Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-13 / 37. szám

2 PÁPAI KÖZLÖNY 1896. szeptember 13. ünnepélynek, mely fokozta is a lelkes hangulatot. Reggeli (i órakor a Tata-tóvárosról ez alkalmi ünnepélyre érkezett tűzoltói zenekar „Ébresztőt" játszott a város utcáin és délben Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő, a kőr elnöke villája előtt, a hol vármegyénk és a szomszédos vármegyék küldöttségei voltak szállva, térzene volt a vendégek tiszteletére. A térzene alkalmával nagy néptömeg gyűlt egybe a Fenyvessy villa előtt s élvezettel hallgatta a tűzoltói zenekar által előadott zenedarabokat. A diszgyülés. A pápai Jókai kör diszgyülését az uj ev. ref. főiskola tágas udvarhelyiségében tartotta meg. Délután fél négy órára volt kitűzve a díszközgyűlés kezdete, de már a délutáni órákban kezdett gyülekezni a közönség. A nagyszerű épületet több ezer ember fogta körül, az udvarban pedig diszes közönség, a város összes intelligentiája, a város hatósága, közintézetei, egyesületei, társulatai gyűltek egybe. Külön emelvény volt felállítva a kőr elnöksége és a vidéki küldöttségek részére, mely körül félkörben székek voltak elhelyezve a hölgyközonség részére. Gyönyörű látványt nyújtott a díszközgyűlés. Az udvar kerítésén kivül az óriási néptömeg az egyesületek zászlóikkal, az udvarban a diszes hölgyközönség, az emelvényen az elnök és a küldöttségek fényes díszruháikban. Fenyvessy elnököt, ki Veszprémvármegye, Sopronvármegye és a veszprémi honvédegylet küldöttségével érkezett meg, a közönség és a tömeg zajos éljenzéssel fogadott, melynek csillapultával elfoglalták az elnöki emelvényen helyeiket. Az elnöki megnyitót Fenyvess y mondta. Lendületes beszédben emlékezett meg a mai ünnep jelentőségéről. Zajos éljenekkel több :zb 'ii megszakított beszéd kíséretében iklvjzölte az egyes megyék küldöttségeit, Pápa város lelkes közönséget és a hölgyeket. Beszédjében felemlíti hogy hazánk koszorús költője Jókai Mór gyengélkedése folytán nem jelenhetett mog az ünnepélyről s elmaradását ugyszinte üdvözletét táviratban tolmácsolta, mely táviratot H a r m o s Zoltán a kör ir. szakosztály főnökével olvastatta fel. Az üdvözlő távirat lelkes éljenzéssel fogadtatott. Miulán elnök a díszközgyűlés jkönvvének hitelesítésére 0 s v a 1 d Dániel, Pentz József, Baráth Ferencz és P e r 1 a k y Elek tagokat kéri fel, a díszközgyűlést megnyitottnak kimondotta. Az elnöki megnyitó beszéd után Kolozsváry József megyénk főjegyzője, Veszprémmegye küldöttség vezetője tartott üdvözlő beszédet, melyet tüntető tapssal és éljenzéssel fogadott a díszközgyűlés. A főjegyző üdvözlő beszéde után K i s Ernő főiskolai igazgató ismertette a Pápa mellett levő Ihászi pusztánál vivott szabadságharc lefolyását, melyet a megjelentek nagy érdeklődéssel hallgattak s zajosan megéljeneztek. Elnök ezután kijelenti, miszerint több tárgy nem lévén napirenden és mielőtt a díszközgyűlést befejezettnek nyilvánítja, ujolag köszönetet mond a küldöttségnek és megjelenteknek. Emléktáblák leleplezése. A díszközgyűlés végeztével az ezrekre menő közönség a tűzoltói zenekar kíséretében a Jókai Mór utcában levő Jókai egykori lakóházához vonult, a hol emléktábla jelöli ezen eseményt. A koszorúzott emléktáblánál H a r m o s Zoltán a kör irod. szakosztály fönöke tartott szép beszédet, j Zajos éljenzés követte a beszédet, mire Fenyvessy elnök köszönetet mondott a szónoknak a kőr nevében. Innen az ünnepi menet zenekíséret mellett, a Jókai utcán, Deák Fe! rencz utcán, Kossuth Lajos utcán a Szt. László utcába ment, hol a P et ö f i Sándor emléktábla jelzi azon házat, melyben Petőfi mint pápai diák lakott. Itt Kapossy Lucián dr. főiskolai tanár, a kör titkára íartott nagyszabású alkalmi beszédet. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után a menet ugyanazon rendben a Bástyán, Corvin utcán, Főtéren keresztül a bencésrend gymnáziumá oz vonult, hol szinte emléktábla jóköli azon helyet, hol Deák Ferencz a haza bölcse 1841/42 évben tanult. Az alkalmi beszédet P e t h ö Menyhért a gymn. igazgatója tartotta, kinek tartalomdus és érdekfeszítő beszédjet zajosan megtapsolták és megéljenezték. A honvédszobor átadása. Az ünnepély legkegveletesebb fömumentuma a szinház téren játszódott le. Az ihászi csatában elesett névtelen hősök emlékére emelt honvédszobor ünnepélyes átadása következett. Midőn a menet a Deák emléktáblától a szoborhoz érkezett, már akkor óriási néptömeg vette körül a szobrot, melyet gyönyörű kerítés vesz körül. A kerítésen belől ugyanazon diszes hőlgyközönséget láttuk egybegyűlve mint a .Kerül-kerül, a Somogyi Imre még többe kerül, még sem hányja föl neki az apja, pedig kevesebbjük volt. Az én fiamat még mindig szidja. Nem is csodálom, hogy már itthon sem szeret lenni." Most aztán tessék beszélni. Ilyenek az asszonyok ha megöregszenek, Kedvére akarok szólni és menten pörpatvar lesz belőle. Inkább hát hallgatok. „Te, Jóska, hát aztán voltál ma Galamboséknél ?* „Nem voltam, édes anyám !" „Ejnye te Lurkó, aztán elmenj azonnal. Lódulj tüstént. Mond meg a Rózsikának, hogy tisztelem." Nem is veszi ám a fiarr tréfára, ugy eltűnik, mintha itt se lett volnu. Mi meg bemegyünk icm. : a szobába. „Anyjuk, anyjuk, tö az e. gyermeket mindig ahhoz a házhoz káldö^.rttd. Majd még rosszat szólnak." „Hadd szóljanak, uj;/ l V. jn hogy szeretik egymást. Te sem vol'Ai kul^m-. Te is mindig a házunknál laktál; jónál se tudtak volna onnan e'kergetni. Hadd legyen hát ez is ott. El sem eresztem többet a háztól, minek neki az a sok tanulás. A Havas gyerek apja takács volt, mégis szolgabíró lett. Te meg nemes ember vagy ha kiment is a divatból. Szolgabíró ebből is lesz, meg magának is lesz ennivalója. Maradjon itthon, házasodjék meg. Asszony kell # házhoz. Én már öre^ vagyok. Te se szeretsz már a gazdaság után nézni, rajtad is segít. Miért is lenne fiskális, annyi manap már a pörvesztő, hogy vizet lehetne velük rekeszteni. Van ennek birtoka. Ha az apja meg tudott belőle élni, ez is meg tud. A lányomat ugy is elvitték, felém se néz most. Mindig csak az urát bújja, hadd legyen hát nekem is kibe gyönyörködni." Nem szólok semmit, csak magamban beszélek. Leányát vádolja, pedig minden héten kétszer is itthon van. Az anyjukom meg csak beszél-beszél sokat. Én nem értek belőle egy szót sem. Beszélne még talán estélyig is, ha fel nem pattanna az ajtó. Kózsika repül be rajta, egyenesen a feleségemnek. Odacsimpajkodik a ryakaköré, és össze-vissza csókolja, az meg vissza. Mikor aztán már mindketten belefáradtak, elkezdi a feleségem: „Jaj, be megijesztettél aranyom, édes drága kis gyöngymadaram, még a lélekzetem is elállott. Hát a Jóskát hol hagytad V" Körülnézünk, ott gubbaszt a rosz gyermek az asztal mellett. Nézi, hogy mi is ugy j szeretjük-e ezt a lányt, mint ő. Anyjukom nem sokáig marad tétlen. Menjetek ki gyermekek a kertbe, apátokkal dolgom van. Majd ha kelletek, be hívlak benneteket, vagy pedig utánnatok megyünk. Azt mondja : apátokkal, pedig még nem is lányunk, hanem hát ez az asszony már magáénak tartja. No megállj te gyermek ! A télen azért is ^sszeházasitlak benneteket, tudjátok meg ti is, micsoda veszedelem az a házasság. A gyermekek elmentek, anyjukom meg az ablakhoz oson, onnan kukucsál ki, mit csinálnak azok ott künn. Egyszer csak aztán hozzám lép, meg meg fogja karomat, és engem is oda von. „Nézd, nézd az aranyaimat 1" Azok meg egy bokor mellett, — csak a fejük látszik ki — ide-oda tekintgetnek, aztán mikor senkit se vélnek látni, csak összeborulnak. Megtekerem a fejemet. — Ejnye-ejnye 1 — a feleségem meg befogja a számat, odaborul az is vállamra : Hát te jobb voltál, mi ? És azután megint nem tudok beszólni. Végre megszabadultam, szóhoz jutok. „Tudod mit anyjuk ?" — „Mit édes öregem V" „Ezeket a gyermekeket a télen össze kell adni." ,,Adod biz a manót ! Majd én addig várok. Te sem voltál különb, te is mindig hosszallottad az időt. Én bizony nem várok tovább aratás utánnál. Ugy ni; hadd legyen már egyszer az én akaratom is, ugy is mindig te parancsolgattál. Én nem nézhetem tovább, hogy itt epekedjenek. Ha lányomat eladtad annak az embernek, szerezz helyette mást. Ma-holnap egész zsarnok lész. Az voltál egész életedben. A lányom is már nem is lányom, száz esztendeje, hogy nem láttam (tegnap volt itthon). Asszony kell a