Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-10-18 / 42. szám

PÁPAI KÖZLÖNY 1896. november 18. Fenyvessy érdemeiről lapunk mult számában tettük említést, jeleztük hogy ö minden pápai közügynek szószólója, minden pápai polgárnak készséggel barátja és közbenjárója. Ö évek óta a mi emberünk, • hollott nem is volt a mi képviselőnk. Tehát nagyon is méltányos az, hogy most midőn erre az alkalom kínálkozik, viszonozza Pápa városa az ö polgártársi erényeit. Eddigelé mi kerestük öt fel, idejét, befolyását, közbenjárását vettük igénybe, mutassuk •meg tehát most, midőn ö maga kéri polgártársainak bizalmát, hogy nem vagyunk iránta hálátlanok. Jogos és méltányos, hogy párt és valláskülönbség nélkül egyesüljön a pápai polgárság a Fenyvessy helybeli pártban és egy kórusban kiáltsa hogy : „Éljen Fenyvessy"! Lesznek ugyan többen, kik ezen kijelentésünket személyi érdekekre vezetik vissza, de mi ezzel nem törődünk, a nagy többség, kik városunk érdekeit szivén viselik, és kiket a kerület java vezérel, velünk együtt tartanak. A mily csendes lefolyásúnak Ígérkezik városunkban a képviselőválasztás, ép oly izgalmas és érdekes választásoknak nézünk elébe a megye kerületeiben. Egyes kerületekben három jelölt érdekében folyik a korteskedés és sokhelyen a korteskedések túlzásai annyira terjesztik a korupciót, hogy már ennek a sajtó részéről való elhallgatása korrupció lenne. Lapunk elején ezen korrupció kijelentésére vállalkoztunk. E cikk nem levén kortes cikk, természetes, hogy kinek-kinek meggyőződését kellő tiszteletben tartja. Ám egy kívánattal leHa elitélnek becsületsértés miatt, még mindig megmarad a vigasztalásom, hogy újra össze gazemberezhetem. Ilyen és hasonló épületes gondolatok foglalkoztattak, mikor valaki kopogtat az ajtómon. — Szabad — velem oda mérgesen. — Adjon Isten Gyuri, — köszöntött a belépő. — Hát hogy miként vagy ? Megismertem. Régi iskolatársam volt. Vagy esztendeje már, hogy nem találkoztunk. Elszakadtunk valamennyien : ki jobbra ki balra tartott, Pillanat alatt feledtem a szabómat kontóstul, pöröstül. Honnan kerülsz erre ? mond csak merre hordoz a szél ? — Igazad van, — felelt ő — engem hiszen hordoz a szél. Postára adtam a fejemet s most a mozgó postával egy hét alatt bekalandozvm a fél országot. Notabene, megkaptad a minap üdvözletemet ? — Üdvözletedet ? — Kérdem megakadva — micsoda üdvözletedet ? — Hát azt a levelező lapot értem. Tudom, kicsit meglephetett ? Háztain a fejemet. Nem emlékeztem. — „Nem kaptam én négy éve levelező lapot tőled" szóltam. — Ejnye de nehezen megy az emlékezésed. No de mindjárt segítek a dolgon. Azon kezdem ismét, hogy a mozgó postát het végezni, hogy legyen a közelgő választás szerencsés kerületünkre. Legyen ezen uj választás annak tanúsítása, hogy a közvéleményben a legszentebb jog gyakorlatához meg van immár a megvesztegethetlen lelkiismeret is. Kendkivüli közgyűlés. — A polgármester kitüntetese. — Pápa város képviselőtestülete mult vasárnap rendkívüli közgyűlésre gyűlt egybe, mely alkalommal a. megejtendő országgyűlési általános képviselőválasztásokra vonatkozólag érkezett legfelsőbb királyi leirat kihirdetése volt napirendre kitűzve. A rendkívüli közgyűlés iránt ritkán tapasztalható nagy érdeklődés mutatkozott, mi nagyrészt annak tudandó be, hogy köztudomású dolog volt, hogy ez alkalommal fogja E sterházy Móricz gróf, főispán veterán polgármesterünknek O s v a 1 d Dánielnek, az Ő Felsége által adományozott Ferencz Jó/.sef rend lovagkeresztjét ünnepélyesen áiadni. Ezen körülményre is vezethető vissza azon ünnepélyes hangulat, mely e/en közgyűlésen nyilvánult. A városháza nagytermében nemcsak a városi képviselők nagy számban, de városunk és vidékünk számos notabilitásai is megjelentek, hogy szemtanúi lehessenek azon aktusnak, a melyet a királyi kitüntetést ért polgármesterünknek a Ferencz József rend lovagkeresztjének átadásával a főispán személyes megjelenésével ünnepélyessé tetí. Jól esett hallanunk azon elösmerő szavakat, melyeket a főispán a polgármesterhez ez alkalommal intézett. Örömmel jött el — úgymond a főispán — büszkének érzi magát hogy ő neki jutott az alkalom ezen királyi kitüntetést a polgármesternek átnyújtani. Jól esett továbbá hallanunk, hogy a főispán mily meleg érdeklődéssel viseltetik városunk közügyei iránt, mely érdeklődését fényesen igazolta azáltal, hogy közügyeink veterán előharcosának kitüntetésében mily élénk érdeklődéssel veit részt. A főispán üdvözlő beszéde nagy hatással volt a megjelentekre és szűnni nem akaró éljenzés fogadta zárszavát, hogy »Eljen a király !