Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-13 / 37. szám

1896. szeptember 13 PÁPAI KÖZLÖNY é. díszközgyűlésen. Külön emelvényen ül­tek Fenyvessy mellett a küldöttségek és a honvédegylet küldöttei. A „Hymnusz" eléneklése után Cs'omas? Dezső II. é. papnöven­dék Lamperth Gézának ez alka­lomra irt ódáját szavalta el, nagy ha­tást keltve a megjelentek körében. Ezután dr. H a t a 1 a Péter egye­temi tanár, az ihászi csatában mint tüzértizedes résztvett honvéd, ki ez al­kalomra jött meg városunkba tartott emlékbeszédet. Beszédjében az „Egyen­lőség, testvériség és hazafiság" symbo­lumát érvelte s ezzel a gyönyörű jel­mondattal hiszi is, hogy Széchenyinek igaza lesz, mert ez esetben „Magyar­ország nem volt hanem lesz." Zajos éljenzés követte a szabad­ságharcban küzdő honvéd emlékbeszé­dét, mely után dr. H a 1 a s y Vilmos a veszprémi honvédegylet elnöke gvö­nyörii koszorút helyezett el szép oe­széd kiséretében, ugyszinte Sült Jó­zsefné a pápai hölgyek nevében helye­zett remek koszorút a szoborra. Lelkes éljenzés után Fenyvessy elnök tartott elnöki zárbeszédet, átadva a szobrot Pápa városának, melynek nevében 0 s v a 1 d Dániel polgármes­ter mondott rövid beszédben köszö­netet, átvéve a szobrot gondos őrzésre. A „Szózat" eléneklése után véget ért az ünnepély. Bankett. Este 8 órakor fényes bankett volt a Griff szálloda nagytermében, a me­lyen 120-an vettek részt, e között vá­rosunk összes hölgy és férfi intelligen­tiája. A pohárköszöntök sorát Feny­vessy orsz. képviselő kezdte, ki ke­gyeletes szavakban a királyt kö­szöntötte fel, mit a társaság felállva halgatott és a háromszoros éljennel kisért. Pohár köszöntöket mondottak H a­t a 1 a Péter a pápai nőkre, P u r g 1 y Sándor a város polgármesterére, Sült József, Veszprémmegye küldöttségére, Kolozsváry József m. főjegyző Pápa vároc lelkes közönségére, Ihász Lajos, Fenyvessyre, Barthalos Ist­ván a magyar honleányokra, K i s Ernő Hatala Péterre, lvapossy Lucián Jókai Mórra, Harmos Zoltán Vesz­prém város küldöttségére, Mész á­r o s Károly a veszprémi honvédegy­letet, Koritschoner Lipót dr. az ünnepi szónokokra Pethő, Kapossy és Karmosra, Herz Dávid a honvéd­szobor készitöjére Vastag Györgyre. Ezenkívül mondtak még pohárköszön­tőket : B e n k ő István, dr. Hal a sy Vilmos, G y ö r y, Körös, és P u r g 1 y (Sült József és nejére). Ezen utóbbi felköszöntö óriási lelkesedést keltett s siettek mindannyian a köz­tisztelet és közszeretetben álló család­dal koccintani. A bankett alatt a tata-tóvárosi ze­nekar játszott, s a társaság a legkedé­lyesebb hangulat közepelte egész éj­félig együtt maradt. A jókedv oly ma­gas fokra hágott, hogy táncra perdül­tek volna, ha cigányt tudtak volna fel­hajszolni. Ezzel befejezést is nyert a pápai • Jókai kör által rendezett milleniumi i ünnep, melynek fényes sikeréhez csak 1 gratulálhatunk a Jókai kör lelkes és hazafias elnökségének. házhoz, mig élek, legalább megtanítom a gazdaságra. Te bizony várnál ítéletnapig is. Ezt az örömet te tennéd meg nekem. Jól van, ne tedd. Öregségemre elmegyek a há/.adtó! is. Ilyen voltál mindig, csak a ma­gad hasznát hajtod." Beszélt volna még tudja az Isten med­dig, ha el nem öntik arczát a könyek. Meg kellett hát vigasztalnom. „De anyjuk, én bizony nem bánom, ha most mindjárt összeadod is őket. Hisz én is szeretem mind a kettőt. Jól van, va­sárnap akár ki is hirdethetjük." „Ugy-ugy — miután megtörülte a sze­meit — te bizony semmit se várnál. Persze nektek semmire sincs gondotok, a mit vén ésszel kigondoltok, azt, törik-szakad, végre hajtjátok. Az asszonynak hallgatás a dolga. Abból bizony nem lesz semmi." A gyermekek az ablak alá jöttek. Sze­rencsémre, mert még tudj' Isten miket kel­lett volna hallanom. Hja, ilyen az sorsa. Mikor megvénültem, akkor veszem észre, hogy mekkora papucs alatt voltam egész életemben. De megmutatom, hogy én vagyok az ur a háznál. Kiszólok a gye­rekeknek : „Rözsika, Józsi, jöjjetek be!" — Bejönrek, összeszedem minden bátorságo­mat és odasúgok a feleségemnek: „Mond meg hát nekik, ha akarod, nem bánom." Az asszony meg jól hátba üt. „Eredj buktis!" aztán a nyakába ugrik annak a lánynak és össze-vissze csókolja. „Édes la • nyom, a Józsi apja aratás után összeháza­sít benneteket." Majd meg a fiamnak ugrik, meg fogja kezét és jól megleckézteti. „Aztán megbecsüld ezt a lányt, te gye­rek, mert hét vármegyében sem találsz kü­lönbet. Meg ne bánts soha, de még a kis ujjad hegyével se, megmondom. Az apád is becsületes ember volt, olyan légy te is. Még a gondolatomat is kileste. Nem tette rám a kezét soha, de te se ám, mert a tör­zsökre teszem és tőből levágom a kezedet, te lurkó. Most pedig menj tüstént, csókold meg itt előttem ebben a minutumban. Meg­teheted te kereszt, ha ilyen asszonyt hoz­hatsz a házhoz. Itt fogtok lakni nálunk az utcza felöl, nekünk hátul is jó lesz. De fa­ragok ám belőled embert, ha az apád meg nem tanitott. Nem is lenne belőletek semmi hu én nem vigyáznék rátok. Hogy az apád olyan böcsületes ember, azt is nekem kö­szönheti." Ekkor aztán Összetuszkolta őket, ugy ölelte át mind a kettőt. Nekem meg sze­gény öreg fejemnek csak néznem kell, ho­gyan sirnak örömükben. Hanem megboszul­lak asszony, csúffá teszlek a fiam lakodal­mán, hadd lássa ország-világ, hogy mégis én vagyok az ur, öregségedre jól megtán­coltatlak. A dunántuli ev. ref. egyház­kerület ünnepe. Néhány nap óta városunk nagy ünnepélyességeknek a színhelye. A du­nántuli ev. ref. egyházkerület Antal Gá­bor püspök felavatását nagy ünncpély­lyel készül megülni, mely ünnepélyek városunk falai között játszódnak le. Az egyházkerület ezen ünnepélyére városunkba illustris vendégek érkeztek, köztük Daranyi Ignácz földmivelésügvi minister is, mint a kerület gondnoka ugy szinte Szász Károly a dunamelléki ev. ref. egyházkerület püspöke, ki az uj püspököt fogja a mai napon lölavatni. Meglobogtatjuk zászlóinkat és ka­lapjainkat szívesen látott magas vendé­geink előtt, legyenek üdvözölve váro­sunkban. Városunk i^az tisztelettel és az öröm őszinte kiáradásával üdvözli a püspöki beigtatásra érkezett illustris vendégeket s kívánjuk, hogy ezen né­hány nap alatt, melyet városunk falai között töltenek, vegyék ki annak örö­méből és ünnepéből méltó részüket. A minister megérkezése. Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­nister, mint a dunántuli ev. ref. egyházkerü­let főiskolai gondnoka pénteken délbe erke­zett meg városunkban, hogy résztvegyen a püspök felavatási ünnepélyen. A ministert a pályaudvaron az egyház­kerület vezérfertiai élükön Czike Lajos fő­iskolai egyházi gondnok, városunk részéről pedig Szokoly Ignácz h. polgármester fo­gadta. A város nevében a ministert Szokoly h. polgármester üdvözölte, mire a minister szivélyes szavakban mondott köszönetet a fogadtatásért. A minister azután a főispáni fogaton Czike Lajos oldalán a Grift" szállo­dába hajtatott. A püskök érkezése. Antal Gábor püspök pénteken dé!u:án a gyorsvonattal érkezett meg. Jóval a vonat megérkezése előtt egymásután robogtak ki a fogatok a pályaudvar felé. A perronon az egyházkerület, a városi hatóság és számos egyesület testületileg jelent meg. A dohány­gyár előtt pedig a főiskolai ifjúság és ref. elemi iskola növendékei sorfalat képezve vár­ták a püspök érkeztét. A rendes időben robogott be a vonat a pályaudvarba. Antal Gábor püspök a vele együtt érkező Szász Károly püspök­kel lépett ki a kocsíbó', kiket zajos éljen­zéssel fogadtak. A felhangzó éljenzések után előlépett Baráth Ferencz a pápai egyházmegye gondnoka s rövid de szép beszéddel üdvÓ7Ölte a püspököt. A püspök szivelyes szavakban mondott köszönetet es egyszersmind sajná­lattal adta tudtára a megjelenteknek, hogy Tisza Kálmán a kerület főgondnoka só­gora halála következtében nem vehet részt az ünnepélyen. Ezután Pápa városnevében Lampert Lajos városi főjegyző a következő beszed­del üdvözölte a püspököt : Méltóságos püspök ur ! Pápa város közönsége örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy méltóságodat ide ér­kezese alkalmával tiszteletteljesen üdvözölje. Az ünnepélyekben, melyek e néhány nap alatt, e város íalai között, a dunántuli ev ref. egyház kerület kebelében, végbemennek Pápa város lakossága örömmel osztozik. Mikor az egyház kerület azon férfiút ünnepli, a ki egy­kor városi közügyeinknek kiváló bajnoka, tar*

Next

/
Oldalképek
Tartalom