Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-13 / 37. szám

YLévfolynm Pápa, Í896. szeptember 13 37. szám PÁ1> Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, es Nobel Ármin könyvkereskedeseben. A Jókai kör ezredéves ünnepe. — 18%. september 6. — A pápai Jókai kör jogos önérzettel illeszkedik bele azon ünnepségek keretébe, amelyek jelen évben hazánk rr 'nden részében végbementek és együttv< "i

Te hazánk ezeréves fennállásának . J^>y nemzeti ünnepét képezik. Ebben az örömünnepben a pápai Jókai körnek is méltó szerep jutott. A hazaszeretetnek, a nemzeti lelkesedésnek szebb lüktetesét alig lehet képzelni, mint a milyen a Jókai kör által rendezett millenáris ünnepélyen megnyilatkozott. Lélekemelöen, városunkhoz, mely egy nagy vidék kulturális központja, méltóan s minden részében a legsikerültebben folyt le a Jókai kör millenáris ünnepe. Öröm és lelkesedés áradt szét ezen örömünnepen mindenkin s igyekezett is kifejezést adni az érzelmeknek. A házakat fellobogózták, ünnepi diszt öltött a város s mindenki azon volt, hogy résztvevésével ne csak emelje az ünnep fényét, hanem hazafias érzésben megerősödve még forróbb szeretetére gyuladjon ennek az ezredéves drága hazának. A pápai Jókai kör ünnepének fénypontja a diszközgyülés volt, de ezen kivül egyszerre négy hazafias tény megvalósításával is örökké emlékezetessé tette ezen ezredéves ünnepét. A Jókai kör kezdeményezése folytán megujitatott e napon a Jókai Mór és Petőfi Sándor emléktábla, ki lett jelölve emléktáblával azon hely, hol a haza bölcse Deák Ferencz tanult és végül át lett adva ünnepélyesen a városi hatóságnak az ihászi csata emlékére emelt pápai honvédszobor. Kegyeletes érzelmek méltó tolmácsai voltak azok a szavak, a melyek ugy a díszközgyűlésen Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő, a Jókai kör elnöke által, valamint az egyes emléktáblák és a honvédszobor átadásánál mondott alkalmi szónokok ajkairól elhangzottak. Mi meg vagyunk győződve, hogy nincs városunknak egyetlen lakója, aki ezen örömnap behatása folytán ezen érzelmeket bensöleg át ne érezte volna s ezen milleniumi ünnepnap jelentőségét nem méltányolta. Magasztos és fenséges ünnepélylyel ülte meg a pápai Jókai kör ezredéves fennállásunkat, s most adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy bennünket ezen örvendetes ünnepnappal boldogított, és ezáltal négy uj intézmény hirdeti városunkban a hazafias kegyelet, a magyar lélek és kultura erejét. Hisszük és reméljük, hogy a pápai Jókai kör magasztos hivatásának ugy mint eddig ezután is követője lesz és azon fáklya fényénél harcolni fog azon zászló mellett, mely hazánknak s igy városunknak is a második ezerév fejlődését és megerősödését célozza. Az örömünnep lefolyásáról a kővetkezőkben számolunk be : Ébresztő és térzene. Vasárnap kora reggel laracklövések ébresztették fel lakosságunkat és figyelmeztették az ünnepnapra. A város zászlódiszt öltött s alig volt városunkban ház, mely fel nem lett volna lobogózva. Gyönyörű idö kedvezett az Az én anyjukom. (Kép a házas életből.) Mikor még fiatal voltam ! bizony jó régen volt az. Most, hogy ránézek az én öreg kis anyjukomra, el is mosolyodom. Épen itt forgolódik körülöttem. Odajön hozzám, esipöre teszi a kezét és vissza mosolyog. „Ej-ej apjuk, neked hát csak jó világot adott az Isten 1" Látom, hogy ki akar törni a zivatar, — talán épen azt akarja mondani : „Ugyan kinézhetnél már egyszer a kapások után a helyett, hogy egész nap égeted itthon a pénzt 1" Folytatom tehát. „Arra gondoltam, édes anyjukom, hogy mi még is csak boldog emberek vagyunk ám. Boldogságban öregedtünk meg, és te még is, mindig az a sürgölődő menyecske vagy, mint Tiusz éves korodban. Ha már olyan nagy kamasz nein volna, meg férjes leányain, Isten úgyse féltenélek." Ezzel aztán ki van kerülve a zivatar. Oda jön mellém, megsimogatja, össze-vissza borzazza gyér ősz hajamat, mi alatt persze nem szün meg beszélni. ,Apjuk-apjuk, te még most is mindig olyan rosz vagy, mint legény korodban. Hiszen hogy ha nem tudtál volna ugy, nézni akkor a szemeiddel, meg nem tudtál volna ugy beszélni, hát nem is lettem volna ám a felséged sohasem. Hanem olyanok a fiatal leányok, hogy ilyen roszak, mint te voltál, könnyen elcsavarják a fejüket." Lehúzom magam mellé a kanapéra, átölelem szegény kis öregemet és nézek rá megint addig, mig elkezd könyezni. Egyszer aztán csak azon veszem észre, hogy sirunk mindketten. „Ember-ember, de rosz vagy te !" most meg még mosolygunk i?. Felugrik egyszerre,' gyorsan megtörüli a szemeit és hallgatva néz az ajtóra. „Ugy hallottam mintha a fiad jönne." Nem szeretné, ha meglátná a fiunk, hogy még most is olyan nagyon szeretjük egymást. Elmegy. Mikor pedig az ajtóhoz ér, még egyszer visszanéz. „Aztán megmondom, apjuk, ki ne menj ám a mezőre ! Olyan meleg van, hogy ki sem birja az ember." É11 tehát ott maradok. Pipám füstjének a bámulásába merülök és elgondolkozva a rég mult időkről. Pörlekedés hangja vernek fel merengésemből, feleségem szavát hallom, valakit ugyancsak leczkéztet. Abbizony, a Józsi gyereket regulázza. „No, te ugyan jó gyerek vagy. Rád bizony büszke lehet apád, anyád. Egy hét óta itthon vagy s azóta mindig Porpácziék házát bújod. Már azt gondoljuk apáddal hogy oda is szegődtél. Szép tőled, nagyon szép. Derék gyerek vagy, édes fiam. Nem tudom mi babonázott ügy meg, ugy-e a Rózsika szemei. Jól van folytasd igy, minek is volnál itthon, Hadd gyönyörködjenek benned mások. Szegény öreg szülőidnek ugy sem okoztál semmi örömet sem, most pedig akár meg is tagahatod őket" Nost szidja, mert gondolja, hogy hali lom, pedig tudtom nélkül is küldözgeti neki a pénzt. Velem rendesen elküldeti a hav gársiját, hanem ő rendesen még megtoldja valamivel. Jól van, ha tudtam is, egyszer sem vettem észre. Azért az édes anyja, hadd szeresse jobban, mint én. Kilépek, hát a fiának a nyakába borulva látom és az a gaz lurkó még kedveskedik neki. Elmondja muezuskámnak, anyuskámnak, meg Isten tudja még minek. „Ejnye ejnye, anyjuk, egészen elkényeszteted azt a gyermeket!" Akkor aztán hátba üti gyengén és felém int. „Frcdj, menj apádhoz, mond meg neki, mit üzent a Porpáczi Rozsika." „No, csak hogy itthon vagy már, te gyermek. Épen az imént beszéltünk rólad, milyen sokba kerülsz te nekünk."