« A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : A közgyűlés. Usvald Dániel polgármester szívélyesen üdvözli a megjelenteket s miután jkönyv hitelesitésére SiLLt József, Antal Géza, Galamb Józset, Fischer Adolf es Kovát s István kéri fel, az ülést megnyitja. Lamperth főjegyző felolvasta ezután a f. é. október 28-tól november 6-ig megejtendő országgyűlési általános képviselő választásokra vonatkozólag érkezett legfelsőbb királyi leirator, mit a közgyűlés állva hallgatott meg es zajos éljenzessel fogadott. Miután a polgármester konstatálta a királyi leirat tudomásul vetelet s annak irattárba helyezését ugyszinte annak a központi választmánynyal aló közlését elrendelte, következett az ünnepélyes aktus. Esterlidzy Móricz gróf, főispán hatásos beszéd kiséretében emlékezett meg polgármesterünk érdemeiről s örömmel ragadja meg az alkalmat hogy ezen királyi kiiüntetest ő nyújthatja át az érdemekben megőszült polgármesterünknek. Vegyünk példát, úgymond a főispán, ezen kitüntetésből mert ezzel dokumentálva van, hogy (J Felsége mily elösmeréssel van azok iránt, kik a közügy érdekében munkálkodnak és fáradoznak. Viselje büszkén a polgármester ezen királyi kitüntetést, mert administrálom. A napokban egy levelezőlap került a kezembe, — hanem a cimlap egészen üres volt. Elfelejtették róla a czimet. Elolvastam azl a néhány sort, mi hátul írva volt s láttam, hogy egy szabó fizetésre szóilitja föl kliensét. Pompás ötletem támadt. Ráírtam a te nevedet. Már előre tudtam nevetni, hogyan szidod "majd a szabódat. No de tudód ártatlan tréfa volt az egész, remélem megbocsátod ? Azért irtani hozzá ceruzával : „Üdvözlet a legközelebbi viszontlátásig. Farkas Ferkó." Ezt az üdvözletet értem. Az én homlokom gyöngyözni kezdett. Egy szó az kevés, de annyit se találtam. Ferkó figyelmesen nézett s megütközött hallgatásomou. — No csak nem fogsz az ilyen tréfáért komolyan neheztelni ? — kérdé nyomatékkal. Vakarni kezdtem a fülem tövét. — Mi baj ? — Rettenetes ! Arra a levélre ugy lehordtam a szabómat, hogy annyi száraz folt se maradt rajta, mint egy szentjánosbogár szeme. Viszonzásul bessületsértési pört akasztott a nyakamba. — Mi az istennyilát ? Átkozott levélviczczet! Soha se gondoltam volna, hogy ilyen következménye legyen. De hát muszáj neked épen a szabódnak tartoznod ? Elég baj az énnekem. De hát hogyan evickéljek most már ki ebből az átkozott históriából. — Hogyan ? Talán lehetne avval a szabóddal okosan beszélni ? Vállat vontam. Szabóról soha se állok jót. No de megpróbálom. Evvel hagytuk a szabóhistóriát. Jót mulattunk, mintha mi sem történt volna. Másnap irtam a szabómnak. Mellékeltem azt a fatális levelezőlapot [s azt kérdeztem, hogy vájjon nem-e ő irta. Ha nem, ugy visszavonom szokásom ellenere mindazon jelzőket, melylyel levelemben megtiszteltem ; megtartom további kegyemben ; mindenkor készpénzben lizetek, azonnal rendelek nála egy hatalmas télikabátot. Ha megelégszik ezen elégtétellel, ugy küldje a kabátot, ha nem, akkor hát menjen Pontius Pilátushoz. Vártam. Három hétig megint nem jött semmi. Hanem a negyediken csomag érkezett nevemre a postán. A téli kabát volt. Nem kellett épenséggel a kabát. Hiszen pénzem sem volt kifizetni. No de az a legkisebb baj. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ezután az affér után a boldogtalan szabó ugy se meri mellékelni a számlát. És tényleg nem is mellékelte.