Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-27 / 39. szám

VI, évfolyam Pápa, 1896- szeptember 27 39. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhívás. Midőn a »Pápai Közlöuy« uj ne­gyedévet kezd, mint régi ismerős, bi­zalommal fordul régi előfizetőihez azon szíves kéréssel, hogy azt továbbra is nagybecsű pártfogásukban megtartani és e'őfizetésüket megújítani szíveskedje­nek. Itt vagyunk ! Élünk és virulunk. Lapunk nem csak megizmosodott a le­folyt évek alatt, hanem tekintélye is emelkedett. Minket az olvasóközönség tart fenn, nem klikkek és egyesek. A közönség nálunk a munkát becsülte meg, mely­nek napszámosai voltunk Pápa város érdekében idáig, s maradunk azok ha­lálig 1 Ezért maradunk továbbra is s munkálkodunk. Pedig egy vidéki lapnak mennyi küzdelme van az elágazó érdekek közt; hogy a szerkesztőség a legjobb akarat mellett se képes mindenkinek kedvében járni és mindig eltalálni az utat, mely rokonszenvet kelt az összességben ; el­ismerjük, hogy egyesek érdekei ellen tévedhettünk akaratunk ellen is, de egyet bizton elmondhatunk, hogy Pápa érdekeinek hű szolgái, lelkiismeretes védői voltunk I Olyan szentség volt ez előttünk, mely ellen soha sem vétettünk. Tudva azt, hogy mióta a világ áll; ész és vagyon vezette az emberiséget, ezek szolgálatában álltunk, mióta csak toll van kezünkben. A kaput, az értel­miség ügyét soha cserben nem hagy­tuk, még akkor se, ha veszélylyel all­tunk szemben. Sohase izgattunk, de a békét hirdettük ; a mérsékelt uton ha­ladva, féltékenyen őriztük a szabadsá­got a szabadosságtól. És midőn az eddig megjelent szá­mainkra utalunk, azt hisszük, elmond­hatjuk, hogy azt a mit Ígértünk meg­tartottuk s igy bizalommal aján'hatjuk magunkat városunk és megyéak értel­miségének támogatasára. Ez alkalommal tisztelettel felkér­jük mindazokat, kik a lefolyt év előfi­zetési dijával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta for­dultával leróni és az előfizetést meg­újítani. Pápa, 1896. szept. hóban. Hazafias üdvözlettel A »Pápai Közlöny« szerkesztősege es kiadóhivatala. A „Pápai Közlöny" ára : Egy évre 6 írt. (12 korona.; Fel évre 3 frt. (6 korona. J Negyedévre' . . . . 1 frt 50 (3 korona.) Az előfizetések és hirdetesek Poilat­sek Frigyes felelős szerkesztő es kiadó­tulajdonos czimere Pápa Kozép-ulcza (Za­loghaz-epület) küldendők. Posta-palota Pápán. Pápj. város középületei nemso­kára egy monumentális alkotással sza­porodnak meg, amennyiben a keres­kedelmi minister elhatározta, hogy Pá­pán palotát építtet a posta és távírda­hivatal számára. A kereskedelmi mi­nister ugyanis szakítani igyekszik az eddigi bérleti rendszerrel, a vidéki na­gyobb kincstári posta- és távirdahiva­talokat a kincstár által kizárólag e célra építendő házakban helyezi el. A legtöbb vidéki kincstári posta és távirdahivatal helyisége — a pápai is — oly kedvezölen és mégis oly rendkívüli drága, hogy ugy a személy­zet, a közönség, mint az állam érde­keit tekintve, csak örömmel fogadhat­juk ezen hirt, és már eleve is kifeje­zést adhatunk ama reménységünknek, hogy a Pápán felépítendő uj posta- és távirdapalota ha külsőleg nem is lesz pazar díszítéssel ellátva, de belső be­rendezését tekintve annál célszerűbb lesz s meg fog felelni nemcsak a mai kor igényeinek, hanem tért nyújt arra is, hogy a jövőben beálló nagyobb for­galom fennakadás nélkül lebonyolítható legyen. Értesülésünk szerint a felépítendő Gizike monológja. Kel vagyok avatva, — kisasszony let­tem. Igaz, hogy udvarlóim már rég kisasz­s/.onynak neveznek, de hivatalosan az a szép, hoszu báli ruha tett azzá engem. Oh, Istenem egész megválteztani ebben a hosszú ruhában. Igenis megváltoztam, — sokkal ko­molyabb lettem. Azelőtt vasaltam szappan­buborékokat eregetrem, baba ruhákat varo­gattam : de most már nem tehetek ilyeneket, mert kinőttem a rövid ruhából. Büszke is vagyok erre mert az a szelebürdi Piriké még mindig papír sziveket vagdos és malaezokat rajzolgat. Nem is barátkozom többé vele, még megszólnának érte. Hej, ha visszagondolok, mikor a kivi­lágított tánezterembe léptem, hogy fogtak körül a fiatal emberek 1 Rövid idö alatt kis plüstánezrendem tele volt firkálva nevekkel s mikor hozzám lépett az a tejfölös szájú Barna Pali, a ki most tette le a szigorlatot és felkért az első négyesre 1 nem mondhat* Um neki mást, mint „le vagyok foglalva." Kaptam is ezért Anyámtól: „Te bugris, hogy lehetsz olyan műveletien, hisz nem ugy mondják „le vagyok foglalva", hanem „már angasálva vagyok" No, de azért pompásan mulattam. Mi­kor a czigány rákezdte a csárdást : majd kiugrottam a bőrömből. Az elsőt Golyó La­czival a „Bogyai Hiradó* szerkesztőjével jár­tam. Jól megforgatott és ügyesen ugrált, de mégis roppant szégyeltem magam mellette mert a fehér batiszt kravátlija felcsúszott egész a füléig. Ugy nézett mindenki reánk, majd a föld alá sülyedtem szégyenemben. Nem akartam félbehagyni vele a tánezot, mert nevemet talán bele sem tette volna lapjába, mig igy én lettem a legelső a höl­gyek névsorában. A walezert Rupp Tónival jártam. Olyan ügyetlenül ugrált, hogy szerettem volna azonnal félbehagyni a tánezot. Már félig be is volt csípve s tánczközben olyanokat súgott a fülembe, hogy ugy elpirultam, mint egy lángra gyúlt város. „Jaj Gizike eszem a zú­záját ! mondogatta egyre. No, nézze meg az ember, hát nem a zúzámra fájt a foga. Ad­tam neki egy jó nagy fügét s otthagytam. Mikor az első négyesre felálltak a pá­rok : elbújtam a ruhatárba, hogy ne kel­lessen atyám barátjával, azzal a kopasz mér nőkkel tánczolni ki velünk jött a bálba s ki az „a" betűt sem tudta magyarul kiejteni. Hiába volt, mert a mérnök látva azt, hogy én megszöktem előle: távozni készült s a ruhatárba jött atyámmal. Jaj, mért nem búj­tam inkább a vendéglői nagyszekrénybe : ott sohasem akadt volna reám senki. — A né­gyest tehát akarva, nem akarva vele kellett végig szenvednem. Mikor táncz közben néha felém fordult, én félve fordultam el tőle, mire ö aztán olyan echt sváb dialaktussal mondta : „Kümmanc aáhez sie dumenas Grödl !„ No köszönöm szépen, ilyet még rövidruhás koromban sem mondtak nekem 1 A négyes után ismét csárdásra gyújtott ra a czigany. Én faképnél hagytam a sváb mérnököt s oda rohantam a czigányhoz. A zsebkendőbe belevolt kötve 37 krajczár, melyet uzsona pénzemből sporoltam össze, s ezt mind oda adtam a czigánynak, hadd húzza el nekem azt a híres „Icza ricza" nótát. Alig, hogy a czigány ráhúzta nótámat máris ott termett mellettem az én kedves hadnagyocskám. Mikor megpillantottam Ká­rász tíerezit: szivem elkezdett hevesen do­bogni. Szeretem ezt az embert, minek tagad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom