Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-27 / 39. szám

1896. szeptember 13 PÁPAI KÖZLÖNY é. niil felülbírálja, valóban érthetetlen, hogy a helyettes polgármester mint a kerületi betegsegélyző pénztár titkára a pénztár ügyeiben a felső fórum hatáskörét is gyakorolja. No hát ez hallatlan egy eset ! Ez több már a skandalumnál ! A helyettes polgármesternek ez az inkompatibilitása legalább is oly mérvű, mint a revolverrel valő orvtámadása. Nem tudom volt-e vagy van-e tudomása a szerkesztő urnák ezen összeférhetlen helyzetről ? Ha volt ugy valóban csudálkozom, hogy nem terjedt ki tigyelme ezen hallatlan praecedensre, ha pedig nem volt, ugy vegyen róla most tudomást, azt hiszem elég jókor még arra, hogy ebben az ügyben is érdem szerint elbánjon a helyettes polgármesterrel. Megvallom őszinte hogy nem volt szándékom ezen mindenkinek szemet, szúró állapottal a nyilvánosság előtt foglalkozni, hol'ott tehettem volna ezt már akkor, midőn erre az alkalom kínálkozott, de nem tettem, mivel reméltem hogy ugyanezt meg fogják mások tenni, kiknek érdekükben áll a törvény szabta jogokat megvédeni, nem tettem volna most sem, ha a helyettes polgármesternek ezen legújabb bravúr stiklije nem adott volna erre okot. t\ helyettes polgármesternek ezen lovagias hőstette minden nemesen érző egyénből kivetkőzteti vele szemben a loyalitást. Egy ily magaviseletet nem várhatni egy helyettes polgármestertől s igy vele szemben megszűnt a lojalitás. O kereste, ő viselje I A helyettes polgármester nagyon jól tudta hogy az ő állása és a be>egse^lyző pénztárnál viselt titkári állása nem összegyezhető. Tudta tehát, hogy bü ziik Dániában, csak a mások jóakarata nem kényszeriié őt ez állásról való lemondásra. Ha tudta hát mit kavarta ? A kinek vaj van a tején az ne tartsa a nap felé 1 A helyettes polgármester ha eddig nem tette kötelességből és hivatalos esküje folytán ugy remélem, hogy most már a kényszer fogja rábírni a titkári állásról való lemondásra. Hogy pedig erre kényszeríteni fogják, az nem szenved most már kétséget, és ezennel ajánlom is a helyettes polgármestert a szerkesztő ur jóindulatába. Ezzel tartoztam az egészségemnek 1 Egy városi polgár. A kiállitási sorsjáték nyereménytárgyai. A kereskedelemügyi miniszter már kinevezte a kiállitási tárgysorsjáték nyereménytárgyainak megvásárlására a vásárló-bizottságot, a mely már meg is kezdte a vásárlásokat. A bizottság öszszesen 19,848 nyereménytárgyat vásárol össze. Ezek között lesz egy 20.000 korona értékű, egy 10 000 korona értékű, egy 6000 korona értékű és tiz 2000-2000 korona értékű. Az eddig vásárolt tárgyak közül kiemeljük azt, a melyik a második főnyeremény lesz, s a mely pompás brilliant diadémból, brillians brosból és egypár függőből áll. Vásárolt ezenkívül még a bizottság egy teljes uri szobaberendezést is, mely mahagóni fából bronz felszerelésekkel készült és a mely gyönyörű kivitelénél fogva a kiíUlifás ideje alatt méltó feltűnést keltett. A többi vásárolt tárgyak j a következők : egy gyönyörű ezüst ; táleza, egy nagy fedeles pokál, egy ; gyt'mántbros három gyöngygyei és egy : rubinttal, két karperecz, 2 női és egy ! férfi óraíáncz, három brilliáns gyürü, öt diszes ezüstserleg, különféle ezüst asztaldíszek, három diszszekrény 1000-1000 i korona értékbeu, egy diszmülakatos | toalett-tükör 2000 ko.ona értékben, három szalonszekrény 1000—1000 korona értékben, porczellán disztányérok, függő lámpák. 400 korona értékben, tizenkét személyre való asztalkészlet stb. A vásárolt tárgyak egesz részletes jegy! zékét az érték megnevezésével és az ' eladó nevével együtt legközelebb közzé fogjuk tenni. A vásárló bizottság természetesen napról-napra folytatja vásár! lásait és minden csoportra kiterjeszti ; figyelmét, a hol csak a czélnak megfelelő vásárolható tárgy van. Megje gyezzük még. hogy sorsjegyek, darabonkint 20 krajezárjával, kaphatók a kállitás igazgatóságánál, az összes dohánytőzsdékben, továbbá a főelárusitó helyen: Károly-körut 24. szám, a hon nan a pénz előleges beküldése mellett bérmentve küldik meg a megrendelőknek a sorsjegyeket. 1 <mmmmmm& | < A mult hétről. A milyen mozgalmas és eseményekben gazdag multunk volt a lefolyt hetekben ép oly rideg, sivár es esemény nélküli napokat élünk most keresztül. Ha még aztán hozzávesszük, hogy a rossz időjárás is belekontárkodott a mesterségünkbe, bizony elmondhatjuk, l"ogy kutya (hideg) — napokat élünk. Nem túlzás ezen kifejezés, sőt fényesen illustrálja ezt az ujdonsági rovatunk vezetője, ki let-fut csakhogy egy újdonságot valahonnan kiszorítson. Hozzám is folyamodott, de hát ep jóhoz fordult : a hol nincs, ott ne keress, azt mondja a szekeres.« Ma holnap, ha igy folytatódik pályázat lesz hirdetve az újdonságokra. Öt forint lesz igerve egy érdemes hírért! Megjegyzem hogy csak Ígérve lesz, mert hogy ki is lesz fizetve arról majd legyen a szerkesztő felelős. Pedig hát ha meggondolom a dolgot, volna itt városunkban eleg hír. mit regisztálni lehetne, csakhogy minden dolog az örök álmot alussza. Annyi 'nálunk a terv és eszme, hogy eleg volna három városnak is. Van itt, vasúti, vízvezetéki, villanyvilágitási, törvényszéki, közkorházi és kulturális esz.ne és terv, de ez mind csak füst, es szalmaláng, erről hallgat a krónika, de hallgatni is kell, mert nem hatás körébe vág. Itt van mindjárt első sorban az állami tanítóképezde ügye. El lett hatarozva, hogy ezen monumentális épület a városon kivül lesz elhelyezve. Nagy baklövésnek tartották ezt, sőt öngyilkossággal vádolták a várost egyszerre aztán belenyugodtak a változhatlanba mert a minister megervelte a dolgot. Azóta nyugodtak a kedélyek s m ír egyidőre csendes minden a Tapolca mellett s igy a krónikának is kötelessege hallgatni. Ott van a pápa-kisbér-bánhidai vasút. Két év óta tervezik s még egy kapavágást sem tettek ez érdemben. Az újság bömböl, követel, mindhiába. Egyszerre aztán kirukkoltak, hogy most még nem lehet épiteni a vasutat, mert a tatai gróf meg akar halni. Ez aztán döntő kürülmeny s most addig mig ez be nem következik, a krónikának hallgatni kell a kisbéri vasútról. A vízvezetékkel, a városunk tengeri kígyójával is igy vagyunk. Annyi hiábavaló vezércikk, annyi pusztában elhangzott beszéd lett már ez erdemben el mondva s mégis a vízvezeték dolgában ott vagyunk a hol a mádi zsidó. Most nemrég újra feltámadt a vízvezeték es már azt hittük, hogy végre valahára megülhetjük a feltámadási napot, de sajnos újra csalódtunk. Eltámadt, de rögtön újra álomba merült. Újra felakartuk lármázni, de ekkor a városi urak biztattak, hogy ne csináljunk lármát, hadjuk csak aludni, majd most már kialussza magát végkép. Ez lesz az utolsó álma es akkor megüljük a viz ünnepet. A jó ügy érdekeben most már hallgatni kell s igy a krónikanak is be kell fogni a szájat. A villanyvilágítás sorsával is igy vagyunk. Nagy hűhóval fogadtatott az eszme, már a megvalósulás stádiumába is jött, egyszerre aztán — ez is elaludt. Ébresztettük többször, dt nagyon mély álma van. Figyelmeztettek bennünket, hogy hadd aludja ki magát egy pár évig, majd olcsóbban fog aztan világítani. A város anyagi érdeket tekintve, most erről is hallgatni kell a krónikának. Ez a krónikás helyzete Pápa városában. Ha nincs mulatság, ünnepely cécó vagy más ilyesmi privilegi7ált dolog, ugy rághatjuk a körmünket é.> ha tetszik szihatjuk onnan az eseményeket. Közügyeinkkel foglalkozni legalább egyelőre nem kívánatos, mert ezt a város és jó ügy érdeke ugy kívánja. Igy van aztán, hogy a krónika meddő. Meddő pedig azért, mert tényleg a város is meddő. Nem hogy mulatsag, vagy más ilyesféle nincs, de meg a rendőri hirek között egy fejbeverést sem lehet konstatálni. Tessék ily viszonyok mellett krónikát irni 1 Ha nem tudnám tapasztalatból, hogy ezen sivár ailapot nálunk csak átmeneti korszak, ugy tényleg fel mondanám a szolgálatot a krónika Írásról. Dc igy várom a jobb időt. Pápa városában az események ugy váltakoznak, mint az áprilisi időjárás. Ez vigasztal s ebben találom is fel remenyemet a jövő hetekre nézve. Ez legyen mentségem is arra nézve, hogy a heti krónikám meddő, de remélem hogy a jövő heti karcolatomban már többrendbeli »Jattattajrum«-ról fogok beszámolni. FRICI. Az hirlik . . . Az hírlik, hogy a helyettes pol! gármester revolverje hétfőn csütörtököt mondott. Az hirlik, hogy a »Pápai Közlöny* szerkesztője azért nem ijedi, meg a helyettes polgármester revolverétől, mert igen jól tudta, hogy már rég elfogyott a puskapora és kevés a süt' i valója.