — mint előfizetés által — anyagilag támogatni s széles körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az óndicséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig megjelent számai közzen forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt, a melyet követtünk, a munkásságot, melyet kifejtettünk. És midőn az eddig megjelent számainkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit Ígértünk megtartottuk s igy bizalommal ajánlhatjuk magunkat városunk és megyénk értelmiségeinek támogatására. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmozdítandó czélra — szoba sem jöhet és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagv közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megaj indékozva támogatni fogja a »Pápai Közlöny« független közérdekű hetilapot, melynek főtörekvese, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindaz >kat, kik a lefolyt év előfizetési dijával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta fordultával leróni és az előfizetést megújítani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagy közönséget, hogy bennünket jószándékunkban továbbra is támogatni szíveskedjék, újult erővel fogunk a nehéz munkához az újév küszöbén. Pápa, 1896. január hóban. Hazafias üdvözlettel a rPápai Közlöny* szerkesztősége és kiadóhivatala. A ,,Pápai Közlöny

4' ára : Egy évre 6 trt. (12 korona.) Fél évre 3 frt, (6 korona.) Negyedévi e 1 frt 50 (3 korona.) Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos czimére Pápa Kózép-utcza (Zálogház-épület) küldendők. u Kfu áíl-ÉÉii! Uti Valamint hazai kultúránknak, hazai iparunknak és egyáltalán nemzeti fejlődésünknek, vagyoni jólétünknek megölö mérge az a rossz szokás, hogy többre becsüljük a külföld produktumait a magunkéinál, hogy a magunk erejét kicsinyelve, a külföld erejébe kapaszkodunk s a helyett, hogy utolsó garasunkat is itthon költenök el, külföldre visszük, a külföld vagyonát gyarapitjuk: ép igy vagyunk mi vidékiek városunk kultúrájával is ; a mi a miénk az nem jó, nem tetszik, nem kell. Akárhány hölgy budapesti vagy bécsi czégnél csináltatja ruháit, söt mi több, egyes háztartásba még a kávét is külföldről hozatják. A helyett, hogy helyi kulturánkat, helyi iparunkat és kereskedelmünket támogatnók, másokat gazdagítunk. A fővárosi meg a bécsi lapok tele vannak reklámos hirdetésekkel, olcsó, tetszös árakkal s ez megszéditi a közönség nagy részét. Azt hiszik legtöbben, hogy olcsóbban vásárolhatnak. Meg lehet, hogy olcsóbb árban jutnak mindenhez, de nem is ér E8B TÁRCA Az elsd bál. Mottó Az első bálban megszülethetik a boldogság, dc el is temetkezhetik örökít. — Mily boldog vagy édes Sasa, hogy bálba mehetsz ! . . . . suttogta a kis Lili naiv tekintettel testvérjére függesztve szép kék szemeit, melyekből anynyi édes sejtelem sugárzott a bálterem szépségeiről .... örömeiről. — Ah ! . . . majd ha nem engem is bevezetnek abba abba a mesés ragyogású tündérvilágba, sóhajtott fel vágyakozva .... akkor ugye nékem is ilyen szép ruhám lesz, minő a tied ? Nem hallatszott semmi felelet és a kis leány álmodozva, hallgatag ajakkal bámulta tovább csodaszép nővérét, ki gondolatba rnerülten, fejét kezébe hajtva állt az óriási tökör előtt, inig lelke a képzeletvilág mámo-" ros hazájában kalandozott. A rózsaszín lámpaburán átrezgő halvány rózsafény behintette a kis szobácska minden részét ... az értékes console tükör lapjára lopta az igérő alak lenge mását ; ingerkedve csillogtatta az ékszeres tüzes gyémántjait . . . tündéri homályba burkolta az elragadó képet . . . Sasa hosszasan belepillantott a hizelgő kristálylemezbe ... ott lebegett a csalékony varázskép megfoghatlan semmiségben . . . egy üde hamzas arczocska mosolygott reá, egy szerelmes tekintetű szempár ragyogott felé boldog sugárzással, és ő szende pírral fordult el önmagától . . . Ebben a pillanatban oly szép volt ! . . . oly nagyon szép ! ártatlan arczát kimondhatlan bájossá tette a félelem és meglepetés saját szépségétől. — ... Ha ő nem lesz ott ?! ... e gondolatra szép arcza elborult és szemébe titkon köny szökik . . . lelke visszaröppen a közelmúltba, mikor először látta ábrándos képzelmeinek ideálját ; homlokát merengve végig simítja kezével és tekintete reátéved az illatozó, pompás bálicsokorra, melynek hószinü rózsái biztatóan mosolyognak felé s mintha mondanak . . . ott lesz ! ott lesz a szép ismeretlen ! — Min gondolkodol édes Sasa ? . . . kérdezte félénken ismét a kis Lili, aki nem tudja megmagyarázni magának hogy szép nővére min töprenkedik most ? . . mikor kimondhatlan öröm vár reá a legközelebb, órában, mikor oly szép ruhája van ... és bálba mehet ! — Ügy félek ! . . . folytatta szomorúan hogy ha hazajössz a mulatságból, nem leszel oly boldog és vidám, mint eddig vaial, megunod majd a mi csendes közös szobacskánkat és mindig a táncterembe vágyói vissza ! . . . Sasa most hirtelen felpillant és mosolyog a kedves aggódó arcába, aztán elfelejti, hogy kényes, finom ruháját összegyűrheti.. . odaszalad a jó testvérhez és összecsókolja angyal fejét. — Légy nyugodt te drága ! te egyetlen ! . . . boldog leszek, sejtem ! . . . érzem . . . hogy boldogabb mint most — és reá gondol az esetleges találkozásra, mitől megremeg szerető szive. És a kis leány átfogja gyenge karjaival, megcsókolja homlokát és álmosan a fülébe súgja : Jő mulatóst édes Sasa ! ... jó mulatást! . . . aztán fürtös feje lehanyatlik és