Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-10-25 / 43. szám

4 PÁ PAI KÖZLÖNY 1896. október 11. Dezső nem fér meg a bőrében, nem elégelte meg azt a dicsőséget a mtv/et a vaszari koronán aratott, most eljött Pápára szerencsét próbálni és megala­kítani a pápai néppártot. A dolognak ugyan ha é deme szerint méltatnók, nem volna r -j még csak annyi jelen­tősége sem, hdgy reá egy krajczár ára nyomdafestéket pazaroljunk. Mindazon­által ujságiró tisztünknek meg akarván felelni, el kell mondani véleményünket. Mi a küszöbön levő választások tekintetében nyiltan, őszintén kimond­tuk már véleményünket; s nyugodtan néztünk mindennemű ellenzéki állás­foglalás elé. Alkotmányos küzdelemtől elveink diadala érdekében egyáltalán nincs okunk visszarettenni, de mikor egy kis maroknyi (kétségtelenül elszánt) csapat előáll és a felekezetek csendes békés és soha nem zavart egymás mel­lettiséget megzavarja, és katholikust a protestáns ellen, mindakettöt pedig a zsidó ellen uszítja, üszköt dobván ez­zel társadalmi életünkbe, azt alkotmá­nyos küzdelemnek sehogysem nevez­hetjük. És a mi még sajnálatosabbá te­szi e dolgot az éppen az a körülmény, hogy ha már akadt is néhány hive városunkban ennek a szerencsétlen ugy nevezett néppártnak, ugy önkény­telenül is arra a megjegyzésre kell ki­fakadnunk : megtalálja a zsák a folt­ját, valóban a milyen a párt olyan a jelöltje is. Keresve sem tudott volna ez a néppárt őnönmagához méltóbb névvel a választási küzdelembe bele­menni, mint T a s c h 1 e r nevével. Mi csak örvendeni tudunk ezen, mert igy bizonyosak vagyunk benne, hogy mindenki a vezéréről megfogja ismerni e pártot is. A kik pedig váro­sunk polgárai közül ezt a pártot al­kotják, azok ám számoljanak maguk­kal, tetszelegjenek csak ama Herostra­tesi dicsőség sugarában, hogy ök be­A lány kissé odább húzódott a férfi­től, aki oly epedön tekintett a beszélő aj­kakra. — Bizony Balázs, kegyetlen dolog a háború! Mult héten valami Davitz német vezér járt erre, s kirabolta a szillieket s az urasági majort is fölégette. Aztán jött az Ebergényi ezrednek egy csapata Serényi Ottó hadnagy vezetése alatt. Ezek voltak ám a derék fiuk, még a svábokat se bán­tották, pedig azok mikor bejöttek, puskatüz­zel fogadták őket. ;— Mit beszélsz ? Serényi Ottó az én hadnagyom ! Most helyeztek át a századába. No az derék ember, itt volt nálunk szállya s mikor erre volt az ezrede, kétszer is a niult hetekben, mindig hozzánk jött. Derék fiuk. Nem raboltak azok a némettül se, még a magyarnak is fizettek minden szál szénájáért nagy rézpénzzel, akkorával, mint a tenyerem. — S aztán mit csinált itt az a Se­rényi ? —• Oh semmit, éppen semmit. " Nagyon jól elmulattunk vele, sok bo­londot! cselekedett, aztán a haját mindig ugy fonta be és rakta föl, mint mi lányok álltak a magyar faló Lueger hü csat­lósainak fekete csapatába. Pápa város közönségének szé­gyen volna eszközzé aljasulni csak azért, hogy valaki heccet akarjon pro­vokálni. A választás egyik legszebb joga a teherviselő polgárnak, mellyel észszerűen kell élni, ha városunk, nem­zetünk javát akarjuk általa előmozdítani. Nekünk olyan képviselő kell, aki szi­vén viseli képviselői kötelességét, aki a polgárság javat szem elöl nem té­veszti, nem pedig olyan, ki Luegerrel a magyar falóval egy táborban küzd. Választás küszöbén vagyunk, moz­galmas napok előtt állunk, bár ez vá­lasztás előtt mindig igy szokott lenni, csak az a baj, hogy a mozgalom a békés egyetértés ellen van irányítva egyesek részéről. Vigyázzunk, hogy ezen mozgalmakból olyan sajnos kö­vetkezmények ne származzanak, melyek nyomot hagynak a hiszékenyek éle­tében. Reméljük, hogy Pápa város józan gondolkozású elemei, nem fognak fel­ülni a békerontóknak, a népbolondi­tóknak azoknak, kik a vallási jelvénye­ket s hitélet szertaitá ait arra használják fel hogy azokkal bűnösen megejtse a hiszékeny nép lelkét. Fenyvessy Ferencz programm­beszéde. Nagy érdeklődés és lelkesedés kö­zepette mondotta el Fenyvessy Ferencz városunk képviselőjelöltje mult vasár­nap programmbeszédét a Griff szálloda nagytermében. Délután 4 órára volt kitűzve a programmbeszéd megtartása, de már jóval előbb sürü tömegekben csoporto­sultak a választók a Griff szálloda előtt, várva a képviselőjelölt megérkezését. Pontban 4 órakor érkezett meg Fenyvessy képviselőjelölt a párt vezér­féríiai kíséretében a Griff terembe, mely akkor már zsuffolásig megtelt, városunk választópolgára: al, kik a jelöltet zajos éljenzéssel fogadtak. Az éljenzés csillapultával Sült Jó­zsef pártelnök szívélyes szavakban üd­vözölte őt a párt nevében és midőn örömének ad kifejezést, hogy a párt jelöltségét elfogadta, felkéri őt prog­rammbeszédének elmondására. Fenyvessy Ferencz általános fi­gyelem mellett másfél órán át nagy­szabású politikai beszédet mondott, me­lyet. több izben általános éljenzés sza­kított télbe. Különös tetszéssel fogad­ták beszédének bevezető részét, a mi­dőn hálával emlékezett meg városunk volt képviselőjének Lang Lajosnak ér­demeiről. Fenyvessy programbeszédjéből a következő tudósítást adjuk : Mindenekelőtt büszke arra, hogy őt »otthon-< jelöltek ki, a hol hibával együtt szeretik és igy a bizalom rjá nézve értéke­sebb. Hálával emlékezik meg a városnak 15 éven át volt képviselőjéről, Lcing Lajosrol, a ki, csak hogy Pdpclil a szabadelvüen gondolkozók táborát meg ne ossza, félre ál­lott és igy alkalmat nyuj'oct azok egyesülé­sére. Programmbeszédeb n n in tog hamis színeket használni ; nem festi rózsás színre azt, a mi sötét, de nem engedi azt sem, hogy mint ezt a néppárt teszi, feketéié fessék azt a mi dicsőségteljesen ragyogó. Feltétlen hive annak a kiegyezésnek, mely egy 300 éves vis'á'yt t;o.i és nemzet közt megszüntetett. A i.enzei históriájából vett példákkal igazolja, hogy Ausztriával való szövetségünkre szükség van. A vi ágtörte­nelmet mozgató erők egészen mások most, mint annak előtte, mikor kis olasz városok is független államot képezhettek. Hazánk a mohácsi vész óta a kis államok közé tarto­zik ; keleten vagy nyugaton kellett tamo­gató szövetségest keresni, mert ha a török nem fogja többé elfoglalni Budát, de a pán­szlávizmus veszedelme nincs kizarva: Saját földünkön is elég bajt okoz a derék ág. ev. hitvallású polgárainknál Ugronék példái, mi­kor a »független« Szerbiára, Romániára és szoktuk. Mikor elment mindig megakart csó­kolni I — És te engedted ? — Ugyan, hogy képzelhetsz ilyet! Hisz tudod, hogy én csak téged szeretlek, ezt a bozortos barna haragos arezot, az Ottónak meg olyan fehér lányképe van Azzal odavonta magához Balázs fejét és kehléhez ölelte Hanem Bodor Balázs nem érezte már oly melegnek az ölelést, mint azelőtt. No ne ne ! még megfojtod a Ba­lázst ! — dörmög közbe az öreg erdész. E pillanatban a kert aljáról és a je­genyés felől puskalövések és vad orditások hangzanak föl. Az udvar egy-két perez alatt tele lesz nemes vadászokkal, kik a kerítésre s az ól tetejére mászva igyekeznek védelmi pontot foglalni a támadások ellen. Kívülről erös küzdelem zaja hallatszik. Egyszerre benyomják a kaput s azon egy honvédcsapat zudül be romboló erővel. A német vadászokat pillanat alatt lefegyve­rezték. Bodor Balázs a németek rohanása el­len védekezendő fölhajtott pisztolylyal lé­pett ki az udvarra. A honvédek látva a pa­raszlgunya alatt az atillát, bizonyára az osztrákok spionjának vélték, neki estek s irgalmatlanul elagyabugyálva, mindenestül j az ólba lökték őt s utánnak a foglyul ejtett német vadászokat. — — — — —- — — Ilonka pedig vigan repült a honvédek vezetője, Serényi Ottó karjaiba. Az alkonyat leszállt. A pitvarajtó rö­krai mellett a fehérarczu, a szép Se­A; zsaboki „ , r rényi Ottóval enyeleg az öreg erdész Ilo­nája. Nem törődik ö azzal, hogy mit csinál ezért a tejképű tisztért elhagyott daliás hon­véd az osztrák zsoldosok társaságáben, ott a kerités melletti ólban . . . Egyszerre inogni kezdett a faalkotmány. Az összetett férlivállak kivetik sarkaiból az ajtót. Egy dördülés és a nyalka, a fehérarcú tiszt átlőtt mellel holtan bukik a rözsebok­rok alá. Bodor Balázs pedig nevetve dobta a füstölgő pisztolyt a szép Ilonka lábaihoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom