Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-10-25 / 43. szám

1896 október 25 PÁPAI KÖZLÖNY 3 Bulgáriára utalnak, csak mosolygást érdemel­nek, mert hiszen a legközelebbi mult naoyon is megmulatta, hogy mennyire függetlenek például az orosztol e kis államok. Még Ro­mániának is 15.000 embere cs egy tartomá­nya veszett el az orosz miatt, Bulgáriában pedig Sándor fejedelem, Sztambulov, ha él­nenek, sokat beszelhetnenek Bulgária füg­getlenségéről. Hogy hazánk fajrokon nélkül, tele nem­zetiségekkel, szövetségre szorul, azt meg maga Kossuth Lajos is elismerte, a ki egy­szer Romániával es Szerbiával akart szövet­séges államot alkotni. A kiegyezési alap a nemzet megerősödesét, megizmosodását te­remtette meg. A nemzetnek aspirác.ót ez alapon is lehet megszerezni, nem kell arra külön u. n. »nemzeti párt«, mely ma, mikor benne egyformán megfér a revizionista, meg a radikális, nem egyéb politikai vegyes greiz­lereinél. Lelkesedessel hivatkozik a legalkot­mányosabb uralkodóra, a ki ez alapon nem egyszer valósította meg a nemzetnek óhajait. Kortesvergődésnek tartja, mikor az ellenzék Banffyt gyengének, Becs kezeben bábnak tartja. A becsi lapok és a körvclemény egy­hangúlag máskép ítél erről és Kálnoky gróf bukása az Agliardi-ügyben mást bizonyíta­nak. A magyar befolyás nyilvánvaló a mo­narchia vezetesében. Majd ismerteti a szabadelvű párt mű­ködését, mely a lefolyt ciklus alatt egyene­sen korszakot alkotó müveket adott az or­szágnak ; ilyenek az igazságügy terén a szó­beliségre alapított uj sommás eljárás, az örö­kösödési eljárás és főleg a bűnvádi eljárás. Az embryóban levő agrár pártot feleslegesse teszi az a nagymérvű gondoskodás, a mivel a földmivelesi kormány a földmivelés érde­dekeit gondozza ; utal a mezőrendőrségi, te­lepítési, szőlők védelméről, telekkönyvi be­jegyzésekről stb. szóló törvényekre s a kész javaslatokra a kötelező állatbiztosításról, a hitelszövetkezetekről, a munkás- és cselédvi­szonyok szabályozásáról szólókra. Vasúti há­lózatunk, uj közlekedesi utaink, az önálló magyar gőzhajózás, a Vaskapu stb., mind megannyi erőforrásai a magyar közgazda­ságnak, A nemzeti kultura élén pedig egy tett­erős fiatal vezér van, a ki már is a nemzet osztatlan elismerését vívta ki. További fej­teget eseiden Fenyvessy sajnálattal említi fel, hogy az ujabb idők küzdelmei nem enged­ték a törvényhozást az iparosok érdekei­vel többet gondolni, pedig e téren sürgős javitásokra van szükség. Az iparosok képe­sítését szorítani kell. Szóló a szabad ipar előnyeit ismeri, de a szabad levegő is szűk ­seges, meg sem tartjuk szobánk ablakit éj­jcl-n?ppal nyitva; a híd is szüksc'ges a ví­zen, de a hidra karfát alkalmazunk. Ilyen szükséges megszorh is a kvalifikáció szigorí­tása. JVem helyesli, hogy az állam a bű­nösök, a rabok által valóságos konkurrenciát csinál a fegyenc-ipar által a becsületes ma­gyar iparosoknak. Ezen segíteni kell. A jövő országgyűlés feladatkörét két irányban látja. Az egyik a közgazdasági kér­dések megoldása ; a másik a belügyi általá­nos közigazgatási reform, melynek üdvös elő­reformja a közigazgatási biróság intézményé, A közgazdasági kiegyezési kérdé­seknél a bankügyre nézve Fenyvessy kijelenti, hogy az osztrák-magyar banknak csak az esetben kívánja megadni az ujabb privilégiumot, ha magában a bank organizmusában intézményszerü garanciát ka­punk arra, hogy az ország hiteligényéit kel­lőit g kepes lesz a bank kielégíteni es a va­luta rendezésénél reá váró feladatoknaK megfelelni. A bank főtanácsában okvetlenül egyenlő számban kell helyet foglalui a ma­gyaroknak az osztrákokkal együtt. A valuta végleges rendezése a le­hető legjobb kezekben van Lakács László pénzügyminiszternél. Az osztrák kormány már magára vállalta a sóbánya utalványokkal kap­csolatban forgalomban levő államjegyeknek a saját költségén való beváltását ; s a még kint levő 112 millió forint államjegy a két állám részéről 30 és 70%"b a n be fog vál­tatni. A kvótára nézve megjegyzi, hogy a ! közvélemény tendenciózusan teves iranyba ; lett vezetve, mikor mindig csak a felemelés ] ellen irányították a figyelmet, mely egész | röpszóva változott Nem helyes az osztrákok Í merev álláspontját utánozni, mert elvégre is ! nekik is kell engedni. De nekünk pedig az egesz kiegyezés ósszeredményét kell nézni. Es ha az összeredménynek elő­nyei. megnyert kedvezmenyei, a régi kiegye­zés hibáinak, hátrányainak lehető megszün­tetése kedvezőbb, előny ösebb helyzetet teremt, akkor megterhelésről nem lehet be­szélünk. Bízik a Bánffy kormányban, hogy mint eddig, ugy ezentúl is megtudja óvni az ország igaz érdekeit. Szóló mindenesetre előnyösebbnek tart egy tiszteséges kiegyezest és vámközösség az onaiiö vam ismeretlen kísérleténél, tetszelgős jelszóknál. Előnynek tartja szóló, ha ki lesz kötve, hogy Magyarország a külföldről, Bosz­niából, sót Ausztriából is behozott JJíogyasz­tási tárgyakra a pótléknak megfelelő adót vetett ki. Előnynek taitja, ha ezentúl nem­csak a szeszre, de a sörre czukorra, petró­leumra kimondatik, hogy a fogyasztási adók után az adó azon orsztg pénztárába folyjék be, mely azt fogyasztotta. A jövő országi!) üles másik teendője as állami közigazgatás* E reformot az egységes magyar álkmi erdeke követeli s e í reform a szabadelvű pirtnak régi tartozása a melyet a Bánffy-kormány közmondásos szerencsés keze meg is fog valósítani. Az egységes magyar állam érdeke kö­vetelte az egyl izpoütikai intézmények be­hozatalát is, melyeket megszüntetni többé | teljes lehetetlen. Nem tette ezt még a kle­rikális ko-mány sem Belgiumban. Amitás a népp irt állítása, hogy az a katholikus, a ki megszavazta azt, az megtigadta egyhazát. Ez allitas a legnagyobb mértekoen sértés az apostoli királyra, a katholikus egyház legfőbb kegyurára, ki azon törvényeket szen­tesitette. Ha a néppárt állitá;a igaz lenne, akkor a római szentszeknek régen meg kel­lett volna szüntetni minden baratságos vi­szonyt a magyar királyi házzal, pedig a szentszéknek ez eszeágában sincs, mint a hogy a legjobb barátságban el minden más európai országgal, a hol a polgári házasság és egy szabadelvű intézmények rég be van­nak hozva. Ideje, hogy ez országban val­lás-béke legyen A ki ezt feldúlja, bűnt követ el, A szabadelvűs ég nevéhez van kötve e nemzetnek legszebb, legdicsőbb diadalai; szabadelvűek voltak e nemzetn k legelső, I leghívebb, legnagyobb fiai. S az a párt, I mely e szabadelvű nevet nemcsak névleg bírja, de azt hűséggel, odaadással szolgálja királyért és hazájaert, az a párt megérdemli hogy e nemzetnek impozáns töbesége ujbol rea bizza államának, népének sorsát. Lelkes, szűnni nem akaró éljen­zés hangzott fel a meggyőző hévvel mondott beszédre, mely mondhatni mély benyomást gyakorolt az egybegyűltekre, és a választók lelkesedéssel csoporto­sultak a jelölt körül őt beszédjéért üd­vözölni. Az éljenzaj csillapodtával B,.ranyay Zsigmond a párt egyik alelnöke mon­dott mélyen átérzett köszönetet a je­löltnek szép beszédjeért. Utánna még Kende Ádám dr. a párt jegyzője be­szélt nagy hatással utalva arra, hogy ilyen lelkesedés mellett bizton hiszi a párt, hogy a zászlót melyet a jelölt érdekében kibontott, diadalra is fogja vezetni. A megjelent, választópolgárok, kik­nek számát körülbelül 350 főre becsül­tük, a jelölt lelkes éljenzése mellett hagyták el a termet. Meg csak néhány nap választ el ben­nünket a kepviselőválaszias napjától, de meg is látszik az varosunkban. Mozgolódás, sür­gölődes, forgolódás észlelhető mindenütt. Eddig csak meg voltunk valahogy csén­desen, mert mindnyájan az egyhangú válasz­tásban bíztunk, de az utóbbi napokban meg­jelentek nálunk is a sáskák es egy sáska­párti jelöltet állítottak fei Taschler szemé­lyében. Azt hiszem felesleges tálán megma­gyaráznom, hogy ki az a Taschler uraság. Ugyanaz, ki csak nem regibben a Lueger magyarfalót üdvözölte. Ugyanaz, kiről vá­rosunkban mindenki tudja, hogy az erköl­csösség nem a legerősebb oldala. Ugyanaz, ki tavaly a Császárfürdöben a papgazdasz­szonyok konferenciáján elnökölt s határoza­tilag kimondotta, hogy ezek a feleseg teljes egyenjogúságra hivatottak. Végül ugyanaz, ki néhai Esterházy Pal grófnál tett bécsi látogatása alkalmával zsebkendőjét kivéve, veletlenül egy oly tucat valamit ejtett ki a zsebéből, a mit elővigyázatból csak a gazd­asszonyanál szokott hasznalni. Igenis kérem, ez a Taschler plébános szándékozik Pápa városát az országházban képviselni. Na neked Papa város ! Hát az úgynevezett néppárt ne.n kapott más jelöl­tet mint Taschler urat ? Avagy talan előre megfontolt szándékból tette ezt a párt, hogy őt jelölte ki a csúfos bukáshoz ? Ez némi­leg megnyugtató, mert a körülményekhez mérten komoly ember ily biztos bukáshoz nem adja oda a nevet. Taschlernek nincs már mit veszíteni, hát odaalt szívesen mar­tyrnak. 0 csak nyerhet ezzel a biztos bu­kással. A néppárt körében időközben találunk olyanokat is, kik még néhány nappal előbb erós liberálisok voltak. Testtel lé'ekkel »Láng« pártiak voltak s most egyszerre néppártiak lettek. Vannak olyanok is, kik a Fenyvessy kontójára ittak eddig a »Bundában« most meg jónak látják a Lukonics vendéglős jő borát kóstolgatni. Hogy szerdán kire sza­vaznak ezek a választó urak, azt nem én, de talán ő maguk sem tudják. Rabi Akiba szerint »Alles schon dagewesen.« Ugodról is furcsa dolgokat beszélnek. Ott az ugodi plébános viszi a főszerepet. Lu­kácsek bátyánk máskülönben igen derék em­ber, csak az elveiben olyan változékony, mint az áprilisi időjárás. Volt ő már kor­mánypárti kepviselő, 48-as kortes es most minthogy ri koi .janypárt nem elég »]ül« tá­mogatta, hái a néppártnak tesz szolgálatot. Mindent elhittem volna róla, csak azt nem, hogy ily rövid időköz után KaufniAinn csóthi plébánossal egy kocsin járja be a fal­vakat. Lukáesek es Raufmann! Wíe reimt sich das zusamen 1 A történtek után azt hittem hogy még a halálban sem fognak egyesülni. No de még nem vagyunk a ve­génél, még megérjük, hogy Lukáesek bá­tyánk visszatér a nyájához. Já,kói erdőmes­ternek sok lehetetlenseg sikerült már, majd csak megcsörgeti az »Ádam« zacskóját, s ez ? *

Next

/
Oldalképek
Tartalom