Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-27 / 39. szám

VI, évfolyam Pápa, 1896- szeptember 27 39. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhívás. Midőn a »Pápai Közlöuy« uj negyedévet kezd, mint régi ismerős, bizalommal fordul régi előfizetőihez azon szíves kéréssel, hogy azt továbbra is nagybecsű pártfogásukban megtartani és e'őfizetésüket megújítani szíveskedjenek. Itt vagyunk ! Élünk és virulunk. Lapunk nem csak megizmosodott a lefolyt évek alatt, hanem tekintélye is emelkedett. Minket az olvasóközönség tart fenn, nem klikkek és egyesek. A közönség nálunk a munkát becsülte meg, melynek napszámosai voltunk Pápa város érdekében idáig, s maradunk azok halálig 1 Ezért maradunk továbbra is s munkálkodunk. Pedig egy vidéki lapnak mennyi küzdelme van az elágazó érdekek közt; hogy a szerkesztőség a legjobb akarat mellett se képes mindenkinek kedvében járni és mindig eltalálni az utat, mely rokonszenvet kelt az összességben ; elismerjük, hogy egyesek érdekei ellen tévedhettünk akaratunk ellen is, de egyet bizton elmondhatunk, hogy Pápa érdekeinek hű szolgái, lelkiismeretes védői voltunk I Olyan szentség volt ez előttünk, mely ellen soha sem vétettünk. Tudva azt, hogy mióta a világ áll; ész és vagyon vezette az emberiséget, ezek szolgálatában álltunk, mióta csak toll van kezünkben. A kaput, az értelmiség ügyét soha cserben nem hagytuk, még akkor se, ha veszélylyel alltunk szemben. Sohase izgattunk, de a békét hirdettük ; a mérsékelt uton haladva, féltékenyen őriztük a szabadságot a szabadosságtól. És midőn az eddig megjelent számainkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit Ígértünk megtartottuk s igy bizalommal aján'hatjuk magunkat városunk és megyéak értelmiségének támogatasára. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindazokat, kik a lefolyt év előfizetési dijával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta fordultával leróni és az előfizetést megújítani. Pápa, 1896. szept. hóban. Hazafias üdvözlettel A »Pápai Közlöny« szerkesztősege es kiadóhivatala. A „Pápai Közlöny" ára : Egy évre 6 írt. (12 korona.; Fel évre 3 frt. (6 korona. J Negyedévre' . . . . 1 frt 50 (3 korona.) Az előfizetések és hirdetesek Poilatsek Frigyes felelős szerkesztő es kiadótulajdonos czimere Pápa Kozép-ulcza (Zaloghaz-epület) küldendők. Posta-palota Pápán. Pápj. város középületei nemsokára egy monumentális alkotással szaporodnak meg, amennyiben a kereskedelmi minister elhatározta, hogy Pápán palotát építtet a posta és távírdahivatal számára. A kereskedelmi minister ugyanis szakítani igyekszik az eddigi bérleti rendszerrel, a vidéki nagyobb kincstári posta- és távirdahivatalokat a kincstár által kizárólag e célra építendő házakban helyezi el. A legtöbb vidéki kincstári posta és távirdahivatal helyisége — a pápai is — oly kedvezölen és mégis oly rendkívüli drága, hogy ugy a személyzet, a közönség, mint az állam érdekeit tekintve, csak örömmel fogadhatjuk ezen hirt, és már eleve is kifejezést adhatunk ama reménységünknek, hogy a Pápán felépítendő uj posta- és távirdapalota ha külsőleg nem is lesz pazar díszítéssel ellátva, de belső berendezését tekintve annál célszerűbb lesz s meg fog felelni nemcsak a mai kor igényeinek, hanem tért nyújt arra is, hogy a jövőben beálló nagyobb forgalom fennakadás nélkül lebonyolítható legyen. Értesülésünk szerint a felépítendő Gizike monológja. Kel vagyok avatva, — kisasszony lettem. Igaz, hogy udvarlóim már rég kisaszs/.onynak neveznek, de hivatalosan az a szép, hoszu báli ruha tett azzá engem. Oh, Istenem egész megválteztani ebben a hosszú ruhában. Igenis megváltoztam, — sokkal komolyabb lettem. Azelőtt vasaltam szappanbuborékokat eregetrem, baba ruhákat varogattam : de most már nem tehetek ilyeneket, mert kinőttem a rövid ruhából. Büszke is vagyok erre mert az a szelebürdi Piriké még mindig papír sziveket vagdos és malaezokat rajzolgat. Nem is barátkozom többé vele, még megszólnának érte. Hej, ha visszagondolok, mikor a kivilágított tánezterembe léptem, hogy fogtak körül a fiatal emberek 1 Rövid idö alatt kis plüstánezrendem tele volt firkálva nevekkel s mikor hozzám lépett az a tejfölös szájú Barna Pali, a ki most tette le a szigorlatot és felkért az első négyesre 1 nem mondhat* Um neki mást, mint „le vagyok foglalva." Kaptam is ezért Anyámtól: „Te bugris, hogy lehetsz olyan műveletien, hisz nem ugy mondják „le vagyok foglalva", hanem „már angasálva vagyok" No, de azért pompásan mulattam. Mikor a czigány rákezdte a csárdást : majd kiugrottam a bőrömből. Az elsőt Golyó Laczival a „Bogyai Hiradó* szerkesztőjével jártam. Jól megforgatott és ügyesen ugrált, de mégis roppant szégyeltem magam mellette mert a fehér batiszt kravátlija felcsúszott egész a füléig. Ugy nézett mindenki reánk, majd a föld alá sülyedtem szégyenemben. Nem akartam félbehagyni vele a tánezot, mert nevemet talán bele sem tette volna lapjába, mig igy én lettem a legelső a hölgyek névsorában. A walezert Rupp Tónival jártam. Olyan ügyetlenül ugrált, hogy szerettem volna azonnal félbehagyni a tánezot. Már félig be is volt csípve s tánczközben olyanokat súgott a fülembe, hogy ugy elpirultam, mint egy lángra gyúlt város. „Jaj Gizike eszem a zúzáját ! mondogatta egyre. No, nézze meg az ember, hát nem a zúzámra fájt a foga. Adtam neki egy jó nagy fügét s otthagytam. Mikor az első négyesre felálltak a párok : elbújtam a ruhatárba, hogy ne kellessen atyám barátjával, azzal a kopasz mér nőkkel tánczolni ki velünk jött a bálba s ki az „a" betűt sem tudta magyarul kiejteni. Hiába volt, mert a mérnök látva azt, hogy én megszöktem előle: távozni készült s a ruhatárba jött atyámmal. Jaj, mért nem bújtam inkább a vendéglői nagyszekrénybe : ott sohasem akadt volna reám senki. — A négyest tehát akarva, nem akarva vele kellett végig szenvednem. Mikor táncz közben néha felém fordult, én félve fordultam el tőle, mire ö aztán olyan echt sváb dialaktussal mondta : „Kümmanc aáhez sie dumenas Grödl !„ No köszönöm szépen, ilyet még rövidruhás koromban sem mondtak nekem 1 A négyes után ismét csárdásra gyújtott ra a czigany. Én faképnél hagytam a sváb mérnököt s oda rohantam a czigányhoz. A zsebkendőbe belevolt kötve 37 krajczár, melyet uzsona pénzemből sporoltam össze, s ezt mind oda adtam a czigánynak, hadd húzza el nekem azt a híres „Icza ricza" nótát. Alig, hogy a czigány ráhúzta nótámat máris ott termett mellettem az én kedves hadnagyocskám. Mikor megpillantottam Kárász tíerezit: szivem elkezdett hevesen dobogni. Szeretem ezt az embert, minek tagad-