Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-13 / 37. szám

4 PÁPAI KÖZLÖNY 1890. szeptember 13. sas életünknek kedves alakja volt. A kit mi ünnepeltünk már akkor és örömmel ünnepe­lünk most is. Fogadja azért méltóságod kegyesen Pápa város közönségének üdvözletét és sze­rencse kivánatát, azon óhajtásunk nyilvání­tásával, hogy az Isten méltóságodat hazánk egyháza es városunk örömere még igen so­káig éltesse. A püspök meghatottan mondott köszö­netet a főjegyző szavara s könyek közt mondott áldást Papa városára es közönse­A kölcsönös üdvözlések utan a püs­pök Darányi ministerrel ihász Lajos gyö­nyörű négyes fogatába ült és a sorfalat ke­pező ifjúság is nagyszámú közönség lelkes eljenzése között a városba hajtatott. A ko­csisorok egesz tömege kísérte a püspök és a minister fogatát. A városban is lelkes éljenzéssel fo­gadták a püspököt, ki sógorához dr. Kluge Endrénél szállt meg. Egykázkerületi közgyűlés. Szombaton delelőtt 9 órakor a főiskola nagytermeben egyházkerületi közgyűlés volt a meiyen Antal Gábor püspök és Tisza Kálmán helyett Baráth Ferencz mint legidő­sebb gondnck elnökölt. . A gyüles rövid lefolyású voit. A püs­pök rövid imával megnyitotta az ülést, mire megtörtént a bizottságok megalakulása és a tanárok megesketése. Darányi inditványa után, mely sze­rint László József kocs-i lelkész 50 éves lelkészi jubileumára készült arcképnek lelep­lezési ünnepélyére, mely délután 3 órakor a főiskola termeben lesz az egyházkerület tes­tületileg vegyen részt, a kÖ2 f c vülés berekesz­tetett. Emlékünnepély, Délelőtt 10 órako- ? cef. templomban Pap Gábor elhunyt püspök r.míékír" nr.gy em­lekünnepély tartatott. Az emíékbeczédet An­tal Gábor püspök tartotta. A temolom zsúfo­lásig megtelt diszes közönséggel, melyek között ott láttuk Darányi Ignácz ministert, Szász Károly püspököt, Fenyvessy Fe­rencz orsz. képviselőt, Pápa város hatoságat a városunkban letező összes hivatalok és tes­tületek képviselőit. Antal Gábor remek és mindenkit meg­ható beszédben emlekezett meg az elhunyt püspökről, méltatva annak érdemeit ugy az egyházkerület mint a társadalom körül. Arcképleleplezés. Délután 3 órakor az uj főiskola torna­helyiségében gyűltek egybe az egyházkerü­let itt időző tagjai, hogy résztvegyenek László József kocs-i lelkész arckép leleple­zési ünnepélyen. A püspök megnyitó beszédje után Czike Lajos gondok remek hatású alkalmi beszédet tartott, mire László lelkész kön­nyezve mondott köszönetet. László lelkész nagy ovációban részesült. Az ünnepély közben Darányi felol­vasta a ministereinők táviratat, mely szerint Czike Lajos gondnok királyi tanácsossá lett kitüntetve. Zajos éljenzés közepette ért vé­get az ünnepély. Fáklyásmenet. A főiskolai ifjúság tegnap este 8 óra­kor Antal Gábor püspök tiszteletére fáklyás­menetet rendezett. A menet a Széles viznél gyülekezett s innen indult a Kluge házhoz, hol a püspök szállva van. A püspök megjelent az ablaknál s ez alkalommal RáCZ Elemér IV. a papnöven­dék szép beszéd kíséretében üdőzölte a püs­pököt, ki az ovácioért meleg hangon mondott köszönetét. Püspök beigtatás. Ma lesz tulajdonkép az ünnepély fö­rrtorzanata a püspök felavatási ünnepély a következő sorrendben. Délelőtt 9 órakor is­tentisztelet az ev. ref. templomban. Az egy­házi beszédet tartja Kis Gábor helybeli lel­kesz ur. — Istenti sztélét végeztével püspöki felavató beszéd, tartja Főtiszt, es Mélt. Szász Károly ur, a dunamelleki ev. ref. egyházke­rület püspöke. — Ének. — Testületek es küldöttségek tisztelgese. — Délután 1 óra­kor díszebéd a »Grifif« vendéglő n. termé­ben. — Este 9 órakor tánczmulatsái] a Griff« vendeglő nagytermében. A küldöttség bejelentése Horváth Lajos egyházmegyei képviselőnél eszköz­lendők. Válasz H. G.-nak. Szegény ízr. iskolaszéknek rette­netes pechje van az ő védelmezőivel. Immár harmadszor száll sikra. az ő ér dekében egy-egy vitéz harcos, s a har­madik is csak ugy, mint a két első : agyonuédelmezi őt. H. G. a harmadik keresztes vitéz a tudományok fegyvereinek egész tár­házával : geologiával, numismatikával lép ki a porondra, összehordva tücs­köt-bogarat, sőt még bizonyos mada­rat is, csak komoly, megérthető és ti­gyelembe vehető argumentumot nen. Talán intelligencziám hiányossága oka annak, hogy én a cikk egy.násnak el­lentmondó mondataiból komoly tartal­mát kihalászni nem tudtam ; az pedig nem az én ízlésem (bár de gustibus non est disputandum) hogy H. G. illa­tos dialektikájával versenyre keljek, még ha e verseny kecsegtető jutalma az volna is, hogy H. G.-ot álláspontom helyességéről meggyőzöm. H. G. azt mondja, hogy a ma­gyarellenesség s a hazaíiatlansá.g az iskolaszéktől távol áll; hát igen lekö­| telezne H. G. engem azzal, ha eme távol­| ság mértékegységét nekem kölcsönözné, azzal talán azt a távolságot is felmér­hetném, a mely az ő czikke és a lo­gika között van. Jtoffnei Sátt3o«. j ' J I A mult hétről. J, Nem imputálok magamnak jóslási te­hetseget, nem is vagyok erre elbizakodott, de meg a legnagyobb ellenségem sem ta­gadhatja, hogy a mult heten előre jelzett Jókai kör millenáris ünnepely fényes sike­rében nem túloztam. Nem hogy túloztam volna, de a mind­nyájunk által tapasztaltak után egész jogo­sultan mondhatom, hogy meg ilyen fenyes es fenomenális sikert aratott ünnepely Pá­pán »Noch nie dagewesen«c ! Még a legpes­simistábbak, pedig ilyen van eleg városunk­ban, kik ha nem is ellenségei a Jókai kör­nek, de nem tagadják eieggé illetekes fó­rumnak a hivatását, ezen rendezett ünnepélyen beadták a derekukat s bár nem szívesen, de kényszerülve a látottak után, kijelentették, hogy a Jókai kör által rendezett millenáris ünnepély Pápa városánál; diszét, hazafiságát országszerte emelték. Akár akarták, akár nem, el kellett ezt nekik ismerni. Megjegyzes nélkül azonban ezt sem hagyhatták, ep úgymint nem hagy­hattak semmit, ami nem tőlük ered, ami nein a saját egyéniségükét dicséri. »Hja! ez már a mi pessimistáink egyik főhibája. Látták e nagy lelkesedést, látták a nagy pompát, látták a kitűnő rendezest és a fe­nomenális sikert, és mégis a dicséret csak annyibói állott »hogy mégis csak okosan es ügyesen csinálja a dolgát ez a Fenyvessy !« Ne gondolják azonban, hogy ezek a külónezők talán haragudnának Fenyvessyre. Oh nem! Sőt inkább, nagyon is kedvélik, de meg örülnek is ha párját ritkító előzé­keny modorú Fenyvessy kezet fog és társa­log velük. Azaz, hogy mégis van aztán va­lami megjegyezni valójuk, ez már aztán az »öuérzet« megbántására vezethető vissza. Mindig csak Fenyvessyt, és újra csak Feny­vessyt dicsőitik. S ez az ami nem hogy nem tetszik nekik, de nem szívesen hallgatják a mások dicsőítését. Ennek is lehet tulajdonítani azt a meg­jegyzésüket hogy : »ügyesen csinálja a dol­gát ez a Fenyvessy.« Biz ám ügyesen is csinálta és rendezte a Jókai kör millenáris ünnepelyét. Azt meg kell adni neki, hogy szerencsés kezű az ily rendezésekben. Amibe ő belefog, amit ő ren­dez, annak sikerülni kell. Nem ez az első hisszük nem is utolsó ,rendezett ünnepélye. Ott volt a »Jó sziv« ott volt »A veszprémi tüzkárosultak« s ki tudja elszámlálni még mi minden Liszt egylet és Nemzeti színház nyugdíj intezet részére rendezett ünnepély. No de mindezeket felülmulta, az én s azt hiszem minden pápai meggyőződese sze­rint ezen millenáris ünnepély, melyet mint a Jókai kör elnöke rendezett. Lehet hogy el­fogult vagyok, de meggyőződésből mondom, hogy, hogy Pápán nem volt, és nem is lesz hasonló ünnepély, mint ez volt, hacsak újra. Fenyvessy nem veszi kezebe a rendezés gyeplőjét. Micsoda egy néptömeg, micsoda egy illustris (nem íllustrált) vidéki küldöttség s micsoda ünnepélyes hangulat uralkodott az ünnepelyen. A pannonhalmi, pusztaszeri, besz­kidi országos ünnepélyhez méltóan sorakoz­hatik a pápai Jókai köi millenáris ünnepélye. S ha még hozzávesszük azokat a megszám­lálhatlan beszédeket, tósztokat a melyek el­hangzottak ezea az ünnepélyen, igazán csu­d ilkoznunk kell, hogy ezen procedúrák mind egy napon, azaz jobban mondva egy fel délután és egy fél éjjel történtek meg. ' Nincs szándékom, de nem is hivatá­som az ünnepély részleteibe bocsajtkoznom, annyit azonban kötelességem megjegyezni, hogy olvan szóáradato', mint az ünnepély bankettjén hallottam, meg nem volt alkal­mám tapasztalni. Csak ugy nőttek a szóno­kok, mint gombák, vagy jobban mondva olyan termekenyek voltak mint a Jakab krumpli. Volt ott hivatalos, nem- hivatalos sőt még ikrekes tószt is. Még egy »Ha­zafi«as tósztot is hallottam versben amolyan »Veray« forrásból merítve. A tósztlázban nem csoda aztán, hogy ep azokra, kikre ép jogos tószt illetett volna meg — elmaradt. A 48-as honvédek aztán megboszulták magukat s saját magukat - él­tették. Benlcő a veszprémi Dunanan apó, ki otthon valóságos mása a mi Svoboda bá­csinknak, vérszemet kapott s rebellis han­gon értésére adta a tisztelt asztaltársaság­nak, hogy ő bár nem volt honved, de azért sértve érzi magát. Nem sokat adtak rá, mert hát az ilyen tószi sem hallatszik a menyországba, s ő látva, hogy hát a pápaiak it csak ugy res­pektálják őt mint a veszprémiek, hát biz ő egy néhány társaival ott hagyta a bankettet mint Szt. Pál az oláhokat s elment a bohe­mek Eldorálójába — a kávéházba. Ott az­tán komandirozott a cigányoknak, mint egy kapitány — kivilágos kivirradtig. Pedig mint hallom a »Kimaradási engedély« csak a haj­nali vonatig volt megadva, de hát nem min­den évben van ezredév, ilyenkor a vonatról lekésni, még a legszigorúbb feleség előtt is mentség. Még azt is meg kell említenem, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom