Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-27 / 39. szám

O 1896. szeptember 27. postapalota nemcsak kizárólag hivatalos helyiségeket fognak magukban foglalni, hanem magában a palotában lesz a f ö n ö k i lakás is és azonkivül lesznek magánlakások is, ugy ho^y a tisztviselők is benn lakhatnak az épületben, a mi nálunk valóságos áldás lenne a tisztviselőkre, a hol tudnillik a lakásviszonyok oly kedvezőtlenek, hogy a lakpénzért nem képes az illető tisztviselő megfelelő lakást bérelni, söt még ráfizetéssel is csak a hivataltól igen lávol kap lakást, a mi főleg a tisztviselőkre nézve a legkellemetlenebb helyzetet teremti. Ezen anomáliák, melyek a postahivataloknál egyaránt orvosolandók voltak eléggé indokolják a kereskedelmi ministernek jelzett elhatározását s most már nincs egyébb hátra, minthogy a nagyon is időszerű és igazán életre való eszme mielőbb keresztül vitessék, még pedig ugy, hogy a közönség és alkalmazottak érdekei egyaránt kielégittesenek. Ezen kölcsönös érdekek kielégítésén fáradozik most Horváth Kálmán a helybeli posta és távirdahivatal fönöke. A helybeli fönök ugyanis a soproni postaigazgató meghagyása folytán érintkezésbe lépett a polgármesterrel és az építészeti és szépészeti bizottsággal a megkívántató terület megszerzése és a postapalota épitése érdekében. A postahivatal főnöke a bizottsággal az építendő postahivatal számára a következő helyeket szemelte ki: a Széchenyi téren levő K e 1 t z féle házat, — a Széchenyi téren levő Obermayer házat és a mellette levő házat. — Tekintve, hogy ezen telek kijelölés és javaslattétel úgyis még sok retortán fog keresztül menni és annak megállapításánál többféle érdekek lesznek figyelembe véve, nem tartjuk feleslegesnek már ez alkalommal is felhívni az intéző körök figyelmét arra, hogy ezen postahivatal telek megválasztásánál ne a geográfiái, hanem a forgalmi központot vegyék zsinórmértékül. Nincs ugyan kifogásunk ezen megjelölt telkek ellen, de sokkal kedvezőbb volna a helyzet, ha ezen postapalota számára inkább a Főtéren vagy pedig közelebb a belvárosban találnának erre alkalmas telket. Nézetünk szerint a Főtéren levő K r e i s 1 e r féle ház, a Deák utcában levő Adamovich ház vagy peJ'g a Főutcában levő egykét háznak niegvételével nemcsak alkalmas, de városunk szépészeti, szempontjából megfelelő telket lehetne e célra megjelölni. A telek kijelölésétől most még eltekintve, mi csak örömünknek adunk kifejezést, hogy végre valahára megvalósul Pápa város közönségének az a régi óhaja, hogy tisztességes hivatalt, és a város méltóságának egyformán megfelelő helyiséget kapjon a posta és távírda hivatal. Ideje már, hogy e lépés megtétetett erre nézve, mert olyan nagy forgalmú pos'ahivatal mint a pápai, már a teendők zavartalan lebonyolítása érdekében is elcg tágas és célszerű beosztású helyiségekre tarthat számot. Eltekintve a felvetett eszme igazán nemes és célirányos voltától, most már bizunk azokban, a kikre ezen eszme megvalósítása bizva van és nem kevesebb bizalommal vagyunk a helybeli főnökhöz, hogy a postaigazgatőnám. Igaz, hogy csak fél füle van az egyik oldalon, de ez csak széppé tesszi őt mert párbajban vágták le a másik fülét. Hej de kitűnően mulattam vele 1 Táncz közben olyan jól ált neki, mikor a czigánnyál felhangon énekelte: »tcza-ricza, kukoricza De szép leány ez a Giza /« Mondhatom ponpás gyerek s a mi fő: nngyon lovagias. Valami jogászocska véletlenül lábamra lépett s elfelejtett bocsánatot kérni. Kárász Bérezi oda lépett s fülön legyintve őt kérdé : „Hát a pardon hol maradt ! „Tudom biztosan ebből is párbaj lesz, mert ott a helyszínén nyomban névjegyet cserél jek. Jaj, csak az orrát is vágná ketté az a jogászocska, ugy még sokkal szebb, érdekesebb lenne Kárász Bérezi. A szünóra alatt a „büfTében" ültünk, közlünk az a sváb mérnök is. No ez egyszer nem haragudtam rá, mert pezsgőt hozatott. Pezsgő! . . . hej, már 8 éves koromban is volt gusztusom pezsgőre s ime most előttem volt. „Trinkens sie dummes Pacsel !" szólt feléin nyujtá a poharat. Szüleim azonban kiragadták kezemből a poharat s azt mondták, hogy jó lesz nekem a lemonádé ! is. Hogyne íemonádé ! Az betegeknek való pedig én pedig nem vagyok az. Igaz, itt a sziv körül olyan szorulást érzek, de az csak akkor van mikor Kárász Berczit látom. Kis idö múlva távoztam az asztaltól, pezsgőre fájt a fogam s ezért odaléptem ság vagy a ministerium kiküldötteit a a legnagyobb körültekintéssel fogja tájékoztatni a helyi viszonyokról és körülményekről és ebben a reményünkben hisszük is, hogy Pápa városa nemsokára inpozáns uj középületre mutathat. P'.nl • W » Ui a szerkesziJiüz. Golyó Laczihoz a „Bogyai Híradó" szerkesztőjéhez : „Laczi bácsi fizessen egy üveg pezsgőt 1" „Nem tehetem kedves Gizuska, mert csak holnap folynak be az előfizetési pénzek." Ezt olyan őszinteséggel mondta hogy egy perczig sem kételkedtem szavaiban hanem siettem a becsípett Papp Tónihoz s neki panaszoltam el bajomat. „Akár egy tuczatot is, eszem a zúzáját 1" kiáltott ö s a következő perezben már ittam a kellemes, jóízű pezsgőt. Olyan jó kedvem támadt tőle hogy Kárász Berczit csillagos égnek néztem. De csak olyan borús égnek, mert csak egy csillagot láttam rajta. Már hajnalodni kezdett, mikor eltávoztunk a bálból. Kgész sereg fiatal ember kisért ki a kocsihoz s kiki meg is csókolta kezemet. Valamelyik beszólt a kocsiba: „A viszontlátásra nagysád I" Ezen vitatkoztam egész uton hazafelé anyámmal. 0 azt állította, hogy az a „nagysád" kifejezés neki szólt én pedig biztosan tudom, hogy nekem. No, jól van én örömest átengedem neki, csak vigyen el nemsokára ismét bálba. Ott, ott az ember elfelejti, hogy valamikor „vasalt" babaruhákat rajzolt. Mindent, mindent el lehet ott felejteni, csak azt nem, a ki észrevétlen szivünkbe lopódzott. Ah,, de már álmos vagyok ! .. . Jó éjt! Megdöbbenéssel és őszintén megvallva megvetéssel olvastam a »Pápai Közlöny« legutóbbi számában közölt »Pro domo« vezércikket, mely Szokoly Ignácz helye* tes polgármester botrányos orvtámadásával foglalkozik, s mely hallatlan merényletről a közvélemény megalkotta a helyettes polgármesterrel szemben elitélendő véleményét. Nincs szándékom ezen példátlan eset méltatására, hisz a Szerkesztő eléggé tárgyilagosan kifejtette, hogy az ily körülmények között Rózsa Sándorék sem tartottak igényt a dicsőségre, de a dolgok ilyeténi fejló'dését tekintve elodázhatlan kötelességemnek tartom a közölt cikkben felemlített, inkompatibilis eljárásra vonatkozólag megjegyzésemet a nyilvánosságra hozni. A helyettes polgármester nem tudja azaz jobban mondva nem akarja tudni mi az inkompatibilitás. t\z hogy a helyettes polgármester revolverrel és bottal megtámadja a szerkesztőt álmában r-.jit lakásában s hogy ez állásával inkompatibilis-e, azt ő egyelőre maga ítélje meg, hisz azt úgyis később a bíróság fogja kimondani, dehogy azt nem akarja tudni, hogy a kerületi betegsegél yzö pénzt urnái viselt titkári állása össze nem egyezhető a helyettes polgármesteri állásával, azt valóban nem értjük. Nem érijük pedig azért, mert Pápa város szabályrendelete világosan intézkedik erre nézve a szabályrendelet 19 §-a értelmében, mely igy szól : A város elöljárói és hivatalnokai egyébb köz- vagy magánhivatalt nem viselhetnek, üzletet nem folytathatnak Ez azt hiszem eléggé világos s igy valóban csudálkozom, bogy a helyettes polgármester két év óta, amióta ezen állásra csupa vallási kényszer folytán belecsöppent nem tartotta hivatalos esküjét kötelezettnek s nem mondoit le a kerületi betegsegélyző pénztárnál viselt titkári állásáról, mely mellékesen mondva 700 forintnyi javadalmazással van összekötve. Tudtommal pedig erre kötelezte magát a helyettes polgármester akkor, midőn városi tanácsossá való megválasztásánál az alispán felszólítására minden egyébb más hivatali minőségről lemondani, esküvel fogadta. Már magában véve az, hogy ezen titkári állásról való lemondása esküvel kötelezte, de máskölönben azon helyzet, hogy a kerületi betegsegélyző pénztár mint ilyen a városi tanács .elügyelete alatt s igy intézkedését közvetle-