Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-30 / 35. szám

2 PÁPAI KÖZLÖNY 1896. augusztus 16. áll és kötelessége gazdánknak és kereskedőinknek, akinek anyagi érdeke oly szorosan összevág ezen ujabbi terv megvalósításával, de támogassa azt a városi tanács és képviselőtestület, hisz ezeknek egyedüli kötelességük, a város fejlődésének, a polgárság jóvoltának előmozdítása. Fölöslegesnek tartjuk hosszabban foglalkozni annak a tárgyalásával, hogy ezen vasútvonalnak elsőrendű vonallá való kiépítése Pápa városára mily és mennyi haszonnal járna, hogy iparunk és kereskedelmünk emelését mennyire fokozná, mily kedvet adna a vállalkozásokra, szóval mily kiszámithatlan előnyöket nyernénk ezáltal, hisz ezzel tisztában van mindenki kit Isten józan ésszel megáldott. Ehhez azt hisszük nem szükséges kommentár. Szóval mondjuk ki, hogy igenis a pápa-kisbér-bánhidai vasutat a legújabb terv és mozgalom alapján ki akarjuk épiteni. Csak akarnunk kell s komoly törekvésünket bizonyára siker fogja koronázni, mert nekünk hitünk, reményünk erős van abba, hogy ezen ügy jelenlegi stádiumában városunk intéző férfiai, kereskedői, iparosai, és értelmesebb gazdái örömmel nyújtanak segédkezet a pápa-kisbér-bánhidai vasút ügyben megindult ujabb mozgalomban, a mely mozgalom annak idején vármegyénktől és az államtól is kellő támogatásban fog részesülni. Adja az ég, hogy városunk biztos fejlődésére nézve minden tekintetbe fontos és üdvös terv mielőbb a megvalósulás stádiumába lepjen. Bizalommal fordulunk tehát azokhoz, kiknek kezeibe van letéve a pápa-kisbér-bánhidai vasúti tervezete, kérve hogy ezen vasútvonal kiépítése érdekében vállvetve működjenek közre. Mert ezen terv megoldása után célt érünk, |és kiköszörüljük azon csorbát, melyet már több izben rosz vasúti politikánkkal elértünk; oly alkotást teremtve ezáltal, mely alapját fogja képezni városunk szebb jövőjének. Adja Isten, hogy ugy legyen! Pollatsek Frigyes. Millenáris diszgyülés. — A pápai izr. iparosok gyámolító egylet ünnepe. — Édes hazánk ezeréves fennállásának örömére Kárpátoktól az Adriáig zengett ez évben a hazafiak igaz lelkesedéseineh örömzaja. Részt vett abban szegény és gazdag, ifjú és agg ; résztvett a hazának minden polgára, kinek szivében csak egy szikrája is él a hazaszeretetnek. Ezen hazafias lelkesedésnek fényes bizonyítékát adta a pápai izr. iparosok gyámolító egylete is, a midőn hazánk ezredéves fennállásának emlékére mult vasárnap Millenáris diszgyülést rendezett a ref. főiskola uj tornahelyiségében. Kedves emlékezetes ünnepség volt ez. Kedves, mert a szívből jövő őszinte lelkesedésnek kiki törő hangjai kifejezték az egyletnek a nemzeti érzés és együtt tartózóság érzelmeiben való egységét s emlékezetes, mert e lelkesedésnek s ünneplésnek jelei bevésődtek azok lelkébe, kik ezen ünnepélyen résztveitek. Csak fokozta ez érzelem bensőséget s keresetlen nyilvánulását azon ünnepi beszéd, melyet dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő ez alkalommal tartott. Az ünnepi szőnok az egylet mottoját vette szónoklat tárgyául és a felebaráti szeretetről tartott nagyhatású ünnepi beszédet. Ismeretesek azok a lelketlen izgatások, a melyeket a néppárti lapok országszerte elkövetnek. Izgatásuk egyik teréül megyénket is kiszemelték, ahol még csak nemrég az ismeretes lovhszpatonai népgyűlést akarták megtartani, mely azonban teljes fiaskót vallott. Azóta allattomban mindent elkövetnek az egyes vallások ellen való gyűlölet hirdetésében. Ezerszámra küldözgetik Lepsényi hírhedt néplapját, amelynek minden száma egyenesen lázítás és a lakosság közti békés egyetértés fölforgatása. Fenvessy, az ünnepi szónok, ez alkalmat felhasználva ünnepi beszédében ezen izgatás ellen is felszólalt s nagy fiigyelemmel hallgatott előadásában rámutatott arra, hogy mennyire nem felel meg a néppárt agitációja e vallás igéinek, a melynek védelmére a néppárt állítólag szegődik. Az érdekes diszgyülés lefolyását adjuk a következőkben : A pápai izr. gyámolító egylet hazánk ezeréves fennállása dicső ünnepére f. hó 23 án délután 4 órakor az ev. ref. főiskola uj tornacsarnokában igen nagy és előkelő közönség jelenlétében díszközgyűlést tartott. Az ünnepi díszközgyűlésen Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő, Fischer Adolf és Lövy Mór tiszteletbeli tagok, az egylet rendes és rendkívüli tagjainak legnagyobb részén kivűl még vagy 300 meghívott vendég, köz'ük az állami és városi hivatalnokok, az orvosi és ügyvédi kar, a tanári és tanítói testületek, a kereskedői világ számos tagja és igen di

czes hölgyközönség vett részt. A pápai iparos ifjúság önképzőkörének énekkara által előadott Kölcsey »Hymnusz« eléneklésével kezdetét vette az ünnepély. állott s egypárszor megpróbálta, hogy botját a lámpa alsó nyílásán bedugja. Végre is kifogyott a türelméből : — Hát nem tudsz maradni? kiáltá és nagyot ütött a vasoszlopra. Pedig szegény barátom mereven állott, mint a czövek. Á jó ember nyilván nem takarékoskodott a szilvesteri puncscsal és kissé illuminálva volt. — Már akár tetszik, akár nem tetszik, égni fogsz! szólalt meg újra a lámpagyujtogató és merész lökéssel betörte a lámpa egyik üvegét, a mely csörömpölve hullott a földre. Barátom hősiesen tűrte a sebet, továbbra is büszkén és egyenesen állott, mint a fenyőszál. A legszeszláng halványan és sárgán lobogott. — Kegyetlen ! kiáltám a lámpagyujtogató után, aki már másik lámpa felé imbolygott. — Megérdemelné, hogy elcsapják! válaszolt barátom, mert meg lévén gyújtva, megoldódott a nyelve is. Barátom nagyon szenvedett és a társalgás egy időre megszakadt. Én avval vi gasztaltam, hogy majd uj üveget készítenek nnki, de ő szomornan felelte, hogy most az ünnepen senki sem fog törődni vele és legalább egy hétig törött szemüveggel lesz kénytelen áldogálni. Más tárgyra akartam terelni komor gondolatait. A 7. számú házból csinos szobaleány közeledett felém. Sietve jött, kezében két levél, a melyet néhányszor megfor gatott kezében, mielőtt bátorságot vett magának, hogy rám bízza őket. Ez csöpet sem volt szokatlan előttem, mert az asszonyok mind igy tnsznek. Öt perczig is elálldogálnak előttem és megfontolják, bedobják-e a levelet. Egyszerre csak elhatározzák magukat és tiz eset közül kilenczben azt veszem észre, hogy vagy nincs bélyeg a levélen, vagy ha történetesen levelezőlapot hajítanak be, nincsen rajta czim. Némi habozás után végre Juliska is bedobta a két levelet és visszasietett. Nem lévén egyéb dolgom, rögtön elolvastam azokat és hangosan felkaczagtam. — Kitünö ! Pompás 1 szóltam lámpás barátomhoz. — Mi az ? kérdé az szomorúan. — Láttad, ugy-e, hogy Juliska két levelet adott nekem ? — Láttam. Csinos leányzó, nagyon csinos, szólt valamivel jobb kedvüen. — Fel fogom olvasni neked a leveleket. Az elsőnek czime : Kasza János huszárkáplárnak a József kaszárnyában. A levél igy hangzik : deczember 31. Kedves Andris J Te azt kérted, hogy újév napjára írjak neked. Kedves Andriskám, tudom, hogy nincs senkid, a ki megfoltozza a harisnyádat és felvarrja a gombokat és ezt nagyon sajnálom. A nagysága holnap reggel a templomba megy. Szerető Juliskád. U. i, Mikor neveznek ki már felügyelővé ? Ugy-e ha kineveznek, feleségül veszel? Hej de jó volna, ha már Okos Andrásné volna a nevem! Fenti." — A boriték el van tévesztve, mondá lámpás barátom, a ki általában igen gyors felfogással dicsekedhetik. — Ugy van 1 mondám mosolyogva. — Nézzük a másik levelet. A borítékon az áll: Okos András rednür urnák a kapitányságnál. A levél igen rövid : „Kedves Jánosi ml Csak azért irok, hogy boldog újévet kívánjak te neked és remélem, hogy még sokszor megéred az uj évet. Juliskát. U. i. Találtam egy fiatal embert a ki jobban tetszik nekem, mint te. Nincsen ugyan szép vörös huszárnadrágja, de több fizetést kap nőül fog venni. Azért hát no gyere el többó hozzám. Isten áldjon meg. Fenti:'